Övegh Zoltán

A szerepjáték délutánja III.:

Fiút vártak, mégis Nővé lettem. Ám Én vagyok lészen az, ki a holtak ünnepén alkalmat biztosít a tizennyolc éven felüli ifjúságnak. Éjfél után van ennek az ideje, ám: Ne mondják azt, hogy elrontom e kelta eredetű szokás mibenvalóját. Három óra harminchárom percig mehet a tökfaragás, az ártó szellemek elűzése meg a holtakkal való szerepjáték s az öltözékek is persze engedélyezve vannak. Én azt csak viccnek szántam, hogy lehet másvilági akármiket is megszólítani. De van, aki megteszi. Én pedig állom a szavam.

Miért puszilnak szájon? Én nem vagyok leszbikus (Az arc el is tűnik. Úristen, valaki már meg is szólított egy lelket? Úgy nézett ki, mint Én).

Ingrid s Ágnes kopogtat be, az egyik teremben átjáró nyílt. A másikban az ördöggel dumálnak éppen. A harmadikban készülődés zajlik, hogy az ártó szellemek ellen beszórják az épület elejét. Tényleg megidézték az ördögöt s fent van a nap. Egy férfi megvágja magát és elvérzik. Egy másik Nő kimegy nézelődni az erkélyre s onnan kizuhan. Ez mind nagyon szép, de mentőt sérülthöz lehet hívni. Mind a kettő fiatal eltűnt és Én rendeltem ide mentős ismerősöket. (Minden felszereléssel) Azt állítja az egyik fiatal, kívántak a megidézett ördögtől s az ingyen nem teljesít kívánságot. Magával ragadta Őket az ördög. Én értem, hogy mit mond. De mit fogok mondani az irodában a többieknek? Hol vannak? Hiszek ezekben, még csak az se gond. De az eltűnésüket be kell jelenteni. Mind a kettő helyszínre kimegyünk a lányokkal és a lány meg a fiú is eltűnt. Még csak vér és sebnyom sincs, egy árva heg sem mutatja magát. Mi az úristent csináljak?

Megjelenik előttem Önmagam és azt állítja, hogy a fiú szerelemféltésből választotta a kárhozat birodalmát és így elvitte oda magával a lelkét. Merthogy akkor nem kell neki az élete. (De akkor most én is ugorjak a Dunába, mert a férjem kidobott? És most is szeretem. Barátok maradtunk s a második gyermekét hordom a szívem alatt). A lánnyal meg azért történt az ami, mert állítólag kisiklott az élete.

Ez mit jelentsen? Behatoltak a lelkembe és kölcsönvették vagy lemásolták azt? Próbálok magyarázatot találni arra, mi a fene van. Azt értem, hogy ez az ördög, jómagam is érdeklődöm az ilyenek után. Azt nem értem, miért magamat látom? Azt mondja Önmagam, a férfi nem tér vissza. Mert jól érzi magát. A Nő jól van, ám egy szellemi roncs. De kívántak valamit. Kérdezem, mit? Azt, hogy különleges jelmezek legyenek és egy lány csókolózni kívánt egy lány társával. A kívánságért azonban cserébe a szenvedés országa mindig kér valamit s ezért áll most így a létszám, kettő fővel kevesebbel. De ha Én valakivel szexelek, Én is kívánhatok valamit. Kérdezem, miért is tenném Én ezt meg? Azt feleli Önmagam: Azért, mert Ő az Én hibámból áll. Mi az Én hibám? (Gondolom magamban). Már jön is a felelet (ami pedig az), elítélem az üres szexet. Boszorkányságnak tartom. Átgondolom és azt felelem neki, hogy rendben van. De Én választom ki, kivel kívánok hálni. És valamit kérni fog cserébe, igaz? Igen, de az nem feltétlenül egy újabb halál lesz. Azért nem, mert Én az idéző helytől kívül esek az épületben.

Visszatérek s jelmezben tényleg két lány elmélyülten eszi egymást és ez bizony nyelv is, látom. Olyan látvány tárul elém az arcukra nézve, mintha a halál csókolózna. Amikor befejezik, szólok Neki. Nem érdekel, hogy melltartóban vannak. Nem való másokat zavarni. Éjjel Három óra harminchárom percig érjenek haza, különben nem tudom Őket megvédeni. De ez csak erre a boszorkányszombatra érvényes.

