MotoszkaDaniel blogja

NEM SOKKAL KÉSŐBB, EGY ÚJ JÖVŐBEN

Kolos értesíti Nórát, hogy legyen bekapcsolva a késő este. Tulajdonképpen éjszaka folyamán. Disco-ba megy, csak ha esetleg nem tartana ki végig a hév. 3-4 óra körül elképzelhető, hogy aktuális. Most alig van 20 óra.

A telefonja 21 órakor kicsörög. Szilárd kéri Őt, a lány odamegy elé. A fiú másik lánnyal van, de Nórával szeretné tartani a kapcsolatot barátként. Öleléssel válnak el s Nóra hazamegy. Érezte Ugraty Nóra, ez nem tart örökké! Szilárd ambíciózus, de csendesebb s kevésbé elhivatott személyiség. És a szövege sem olyan mértékű, hogy ez a kapcsolat további időszakot tartogatott volna. Így is szép éveket töltöttek együtt!

22 óra! Kolos neve Nóra telefonjának a kijelzőjén s oda is érkezik. Kiszállva az autóból ecseteli a fiú neki, egy hölgyet kellene hazavinni. A biztosítós lány az és beivott. Kolos üdvözli Nórát a bejáratnál, aki éppen fizetne. A fiú int a kidobóknak, odamegy. Kifizeti Nóra jegyét. A lányt ez meglepi, de örül. A beivott nőt megtáncoltatja Kolos, hogy minél előbb menjen ki belőle az alkohol. Nóra találkozik itt egy régebbi barátjával, ki pedig felkéri őt táncolni. Nóra elfogadja.

Beszélgetések után éjfél van s mialatt Nóra nevetgél meg pár ölelés és viccelődés meg elcsodálkozás van. Éppen mennek italért, amikor látják, hogy Kolos ajkai gyalogolnak a nőn, kinek meg az öltözéke ’kinyílott’ közben.

Amikor a szájszélek Kolosnál meg a nőnél befejezik a ’találkozást’, Nóra beül melléjük. A jobb szélre. Neki nem kitárt felsős ’érkezése’ van, de valamiféle bulis felszereléssel érkezett a diszkrét dekoltázst illetően, mert nem tudja, hogy akkor most ez egy éjszaka a reggelbe vagy pedig háromra már ágyban lesz? A melltartó pántja a pólójánál sejlik s egy szép színűt választott nyári felsőnek. Fehér s a diszkófény időnként játszik rajta.

Az úrtól arcára kap Nóra puszit, majd érdeklődik a helyzetről. Odamegy a józanodó nőhöz, hogy szabad – e egy táncra? Hát úgy néz ki, hogy szabad és menjenek a tánctérre, mert a nő a kezét nyújtja. Közepesen telített a Disco s felcsendül a Groove Coverage The Endjének az ütemes mix-e. Tudnak olyan helyre menni, ahol van hely. A nő inkább mozog, de hát a férfi alkalmazkodik hozzá. Nulla óra után járunk s témázgat Kolossal Nóra.

A fiú kérdezi, valami elfoglaltságába ütközött – e Nórának ez a Disco? Nem tudott máshoz fordulni. Le van járva az autója műszakija s a hiányos öltözetű hölggyel érkezett ide a gyors Porsche-ban. Meglepte, nem ült még előtte ilyenben. Meg is lett edzve az autó idefelé mielőtt kitették volna itt őket. Néhány lány s azoknak egy barátja ült még a Porsche tulajdonosán kívül azon sportautóban. Most Nóra kérdez, hogy mi volt az előbbi, amit látott, mialatt egy barátjával táncolt egy jót meg utána elcsevegtek?

Ja, hogy az! Az az volt (kezd a meséjébe Kolos), hogy egy régebbi ismeretségébe avatta be őt a lényegében fiatal lány, hogy azzal az ismerősével milyen volt a csók. És bizony azt bemutatta rajta. Kolos meg hagyta, hogy csókolják.

