MotoszkaDaniel blogja

Gyász
MotoszkaDaniel•  2021. augusztus 13. 00:49

Péntek tizenhárom

A holtak a helyeiken nyugszanak, lelkeik cselekvően a gyertya kanócát nézik. A viasz szorgalmasan égve baktat, szállítja az alvó elméket síkokra az éjben kirándulni.


A mindenség ösvényén a kellemes meleg takarja pihenésüket, a fény soha nem sorvad el. Amikor az ősz a tőkéket járva telinek érzi a puttonyát, kortyol: a boros pohár nem süket. Az ültetvények homokja humusszal porozza takaróikat. A fekete cica dorombol és sétál körös - körül, ez a sírok pereme.


Éjfélre mind a halandók, talán bölcsebbek s szállnak alá ágyaikba heverni. A szél nem támad fel, pedig üt számukra az óra? Akkor a szellő már letette őket aludni.


Az áramlat megsüllyedt sírhelyeknél szorgoskodik, belepte őket az avar. A szundító testek felett a tűz pislog, a levelek hintáznak? Fejfákra baktat fel az őrláng, a fuvallat a vésett betűket vizsgálja.


(Vegyes a péntek tizenhárom megítélése, éppen ezért nem írtam 'sötétre' :) Én nem szeretem, de pont ránéztem az órámra, hogy péntek 13 van. Mondok, megkísérlek írni róla.)

MotoszkaDaniel•  2021. január 17. 22:48

Sikolyok a sötétben 4.

Vakon vagyok világtalan. A még fel sem merült kérdés kopogtat, a valóság elnyelte rá a válaszokat.

Az életem egy pólyában melegszik. Nem faggathatok senkit, mert a bölcső méhének eszméje néma. Felsírok, az ágyamat fojtja a paplan. A párna félpuha.

Én vagyok az újdonsült kislány, ki kongat az ajtón s szaladnak be vele valahol egy nagykapun.

Alszom, őriz a kiságyam. Csukódik a fal a sarkon, pókok jönnek a délutánra. Álom manók adják rám a sapkát, már pihenek az ágyamon. Ölelő légzésem karol.

Az örök beton kockájában a nénit bántják, beoltják s perceken belül mozdulatlan már. A bácsik azt karattyolják nekem, az asszony csúnya dolgot csinált s aludjak tovább.

A rikoltás elhagyja a siralomházat, kihunynak a fények. A test kicsoszog a lábán, beakad időnként pár kerék lépte. A folyosók nem konganak, csak kísérnek. A tett súlya lehunyja a bűnös tekintet pilláját. A galád lélek letapad s átadja magát mindenével az estének. Gyónásnak itt nincs helye, a bíró kalapácsával bezárja az üléstermet. Az ujjpercek még utoljára rengenek? De én élek.

MotoszkaDaniel•  2021. január 8. 12:29

Sikolyok a sötétben 3.

Az ablak sóhajt és holt lélek siklása a kilincsre. A szeme beszél, de ajkai némák az éjszakában. A tető meglöki élettelen testét s szőkén alázuhan az éjben a fákra.

A késő estében süvítenek az ágak és súgnak egymásnak a gallyak. A testet gyászolják, ami az egyik törzsön egy ideig fenn akadt.

 

A fű érlelődő gyepe öleli most magához. A levelek kérdezősködnek, a szélvihar intézi imáját a fiatal szívéhez?

 

MotoszkaDaniel•  2020. november 1. 17:22

A temetőben 4.

Viasz füstjét érinti a fény, a gyertya állva a mozog. A szél itt van, csak nem hallom. A csepp a tetőről utazik le az aljhoz s áll őrt a halotthoz. A moraj száll fülemhez, csóvák utaznak e sírhely mellett. A kavicsok mozdulatlanok s megbillen a virág szára. Előző évi viaszok megfáradt testeit gyújtja a kezem, hogy világot adjanak s máris árnyék biceg fel a fejfa aljához. A kereszt vetése cikázik mellkasomon és hallgatja, miképpen a gondolataim beszélnek egy szerettemhez. Ahogy a lámpások keresik a bejutást kiljebb, a kerítésen, mászik rám a sötétség, de az emlékeim a sírt, velem ölelik. A szél feltámad, és kéri, hogy menjek. Minden általam feltett kérdést a válasz megleléséhez, viszi le a koporsóhoz, hogy jövőre, a feleletet magamhoz vehessem és újra találkozhassam, letűnt korokat megélt elődeimmel.

MotoszkaDaniel•  2020. július 13. 19:29

It is over of half life three

A besötétedett hegyek között sétál az ellenséges erők osztaga. Nincsenek csillagok! Füsttel mérgezve a levegő és csak a pisztolyokban lakó ütőszegek ropognak. Felverték a holt dombok végtisztességet adó álmának a nyugalmát. A horda bármerre is jár, a világtalan sötét vájatok súgják egymásnak a valahányszor elhajított gránátok hangját. A felszínen a síri nyugalom csendje adná meg magának az elmúlás méltó módját, ha hagynák.

A barlangok előtt állig felfegyverzett őrség az árnyékok elnyelte hasadékokban. a nők megfélemlítve és elhallgattatva. A befogható férfiak foglyul ejtve s munkára fogva, a gyerekeket nem bántják!

Az alfa csapat leteszi a Combine seregei előtt a fegyvert. Az ellenállás futára hírül hozza a maradék még reményt táplálóknak, hogy a parancsnok asszonyuk elesett.

Az alfák jele lekerül az eddig oly boldog hegyek ormairól, a dúdolások utolsó hangját a semmi hallgatja. A zsarátnok hamuért imádkozik és omlásra készülődik.

Miss Alyx Vance érkezik a kísértet járás bejáratához. Az elesett asszony teste nyit ajtót az amazon óriási csapatára s a nagy női sereg pár férfi tagja meggyászolja. Egy tartalékos azt állítja, a női harcos alig, de még él! Hordágyat s segítséget hát neki! Talán meg lehet menteni.

Eli Vance lánya aláaknásítja az éjszaka alatt a hegységrendszer egész alját. Amint a haldokló vezérasszony járóképes, támadás! Alyx barátját, Gordont elfogták.

168 óra s Alyx a seregére néz. A nő sok vért vesztett, de harcra kész. Legyen még egy hét s újra hajnal van. Az ellenállás páncélzata halvány csörgéssel a fekete hegyek gyomra alatt. A férfiak bólintanak, Alyx női harcosaira néz ezúttal. Nyomják a gombokat!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom