Övegh Zoltán

bugyi!'

Megy a nap járása, tengődés bolygatja a felhőt. Reggel húzza a redőnyt, a nap csókol az ébredéshez (fehér dzsekiben). Csókolja a tűzben forrongó fáradhatatlanul dolgozó krikettlabda párnába a fejem, mikor is fehér illat a dzsekijében nyitja az ajtót. Mihez adjam a nevem? Név és cirkáló aláírás: s most? Felöltözhetem így tíz óra múltán az éj öltözékéből. Mi volt ez itt mostan? Nem semmi szépet cuppant (s ízlett, akár egy korai reggeli a mélységesen kedves zamatában). Az úrilány csalódott, hangos sóhaja buzog fel (lágy magabiztosságában)?

Miért tilos az ajkával tintás pecsétet nyomnia a számára kedvelt férfira, mikor Ő Hozzá jő és már magára is van aggatva minden gúnya? Az én lelkem puszija is szeretne az Ő ajkához járulni. A kettő egyazon s ugyanazon lángoló szív? A lényeghez most is cuppanás siklik, a templom harangozik a puszi szabadságához?

Nekem jó vele, mert meghallgat. S most éppen az ajkam a csókjában baktat. Én nem sietek. Azért teszi ezt velem, mert egy több mint nagyon jó barátom lelkét szeretném elnyerni és nem teljesen enyém a bizalma. Vétel a levegőért az új körért, utána még beszélni kívánok vele. Le a lóról és biztat az ajkak ügetése után, csak legyek türelmes s meglesz az a bizalom. Hisz nekem, hogy azt a másikat több mint szeretem.

Most jön a pokol selymes érintése? A szíve nem az enyém, a lelke az lesz? Enyhén taslát ad, ám csak szóban. Azért, mert megcsaltam.

De Ő férjnél van, elnéz maga elé gondolkodni a merengés tornácára. Rám nézve a kérdéssel a tétován magabiztos szemében: próbáljuk meg akkor? Én rá nem mászhatok, pedig valaha ez máshogy volt. Nem tudok nem nézni az ajkára.

A szemébe s szeméhez nézek inkább, mi ez a cuppogás? Az ajkam fürdik a habban, akkor most: szeret? Mi lenne ez más, mint a haldokló remény pogózva hánykolódó pörgése (és elfogadom, nyílik hozzá a kapu az arcomon. Az örömben 'levelező ágakkal' az orrom alatt) ?! A holnapról is lemondok, csak ma. Ha őt most visszakapom.

(egy álom egy újabb gondolat megfogalmazásában (még régebbről. Nem tudom fejből, mikori. Jegyzetből vissza tudom nézni). Igyekeztem hozzá minél jobban összegyűjteni a szövegkörnyezetet)

Ők itt a lányok és nem is igen látni fiút. Megvan ami kell, elhozva. Hamarosan olytódnak a villanyok. Igen, de Én sokat ittam. Mondja a barát, ez nem az én összejövetelem. Maradjak nyugodtan addig, amíg kiszáll belőlem az alkohol. (Ő most elmegy és elkezd inni) Én alig látok, annyira részeg vagyok. Azt mondja a pajtás (visszajőve hozzám), nyugodtan maradjak (meggondolta magát? Az előbb azt mondta: amint kifolyik belőlem az alkohol, ki kell menjek az ajtón). A lányok nem ismernek engem, de Ő igen. Majd Ő kiment engem, ha: kérdezik, hogy Én ki vagyok. Egy fotelban fészkelődve lennék elfeküdve és azt érzem, hogy homályosulásból tisztul körülöttem a világ. Igen, az alapozás ezzel megvolt. Annyi erőm még van, hogy elkászálódjak a kanapéra éledezni. Na, most kezdek látni valamit. Ácsi, mi a fene ez? Elkezdődött a házibuli. Koromsötét van s barna hajú lány alakja ez. Arrébb vonszolom magam, hogy ne zavarjak. Mi, ezek a lányok a sötétben is látnak? Ja, persze. Mondta a haver, hogy egy komája beivott és magához fog térni. Na, pont ez az az illatfelhő: aminek a háta most felém botlott (barna haja van s majdhogynem vékony testalkatú. A határon van. Rövid és egyenes haja van. Úgy félfülig ér a haja. Az arcát nem látni a sötétben, én alig egy moccanásfélét érzek meg ezt a hajat 'látom' hátulról ilyen félálomszerűségben). Miattam van sötét, hogy ittas embert ne zavarja a fény. Biztos, hogy aludhattam. Mert pár óra kiesett. De ennek teljesen olyan szimata van, mint hogyha a józanodásom szintjére lenne kíváncsi. Az ajtóig nem jutok el, éppenhogy felállok az ágyon (a távozásra készülve). Az ágyakon közlekedve gyalogolok át, hogy ne zavarjam a vendégeket. Rám szólnak, hogy nem kell távozzak. Maradhatok és a lányok is tudják ezt. Akkor ez a barna itt mögöttem? Ez már ki is szúrt? Mögöttem van, hogy álljak már meg! (Nem is tudnám lefutni. Örülök, ha járni tudok) Ittasan spicces se vagyok már, több mint lényegesen jobb állapotban. Nem szól a haverom semmit. Én kell rájöjjek arra (amire gondol. A lányokra bízza a döntést, <hogy>maradhatok - e? Én a havert nem zavarom, az lejön a tekintetéből). Még egy fiú van itt, de az három lányból kettőt nem érdekel. Mindjárt teljesen józan vagyok s kettő lányka már ott is terem mellettem. Egy lány eltűnt és a fiú is hol van?

Nem vonzalmat, vagy vágyat érzek iránta és még szerelmet sem (ahhoz nem eléggé mélyek a visszacsatolások). Telített barátságot. Azt megbünteti a holnap, aki 'megkeféli a barát'ját? A szóbeli következik englishben s ezúttal lovagiasan Én ajánlom fel, hogy siker esetén az ágyban megdolgozom Őt. De marha jó, hogy a falon át nem lehet hallani semmit. Ő egyébként többet tud nálam, a labor bitang nehéz. Igaz, az az írásbelihez tartozik.

A söntés hívó szava örvényben egy sörte és hajtja fel a borostán az arcszőrzet üdeségét érkezéskor. Ismerős ez az illat, van megint a számára pár percem? A pamlag kérdés nélkül hív, ugye nincs újabb baj? (S ezúttal minden rendben zajlott le a lány számára idelent.