Behívom a férfi pajtásomat, hogy mi van és előtte megnézem magam. Jó ez, csak azért fonjuk csak keresztbe a karokat. Az éj megnézheti a kosarakat, de azokba most betakaróznak a melleim. Megérkezik a pajtásom s mondom Neki, hogy ne siessen. Csak szépen, ahogyan szokta. Mindig szerettem, ahogyan csókol. Nekilát és pont ezt szeretem benne az ágyban, hogy nem durva. Finoman dolgoz'ik rajtam, ha kell. Meséljen közben Árpád, hogyan telt a napja? Persze, Én is kapok kérdéseket. Nagyjából ugyanazt illetően. Nekem mindig jó, ha Ő Velem van. Azt kívánom, a volt férjemtől legyen egy harmadik gyerekem. Árpáddal megbeszélem, engem minden nap egyszer dugjon meg. Az úgy jólesne. (Nem Én találtam ki a melltartó létezését, hogy: értelme legyen, de így tényleg kényelmesebb. Még fent van a nap és át is vedlek egy másikba, egy holtak napjaiba. Hátha tetszik Emilnek, el kívánom csábítani. Ja, meg tanácsos megnyitni hozzá ezt az alkalomhoz ellátott ábrával rendelkező inget is (hogy lássa azt). Én nem szégyellem magam Emil előtt. A Nő annak a férfinak mutatja meg magát, akit kedvel.

Ingrid a szándékán kívül elcsábít egy férfit, de tetszik neki a véletlen folytán kialakult helyzet (jobb karját a mellkasához helyezve polcol a dekoltázsán). Ha már így alakult, befejezi a véletlen't. Erősítés'ért hívja a balt, amíg a pajtás nem figyel. (A kosarak maradnak a takarás'on belül, dekoltázs az lehet. Az mért ne legyen?) Ez pedig immár nem vágtatás, de nyargalászás a helyzet 'adta' hímnemű ajkán (amíg a kamera azt hagyja az ügetés'ben kibontakozni).

Megintcsak Eszter vagyok és nem tudom befejezni a flörtöt Árpáddal, mert Ágnes megzavar (arra még van módom, hogy megsimítom magam Árpád rajtam legelő szemei számára). Szóvá teszem egy cuppanás után, hogy nem zavar s nincsenek titkaim a cégvezető helyettes előtt. Jelen lenne a meghallgatáson tanúként? Kérdezhet is a meghallgatottól. Kacsintok neki, hogy megzavart. Ám vállalom a helyzetet. (Eljátszom, mintha egy munkaerőfelvételi zajlásába csöppent volna bele. Kitolhatnék vele akárhogyan is, de főnökként Én nem vagyok olyan) Nézi, hogyan nézek ki s leüléshez a zakóját megbontja melltartóhoz. (Még merészebb, mint Én) A bátor merészségem ára, hogy leguggolva hozzám szájon puszil szalonképes bosszúból. Ezt viszonozni kellene, nem? Na, tegyük meg. Cuppantok Én is egyet (Még ott helyben). Jó Nő, csak: Én nem vagyok se leszbikus se biszex.

Aaaaaau. Valami nem kóser. A meghallgatás után furán viselkedik. Ez nem Ágnes? Mi a túró? Mi folyik itt? Akkor hol a helyettesem? Gyanús is volt, hogy miért csókol meg? Jólesett, de akkor is (!). A szemei elárulják, hogy ez csapda (csak éppen nem szokványos csapdába kerültem). Pont benyit Árpád meg az igazi Ágnes, hogy merre vagyok. Egy boszorkányt látunk magunk előtt, bíborak a szemei. Azt mondja, nincs mitől félnünk. Megidézték Őt az egyik teremből. Segít a többieknek védőerővel bevonni az épületet a holtak feltámadt seregei ellen. Nem bánt minket, úgyhogy: lehet, hogy igazat mond. Sötét öltözéket visel és kalap van a fején.

Bejönnek a férfi dolgozók és próbálom megmenteni a helyzetet, hogy nincs baj. Látják, hogy a boszorkány nem bánt minket illetve a Nőket. Akkor viszont mit akar? A férfiak lehet, hogy: értik, hogy mi van. Aki nem, annak elmagyarázzák. Az egyiknél pisztoly van és pont készülne lőni, mondjuk semmit nem érne Vele. Visszahúzza a kakas't, mert: látja, hogy nekünk Nőknek nincs bántódásunk. Elteszi a fegyvert, eztán a boszorkány adja a boszorkányfütyipor kivonatot. A férfiak viszik. Mondja a jellegzetes hangján a boszorkánynő, ez nem véd meg örökké. De az ördög órája alatt teljes mértékben. A legerősebb javasfűszer. Nekünk hozta, mikor 'látta', hogy megidézik Őt (korábban meg a kárhozat földjét). A pasik nem értik, hogy mi van. Kapaszkodjanak belé, egyenként leviszi őket a földszintre. Aztán a por elhelyezése után meg visszahozza Őket. Repülve gyorsabb.

