Övegh Zoltán

Lopott ajak érintésének forrón felhígult a leve. A leves kihűlhet, ám felkavarhatja a száz fűlé zöldesen csomó oldalú ízesítését. Vágyat egy érintés is lophat a hatásért, ha sikerül azt felkanalaznia. Beszürkült pulóvernek kérdőjelben nevető csíkozata a nyílt rejtélye, attól még lehet barátságos!

Váratlan csóknak meglepetésízű az érintése, pedig ez egy apró ajak. A hatása annál nagyobb s előtte a szél szava bő érintést hint a varázsló ajkára. Bájolgással felhigított szünet is fújhat az ajakra jó kedvet, csak ne legyen törmelék a levegőben e bájos boszorkányokkal karöltve.

Hermione, felállnék! Magamnál vagyok már. Engedd felülni a varázslót, te bájos boszorkány! Üljünk inkább sorba a padokban, hiszen mindjárt kezdődik az óra. Remélem, a tanórát a szünet bűbájában nem fújta el semmilyen bűbáj. Rendeződjünk sarokba, amint a kettő lábra tudok állni. Én is be kívánok ülni a padba, boszorkányok s varázslók az órára összeülve és: készen állnak.

Mankójával ballag a tél a havas falakon, mégse fáradt. Hegy s völgy támaszkodó könyöke a támasz, vajon a dolgos hólapát is szór segítő kart e fennsíkon? Néma testében a szél felel, e pihenőn semmi nincs egyedül (a nap piszmogva éledő árnyékában). Na, az kivételesen nem fázik és más híreket hoz. Azt pedig a hó lapátja a járdán egyengeti. Hó lába kel fel olvadásra, a balta a mankóban gyakorol még fa aprításáért a hidegben.

A sötét ellep a sarokban egy kémkedő árnyékot: 

A kémek jelentik, hogy zűrzavar keletkezésében az ork haderő kapkodhat. Ez lehet akár politikai halandzsa. Az összefogás a közös erőt újrakovácsolhatja. Páncélos katona lovon lovagolja a jó hírt, elveszett s egykori erélyes pengét hoz a nyergében összerakva és újrakovácsolva.

A földművesek élelmet biztosítanak. A harmonikások jelentik a tavak füves országából, hogy a csárdásozó malmoslapát lépteikben ropva ivóvizet lapátolnak s rummal színesítik azt. A kovácsoknál megjelenik néhol egy - egy fiúsabb lány (a férfit segítve pengét élezni) és íjászcsapatnak gyakorlatoztat a nyíl célzásában; ők itt lészenek a szomszédban.

A kocsma a leárazott sör szimatában tolvajokat meg csibészeket toboroztat, van egy - két csábos lányka a forgatagban. Cserfesség kerül oktatásra s a legfogékonyabbak mehetnek elsajátítani a kémkedés sokoldalú és szövevényes mivoltát sok sörben a habjával. Gyilkosok is jelentkeznek, ők közelharcot oktatnak a söntés udvarában. A szélhámosokkal gond van, a bevállalósak a kémeket ügyesíthetik fondorlatosságban.

A varázslók mellett varázslónők sorakoznak fel s egyesítik ismereteiket, villámokat gyakorolnak gerjeszteni. A besúgók hozta hírek csaholata szerint ork őrjárat olvasva szimatol a határ közelében, ők gondolatot olvasnak és azt is legfeljebb száz méter távolságig. Az emberek mágusai a távolba látnak nyolcszáz méterig vagy ezerig. Ha figyelőtoronyhoz jutnak a lányok mellé az íjuknál, e távolság elmehet kilométerekig.

(WarCraft II. Tides Of Darkness 1995)

A szerepjáték délutánja III.:

Fiút vártak, mégis Nővé lettem. Ám Én vagyok lészen az, ki a holtak ünnepén alkalmat biztosít a tizennyolc éven felüli ifjúságnak. Éjfél után van ennek az ideje, ám: Ne mondják azt, hogy elrontom e kelta eredetű szokás mibenvalóját. Három óra harminchárom percig mehet a tökfaragás, az ártó szellemek elűzése meg a holtakkal való szerepjáték s az öltözékek is persze engedélyezve vannak. Én azt csak viccnek szántam, hogy lehet másvilági akármiket is megszólítani. De van, aki megteszi. Én pedig állom a szavam.

