Övegh Zoltán

Ők itt a lányok és nem is igen látni fiút. Megvan ami kell, elhozva. Hamarosan olytódnak a villanyok. Igen, de Én sokat ittam. Mondja a barát, ez nem az én összejövetelem. Maradjak nyugodtan addig, amíg kiszáll belőlem az alkohol. (Ő most elmegy és elkezd inni) Én alig látok, annyira részeg vagyok. Azt mondja a pajtás (visszajőve hozzám), nyugodtan maradjak (meggondolta magát? Az előbb azt mondta: amint kifolyik belőlem az alkohol, ki kell menjek az ajtón). A lányok nem ismernek engem, de Ő igen. Majd Ő kiment engem, ha: kérdezik, hogy Én ki vagyok. Egy fotelban fészkelődve lennék elfeküdve és azt érzem, hogy homályosulásból tisztul körülöttem a világ. Igen, az alapozás ezzel megvolt. Annyi erőm még van, hogy elkászálódjak a kanapéra éledezni. Na, most kezdek látni valamit. Ácsi, mi a fene ez? Elkezdődött a házibuli. Koromsötét van s barna hajú lány alakja ez. Arrébb vonszolom magam, hogy ne zavarjak. Mi, ezek a lányok a sötétben is látnak? Ja, persze. Mondta a haver, hogy egy komája beivott és magához fog térni. Na, pont ez az az illatfelhő: aminek a háta most felém botlott (barna haja van s majdhogynem vékony testalkatú. A határon van. Rövid és egyenes haja van. Úgy félfülig ér a haja. Az arcát nem látni a sötétben, én alig egy moccanásfélét érzek meg ezt a hajat 'látom' hátulról ilyen félálomszerűségben). Miattam van sötét, hogy ittas embert ne zavarja a fény. Biztos, hogy aludhattam. Mert pár óra kiesett. De ennek teljesen olyan szimata van, mint hogyha a józanodásom szintjére lenne kíváncsi. Az ajtóig nem jutok el, éppenhogy felállok az ágyon (a távozásra készülve). Az ágyakon közlekedve gyalogolok át, hogy ne zavarjam a vendégeket. Rám szólnak, hogy nem kell távozzak. Maradhatok és a lányok is tudják ezt. Akkor ez a barna itt mögöttem? Ez már ki is szúrt? Mögöttem van, hogy álljak már meg! (Nem is tudnám lefutni. Örülök, ha járni tudok) Ittasan spicces se vagyok már, több mint lényegesen jobb állapotban. Nem szól a haverom semmit. Én kell rájöjjek arra (amire gondol. A lányokra bízza a döntést, <hogy>maradhatok - e? Én a havert nem zavarom, az lejön a tekintetéből). Még egy fiú van itt, de az három lányból kettőt nem érdekel. Mindjárt teljesen józan vagyok s kettő lányka már ott is terem mellettem. Egy lány eltűnt és a fiú is hol van?

zre kerítőjének:

- Ne fordulj meg

Dobd el a fegyvert s rúgd ide

Kezeket fel, magasra! Most tedd tarkóra. Letérdelni

Legközelebb ha fejvadászt küldenek rád, ügyesebb legyen. Szétveri a lépcsőházat s még jó, hogy nem omlott Tőle össze a tömb

Ha most nem Teszed le a fegyvert, megölnek.

Nem is könyörögsz az életedért?

- Nem. 

- Hunyd be a szemed. Nem öllek meg, mert nem félsz a haláltól. Ezt mind(ig) becsülöm a prédákban s nem nyavalyogsz. 

Gyere Velem

Kijuttatlak innen, de meg kell bíznod bennem. 

Adsz egy csókot? Meg mersz csókolni?

Ez az. Tudnom kellett, hogy szeretsz - e? Remélem, megismertél, úgy legalább a szemed sarkából

Vérdíj van a fejeden és kell nekem a pénz, de nyugodj meg. Nem adlak oda Nekik.

