MotoszkaDaniel blogja

Egy gőzös megunja, hogy nem lát a tengeren. Inkább úszkál lángok nyelvén. Rápislogok, merre van kikötve a pacim a mólóra, aztán elfekszem a vihar előtt.

Néhány rozsda lóg a hajóm oldaláról kéken, éppen zavar is minket pár felhő. A borongósok összevesznek a bárányokkal, én meg fellapozom az újságomat. Van előttem egy teljes doboz cigaretta öngyújtó nélkül, de gyufa az van! Engem jobban érdekel a címlap.

Az ég ménesei összeállnak, büntetőcédulát szórnak egy fólia sátrára. Én unottan bal lábamra teszem a jobbat az ablak felett, hadd ázzon a házam padlózata. Sokáig nem bosszant engem, néma pipámból felnézek, és szakadozó felhőzet.

Nyugatról újabb feketeség közeleg. Megrántom a gyeplőt, másik mólóhoz kikötöm az eszközöm. Meg szeretne ütni a ménkű, a vasmacskám a karmaival üdvözli. Lezúdulnak dörgéssel, az eső könnyei! Ideje a párnámra lefeküdni és hunyni. Elcsendesült ez a gyönyörű és sokoldalú putri.

Arra ébredek, hogy ringatózom. Kiáradt a tó, hát kihajózom! A matróz elengedi kötelet, megnézem azért e szegény, elárasztott szárazföldet. Ő elmegy asszonyáért, éppen én is elmehetnék a sajátomért. A kabinokból a fedélzetre érve, szivárványra érünk ki, a völgyben elfeküdve.

Megfáradt testemben, de ép elmémmel a papírok felett körmölve, ülök az irodában székemen. Mellettem a szomszédban Helen székel. Most éppen nem ebédel, ifjakat kérdez.

Pilótajelöltek fordulnak meg nálam, a héten mind a feleségemnél kötnek ki és van, hogy délben.

A ficsúr vagy asszonyka az ajtómat kopogtatja és puffját elfoglalja vagy hátát támasztja, a jegyzet lapozza magát nekem a megfelelő oldalra. A véleményt firkantom le vonalakra, amik a tőlem balra lévő helyiség asztalán landolnak. A tollam illetve ceruzám azt írja, amit a fiatalok mondanak, ez alapján választja ki Helen Wright a repülésre esélyeseket. Annyira fantasztikus nekem, hogy visszahívásra, megint embereken segíthetek s utolsó ősz hajszálammal is, értük tevékenykedhetek.

 

Helen apja, Thomas tért haza, külföldi útjáról. Besegített másoknak. Most leveszi a terhet nagyobbik lánya válláról. Uffergh Wright a felvételt nyertekkel madarakba ül be. Új telepre költöztek az izgalmak, ez pedig a légörvény Círus tartomány pereme felett. Kettős légzsák nehezíti a manővereket.

Örömteli eszme napja ez a mai. Tolna megye dombjai s szirtjei a tüzelő gömb felé néznek s nem kell keltsék. A nyalábjai az ujjaival másznak felfelé az egykori vármegye pillérein. E völgy füvei emlékeznek még a múlt dicső vizeire és mezőinek frissességeire szintén. Őhne Judit értesítést kap az igazgatótól, hogy az USA-tól érkezik egy úr. Egy tanuló ugyanis e napon jelentkezett: El kívánja szavalni népük nemzeti himnuszát. Judit útra kel s a férfi értékeli az udvariasságot, de nem kell kinyitni számára a bal hátsó ajtót. Az illendőség számára elég, miképpen Judit tanárnő azt megmutatja neki. A gyermek a bal elsőre, azaz az anyósülésre tart. Helyet foglal ott.

 

Ezalatt Evelin és Ivett a síkságon és indulnak. Egymás szórakoztatására vagánykodnak. Persze, hogy Ivett a vadabb. Éppen most más valaki szállította oda személyeiket. Ivett büszkén mutatja kolléganőjének tudományát, hogy mit tanult eddig. Tudják, hogy e nap az kulturálisan különleges, nem szeretnék elrettenteni az urat. Tudnak róla, hogy érkezik. Azt nem, hogy a felesége már az intézményben van kávézva. Őt más valaki hozta. Külön utakon érkezett férfj és feleség. A feleséggel együtt lányuk és fiuk szintén velük van s mind a két asszony állapotos, tehát útban a szülők számára az unokák.

Ivett sikoltással hátratolat. Becsikorog, aztán előrekapar. Ott Evelinhez érkezve besípol, hogy utána a keréksikoly megindítsa őt, immáron az útra. Kéri intésével Evelint, kövesse!

Evelin szerkezete ’sóhajt’ és Ivett nyomához a ritmust felveszi.