Nóra nézi, ahogyan a férfi táncoltatja a lányt. Mutatja nekik a tánctérről az úr, mindjárt mennek. Ugraty Nóra mondja, hogy Diszkóba gondolta, hogy talán ilyesmiben kellene érkezni. Kolos ugyanis őt nézi. Na, most mi legyen? Hát a fehér szép pólót nem fogja levenni, ez nem bordélyház! J A vagány kabátkafélén viszont gombol.

A férfi utolsó előtt táncába kezd. Nóra megragadja az alkalmat, hogy a legutóbbi Szurokfás élmény után Ő kezdeményezzen akár többször is. Rámászik Kolos barátjára a kényelmes székek nyújtotta elültében s pici mosolyok jelzik egy – egy csókcsata végét. Azokat meg egy darabig Nóra minduntalan újra kezdi. A harmadik kör végén mondja Nóra, pár órája kidobta őt a barátja. Szilárddal viszont barátok maradtak. Részéről esetleg, megbeszélhetik itt, de akár később is a továbbiakat. Na, Nóra engedi, hogy esetleg a negyedik kört Kolos kezdeményezze? A válaszra vár és Nóra nem tér ki előle. Ringatóznak egymáson a nyelvek leckéje nélkül az ajkak, akár egy hajó vagy uszály, amikor utasszállító hullámait fogadja.

 

Kettő óra és a második hosszú dal vége (ami egyébként a Groove Coverage Good is a Girl-je volt.) és érkezik a páros. A férfi átadja a majdnem józan nőt. Még valamennyi nyomás van benne. A srác a haverjaihoz visszamegy, Nóráék pedig indulnak. Ez normál időnek számít Nóra szempontjából. Teljes értékű Diszkó 3kor lendül bele s fél órával öt előtt szoktak takarodót fújni. 5-kor meg tömeget terelni, hogy záróra van.

Kolos mondja Nórának: Nem baj, ha kicsit odanyomja, mert folyóügyei vannak. Most pedig nem lehet azok ajtói elé férni, Nóra is látja.

A nőt besegítik a hátsó ülésre. Egészen jól alakul már a hölgy. Elképzelhető, hogy Nóra s Kolos korosztályához képest álmosodik, mivel nem tűnik fel neki: Ez nem a Porsche.

Jó, igaz: Arról ő tudott, hogy elhozták. Kolossal együtt. Nóra autóját viszont nem ismerheti!

A biztosítónál dolgozó szépség a város külterületén lakik kanyarokkal tarkítva, de az a része a településnek az éjjel kezdetén is szép a közvilágítás takarójában!

Kolost el kell vinni a buszmegállóba, mert ismerősével találkozik a borok vidékén. Nórát viszont nem szeretné feltartani. Lehet, aludni szeretne. Három óra harminckettő perc van s a zaj most már ideérkezett, de elmennek mellettük. Dülöngélő fiatalok ezek a járda túlsó felén, akik valószínű szintén valahonnan; talán házibuliból tartanak hazafelé. Öt dumáló fiú köztük kettő lánnyal. Kolos simítja Nóra arcát, kezét is fogja és újabb csókot nyer.

Három óra negyvenkettő perc. Nóra ölelése tette csak a kiegészítést hozzá a baráti csókhoz. Bármelyikük elmélyíthette volna. Kolos nem szeretne elrontani semmit.

Megérkeznek a megállóba. Egy darabig érdekes jelenségként üldözi őket egy fekete autó, de hát Ugraty Nóra autóversenyzőnek az nem feladat illetve kihívás. Még csak most kezd ásítani.

A megállóban Kolos nyakába ugrik még Nóra s a búcsú után egy legfeljebb négy fős társaság hecceli a lányt, hogy micsoda érkezés! Kolos a lányhoz megy. A húsz év alatti urak jelzik, hogy menjen csak nyugodtan Kolos. A lányt néznék meg, mivel látták a manővereit. Ez igaz, mert ha támadni akarnának, már megtették volna. Telefont tartanak a srácok a kezükben és beszélgetnek. Még csak nem is közelítenek Nóra felé. Ezek nem veszélyesek.