Miért puszilnak szájon? Én nem vagyok leszbikus (Az arc el is tűnik. Úristen, valaki már meg is szólított egy lelket? Úgy nézett ki, mint Én).

Ingrid s Ágnes kopogtat be, az egyik teremben átjáró nyílt. A másikban az ördöggel dumálnak éppen. A harmadikban készülődés zajlik, hogy az ártó szellemek ellen beszórják az épület elejét. Tényleg megidézték az ördögöt s fent van a nap. Egy férfi megvágja magát és elvérzik. Egy másik Nő kimegy nézelődni az erkélyre s onnan kizuhan. Ez mind nagyon szép, de mentőt sérülthöz lehet hívni. Mind a kettő fiatal eltűnt és Én rendeltem ide mentős ismerősöket. (Minden felszereléssel) Azt állítja az egyik fiatal, kívántak a megidézett ördögtől s az ingyen nem teljesít kívánságot. Magával ragadta Őket az ördög. Én értem, hogy mit mond. De mit fogok mondani az irodában a többieknek? Hol vannak? Hiszek ezekben, még csak az se gond. De az eltűnésüket be kell jelenteni. Mind a kettő helyszínre kimegyünk a lányokkal és a lány meg a fiú is eltűnt. Még csak vér és sebnyom sincs, egy árva heg sem mutatja magát. Mi az úristent csináljak?

Megjelenik előttem Önmagam és azt állítja, hogy a fiú szerelemféltésből választotta a kárhozat birodalmát és így elvitte oda magával a lelkét. Merthogy akkor nem kell neki az élete. (De akkor most én is ugorjak a Dunába, mert a férjem kidobott? És most is szeretem. Barátok maradtunk s a második gyermekét hordom a szívem alatt). A lánnyal meg azért történt az ami, mert állítólag kisiklott az élete.

Ez mit jelentsen? Behatoltak a lelkembe és kölcsönvették vagy lemásolták azt? Próbálok magyarázatot találni arra, mi a fene van. Azt értem, hogy ez az ördög, jómagam is érdeklődöm az ilyenek után. Azt nem értem, miért magamat látom? Azt mondja Önmagam, a férfi nem tér vissza. Mert jól érzi magát. A Nő jól van, ám egy szellemi roncs. De kívántak valamit. Kérdezem, mit? Azt, hogy különleges jelmezek legyenek és egy lány csókolózni kívánt egy lány társával. A kívánságért azonban cserébe a szenvedés országa mindig kér valamit s ezért áll most így a létszám, kettő fővel kevesebbel. De ha Én valakivel szexelek, Én is kívánhatok valamit. Kérdezem, miért is tenném Én ezt meg? Azt feleli Önmagam: Azért, mert Ő az Én hibámból áll. Mi az Én hibám? (Gondolom magamban). Már jön is a felelet (ami pedig az), elítélem az üres szexet. Boszorkányságnak tartom. Átgondolom és azt felelem neki, hogy rendben van. De Én választom ki, kivel kívánok hálni. És valamit kérni fog cserébe, igaz? Igen, de az nem feltétlenül egy újabb halál lesz. Azért nem, mert Én az idéző helytől kívül esek az épületben.

Visszatérek s jelmezben tényleg két lány elmélyülten eszi egymást és ez bizony nyelv is, látom. Olyan látvány tárul elém az arcukra nézve, mintha a halál csókolózna. Amikor befejezik, szólok Neki. Nem érdekel, hogy melltartóban vannak. Nem való másokat zavarni. Éjjel Három óra harminchárom percig érjenek haza, különben nem tudom Őket megvédeni. De ez csak erre a boszorkányszombatra érvényes.