 

Erre ér oda Judit és még mindig nincsen szétcincálva e gyönyörű vidék betonja. Ahhoz jobban kellene edzeni az utakat.

Az oktatási intézmény innen 10-20 km. Az autó lehasítja a szép dombok között az ébredő növényzet párnáját s a gumik levetik magukról az út paplanját. A nap engedély kér bekopogni a jármű ablakán. Májusi napsütés érkezik sziklamászó felszerelésével. Ilyenkor bizony előfordul, hogy van már ereje a sütésének. Huszonnyolcadika van. Valamennyi, nem sokat. Beszél a férfi magyarul, igaz akcentussal. Felkergetik egymást a körvonalak a tájon, közel az érkezés. El tud telni az a pár perc gyorsan, ha kellemes az élmény és gördül az utazás.

 

Az iskolában Evelin vállalja, hogy kezeli a vetítőt. Juditot kérik, hogy pihenjen. Szeretné ezt az irodalom órát megtartani. Őhne Judit ezért vendégeskedéssel foglalja le a férfit. Megkérdezik tőle, kér – e valamit? Reggelizett már, de elfogadja, amit kínálnak neki. Az erős kávét nem szereti, a normál jöhet!

A tanuló kilép és kezdődik a lényeg: Felcsendül magyarul az amerikai himnusz. Ivett az alkalom még színesebbé tételére a mondatokat táblára írja fel. Dupla kulturális élvezet a napnak. A táblán nézhetik magyarul, közben meg ugyanaz fut angolul az írásvetítőn. Mögötte Evelin.

 

A szavalás jutalma egy, az Amerikai Egyesült Államok történelmével foglalkozó könyv a tizennyolcadik századig visszamenőleg. A házaspár ha van lehetőség rá, szeretné ezt zenével is hallani. Vakarja meg összedugja a fejét Evelin, Ivett s Őhne Zsuzsanna. A zene az megvan, egy mikrofont meg kerítenek hozzá. Zsuzsanna legyint, hogy osztályteremhez nem kell mikrofon. Kettő tanuló vállalja, hogy ezúttal eredeti nyelven, leszavalja zenével az amerikai himnuszt. Kikeresik a zenét, ami azért valameddig eltart. Na, ez Zsuzsannának is új. Bekészítette azért a hanganyagot.

A szándék annyira tetszik vendégeinknek, hogy kulturális természeti összeállítást is hoztak magukkal s az átadásra kerül. A Vörös sziklák gerince szerepel e nagyobb könyvben, de nemcsak az található meg benne.

Judit megint dolgozni indul s ezúttal is kolléganőivel. Mielőtt autóba száll, csak szenvedélyes csókjával tudja rávenni a fiúbarátját, hogy maradjon csak. Pihenjen. Inget, illetve felsőt húz a melltartójára miután a barátja heverőre ’kábult’ s a kérés keretében Őt ott megvárja.

 

Tanév vége van, Ivett s Evelin vannak Judittal. Ecseteli neki, e májusban; ha ismét akad kettő autó: azt igénybe vehetik. A nap biztató mozdulatokkal mászik fel a fennsíkon a dombokra e májusi délelőtt végén. Tizenkettő óra körül lehet.

Egy régi Maruti és egy aránylag új Kadett várja őket.

 

Judit gázt ad és barátnői követik.

Evelin választja a Marutit. Némi borongósság a nappal néma felhőiben, ezért fényszórókat gyújt. Kikapar és elérve a kereszteződést, megint így tesz. A kanyarokban néma a jármű.

Ivett nem igényel fényszórót és kaparás nélkül indul. A torkolatnál sem cselekszik így, a kanyaroknál viszont nem csökkenti a sebességét. Minden egyes ilyennél sóhajt a kerék. Nagy kanyaroknál van, hogy csípőre teszi kezét a Kadett gerinc.

 

Dombok között lehel a szél, mintha a kísértet tapintaná e falakat. Most azonban nincsen semmilyen váltóberagadás.

Judit és Evelin parkol, kezdik a beigazodást a beálláshoz. Evelin hátranéz és kapar a tolatáshoz, majd centizik annak befejezéséhez és sóhajban; megállnak a kerekek és alszanak ki a fény szórói.

Ivett porfelhője érkezik nagy sikoltással a kanyarból és áll be melléjük.

 

Így, év végén, inkább játékos és talán ismétlő foglalkozásokkal várja Judit a gyerekeket, illetve érkezik hozzájuk. Evelin a filcfelelős, Ivett pedig a vetítési technikáért felel.

Tollbamondás is színesíti a napot. Ilyenkor, amíg Őhne Judit tanárnő (bocsánat, tanítónő!) diktál, a kettő gyakornokja a padsorokat járja. Ha esetleg probléma akadna.