Kolos felszáll s nézi a járata indulása alatt leülve a busz ablakából, ahogyan Nóra kikapar s elhagyja az autóbuszmegállót némi csikorgások kíséretében. Most már haza! (Így, négy óra környékén kevesebb hévvel, mert növekszik álmossága) A kvartettnek így is tetszett az előadás.

 

Nóra a ’bemutató’ után csökkenti normálra a sebességet s nézi, hol kell lekanyarodnia. Érzi a szemein, hogy gyakorlatilag négy óra. A garázs után, várja viszont az ágy!

Koromsötét van és lecsukja a gondolataimat. A szél is fél. A halottak énekelnek az éjjeli órákban. Isten is alszik már?

 

Szemem világa tágasra nyílik és ordasok mesélik nekem a kamrában régmúlt századok történelmét. Viharos időkből származó csizma fényét nyeli el a matt, fénytelen porfelhő. Önmagamat kérdezem, de a csend válaszol. Felelet nem érkezik, de a plafonról pislák hunyorog. Megközelítem leheletemmel. A láng tölcsérje kulcsot mutat a mennyezeten. Az elmúlt pár száz évben, ahhoz senki emberfia nem nyúlt. Pókháló öleli át és a pince ókori romantikája hatja át.

 

Lányok csipcsipcsókáznak, de alakjuk köddé foszlik. Egy kallantyú tapogatja ki magát nekem, egyáltalán mekkora hely ez? Lehet, akkora, mint egy vesztőhely? Le porolom a kar környékét, a csend visszhangzó némaságában hozzáférek. Parfümillat kígyózik körém s mire visszanézek a fent lógó kulcs elém kúszott. Lakat őrzi viszont a hozzájutásához képződött akadályt. Halk kattanás. Áll meg a lánc, mely a lakatot tartja és újabb kulcs hullik a lábam elé. A fémpánt rozsdás! Földre hajított, összetört petróleumlámpa az egyik sarokban. Kenem vele a rozsdát és forgatom az apró kulcsot. Belezuhan a beporosodott csatornába, de elkapom, mielőtt ott tűnne el tova. Nehezen, megadja magát az azt őrző fém. Enyém a láncon a kulcs! Megbotlom a lépcsőben. Dallam indul útjára. Mit gondolsz, ki vagy? Arcok suhannak a falba. Csupa csodaszép, farkasbőrbe öltözött fiatal nő! Ajkukról száll fel a dal. Germán az énekük nyelve, de repül hozzá a felirat!

Egy batár nagy kulcs itt a kezemben, de nem lesz nekem szükségem fáklyára? Kanyargó folyosó előttem, ott a végén. Ez egy hosszú és széles vágat eleje, ritkás fáklyák tüzelésével és a félcsendet félfény karolja keresztbe. Se sikolyok, se temetői csend. Olyan ijesztő e szép építmény folyosója, talán inkább a némaság szállítja el mindenhová a farkasok dalát.

 

Az Ablakok és fáklyák elmentek aludni, mert újabb zenés fuvallat a lángokat elvitte magával oda, ahol a füst sem ismeri a járást. A kanyart újabb hosszú egyenes, széles folyosó váltja s onnan csak lefelé vezet az út! Lenyitok egy kilincset és annak nyikorgása idecsalja a farkasokat. Holt lelkek telepszenek a párkányokra és omlás moraja közeleg. A kijárat hol mutatja meg magát? Levisz a csizmám a mélybe? Öt lány szelleme, kik a dalt befejezik farkasbőr ruhájukban és az ajtót látva onnan kirajzanak. Jobbra tartanak egy kicsiny, pinceajtó féle felé és az utolsónál kulcsot vélek felfedezni. Megpróbálom reptében a lábát elkapni. Ez közepes kulcs és réz oktaéder a közepén. Parfüm illatozik ismét és suhintás csapja meg a hátamat, a földre! Semmit se látok, de egy irányba rúgok. Toppanás, a föld puffan és halálkiáltás. Ez onnan lentről már ide fel nem toppan. Férfihang haláltusája volt ez. Ez egy kisebb pince, de van itt valamerre valami verem? Csak árnyék sejteti magát, az oda bezuhant lélek mozog, levegője táplálja szellemek sutyorgó dohát.