Kérdezem, hogy hány van még belőlük és honnan jöttek? Azt mondja, századokkal korábbról jött. Sokukat elintézte a boszorkányüldözés, de: volt, akinek sikerült elmenekülnie.

A boszorkányasszony a segítés után az erkélyre megy levegőzni, hogy távozik. Azt állítja, hogy hazamegy. A saját világába. Ezt mi értjük, de: biztos távolból kilessük, hogy mit csinál. Felizzik a szeme bíborra, majd pár perc múlva csettint és fokozatosan válik köddé.

Egy talpig feketében, de szintén kalapot viselő alak lebeg. Megrémülünk, ez egy férfi. Azt mondja, a feleségével találkoztunk az imént. Amint a talpa földet ér, a szürke izzás megszűnik a szemében és van szembogár. Kérdezi, az épület tetején van villámhárító? Na, akkor oda felmegy villámot gerjeszteni. Jelezni az ördögnek, hogy záróra.

A lélek csíráját se érezve századok taposása néz a szembe s e fegyver nem irányítható. Ereje van, ám szolgálatba nem állítható. Érezni itt belül a létezést, ám ez a szellem a tudattalan ártatlanság jegyeiben fogant és mégis nem kell ez az otthon! Eme holt létnek a rabiga lánca sem csörög értelmet, mégis szükség van e nőre e halott bolygón.

A kérdések nyálkás válaszát ecsetelve ez az ellenségek kelepcéje s léttelenül vezekelve a pokolban is sandulnak pillantásban, ugye van e pokolból kiút? Nekem itt nincsenek barátok, ám tapasztalt senkiként is a pokol bugyraiban fürödve az egérútig talán a hasznukra lehetek. A csapdába csalt kalózoknak még van hová menekülniük és a léttelen remény rácsain ugrás a semmibe! Valaha volt barátaimért történik e segítés, mert Ők itt Velem most: már új barátok és új létezésért indul útjára e hajó a halálból, újból hiányzom valakiknek és ez jelenleg szokatlan érzelmi fújása a szélnek hiún.

Nekik van hová hazamenniük. Itt nem mindegyik bűnöző aljas. Ez egy másik világ és más törvénnyel működve. Ahonnét e gondolatok jönnek, a hangok holtan sikoltanak.

A kalózok kirabolják a bűn fészkét. Ezzel a fertő nem tiszta, ám a levegőben kevesebb a mocsár a talpunk alatt. Most megváltás az, ha rosszarcúak a semmiben összevesznek s e torzsalkodásban keresik az élet nem létező értelmét. Ők jártak abban a pokolban s csak arra mehetünk a biztató ellentétekben csápolva.

Hogy az Én értelmemnek mi ad rozsdás csikorgásban és halványan romantikázó mozgatórugót, az egy másik naprendszer története. Bűnös boldogságuk adja az életkedvemet. Minden újabb torzsa elérése értelemmel jár felém az érzelmek megismeréséhez. Parancsokat ismer ez a test, létezési célok bővebb részleteit nem.

A rabiga aljas láncában is létezik boldogság? Élettelenül élve is azt viháncolják nekem, az űrhajó ártatlan és a bűn magunk mögött hagyva. Nem érezhetek még, mégis valahogy szabadabbnak érzem magam. Azt mondják e felültetett bűnözők, ez már az ébredés jele.

Mr. Lucius Malfoy és bátyja találkoznak, hogy a láda titkára rájöhetnek a Moora házban. Lucius bácsi javasolja, kerüljön el onnan. Umphora bácsi egyetért eme szándék megszületésében, de még várjanak.

Moora Bátor jön értem, hogy esemény van. Azt mondja a lányok egyszem fiútestvére, Christina viselkedése végett egyenlőre csak Melinda nővére engedélyével lehet házibulit rendezni. Én Kond vagyok és kérdezem, hogy mi az elvitelem oka? Az hogy kell még egy valaki és Én hívtam Őt. Jé, tényleg így van. Én kívántam látni Alexandrát. És így történt meg a telefon. Ugyanabban az átlátszóban van Alexandra, mint múltkor. Csak csábosabb melltartót visel.

