Övegh Zoltán

Szerelem
MotoszkaDaniel•  2024. január 8. 00:24

Valentine's day. Szaltó Piroska

Úgy hívat az üzlet asszonya, hogy üljön le a szem rajtam és tessék gondolkodni. A dekoltázs helyet foglal s gőzölögve lebeg elém a kávé. Ez a második alkalom és mondja Piroska, hogy nem gondolkodik másban. Tőlem várja a választ, no akkor lehet megsöpörni a gondolatok járdáját. Simításokat küld ajkával ide a saját rendeltetésű tekintet elé nekem, talán így könnyebb meghozni a döntést s beszélni egyenes állóvízben. Ha ajkam az érzéki szenvedély párbeszédében van ragadva illatos dekoltázzsal betakarva, a szívdobogásom szerelmet érez, de Piroska is azt érzi? Amíg hallgatom a lélegzetvételeit a pulzusom evezésével, az ajak rajtam mozgásba kezd. A kezem az ujjakkal gyűrűért keres.

MotoszkaDaniel•  2024. január 8. 00:23

Valentine's day. Salto Piroska

Piroska arca piros. Ajka takaros. Az éjjel arrébb van, a nappal mámoros. Én a komoly szándékot érzem iránta és ez neki is fontos? Mert ez ha több mint szerelem, akkor indokként nyomós. Illata most is keveri a gondolatokat. Úgy érezni is egyben, hogy űzi a gondokat.

MotoszkaDaniel•  2019. szeptember 26. 18:20

Áprilisi merengés

Hozzád szólok, de leintesz. Neked a fekete herceg kell.

 

Felnézek hozzád, mert már csak ott láthatlak. Reményeimet kacajod hurrikánja söpri az éjszakába. Pedig nappal van.

 

A hónap, minden szeszélyével még mindig itt van, számodra viszont terhet hordoz ez a szekér.

 

Céltalanul kering tekinteted a semmiben. Én látlak téged. Nem a hurrikán bűne, hogy a király jogarjával már dobbantotta erre az áment.

 

Neked csak pár szó volt, nekem viszont a minden. A szemed barna mocsarában örökre elveszett a lelkem. Szívem még jajveszékel érted.

 

Meghallod? Vagy nyeljen el engem itt és most, örökre az örvény.

 

Egy világ választ el minket, de nekem maga vagy a lényeg.

 

A testeden is végig másznak emlékeim, valahányszor elém sodor téged a kínzó és reménykedő fájdalom. Itt van előttem a híd, hogy más barna szemhez lépjek át, de nem tudok átkelni rajta, mert szívem a lelked foglya. Ez a rács meg nem mozdul, amíg kezed ott a kulcsot meg nem fordítja.

Nyeljen el a tekinteted, 

de engem is vigyél el magaddal!

 

Puszim nem a testeden való repülésre kér leszállási engedélyt. Merülj el űrhajódban, a cél nem Amerika.

 

Felégettelek szenvedélyes tüzemmel? Bocsáss meg! Elvihetted volna a lelkemen a testem sérült motorját az édenbe. Tovább ég a tábortűz, de fel ne égesse a hidat.

 

Kérdésemre a választ ott felejtetted a király folyosóján, én pedig kővé váltam arcodban. Magadba zártad a sérült szerelem reménykedő lángját, amikor behunytad a szemed.

 

Bedobtál engem az égő lávába, bocsáss meg! Kérlek! Az ott ki nem aluszik magától. Ott fog égetni belülről. Nyisd ki a szemed, ha szeretnéd meglátni a választ a kérdésekre. Addig én itt bolyongok, a labdák pattogása és a diákok zsivalya között. Ott bent, bezárva várok rád. Ha szemedet piszkálná a reménytől égő, őszinte varázs.

 

Minden éjjel ott sírok érted, a vulkán mélyén. Csak egy pillantás volt, de az lett számomra a minden. Ezen a magas, mély és forró hegyen.

 

Én hallottam Lucifer üzenetét, Rebecca. Semmi köze neki hozzá, a villát jó helyre rakta. Az én szívem nem lel nyugalmat. Ne őt hibáztasd!

MotoszkaDaniel•  2018. január 30. 23:17

Gondolatok a semmiről (3)

Loner Modafuka - Börtönbe zárta a lelkem és a lány elhajította a kulcsot. 

Grönland sziklái rejtik



Szemed van előttem,

minden éjjel ezzel alszom el.


Csőre töltve a berettám,

de mindhiába. 

Tűzerőmet elsöpri az elán.


Zsemleszínű egyenes hajad országútként bomlik válladra, 

a forgalom pedig az utamat állja.


Zsemle színű vagy Szőke, 

Vállig ér vagy befont.

Ugyanaz a haj. 

Alatta nyusziajkak köszöntenek rám.


Mások ajkait érintik ajkaid. 

