Övegh Zoltán

Sára indul meg a sofőrjével, aki az apjának az öccse. Az első áldozat nyílvesszőket kap a testébe és villanypóznánál leheli ki a lelkét. A következő másodikat egy használaton kívüli házban megkéselik. A harmadikat lezárt gyártelepen elvágott nyakkal hagyják elvérezni. A negyedik? Őt lekötözik majd ráengedik a meghibásodott kályhából áradó szénmonoxidot. Az ötödiknél szobára kell menni, Sára elcsábít egy ügyfelet. Csak kényszeríteni szeretné, Őt nem előírás eltenni láb alól. Sárán szőke paróka van, hogy csábítóbb megjelenése legyen a barna haja felett. Mindent bevet, még meg is dugatja magát. A férfi azonban felismeri a rá vonatkozó körözést a televízióból, fényképet tesz közzé a híradó és hiába van a lány melltartóra vetkőzve (meg mosolyog közben). Még a felsőjét is széttárja a hatásért, ami alatt bíbor fekete színben van a melltartó polippal a kosáron rávarrva. Eszi Sára a spagettijét pálcikával s komor arccal bizony a fegyveréért kell nyúljon maga mellett az asztalon, amin ül. Sára a kaja után elszív egy cigarettát, ruhát vált. Aztán a nem kellő ruhákat meggyújtva a fürdőkádba teszi be.

Most menekülni kell, mert a sofőr csörög az okosára (hogy olajra innen. Jó lenne felszívódni). Egy telefonfülke felrobban mellettük, amiről a sofőr hívott. Sára az autó telefonjáról tárcsáz és rossz híreket hall, miközben Andor kapar (egy informátornak annyi. Az nekik jó hír, hogy egy rendőrt le kellett lőni. Itt Sára megjegyzi, azért ilyet csak végszükség esetén. A mentséget zárójelben elfogadja, hogy csak tiszt vagy zászlós volt. Aki szaglászott. De megismétli, a rendőrgyilkossággal óvatosan. Menteni próbálja magát a nő, amit Sára megért a körülményeket illetően. Harmadjára is felhívja a figyelmet azonban, hogy ilyenből minél kevesebbet. Tisztogatást folytat a család és nem keresztesháborúra készül) a határban. Járőrautók szirénázása ez. Nem biztos, hogy őket üldözik.

Antal még aznap alig este előtt Sárával elintézteti a hibázó nőt. Ugyanis az apa hiába elégedett a lánya teljesítményével, hogyha édesapa nem akar több hibát. Sára azt jelenti az apjának, hogy a célszemély eltéve láb alól. De hazudik neki, mert életben hagyja. Egy feltétellel. Semmilyen körülmények között nincs több rendőrgyilkosság. Amikor pont megfulladna, akkor fejezi be a fojtást egy kóbor melltartóval (a sajátja, csak éppen nem használja). Sára új személyazonosságot ad neki s utazzon el Svájcba. Maradjanak kapcsolatban és Sára a nőnek megadja az autótelefonszámát is az okosa mellett. Tehát kap egy névjegyet meg egy leírt telefonszámot is.

Az apa megveri a lányát, azaz sok pofont kap pár hét múlva és mások is ütlegelik egy félreeső raktárban. Amikor nem tud már a férfiaktól védekezni, Antal édesapa kegyelmet kér. Elég lesz, álljanak le. Antal megkérdezi, hogy miért nem teljesítette a parancsot? A saját lányát nem fogja agyonveretni. Sára nem mond el mindent, de édesapa elfogadja a lánya döntését. Rendben van, akkor a nő a nyilvánosság számára legyen halott. De ha mégegyszer hibázik a nő és Sára nem öli meg, Andor fogja eltenni láb alól.
(A zöld torpedó, a bérgyilkos 2. Olvadó Aszfalt C. 100.)

Istenem, mennyire gyönyörű e vidék! És itt is lehet maradni? Mert akkor az elmémmel ide befészkelek. Hoppá, ez a lépcső mit keres itten a kezemtől nem messze? S a korlátja sincs itt az előbb, akkor hát mitévő legyen az ész minden cselekvő sejtszála?

E strandlelépő rozsdás vagy ilyenre van pingálva? Amíg ezen röpköd az agy, a lábak tipegése látványos zajban halad ebbe a völgybe illetve mifélébe s nem inkább odafent kellett volna maradjak az egyenletes töltés magabiztos meg védő karjában? Minden ki van száradva legalábbis nagyrészt, mégsem félek. Csak éppen nem tetszik, amit látok.

Mért nem maradtam odafönt a biztonságos betonon? Amíg ezen rágom az elmém szilárd meg vékony szálait, elhalad mellettem egy ribizlivé égett autó holt sziluettje és megremegett lábbal hánykolódom az erdő széle oldala felé. Most e pillanatban megfordulok s felrohanok a félmagas töltésre vagy mi ez a könny sarkából? A futással már elkésett elme torpanása csúsztatja a homokot, legalábbis ami megmaradt belőle e kiszáradásban.