Megérkezvén (a Moora házba) Melinda mondja, hogy kiürítette a házat, Nem tudja, hol van Christina. Annyit mondott neki, lehet a házban. De akkor viselkedjen is. A szüleik már nem élnek, Ő a legidősebb nővérként igyekszik kordában tartani most Őt. Érkezés az emeletre, ahol Melinda férje (Ond) már ott cövekel. Igen, és ez mind rendben is lenne. Christina van a házban azonban és a láda közelébe kerülve a segítő szándék jeleként (ami nem sikerül) vizsgálja azt. Na, ezennel be is repül Pandora szelencéje. Az 'ott van, oké'. De hová vezet ez a megnyílt átjáró?

Moora Bátor rálel a nyitott ládára, amikor a nővéreit keresi. Fogalma nincsen viszont, hogy mi a fene lehet? Az első gondolata, hogy felkeresi a Malfoy fivéreket. A legnagyobb meglepetésére beengedik a szalonba. A fivérek közül Lucius öcs szólal meg elsőként, Őt terheli a felelősség. A fiának van egy elátkozott gyermeke és a fia e gyermeket kívánta átküldeni a gyógyulás reményében arra a síkra. A báty azt javasolja, az események tükrében menjenek át a ládához.

Én magam Kond és a Moora nővérek térünk magunkhoz és hol vagyunk? Ezt nem mondom ki, csak gondolom: a lehető legrosszabb véletlen, hogy Christina is belegabalyodott ebbe. Hogy akkor a láda közelében volt.

Egy nőbe botlunk bele és Én Őt felismerem. A nővérem, Szőrösi Katalin. Ő jó ideje eltűntként volt kezelve. Azt mondja, a jövőben vagyunk (ugyanazon a helyszínen és haza szeretne jönni). Mr. Malfoy unokája még maradna, akkor maradjon csak. Közi még, (hogy) huszonnégy órán belül meg kell nyitni a kaput és abba a szobába vissza terelődni, ahol magukhoz tértek.

Kérdezem, hogy hol van Lucius bácsi unokája? Katalin úgy felel, hogy később mesél. Most húzzunk el innen, mert itt meg lehet hülyülni. Lucius bá' unokája gyógyul, de az ép elméjűekre ez a hely rossz hatással van. Ő maga Katalin egy hete van itt és elmondása szerint (el is hiszem neki) bőven elég annyi időt e helyen eltölteni. Egy végtag meglöki enyhén a hőseinket utólag azt állítva Christina részéről, hogy meghibásodást (megingást) észlelt a féreglyáratban.

Mr. Umphora Malfoy fogadja az érkezőket. Kérdezi Melinda, hogyan jutott be? Azt mondja Mr. Malfoy, mindenhová bejutnak. Köszöni azt, hogy a Moora család megtűri Őt s az öccsét. Ők maguk egy másik bolygóról jöttek s a láda átjáró régi, meghibásodhatott. Most arra kéri Morra - ékat, a ládához ne nyúljanak. Zárják el az alagsorba, nehogy valaki téridő hurokban ragadjon. Ő és öccse elmennek Lucius unokájáért s a visszatérésért nyitnak majd inkább egy másik féreglyáratot.

Azt mondja Melinda, mindig visszajöhetnek ide. Nem volt gondja a Malfoy családdal. Én megyek pillanatra Christina - hoz, mert hív. Mit akar? Csókoljam meg, Én ezt teljesítem is. A feketéllő szemei azonban nem tetszenek (Mi történt? Gyorsan leenged magához nyelvig és eszményi a rengés a szenvedélyben, már a tapizásnál tartok a fogdosásban Nála. Nekem jólesik, mert napok óta kívánom őt, de biztosan minden rendben van?). Szólok utólag Mr. Malfoy - nak. Azt mondja, várjuk őket. Vissza fognak térni Lucius öccsével és végre hajtják az esemény okozta ördögűzést.