- Megbízom benned. Van még valami? Nem nézek oda, Rád. Ahogy kérted. 

- Bocsáss meg. A Te érdekedben teszem.

- Agnes, rajta!

- Lélegzik még

- Persze, mert: nem az volt a feladat, hogy kivonódjék a forgalomból. Élve kell. Úgy szól a parancs, hogy élve vagy holtan. De inkább élve.

- Akkor Én most megyek vissza.

- Várjon, ezt tegye el.

- Ez négy vagyonnyi összeg

- Újítsa fel belőle a szétbarmolt rendelőt s a lépcsőház helyrehozására is futja

- Ön kicsoda, ha nem titok?

- Cshollowközi Vivien Mi7

- Mit követett el ez az ember, hogy fejvadászt küldtek rá?

- Tudja a maffia nehezen viseli, ha börtönbe küldik az embereit

Ez a férfi egy mocskos undorító szemétláda. De nem gonosz, nem velejéig gonosz. Nem ilyen volt, csak megkeményítette az élet.

- És maga? Most elkalandozott a tekintete. Maga pedig... szereti. Még ha nehezen is mutatja ki.

- Igen... Csak az én szívem másé, de tényleg érzek valamit a Zoltán iránt

- Zoltán?

- Övegh Zoltán Mi5. Látja? már el is alszik mindjárt. Kábító lövedéket kapott

- Meddig tart? 

- Órákig. De innen el kell vinni, mert más simán lelőné

- Hová viszik?

- Haza. Oda, ahonnét eljött. Ahol egyszer keresték, oda már nem jönnek vissza. Két Nő várja ott, akik: mind másképpen, de szeretik Őt

- Most kit hív?

- A megbízót. Adja oda az előleget, az óriást meg hívja vissza. Mert csak rombol.

- Én vagyok. Elkaptam, Uram. Hívja vissza az óriást, itt kergeti a nyomokat eredmény nélkül a betonon. 

- Adom az ötmilliót. A másik felét, ha a szökevényt leszállította. Hogyan sikerült?

- Megleptem hátulról. 

- Megölte? Itt lélegzik mellettem. Olyan, nyolc persze alszik. Mert elkábítottam.

- Jöjjön a jutalomért. Az óriást kifizetem, de más feladatot kap. Magácska meg hozza el nekem a megszökött fegyencet. Ebbe' reménykedtem, hogy valakinek sikerül élve megállítania

- Erős egy hét s szállítom a férfit. Ilyen ne legyen újra uram, nagyon nagyot rombolt a törpéknél az óriás

- Nem Én adtam ki a parancsot. Több, mint elleneztem

- Akkor most mégis odaadja Őt a farkasnak? Azt mondta, kedveli ezt a férfit

- Dehogyis. Felmarkolom a pénzt és oda Én már nem megyek vissza. A vérdíj fele is jól jön nekem. Most indulás. Vár minket a helikopter. Menjen vissza s ha nem változik minden rosszra, itt soha többé nem fog rombolni semmilyen óriás

/Béla: - Ne tapogasd a szeretőmet.

Aníla: - Megkérhetlek, hogy ne köss bele abba mikor a haverommal ismerkedem?

Béla: - Bocsáss meg. Nem tudtam, hogy Ő is fontos Neked. Mennyi baj van ezekkel a Kovátsokkal.

Én (Aladár): - Így hívnak?

Aníla: - Jogosult vagy már a nevemre, igen.

Béla, kifelé az autóból! Kiszállás és kérem a kocsikulcsot. Ez az én autóm, sétálj egyet.

Apajelöltet keresek. Ha megjöttél abból, bocsánatot kérsz a legjobb haveromtól. Különben ugrik az ajánlatom. Világos? Egy órán belül vissza ne gyere.

Béla: - Bocsáss meg, kérlek és megyek.

