Övegh Zoltán

A pók a cicás simulásában itt rajtam úgy dönt, dorombol és másik fajta pókösztön keletkezik. A háló a telet csomagolja s nem dádázva szólítja fel a hideget a távozásra, de a pókszem néz. Tripla kedvvel özönlik a zene a fülbe s táncolni kell, ám ezúttal lánya jelentkező. Nem jelmez ami rajta van, a jelzés értéke csillog a pehelynek távozásért.

A téli pehely hull és van, hogy az olvadás hint jelmezt a bálozóra. A pók legyen a ruha s hátha a csípős hideg megijed. Bár, lehetne hálót is lőni. Na, a zene tán segít. Elijed tőle az elmúlás?

Falon mászni se képes ez a láb itt alattam, pedig jó lenne. Ütemre a mozgás megy s kilátok a jelmezből. Pókösztönöm nincs, a zene azonban biztat. Nézem a jelmezeket, hát ettől a sötét nem fog megijedni. A mulatság bátor és adja a dallamot, akkor viszont táncba! (Még elmehet a tél. Itt nincsen maradás, távozzo na telelő zajlás. A jégtáblát zöldben bimbózó avar váltsa)

Ők itt a lányok és nem is igen látni fiút. Megvan ami kell, elhozva. Hamarosan olytódnak a villanyok. Igen, de Én sokat ittam. Mondja a barát, ez nem az én összejövetelem. Maradjak nyugodtan addig, amíg kiszáll belőlem az alkohol. (Ő most elmegy és elkezd inni) Én alig látok, annyira részeg vagyok. Azt mondja a pajtás (visszajőve hozzám), nyugodtan maradjak (meggondolta magát? Az előbb azt mondta: amint kifolyik belőlem az alkohol, ki kell menjek az ajtón). A lányok nem ismernek engem, de Ő igen. Majd Ő kiment engem, ha: kérdezik, hogy Én ki vagyok. Egy fotelban fészkelődve lennék elfeküdve és azt érzem, hogy homályosulásból tisztul körülöttem a világ. Igen, az alapozás ezzel megvolt. Annyi erőm még van, hogy elkászálódjak a kanapéra éledezni. Na, most kezdek látni valamit. Ácsi, mi a fene ez? Elkezdődött a házibuli. Koromsötét van s barna hajú lány alakja ez. Arrébb vonszolom magam, hogy ne zavarjak. Mi, ezek a lányok a sötétben is látnak? Ja, persze. Mondta a haver, hogy egy komája beivott és magához fog térni. Na, pont ez az az illatfelhő: aminek a háta most felém botlott (barna haja van s majdhogynem vékony testalkatú. A határon van. Rövid és egyenes haja van. Úgy félfülig ér a haja. Az arcát nem látni a sötétben, én alig egy moccanásfélét érzek meg ezt a hajat 'látom' hátulról ilyen félálomszerűségben). Miattam van sötét, hogy ittas embert ne zavarja a fény. Biztos, hogy aludhattam. Mert pár óra kiesett. De ennek teljesen olyan szimata van, mint hogyha a józanodásom szintjére lenne kíváncsi. Az ajtóig nem jutok el, éppenhogy felállok az ágyon (a távozásra készülve). Az ágyakon közlekedve gyalogolok át, hogy ne zavarjam a vendégeket. Rám szólnak, hogy nem kell távozzak. Maradhatok és a lányok is tudják ezt. Akkor ez a barna itt mögöttem? Ez már ki is szúrt? Mögöttem van, hogy álljak már meg! (Nem is tudnám lefutni. Örülök, ha járni tudok) Ittasan spicces se vagyok már, több mint lényegesen jobb állapotban. Nem szól a haverom semmit. Én kell rájöjjek arra (amire gondol. A lányokra bízza a döntést, <hogy>maradhatok - e? Én a havert nem zavarom, az lejön a tekintetéből). Még egy fiú van itt, de az három lányból kettőt nem érdekel. Mindjárt teljesen józan vagyok s kettő lányka már ott is terem mellettem. Egy lány eltűnt és a fiú is hol van?

e című előzménye): Bennem van a hiba, mert sokáig válogatok a szebbik nem közül. Akkor elmegyek, senkit nem kívánok zavarni a problémáimmal. Hogy nem találom a helyemet még mindig s évek óta. Nem kell elmenjek, igyak csak. Ő is iszik. A meghívott lányok engem néznek, hogy: valószínű be fogok önteni a garatra. Engem kell figyelni, mikor ébredezem. Egy barna jelentkezik önként, hogy már most odaül mellém. Ilyen kiütött állapotban? A buli hamarosan elkezdődik és feküdjek csak el, senkit nem fogok zavarni. Én hamarosan beiszom, elsötétül előttem a világ illetve el is alszom. Itt, a fotelben

(álom)

ik: 

Labdarúgó labdát a lövés erejével megállítva a nyakamon tisztelgésben tör ki a közönség. Fáradjak a lelátóra az elismerésben s átvenni a díjat. 

A labdát egy nagyobb célért hajítsam el. Megteszem, ezzel kivívom egy bizonyos létszámot képviselő közeg furcsállását és távoznom nem feltétlenül kell. Azonban nem a legjobb pont. Megvan az igény benyújtója és a babonázó barna szemével a barna hajában megkeresi a tekintetem, hogy ez az Ő kívánalma volt: kettő férfit akik ikrek, megleckéztetni. (Megalázni) Ma még ne menjek el. Nem hibáztam, csak: ez.. persze, hogy nem tetszett mindenkinek.

A németek vesznek össze apróságokon (tényleg, hogy is lett egy pillanatra tél. Az előbb még virágzó nyár volt, most meg vékony hótakaró fedi a fűt. A füvet s hirtelen falun vagyok. Ja, pár pillanat erejéig, aztán megint vissza a vízpartra s újra sugárzó nyár van), hogy kinek micsodája nincs meg.

Füst száll alá, de nem tapasztalok cigaretta szagot. Pedig itt valaki dohányzik a fák között. (Fel is tűnik a hölgy melltartóig kibontott mellényben. <De inkább top ez?> színt illetően a sötétbarnában. Itt van a jutalmam, fáradjak csak mellé a fák között. Őt hallgatom, rajtunk kívül nincs egyéb személy itt. Készen vagyunk, én engedély nélkül nem mászok rá s nem fogom megkefélni. A nők közül Ő az egyetlen, ki a testét mutogatja. Ez egy szép, fehér melltartó. De biztos, hogy nekem mutogatja? Barátkozzunk? Jó ötlet, semmit nem kívánok elrontani. Kevés embert enged közel magához s engem várt, ha esetleg összefut velem. Teljesen azon jár az agyam, Ő kicsoda?) Inkább a tekintete beszél. Az első jutalom az, hogy ott a tömegből rám nézett. A második az, hogy most lengébb öltözetben itt van velem a fák között. Semmit nem csinál, meg se szólal. Csak szívja a cigarettát és közbe' nézzem azt, mi van a megbontott ruhája alatt. De ha van mondandója, hallgatom (én legszívesebben udvarolnék neki, ám nem én osztom a lapokat a játékszabályokhoz. Csak egy játékos vagyok).

(álom)