 

Visszafelé a kettő jármű pilótát cserél, tehát: Most a Kadett fényszórói gyulladnak ki s a Maruti-é nem. Mire egyébként elérik a dombok alatt fellelhető romantikus fennsíkot, esőcskét kapnak. Az autókat megmossa a Sziklák zápora, Judit veszi fel őket haza. A szirt túloldalán hazafele, már esett. Ott tócsák vannak kis kacsalábakban.

Őhne Zsuzsanna a legutóbb megérkezett éjszakai műszakjába s most a húga megy dolgozni. Őhne Judit tanítónő s a szőlővesszők dombjaira vezérli az órája. Azt nem tudja, meddig. Azt Ő is tudja, a tanítóknak nincsenek műszakjaik. Náluk legfeljebb, 17 órakor a munkaidő lehúzza a rolót. Juditot egy barátja kiviszi a domboldal egy alacsonyabban fekvő fennsíkjára, vele van még kettő barátnője s egyben munkatársa.

Hét óra van s kettő autó várja őket. A célépület egy néhány kilométer innen. Választanak autót. A ’94-es Suzukit elfoglalja a két munkatárs. Hátratolatnak, majd kisivít a kerék, úgy maradt a kézifék! Aprót kifordul a gyönyörű kék kocsi, majd elsőbbségadáshoz lassítanak s már nyomják is tovább a gázt. Még egy sípolás hallatszik, de az már az első kanyar végett. Jeleznek az autóból, hogy Judit is jöjjön. Lassabban mennek.

A ’78-(c)as Combi Fordot foglalja el Judit, a barátra néz mosolyogva. Milyen szép ez a szürke Ford. Az ablakra téve kezét, beszáll s elcsúszva, de megvan az indítókulcs. Ennél nem kell várni, elsőre indul. Próbálja a pedálokat, felteszi napszemüvegét. Ő másik irányból kell tolasson, mert ez is hátnak áll a torkolatnak. Nem jön össze, de új helyen az ember van, hogy nem szépség’indulás’versenyre nevez be. A kerék felsikolt, majd szépen megáll, ekkor újabb pörgetés s Judit a kaparás alatt, kanyarodva integet a társnak, jöjjön utána illetve utánuk. Az beszáll a sajátjába és amikor lánybarátja kisiklik a főútra, Ő, szintén mozgó autóban van már. Azzal a különbséggel, hogy a fiú nem pörgeti a kereket.

 

Tizennégy óra és Judit szépen boldogult, habár ennyire az isten háta mögött még nem kellett tanítania. Ahogyan az szokott lenni, itt is az első tanóra nyolc órakor kezdődik. A harmadik szünet tizenöt perces, az esetleges hetedik óra előtti pedig öt.

 

Vissza az autókba! Ezek kölcsön járművek voltak. Lehet, később is igénybe lesznek véve? A lányok könnyebbre vetkőznek: egy ingre, illetve pólóra. Jó az idő ilyenkor! A két barát- illetve kolléganő illendően megvárják, amíg Judit elpakol. Csak utána nyomják be a gázt, hogy a meghajtó kerék sípoljon (a diákoknak nincs hetedik órája, viszont hazamenetel előtt esznek. A menza előtt a gyülekezés megvolt, most helyet foglalnak elfogyasztani azt.), aztán néznek hátra: Melyik folyamatnál tart Judit? Őhne Judit a volán előtt és nézi Fordjából a Suzuki porzó felhőjét a szép lámpákkal. Most nem kíván, de kikaparásra sikerül. Benézi az emelkedőről, vannak – e az úton, aztán határozott mértékkel benyomja a gázt és a suttogó sikítás ébreszti fel délutáni alvásából a szép hegyek énekelő széljárását.

 

Nézi Judit, miért túráztatják az ismerősei a Suzuki-t? Szeretnék a kanyarokat megnézni, mielőtt a járműveket leadják. A lányok jeleznek neki, hogy kicsit nézelődnek. Az iramban Judit követi őket, egyszercsak éles fékezés e kanyarok határán. A munkatársai mondják, hogy most már leteszik ez aranyos csodákat.

Judit barátja a középtávolban feltűnik s ő tart a nap kezdetén lévő kis fennsíkhoz. Felhúzzák a hölgyek az ablakot, mosolyognak: Ideje hazatérni s beragadnak a váltók! Másodjára nincsen probléma. Judit eszébe jut, meséltek neki az itteni kísértetről. Az autókat babonázná meg? Nagy gázt adnak s most már megy. Kaparnak ki a kerekek és várja a lányokat a fennsík, hova porfelhők kicsi tömegével megérkeznek. Itt senki nem hallja, ha autók zötykölődnek. Ott kell hagyni a Ford-ot s Suzukit, mert amikor az alkonyat úgy gondolja, hogy jön: Értük jönnek.

A barát, Juditot és kollégáit is, szállítja haza.