Aníla: -Kedvezmény.

(Feküdjek rá és kezdjek el mozogni. Mutatja, hogy oda dugjam be s kezdjem meg amit kell. Ez az,így szépen. Azt mondja, beszélgessünk közben)

Volt valami buli tegnap? Haverok? Lányok? Bezártam az ajtókat.

Béla afelé gondolkodik, Aníla csak üres feltételek elé állítja. Nem! Aladár megdugja Anílát, hallja a hangokat. Most indul el sétára és enged a körülményeknek, bocsánatot fog kérni Aníla haverjától.

Béla bocsánatot kér és bemutatkozik (nekem, azaz Aladárnak). Bocsánatot kér Anílától is, akit magára haragított így. Elfogadja a lány a bocsánatkérést (annak keretében azonban, hogy karba teszi a kezét. Rá van hány'va a nyári kabát Anílára).

Aníla: - Béla, ugye nem teszel többet ilyet?

Béla: - Sajnálom, hogy így viselkedtem.

Hová megyünk?

Aníla: - Menjünk a partra.

Béla: - Jó. Aztán értetek megyek.

Aníla: - Te is jöhetsz. Nem vagy kitiltva, csak átléptél egy határt.

Béla nem marad végig, a haverokkal elviteti magát. Később azonban Aníla utána megy egy vígasz biztató együttléttel megspékelve. Hogy még nem veszítette el Őt (A tüzes szekérben nem védekeztem, így Én 'rejtve' lépéselőnybe kerültem).

Fogad engem Aníla húga, hogy éppenhogy nem kiskorú már. Levezethetem rajta a feszültséget, mert a nővére szerinte nekem többet nem fekszik meg. (Ez csak egy vélemény, akármi történhet)

Ideje rácsörögni a haverra. Van kedve eljönni velem diszkóba? (Nem biztos ám, hogy Én mind a kettő menetet megnyerem. Lehet, hogy egyiket se) Ja, hát. Akár miért is ne? (Amíg az ágyon megtapasztaljuk, milyen az ágy rugózása a diszkó <alkalma> előtt) Átbeszéljük a részleteket. Neki nem kell fizetnie, lányoknak ingyenes a belépés. Annyira jól érzi magát, sokáig maradunk. Már gyújtják a fényeket. 

Na, egy alkalmat lezáró csók? Megkérdezem e 'pecsétet jelentő' csók után, van most valakije? Lenne a barátnőm? Enyhén szólva meglepi (a kérdés), de érdekli a dolog. Igennel felel. Na, most: zárul a szórakozóhely ajtaja.

Aníla hív vasárnap délután, hogy van - e kedvem vele időt tölteni? Megnyílt domb'ok a szikla' két oldalán várják, hogy a férfikéz megkezel'je őket. Most a melltartó foglalkozik velük s ő simogatja őket éppen, abban.

Máris megyek és erre azt feleli, itt vár lent az autóban a lépcsőház előtt s be kíván ülni velem presszóba. (Ez így is van, ám előtte meg kell őt csináljam egy félreeső helyen e nyári napon. Most én kérdezem őt rajta fekve (a barlang'ot tág'ítva), mi a helyzet? Az, hogy valószínű Béla elvesztette a játszmát. De komaként maradhat. Balázson gondolkodik (Ő az izomköteg), de mindent elmond az ivóban.

Amikor a másnap délután vasárnapja úgy dönt, hogy: elég tüzesek a felhők, Aníla pihenés'ért a levegő'ző farmerkabátjában elfekszik, hogy a lovag'lás alatt az izomköteg öccsével tudjon értekezni (na meg a vággyal beszélni). Ideje megbontani az't a 'lényeg' folyamata alatt, ami takar valamit? Végülis megbízik a férfiban s most pedig jöhetnek az ajkai (Aníla kezelés'be veszi).

Nekem az Öcs elhozza Őt e nyári kitérésre, Én nem tudom Aníla nevét (csak egy becenevet).