(Az ördög kapuja)

Klicska Jenő kíván borászatot tanulni és a vizsga feladványon kívül borkóstolási feladat van. Egy rosszindulatú ellenőr a nyakukba aggatva a meghallgatásról félreállítva. Rustic Itala és Ivola jelentkezők jobban teljesítenek Jenőnél, ám ezt a férfi nem kívánja elismerni (ahol csak lehet, keresztbe tesz nekik). J. Anikó borászat vezető helyettes lép be a felvételire azzal, mit művel ez a férfi? J. Anikó irodába kéreti be Ruszic László kijelölt ellenőrt, hogy: együttműködik vagy áthelyezi a nyóckerbe, de akkor már lesz egy rossz pont az ajánló lapján. Lackóka tagadja a vádakat, hiába szembesítik azzal, hogy Itala és Ivola elég jól teljesített. El van bocsátva. Laci erre nem számít, most azonnal távozzon innen. Nem kiabál Vele J. Anikó, ám a nyomaték az megvan (benne van a hangjában). A munkaügyi osztályon J. Anikó javaslatát elfogadja Kicsko Udo, ám módosítja e szociopata áthelyezési célállomását Óbudára (ahol nehézfiúk is vannak). J. Anikó az irodából kijőve karba tett kézben van a pulzáló bájak közepette s így karöltve megy a főnökséghez. Klicska Jenő egy kacsintást vesz észre tőle fordultában. Akkor a lányokkal minden rendben? Nézi Jenő, mennyire kacéran van öltözve J. Anikó. Egy szociopatát nem hozza lázba ez.

J. Anikó megy az aktatologatóhoz, iktasson le egy munkakör újbóli igénylést. Bendy Krisztofer máris hozzálát és viszi, ám Anikó meglátja a felgyülemlett előző megkérések hűlt helyét és gondol egyet. Elégedett Krisztofer munkájával. Kacérabbra veszi a figurát és, ajánlat következik. Jövő héttől van kedve szintet lépni? A fizetség a duplája s több szabadság is járna. Mintha úgy emlékezne Anikó, hogy nem éppen tiszta körülmények között rúgták ki (az előző helyéről) s került ide hozzájuk. Mindenki lefelelt már, megvan a létszám. De a pótfelvételiken például már dolgozhatna (ellenőrködhetne).

Visszavágyik a szív a Bahamákra? Csak a sziget kell, nem vágyom Vaas őrült paradicsomára. Az lehet, hogy e hon több templom torony magas és alul is építkezik. De szíve van e szigetnek és ide dobog most is vissza. Nem kellene Valerie Constantine - t meglátogatni? Mindenre van idő és magasan érzi magát a szív a legjobban. A háborgó tenger mellett is lehet lakni, csak ott könnyebben ki van téve az ember a vihar akaratának illetve a tenger kék hullámzásának az áramlatokban. Az is igaz, hogy odafent meg az elszigeteltség adja a hátrányt. De cserébe mindent látsz ebben az országban és a szigetcsoportok összes közeli hegyét belátni.

Én az erdőben, a tisztáshoz közel szeretek lenni. De ne legyen messze a víz, a part! Így is elhallatszik ide a moraj. A sziklák visszaverik a hullámzást. A legnagyobb csúcsok teteje is sohasem vész a felhőbe illetve soha nem veszik a hóba. És oda is eljutsz. Megmutassam, hogyan? Nem, nem mászol sehova. Jól látod, ez egy sárkányrepülő (siklóernyő). A látogatásod most elhalasztatik és inkább itt maradnál? A hegyoldalba költöznél? Van ház bőven, melyik szirt vagy fennsík számodra a megfelelő? Minél közelebb legyen a felhőkhöz vagy még csobogjon s alattad a leeső víz? Napnyugta után azért zárkózz be és az sem rossz, ha a felszín alatti sétálást választod a járatokban e lakható pincékben. Maradhattak még a múltnak zsoldosai. Igaz, mivel mennének el segítséget kérni? Nincsen már épen maradt csónak.

Meghinti a part a hegységeket és a kósza felelet lentről válaszol még ha késve is a szirteknek. Dekoltázs látható finom női hanggal? Akkor Ő Valerie Constantine lesz. Felépült a kevésbé jóindulatú szándékkal belé fecskendezett veszedelemből. A vízesés keltette tóban szokott mosdani, ha kifogástalan az idő e sziget háborítatlan zugaiban. Nem jellemző rá, hogy közel engedi magához a férfiakat. Szóval vedd megtiszteltetésnek e kacér hivatalos öltözéket Tőle. Nélküle most lehet, hogy nem lenne otthonunk. Nem volna hová lehajtanunk a fejünket álomra. Nem mindenki tud innen elmenni. Kilométerekre van e paradicsomtól, ez az érintetlen és most már gazdag s színes dzsungeltől a szárazföld.

(Far Cry 2004 Personal Computer Video Game First Person Shooter)