Behívom a férfi pajtásomat, hogy mi van és előtte megnézem magam. Jó ez, csak azért fonjuk csak keresztbe a karokat. Az éj megnézheti a kosarakat, de azokba most betakaróznak a melleim. Megérkezik a pajtásom s mondom Neki, hogy ne siessen. Csak szépen, ahogyan szokta. Mindig szerettem, ahogyan csókol. Nekilát és pont ezt szeretem benne az ágyban, hogy nem durva. Finoman dolgoz'ik rajtam, ha kell. Meséljen közben Árpád, hogyan telt a napja? Persze, Én is kapok kérdéseket. Nagyjából ugyanazt illetően. Nekem mindig jó, ha Ő Velem van. Azt kívánom, a volt férjemtől legyen egy harmadik gyerekem. Árpáddal megbeszélem, engem minden nap egyszer dugjon meg. Az úgy jólesne. (Nem Én találtam ki a melltartó létezését, hogy: értelme legyen, de így tényleg kényelmesebb. Még fent van a nap és át is vedlek egy másikba, egy holtak napjaiba. Hátha tetszik Emilnek, el kívánom csábítani. Ja, meg tanácsos megnyitni hozzá ezt az alkalomhoz ellátott ábrával rendelkező inget is (hogy lássa azt). Én nem szégyellem magam Emil előtt. A Nő annak a férfinak mutatja meg magát, akit kedvel.

Ingrid a szándékán kívül elcsábít egy férfit, de tetszik neki a véletlen folytán kialakult helyzet (jobb karját a mellkasához helyezve polcol a dekoltázsán). Ha már így alakult, befejezi a véletlen't. Erősítés'ért hívja a balt, amíg a pajtás nem figyel. (A kosarak maradnak a takarás'on belül, dekoltázs az lehet. Az mért ne legyen?) Ez pedig immár nem vágtatás, de nyargalászás a helyzet 'adta' hímnemű ajkán (amíg a kamera azt hagyja az ügetés'ben kibontakozni).

Megintcsak Eszter vagyok és nem tudom befejezni a flörtöt Árpáddal, mert Ágnes megzavar (arra még van módom, hogy megsimítom magam Árpád rajtam legelő szemei számára). Szóvá teszem egy cuppanás után, hogy nem zavar s nincsenek titkaim a cégvezető helyettes előtt. Jelen lenne a meghallgatáson tanúként? Kérdezhet is a meghallgatottól. Kacsintok neki, hogy megzavart. Ám vállalom a helyzetet. (Eljátszom, mintha egy munkaerőfelvételi zajlásába csöppent volna bele. Kitolhatnék vele akárhogyan is, de főnökként Én nem vagyok olyan) Nézi, hogyan nézek ki s leüléshez a zakóját megbontja melltartóhoz. (Még merészebb, mint Én) A bátor merészségem ára, hogy leguggolva hozzám szájon puszil szalonképes bosszúból. Ezt viszonozni kellene, nem? Na, tegyük meg. Cuppantok Én is egyet (Még ott helyben). Jó Nő, csak: Én nem vagyok se leszbikus se biszex.

Aaaaaau. Valami nem kóser. A meghallgatás után furán viselkedik. Ez nem Ágnes? Mi a túró? Mi folyik itt? Akkor hol a helyettesem? Gyanús is volt, hogy miért csókol meg? Jólesett, de akkor is (!). A szemei elárulják, hogy ez csapda (csak éppen nem szokványos csapdába kerültem). Pont benyit Árpád meg az igazi Ágnes, hogy merre vagyok. Egy boszorkányt látunk magunk előtt, bíborak a szemei. Azt mondja, nincs mitől félnünk. Megidézték Őt az egyik teremből. Segít a többieknek védőerővel bevonni az épületet a holtak feltámadt seregei ellen. Nem bánt minket, úgyhogy: lehet, hogy igazat mond. Sötét öltözéket visel és kalap van a fején.