A nesz erősödik és közeledik, lépcsőn szaladok fel. Másik parfümillat tulajdonosa gáncsol el, de gond van, ahogyan landolok az ajtó elé: A folyosó, honnét híremet hozta a sötét: beomlott! Kötelet hurkolnak a lábam elé és húznak vissza le, a kicsi pincébe. Hurkot le a lábamról és iszkolás a folyosóra, mielőtt beomlik ez a csodás palota. Parfümillat ködje suhan százával felém, futás! Talán az apró pinceajtó a megoldás! Huszonöt méter a szabadulás reménye, az illat meg legfeljebb nyolc másodperc, mire ideér a széllel. És ki tudja, milyen nőszeméllyel? Egy másodpercem maradt fölösbe, a szép zöld pinceajtót kulcsra zárom kétszer, kulcsát elhajítom a csatorna rácsába. Ezt a gyönyörű kastélyt mostanában rejtse el a szépség homálya. Dobhártyámat kezdi zavarni az omlás futó nesze.

Papnő szelleme előttem? Kardot szegez nekem a világosság felé mutatva: - Mi a számsor? Ha nem tudod a választ, az omlás maga alá sorol! Én vigyázok a kastélyra, míg ide Isten jobb életet nem sodor.

-          Száznegyvenkilenc a válasz. Gondolom én, helyesen. Mélyen tisztelt papnő! Szépséges mindened mellett átmehetek most már e végtelen útvesztő seregen?

-          A válasz helyes. Vindim papnője vagyok és a kijáratot most neked megeresztem. De ide mostanában a szél ismét ne eresszen. Vigyázz magadra, idegen!

Búcsúzik tőlem, utána köddé foszlik e hátsó, nagy szuterénben. A kinyithatatlan lakattal ellátott fekete vaskapu, valóban feltárul. Futás oda ki, mielőtt életem elárvul. Szikla peremére érek ki a kastély gyönyörű falai közül, az omlás magával ragadta a csodás kaput vissza zárásához. Itt leírhatatlan szépségével köszön rám az alkony, ezek szerint hihetetlen utazásom alatt, itt végig nappal volt.

A társaság nem tud betelni az Amerikai Egyesült Államokkal. Az a gyönyör, minden és szabad levegő, amit ott tapasztaltak… De legyünk őszinték, gondolja magában Boglárka. Igazából azt a különbséget vették észre, ami őket jellemzi s más velünk, azaz Közép Európával szemben. Meg aztán nálunk ekkora hegyek s félsivatagok nincsenek. Lovagolásra nincsen lehetőség.

Bánk Bán küzd azzal az életérzéssel, most akkor felszedje ezt a nőt, mulasson vele vagy felszedhető? Valószínű, hogy a középső marad, mert a lánykánál már harmadjára ostromolja a kaput. Azt kinyitni viszont nem tudja. Az ölelés megvan és azzal a lakat tovább nem enged! J

 

Boglárka szeretné megnézni még az óceán egy egzotikus térségét s a sofőr bólint, hogy rendben van. A többieket hazaviszi, ők pedig maguk majd hazarepülnek. Mikrofont ragad Boglárka s mellette Balázs. A többieknek viszont nem tetszik, hogy nélküle menne Boglárka. Azt az alig egy hetet néhányan szeretnék még ott megtapasztalni Európától délre. Sőt, Ausztrália alatt van! Nemeter Balázs nézi a helyzetet, hogy ebből összeveszés lesz s esetleg elkeseredés. Rosszmájúság. A főszervezőre néz, aki csóválja a fejét, hogy nincsen több pénz. Ez volt a megállapodás s mennek haza. Balázs átkarolja Bogija derekát.

A masiniszta körbenéz. Bizonytalan szomorúság néhány fiatal tekintetében. Egy ifjú házaspár nem tudja, mi legyen. Az asszony menne haza, férjét meg érdekli a nézelődés és tapasztalás. Elvégre vadgazda féle s szokott fényképezni is. A tájak a második otthona. Ő szeretne oda menni.

