Övegh Zoltán

Nóra vallomása az általa eddig tapasztaltakról és a közérzetéről a Sátánnál elég. Megkapja a biztonságosabb zónát, azonban felkérik asztrális utazásra. Ehhez Brion - nal, Claire - rel szellemként kísérik le Nórát. Brion és Claire is az, csak a szellemi létezés egy másik formáját öltik magukra. Claire lidérc lesz, mivel egykor királynő féle volt. Brion a kopogó szellem gyengébbik változatát választja. Azért kellenek ezek a díszhuszár baromságok (paranormális hülyeségek). Hogy egyiküket sem ismerjék fel az emberek (pánikkeltés elkerülése például Nórától is lehet, hülyét kapnának a mostani létezési alakjában).

- Nagy mesébe kezdjek? Na, van időnk. Az idők kezdetén minden egy volt. Férfi a nővel, menny a pokollal. Igen. Jól hallotta, Claire. Ördögök nem voltak. Oda később a bizonytalanok mentek, akik egyik féllel sem értettek egyet. A férfiak és a nők nyilvánosan keféltek, nem voltak nemek. Ezt a rendezetlenséget az ég, az én. Azaz a mi (Brion) őseink járhatatlan útnak vélték s kettéválasztották őket. Ekkor születtek meg a nemek. Kezdetben nem kellett egymásba hatolni utódnemzéshez. Csak egymásnak estek egybenőve és kész. Ismerős a helyzet, hogy mi a gond? A Szovjetunió is felbomlott, mert gazdaságilag fenntarthatatlan volt. Jó, mondjuk annyiban különbözik a helyzet; hogy a szovjetek az erő politikáját képviselték. Ennél a másiknál meg kisebb, alapvetőbb problémát szült a fejlődés.

- Várjon. Ha magának is Ők az ősei, akkor.

- Meg tudok jelenni az emberek előtt nőként. Ha lemegyek közéjük. Ezt az egyet meghagyták a felmenőim évszázadokon át. Hogy amíg ők, odalent nem tudnak megegyezni, mi a pokol kapuinak védői nem a saját alakunkban megyünk le hozzájuk. Ezt az angyalok is tudják (azaz a mennyország), csak amíg mi egy hétig tehetjük ezt éjjelente vagy naponta. Addig ők ezt legfeljebb három - négy napra. 

Maguk, úgy tudom alakot tudnak váltani és fél hónapra. Jól tudom, Claire?

- Az utolsót nem tudjuk pontosan, Brion. De a többi jó. Csak kíváncsiságból kérdeztem a kezdetek kezdetére rá.

- Miért? Miért, uram (Brion)?

- Haza szeretnének térni a létezési síkokról (azt hiszem). Valaha olyan volt. Nem akarnak századokon át bujkálni. Maga szeret bujkálni, Claire? Álruhában mászkálni az emberek között akár jelenésként, amikor önmaga lehetne (és akkor megy ki a napfényre, amikor akar. Nem pedig, amikor lehet)?

György angyal megérkezik az intelmekkel, de igazából hírrel jött. Elvitte a levelet, mert elakadt Gergely nagyfőnök előtt. Most már jó helyen van.

Nóra lakosztálya és hallgatja meg Őt Brion. - Mi a véleménye arról (most, hogy a zarándoklatának a fele letelt), hogy a létezés másik valójába a könnyebbik úton léphetne át?

- Előbb nem lehetne?

- Nem, azt nem. Ám megkönnyíthetem az átlépését. Claire főnix helyettes asszonyom beszámolt a kivételesen jó magaviseletéről. Brion vagyok és rögzíteném a pszimbe a vallomását.

- Most már elmondják az igazat? Vagy még mindig titok előttem? (Brion és Claire egymásra néznek tanácstalan kérdő tekintettel) Meghaltam, igaz? Halott vagyok?

- Igen. .... (...) Téged megöltek. És a pokolban vagy. .... [.... ....] Amennyiben viszont érdekel (Claire - re néz), át tudom helyezni addig a helyettes asszony révén az itteni létezésének egy másik; a létezés biztonságosabb síkjára. Erre az alig másfél hétre.

- Ha Ön a sátán és Claire a vörös világokból jött, akkor van valódi alakjuk? Fel tudják venni? Mert Én csak egy nőt meg egy férfit látok.

- Persze, ezen a síkon még gyorsabban is megy (Claire szarvakat növeszt erős barna izzásban piros szemekkel. A ruházata sötétkék, légzésnél szürke fényt fúj ki magából. Brion - nak agancsa van, bíborvörös szemek. Fekete palást féle és éles fehér fényű a lehelete).

Ezután Brion megbassza Nórát, miután Claire megengedi neki és Nóra is beleegyezik.

- Na, most önként jött. Mi a baj, Claire...? Szakítottam magára időt a sűrű teendőim között a rengeteg mocsokban.

Jónás elítéltet szedeti elő Brion nagyúr. Megdugott álmában egy kiválasztottat és majdnem meddővé tette? Alászáll Gergely, a legfőbb főnök. Hogy mégis mit képzel? Hol van? Ez nem pókháló átszőtte lerobbant, elhagyatott hotel vagy szállás. Ahol a szellemjelenésre kíváncsiak lógnak. Brion szól közbe, ezt hogyan képzelte? Szerinte ki irányítja a kopogó szellem nagy szentségét? - Az a szerencséje, hogy betelt ez a lét. Küldhetném magát az örök tétlenség és szünet nélküli kárhozat bűzös s ronda udvarára. Ott tornádók tépkedik a vidéket. A felszín alá menekül vagy véresre szaggatják odafent (!) a széllökések. És ott nincs koszos meg ronda és megviselt melltartó kopott s lejárt rúzsos lányokkal. Küldhetném erre a helyre, ahonnan nincs visszaút. Pontosabban van, csak a pokolból ez az ösvény véráldozat nélkül nem megy. Adok magának egy esélyt, jó? Most, rögtön, e minutumban figyelmeztetem: Ha elszúrja és ártatlanoknak esik baja odalent a mi világunkon kívül, a halál utáni kínkeserves gyötrődés se lesz megváltás a maga számára. Megértette, Jónás elítélt? Egy esélye van, nincs több. Azt is látni fogom magáról, amit a maga esetleg félbeteg agya el se tud képzelni. Egy gondolatomba kerül és hívom a bázist, hogy új fegyenc van és az maga lesz. S onnan akkor szabadul esetleg, ha a Sátán engem megkeres.- Figyelek magára, és igen! Vétkeztem. Nem akarok János elítélt sorsára jutni. Jelentkezem bűnmegbánásra, leróni a leróhatatlant. Elfogadom a vezeklést.

Nórára rémálmot küldenek. József úgy megdugja, a rémképek megrémítik. Izzadva ébred, le is kell zuhanyoznia (Bocsánat! Kád jár azoknak, akik erőszakos halált haltak és ártatlanok a felelőtlenségük közepette). Megy vissza a fürdőből nézelődni meg az ágyához esetleg olvasni vagy tévézni s ki vetkőzteti? Claire ördög szeretné megnézni a testét minden nélkül. Az ing vagy felső maradhat, de gombolatlan legyen! A tükörben Claire a magántévéje előtt van Brion - nal, amit a pokol főnöke nem lát (Brion felettese mindent). Nóra nyugodt tudattal a nadrágjában ölti vissza magára melltartóját és elakad a szava, e léthez vörös (vérszínű illetve díszítésű) melltartó jár bugyival együtt (ha gondolja).