Bejönnek a férfi dolgozók és próbálom megmenteni a helyzetet, hogy nincs baj. Látják, hogy a boszorkány nem bánt minket illetve a Nőket. Akkor viszont mit akar? A férfiak lehet, hogy: értik, hogy mi van. Aki nem, annak elmagyarázzák. Az egyiknél pisztoly van és pont készülne lőni, mondjuk semmit nem érne Vele. Visszahúzza a kakas't, mert: látja, hogy nekünk Nőknek nincs bántódásunk. Elteszi a fegyvert, eztán a boszorkány adja a boszorkányfütyipor kivonatot. A férfiak viszik. Mondja a jellegzetes hangján a boszorkánynő, ez nem véd meg örökké. De az ördög órája alatt teljes mértékben. A legerősebb javasfűszer. Nekünk hozta, mikor 'látta', hogy megidézik Őt (korábban meg a kárhozat földjét). A pasik nem értik, hogy mi van. Kapaszkodjanak belé, egyenként leviszi őket a földszintre. Aztán a por elhelyezése után meg visszahozza Őket. Repülve gyorsabb.

Kérdezem, hogy hány van még belőlük és honnan jöttek? Azt mondja, századokkal korábbról jött. Sokukat elintézte a boszorkányüldözés, de: volt, akinek sikerült elmenekülnie.

A boszorkányasszony a segítés után az erkélyre megy levegőzni, hogy távozik. Azt állítja, hogy hazamegy. A saját világába. Ezt mi értjük, de: biztos távolból kilessük, hogy mit csinál. Felizzik a szeme bíborra, majd pár perc múlva csettint és fokozatosan válik köddé.

Egy talpig feketében, de szintén kalapot viselő alak lebeg. Megrémülünk, ez egy férfi. Azt mondja, a feleségével találkoztunk az imént. Amint a talpa földet ér, a szürke izzás megszűnik a szemében és van szembogár. Kérdezi, az épület tetején van villámhárító? Na, akkor oda felmegy villámot gerjeszteni. Jelezni az ördögnek, hogy záróra.

A lélek csíráját se érezve századok taposása néz a szembe s e fegyver nem irányítható. Ereje van, ám szolgálatba nem állítható. Érezni itt belül a létezést, ám ez a szellem a tudattalan ártatlanság jegyeiben fogant és mégis nem kell ez az otthon! Eme holt létnek a rabiga lánca sem csörög értelmet, mégis szükség van e nőre e halott bolygón.

A kérdések nyálkás válaszát ecsetelve ez az ellenségek kelepcéje s léttelenül vezekelve a pokolban is sandulnak pillantásban, ugye van e pokolból kiút? Nekem itt nincsenek barátok, ám tapasztalt senkiként is a pokol bugyraiban fürödve az egérútig talán a hasznukra lehetek. A csapdába csalt kalózoknak még van hová menekülniük és a léttelen remény rácsain ugrás a semmibe! Valaha volt barátaimért történik e segítés, mert Ők itt Velem most: már új barátok és új létezésért indul útjára e hajó a halálból, újból hiányzom valakiknek és ez jelenleg szokatlan érzelmi fújása a szélnek hiún.

Nekik van hová hazamenniük. Itt nem mindegyik bűnöző aljas. Ez egy másik világ és más törvénnyel működve. Ahonnét e gondolatok jönnek, a hangok holtan sikoltanak.

A kalózok kirabolják a bűn fészkét. Ezzel a fertő nem tiszta, ám a levegőben kevesebb a mocsár a talpunk alatt. Most megváltás az, ha rosszarcúak a semmiben összevesznek s e torzsalkodásban keresik az élet nem létező értelmét. Ők jártak abban a pokolban s csak arra mehetünk a biztató ellentétekben csápolva.

Hogy az Én értelmemnek mi ad rozsdás csikorgásban és halványan romantikázó mozgatórugót, az egy másik naprendszer története. Bűnös boldogságuk adja az életkedvemet. Minden újabb torzsa elérése értelemmel jár felém az érzelmek megismeréséhez. Parancsokat ismer ez a test, létezési célok bővebb részleteit nem.

A rabiga aljas láncában is létezik boldogság? Élettelenül élve is azt viháncolják nekem, az űrhajó ártatlan és a bűn magunk mögött hagyva. Nem érezhetek még, mégis valahogy szabadabbnak érzem magam. Azt mondják e felültetett bűnözők, ez már az ébredés jele.