Bánk bán mellett a lány jelez, hogy a szüleinek három helyen van bankszámlája. A férj felkapja fejét s szeme felcsillanva vár. A busz pilótája odamegy hátra, van telefonszám! Ha járható út, csak az összeget kell átutalni itt az óceán közepén az ő bankszámlájára és fizetőképesek éjjelre vagy reggelre. Amikorra odaérnek. A lakóbuszon vezetékes telefon van, tárcsázós és az egész járművet árammal egy újratölthető akkumulátor látja el. Nézi a férfi a telefonszámot és tárcsáz. Pörögnek a kerekek. 20-21 óra van, de kicsörög! A lány apja veszi fel és a túrát vezető meglepődik. Igen, így van, az összeg létezik, de mennyire van nekik ott szükségük a világon mindentől elzárva egy kompon utazva? Az a felelet érkezik az apától, hogy nem zavarnak s az összeg fele átutalható. Többre nincsen szükség. Az ifjú lány szülei vállalkozók s hallgatva a körülményeket, igen. Az apa beleegyezik miután hallhatta a lányát. A férfi hamarosan leteszi a telefont és vár. Nézi a bankszámláját. Apró pittyegés s felnéz. Összeg érkezett rá. A többiekhez szól, miután odament a mikrofonhoz.

 

-          Még egy, legfeljebb hét a legdélebbi kontinensre. Csak legyetek majd óvatosak, mert az szubtrópus! Éghajlat, rovarok. Ezekre ügyelni kell. Aludjatok jól, én is azt teszem. Körülbelül, tíz óra múlva odaérünk!

A mondandója felénél jár, amikor a férfi a több, mint száz kilójával helyben ujjong. A természet s vadvilág a második szerelme feleségén kívül. Neje, Polák Barbara Balázst nézi s lassú kacsintás érkezik utóbbi szemébe mosollyal. Ez az egy szerencséje van második főhősünknek itt a buszon, hogy az eleve fiúfaló Barbara választottja vadász, különben mentek volna haza és Balázs megtudja majd legalább a választ, mi volt ez a magabiztos kacsintás, a mosoly előtt. Azt már most is tudja Balázs, hogy Barbara terhes, csak nem nagy még a pocija. A libegőn tájékoztatva lett, hogy gyermeket vár.

 

-          Vanuatu.

Hangzik a mikrofonba s köhög a pilóta.

-          Mi van???!

Hangzik a többiek kérdése. Persze, hogy összenéznek. Talán valami hablaty volt, vagy félremondott valamit.

 

Komp! és kíváncsi tekintetek a beszélgetések alatt. Először látják Enikőt az urával csók csatája közben. A baba alszik, ők is pihennek. Most legalább tudnak.

Bánk bán hátramegy egy félfalusi lányhoz, kit Boglárka ismer. Nézi, mire jut vele. Ebből is csak beszélgetés lesz. Szájpuszi az kattan, ilyen simogatósféle, csak a fiú nagyobb ’zsákmányt’ remélt. Az út hasonló táv az indulásukéval. Olyan, mintha hazamennének, csak másik irányba.

 

Mit tud mit tenni, kimegy a lakórészből, a kisbuszból kiszállva megnézni a tengert. Boglárka és Balázs egy középmély csókot fejeznek be. Pár perc múlva szintén érdekli őket, milyen az odakinti huszonhárom óra. Nézik a libegő vizet, ami csak csendesen hecceli magát előttük. Szép! Balázs megy vissza s barátnője is. Boglárka, barátja után tart az ágyba. Egy pillantás még Bánk bántól ki s feltűnik egy púp a távolban valami hullámon.

-          Herbida

Hallatszik Boglárkától egy halvány mondat bentről.

(Mi van?) teszi fel magának a kérdést a Bánkok bánja. Majd lehever ülésébe vissza, behunyni a szemét.

 

Délelőtt van s várja őket Herbida szigetország! Egy kicsi csókot enged a lány, ezzel köszöni meg Bánk bán a segítséget utazó társának.