Andaloghatok egyet a város szélén a természetben vele (s egy órát el is töltök e téli születésű hercegnővel).A szeme beszél a napszemüveg alatt, amíg pillanatra letolja azt. Majd mutatja a ruhája alatti kettő 'domb' tekint'etét, hogy: - 'még mindig tetszik'?

Megsimogatja magát, de Én nem érinthetem az't. Azt kérdezi illetve mondja, barátok vagyunk? Én nem szeretném Őt elveszíteni, úgyhogy igent mondok. Még mindig smárolnék vele? Merthogy szabad és nézzek a szemébe, ha érdekel.

Most elmegy Aníla a fák mögé az autóhoz egy 1/2 órára (szépen érzékien az Öcs megdugja) s ezennel e percek alatt Aníla tudja, hogy az öcs jobban tetszik neki (s egyenlőre tartósan vele kíván lefeküdni. Meg is kérdezi Őt ezen lovag'i torna legyakorlás'akor valamikor annak folytán, mit szólna egyenlőre mindegyik szombathoz? A lényeg lefoly'ta után a fiú igennel felel).

Na, most valamikor az ajtó nyílásának megtörténte után jön Aníla. És hogy menjek, üljek be bátran hátra a barátkozásért. (Hogyan tudták ilyen gyorsan széppé igazítani a pokrócot? Látszik a munka s itt megdugtak valakit. Meg se merem kérdezni, hogy kit). A szemem kérdez csak, de az mehet immáron (akár mélyen is helyenként) az ajakra dolgozni. Jó, nem erőltetem. De érzem, hogy Anílát is érdekli időnként a mély'en. Van, hogy 'arra' kezdeményez s többször is.

Érkezik egy koma, aki Nő és megnézni Őt a szőke fürtjében. A szemüvege koppant a szemnek, a férfi a szemét nézze. S ne azt, hogy mi van ott lejjebb. Vajon be lehet Őt cserkészni 'lejjebb'?

Nem úgy néz ki e leányzó, mintha könnyen kapható lenne. Most vizsgáltam le csókra egy havert, kinek pulóverben megigézett a teste. Na, itt nehezebb dolg'om lesz. Csábítóan siheder fürtök ezek, pedig mind (az utolsó szálig egyenes).

Irány be a sátorba és Ő van ott. Állítja, az egyik tüzes szekérben (ott a töltésen) megtörtént egy légyott. Azt nem köti az éhes torkom nézelődő elméjének az orrára, hogy kivel volt(an) az. Érjem be az öltözékének beszédével s a szemem kerülgeti az egereket, mikor megnyitja azt a vágy hangárának.A nyelv'et is lehet gazdagítani ismeretekkel, ám a tekintet azt postázza szemembe: az ajkak induljanak a munkaterületre (és finoman). Igaza van; e hölgy sose mondta azt, hogy kiköthetek az ágyon vele (s eddig ezt se lehetett). Merülök vele kicsit tengeralattjáró'ba, azonban nem sokáig téve azt (nehogy elriasszam). Az ajkak ölelésében maradnak az áramlat édesen karosan pajkos csapásai (Poszeidón tengerén).

A kettő között rám nézve a sziklák közti domborulat'ot megnyitja a torkolat'ig. (Azt bakker mindenit, mintha nyelné el a mélység haragja a megzavarodott levegőt. Akár a huzat zsákja) Lehúzza köldökig? Rendben, adok még neki a vágy szeretetéből. Húnap megy haza, ahogy hallottam. (Most kicsit magára hagynám a csókok köszönés'e után hál'va?)

/Azt hiszem, mehetek vissza a haverhoz rögbizni s ott asztaliteniszezni az ajkakkal. Ugyanis jön egy izomtag. (Őt hívta a sátrába?) Az megdolgozza, aztán elhajtanak (a vágy vonatján). /