Tél, Ősz. Tavasz vagy Nyár. 

Neked egyik sem számít,

répaszedő lettél már?


Elveszek a szemeidben és eldobták a kulcsot, 

Rodostó a börtönöm és én vagyok a mozdulatlan fogoly. 

Grönlandon van a kulcs, 

A vasálarcos csak bámul ki továbbra is az ablakon. 

Elég neki a hagymásbab, 

hozzá Bambival. 

Jön először a tél, 

aztán egy újabb nyár.


Cunciságok szedik szét a fejemet, 

pedig mást és másokat szeretek.


Furcsa vizeken evezek, 

de nem vagyok hajlandó, 

nem tudom elfogadni a szabályt, 

hogy bele vetem magam a tűzbe.

Ez a lány kell Nekem!


Szeret engem, 

de nem eléggé. 

Igen, korán akarom. 

De a Szívem dobbanni kezd naponta, 

minden egyes napon talán? 

És megállítani nem tudom... 

Lehet Már 200 felett van a Pulzusom.


A Végtelen Mocsarak nyeli el lelkem, 

fájdalom húzza le a testem. 

Szemem lecsukódik, mert a bűzös láp... 

eluralkodik képzeletemen. 


Szemüvegem beolvad a sűrűbe, 

kobakomat elnyeli a sás sűrűje. 

Testem a mocsár, 

lelkem a várbörtön dohos cellájának foglya. 


A napok és éjjelek egybe folynak. 

Az órák és percek pörögnek előttem, 

hoz a galamb nekem postát tőle? 


Kevergetem a kávémat, 

szolga kopog. 

Megihatok még egy bögrével, 

ha gondolom. 

Talán holnap, holnap. 

A posta galamb hajnalban indul útnak.


Forró csókot nyom ajkamra a várakozás szele. 

Csendes az éter. 

Mást szeretek, 

mást csókolok és más ágyát koptatom, 

de Tőle szabadulni nem tudok.


"Hol ponty és folyamvíz mossa a nyomokat, 

örökre megpihent a csillagok alatt." 


Nero menj a Toronyhoz, 

vess pillantást a vas álarcra. 

Nyuszi megtette, amit megkövetelt a tolla. 


Lehajtom a fejem, 

megköszönöm a tőle kapott baráti szeretetem. 


Március ötödike óta csak rázom a fejem, 

igaz mit róttál néköm lövölödben. 


Ez tényleg nem szerelem, 

nem az. 

De vágyakozó szememre könnyet már nem fakaszt. 

MotoszkaDaniel•  2018. január 30. 19:42

Harminckettő - Második Rész (A látogatás)

Fordul a naptár. Megintcsak a nap barátságosan bájos sugaraira ébredek. Talán újabb fantasztikus nap köszönt ránk?


Levél vár ismételten engem. Ha nem zavarnak, betérne hozzánk pár vendég.


Autók érkeznek délutánra. Kettő házaspár köszön családunkra, a brucikkal töltenének el egy napot.


Szandrával patyolatba is tesszük hajlékunkat, amíg unokáznak a nagyszülők.


Telefon csörren. Néhány barát érdeklődik, hamarosan ráérünk - e. Mosolyogva hallják tőlem az Igent.


Nincs is jobb egy ilyenkor eltöltött násznál. Nemrégen mondtuk ki egymásnak a boldogító Igent.


Írok pár sort magamnak jegyzet gyanánt. Talán jobb keresethez jutok? Lágy szellő csap meg minket az utcára kilépve.


Kisvártatva kerekezésünk elegáns ház elé visz minket. Szép a kolomp hangja. Örömmel lépjük át a küszöböt. 


Jó hírt hallanak. Megpályázom az állást, amik ők ajánlottak nekem.


Fenséges az étek. Kiváló vegyes halászlé. Ők is halszerető család, még gyermek nélkül. De ők is terveznek majd.


Szandra csak mosolyog. Csodálatos érzés anyának lenni és megsimítja kezem, magához kulcsolva az enyémet. 


Szépen is virítanak ujjainkon Igeneinket jelző ékességeink. Köszön nekik A Nap. Fényével ajándékozza meg.


Értesítem őket, ha sikerült a váltás és az asszonnyal távozunk. Vissza várnak minket, sok a csonka család a környéken.


Elmerülünk asszonypajtással a közeli folyam hullámzó habjaiban, színt is kapjunk.


Csemetéink pár óra múlva velünk is vannak. Legközelebb is szívesen látja őket a két nagyi és nagyapa is. Természetes bólintással nyugtázzuk.


Álomra hajtjuk fejünket e gyönyörű nap végén. Szépen mondják a tücskök. 


A vekker még várhat ezúttal is. Nem készülök rá, Szandra kérdőn néz rám. Megsimítom ajkaimmal ajkait, jöhet egy újabb pásztor óra.