 

A nap felkelti az óceánt és partot érnek. Le a kompról! Üdvözöl mindenkit az Új Hebridák. Ez a pontos régi neve Vanuatunak. Egy harmonikus, a világ nagy törvényeitől elzárt paradicsom, ahol a természet mindig jókedvű. Itt, körülbelül minden problémádat elfelejtheted, ahogyan hajladoznak az áramlat alatt a pálmák. A Korall – tenger határolja keletről. Boglárka nyitja a szemét s ébred. Balázs karjaiban fekszik s káprázik a szeme? Le nem tapizhatja Bánk bán a társát. Apró csókok engedélyezve! J Tipitapi nincsen. Csak néhány, apróbb puszi s azok sem túl sokáig.

 

Boglárka és Balázs mint fő tervezők, néznek egy klafa kis szállást az óceánpart közelében s mehet a szigetország felfedezése.

Lehet felfedezni a napok során most, hogy így szerencsésen járt ez a baráti csoport: Yasur hegy, A Bajnokok strandja, A rejtelmek ösvénye, Iririki sziget, Az évezred barlangja.

 

Táncmulatság van az egyik este s a törzsi lakosok zenéje csendül fel. Miután Balázs levívott vagy több, mint másfél órányi csókcsatát a ’harcmezőn’ Boglárkával, beállnak táncolni. Hasonlóan tesznek Barbara s ura.

Balázs jelzi Bogijának, mindjárt jön. Barbarát felkéri egy táncra. Lehet, még mozogna egyet.

-          Miután smároltál vele múltkor? (Balázs meglepett tekintete,)

-          Csak láttam. Ezért nem hagylak el. Menj csak oda hozzá és kérd fel, hátha érdekli.

-          Máris vagyok, Bogi. Legfeljebb egy óra. Attól függ, Barbi meddig bírja.

A férfi látja a mozgást, hiszen Barbarát táncba viszi Balázs. Ő meg felkéri Boglárkát s már megy is a tánc.

Balázs a körből kifelé irányítja az egykori ’kapuslányt’ s a tömegből megérkezve finom homok alattuk. Itt van a válasz Balázs kérdésére, meg szeretné csókolni a régi barátot. Erre vagy negyvenkettő perc után rá is eszmél, amikor látja Barbi pajkos szemeit. Kipróbálják a homokot, ami kényelmes ’üldögélés meg elfekvés’ után Barbi mondja neki, hogy semmi vész. Kettő még belefér. Balázs veszi a lapot, hogy a barátság megmarad. Most nem a csókcsaták harcmezője jön, hiszen imádott barátja gyermeket hord a szíve alatt. Ettől az ’alkalomtól’ nem esik teherbe. A ’kapuslánynál’ volt egy gumi.

Arcpuszi s mennek vissza a többiekhez. A férfi s Balázs is bírják. Bánk bán időnként felkér valakit, s ők is hasonlóan tesznek.

 

Balázs még nem vette feleségül Boglárkát, de valami olyasmi a terv. Jövő nyárra szeretné megkérni a kezét. Mindjárt jön az óceán hátán a nap s kis alkoholt ivott Bánk bán partnere, de beszélgetőképes. Az óceán készül aludni s a hullámok harmincegy percnyi ajak találkozáshoz zuhognak. Itt nem kell sietni, mert a lány nem heves fajta. Nem tapizza szét Balázs, de neki bizony engedi a lány a mérsékletes ’haladást’ dereka felett. Ez az! Megvan, amit Balázs szeretett volna. A szépsége átlagos, a teste fogta meg.

Gurulnak a hullámokon a nap sugarai. Elmennek Boglárkáért s egy pár percet szentelnek az óceánnak, ahogyan hullámzik. Olyan, mintha vicsorogna, azokkal a parton lévő habjaival, igaz? Mire a meleg kelne fel, a csapat: Széttáncolva magát, az ágyaiban hever.

Ahová most tartunk, arról csak Boglárka s Balázs tud. Nehogymár Enikő s piciny családja előtt le legyen lőve, mi várja őket egy hosszú rájuk nehezedő, a fejük felett rájuk meredő víztömeg alatt utazva egy fantasztikus és hosszú járat után!

Igen, az út hosszú! Csak ott már mindenki kidől pillanatra, amikor hajóra kell parkolni. Az biztos, hogy most a sofőr is hunyhat egyet.

 

Jön fel a nap! Iszonyatosan magas hegyek, völgyek és időnként síkságok, végtelen rónák. Meg kell álljon a sofőr, mert Vám Zollhoz érkeztek. Gépfegyveres őrök. Egy jön fel a buszra és akcentussal ugyan, de a szavak keresése nélkül folyékonyan beszéli a magyart. Eeeez igen! Személyi igazolványokat és útleveleket kér az összes utastól.

Mehet tovább a menet és amit látnak az utasok: Miami Beach, Tennesse állam! Az úti cél megvan és ahogyan az ötvenkettő csillagos zászlók mutatják egymást az ezerrel lobogó szélben, Boglárka a mikrofonhoz tart kéz a kézben Balázzsal. A többiekre néz Bogi, akik már tapsra emelik a kezüket. Polák Boglárka bólogat és most már megszólal: - Igen, az U.S.A. Welcome everybody to the United States of America!

A tapsvihar zeng fel, amint éppen utolsó betűinek kimondásához érkezik. Na, az USA igazi kuriózum. Arra Ő sem gondolt, hogy valaha eljut oda. Nem Kanada a szálláshely, Washington közelében egy kisvárosban intézte el Balázs és Boglárka, hogy az megfelelő lesz.

Az egyik napon egy vasúti kirándulás vár rájuk, ahol egy nem használt tetőtéren főzni és napozni lehet. A beszélt nyelv az angol mellett a magyar, mert vagy némelyik itt élő megtanulta a magyart vagy vannak olyanok, kik még korábban vándoroltak ide s azok bizony beszélik azt. Amerika a fény kontinense. Ez a földrész néhol az indiánok által lakott, de az főleg rezervátumokra jellemző. A kalapviselést meg kell szoknia a társaságnak, mert a vállalkozások illetve farmtulajdonosok ezt hordják. Az amerikaiak kirándulás kedvelők. Van aki rákérdez, hogy vannak a magyarok? Járnak időnként arra.

A hét folyamán jó lenne megmászni és nézni a Szabadság szobrot. Aki rászánja magát, hogy felmegy legfelülre, megkapja ajándékba, hogy a két nagy földrészt elválasztó óceán elterül alatta. Persze, a tériszonnyal vigyázzon!

Bányákat is meg lehet tekinteni. Ez újabb egy hét, július vége van. Boglárka szárnyal az élménytől, ebből vele, Balázs is kiveszi a részét.

Barbara az ötvenegyes körzetnél libegőzni szeretne. Oda tilos belépni még állami személynek is. Mellette viszont némi belépőért cserébe, szabadon megtehető a táj megtekintése. Polák Barbara ura másfelé megy. Boglárkával tűnnek el valahova. A társaság egy része Balázsékkal tart, Enikő is a libegőhöz megy. A velük lévő néhány polgár meséli, az 51-es széléig még be lehet lopózni s pont az az érdekes, hogy még nagyobb a csend, mit a természetben. Mintha nem is lennének arra állatok. Az éj leszáll, Las Vegas fényei veszik most át a programot. A libegő egy órán belül érkezik a kiindulópontra. Évekkel ezelőtt is Barbara játszadozott Balázzsal. Ezúttal ugyanaz történik, csak egy szabadtéri felvonón. Terhes asszony, de hát gondolja belefér az itt Amerika szélén. Enikő, ura s a baba a hegyeken gyalogló sötétben telnek el, kezében gyermekével látja, ahogyan Balázst Barbara megint elláncolja egy kirándulásra. Ezt a mérkőzést az ajkak vívják. Úgy negyedórával az érkezés előttig már mélyen egy mosollyal a végén. Barbara a mély dekoltázsával feláll a kényelmes ülőhelyekről s a nap zárásaként lefekteti őket Las Vegas. A kaszinók városa. Van még miben elmerülni, mert a csapatkapitány sofőr a buszban mikrofont ragad, hogy másfél vagy esetleg két hét itt? Mert látja, tetszik a népnek itt az üdülés.

Induljon a nyári szünidő. Lakóbusszal bonyolódik le a kirándulás. Polák Boglárka nem bukott meg! Nemeter Balázs, Bánk Bán s asszonya, Polák Barbara és még sorolhatnám. A lakó autóbusz előtt sorakozik mindenki, aki számít.

Csak… Rédai Enikő! Igen…! A fekete bárány. Legalábbis az őt befogadó közeg ferde szemmel néz rá a kiközösítés életbe léptetése nélkül. Száll be a nép és keresi magának az üléseket.

 

Igen, Enikővel meg…? Szomorú és megindultak a könnyei, hogy vele, a babájával és férjével senki nem foglalkozik.

Megtermett sofőr lép eléjük, hogyha nem szállnak be, ez a busz másnap estére az európai tengerpart nyugati felén van. Senki sem haragszik rájuk, csak egy jelzés értékű volt, amiért felelőtlenül belemasírozta magát egy gyermekvállalásba, ami szerencsére jól sült el. Hátrafelé foglalják el az ülést. Ott a legjobb a légkondicionáló (csak azt a többieknek nem kell tudni. A gyermekkel érkezőknek ez jár.) Pakoljanak le és indulás!

 

A nagy, szállító busz motorja be is robog és: ki számolja az órákat? Hát, Van aki igen! J Magyarország, Ausztria, Németország és… aki ébren van… rá a kakas kukorékol, mert többek között ennek a nemzetnek a tagja Roubaix is.

Enikő a gyermekét figyeli, az apa fent van és nézelődik. Mivel alig van talán 6 óra, a többség alszik. Ilyen hosszú úton még az is elalszik, aki esetleg rosszabb alvó. Az útviszonyok jónak mondhatóak a Svájchoz közeli Németország tartományában, szóval el lehet lazulni. Van, akinek bántja a fülét a francia mondatfelépítések dombja. Hát az nem német s nem angol. Persze, hogy olyan nyelv, amilyen. A magyarhoz meg aztán ne is hasonlítsuk!

Enikő szeretne a gyerekkel előre menni nézelődni. Úgy 15 óránál látszik már a nap, hiszen nyár van. Hagyja őt a vezető nézelődni, a gyermek felől érdeklődik karjában, aki alszik. A válaszért mondja: - Megérkeztünk, kisasszony a gallok fészkébe. Az én órámon most van hat óra s mivel elég jól tudtunk haladni, szerintem nyolc órára a szálláson vagyunk. Párizs mellett egy jó. Festői kis, kisebb városban.

-          Akkor ez…, Franciaország?

-          Igen, Enikő!

 

Az első napon fürdőzés van, nézelődés s aki szeretné, múzeumlátogatás s szabad művelődési program is van. Aki beszéli annyira a nyelvet, szóba elegyedhet a járókelőkkel is. Azért aki angolos, annak sincsen csüggednivalója. Minden portán és kirendeltségnél valamelyik dolgozó is beszéli az angolt. A nyelvünket nem értik meg, de felkapják a fejüket a magyar szóra. Egy teljes hét a gallok földjén. Franciaország egyedi szépségű és világú. Zászlajuk a békét mutatja felfelé, aki nem ’szégyenlős’: a tengerparton magára öltheti fürdőruháját is. Csak számoljon vele, hogy itt esélyes; nem látszódik a túlpart! Hogy a társaság kettő középpontja: Balázs és Boglárka mit csinálnak, arra nehéz válaszolni. Mindkettejük esténként kerül elő egyre barnábban, de viháncolva. Ez nekik, főleg Boglárkának az igazi ünnep, mivel szabad a nyara. A társaság több, mint a fele nem járt még ebben az országban. A humoruk főleg gyakorlati elemekre épül, de kiváló! Az utolsó napon PÁRIZS! és akkor jön egy olyan kirándulás most, amit biztos, hogy senki nem fog visszautasítani.