Nem harap meg nem is támad, ez itt azonban egy ugrásra kész tigris kard fogakban és miért nem támad? Lemerevedett bokával nem lehet rohanni, a lélekjelenléttel a lábam meg a térdem el van késve a másodpercek elillanó hátán. Alig, éppenhogy morog s az én fülem hegye nem is hallja e dobhártya rohanását.

Enged a gyökér a lábaimnál? Mintha a bokám mozdulna, a tigris foga fehér s nem tátja a ragadozó nagyobbra az állkapcsát. Akkor ez nem fog támadni. Nem futás, de hátrálás. Szép nyugodtan, de határozottan.

E strázsa őriz valamit s nincs nálam semmilyen puska a védekezésért vagy támadásért. Az agyonégett roncs mellett elhaladva ezek immár a biztonság mezői és fel is tudok zsákolni eme taposott üde füvön az iménti gát útjának leágazására? Menjünk vissza, mert itt nem látok semmit. Szép a minden, de azonkívül semmilyen életnek a szeme nem nézi a nap útját.

Innen rá lehet fordulni a fő leágazás ösvényére, ahonnan érkeztem? Hát, ez ötven méter sincsen. Csak soknak tűnt e röpke negyedóra után a távolság léptéke. Poroszkálás, nyargalás oda a hátra arcban.

Monica vagyok, dekoltázsra nyíló nyár szeme bontja az ablakot a tengerre e barlang szájában. A nap bólint, hogy ígéretes órák elé nézhetek. Sirály csapatot néz a szemem, le is hántolom magamról a reggeli köntöst e délelőttre. A felhőket elkergeti a tűző fénygömb ott fent, másfelől azonban borulás jön simogatni e magányos vesztőhelyre a szürkülés karját. Feltámad a hajamra a zilálás érintése, hogy vannak a gödények? Erősebbre, szorosabbra a pántot (eleget táncoltak már e séta alatt a mellek).

A hajótörött férfi társam jelez, hogy baj van. A rákhalászok mozdulatlan testre mutatnak rózsaszín ruhában, ami női. Az arckifejezés alapján szörnyű halál érhette (a szemét se hunyták még le, tátva van a szája. Innen többet nem látni). A karok közlekedésbe kezdenek rajtam idegességemben és már fonva is a kosár másodpercek alatt.

Elfekszem a fujkáló félhomályban, a férfi nem is szól semmit. Csak lát munkához (arra kérem, hogy ne siessen. Lassan). A dagály érkezését hallani, amikor elúsztat a csúcsra. Pacsiznak, lovagolnak egymásra a habok. A hajótörött apró hajó kabinjából indulok, nehéz léptekkel a hullához. Olyan súlyos minden mozdulat, mintha a sós víz készítene fel a látványra enyhe és spriccelő szavaiban.

Szóltak a nőnek, hogy ne jöjjön ide bizonytalan közeggel (a helybéliek ismerik e holttestet, de nem cápa végzett vele). A rákhalászok eltemetik a sziklák között, szerintük senki nem fogja keresni.

Haza tudok menni? Be kell foltozni meg ácsolni a hajót, alkonyatra talán meglesz?

Barna cápák gyülekeznek a gerinc körül (remélem, elérjük a támadásuk nélkül az öböl arcát. Azért sajnálom azt a lányt).

Közeledik a part gyomra, az alkonyodás be szeretne jutni a melltartómba. Jó, hogy 'szól' a levonuló korong búcsúja. A hűlő levegőben fel kell venni valamit. A korláthoz pihenő kézzel vagyok kint és csak óvatosan a hajolással a cápákban való gyönyörködést illetően, nem láttam még belőlük barnát.

Közeledő alkonyodás vége, cipzárt felhúzni az eddig még napozó dekoltázsról.

Majdnem éjfélre utazásra kész a hajó (belefutunk egy zátonyba és jelentősen oldalra billen ettől az, árnyékot látni a mélyből. Ugye, nem barna cápa volt még a zátonyon felül?). Az áldozatot elvisszük a családjának eltemetni, mert a rákhalászok ezzel térnek vissza (találtak nála illetve róla anyagot, hogy ki lehetett egykor). Jobb is szerintem, hogy akkor nem a magányos sziklák közé lesz eltemetve.

Egy régebbi, orosz származású barátom is velünk jön (a Szovjetunióban született még és a családjához kíván menni).

Ránk hajnalodik a reggel (Beleúszunk a csókba, amikor öltözködésbe kezdek, hat - nyolc óra van). Cápaketrec állítása folyik az orosz ismerősöm részéről s jó is. Amikor azonban merülne oda le hozzá, a barna cápa támad oldalról (Ő pedig a korlátról a vízbe esik, elkapja sajnos). Hiába éget a csók, elnyelik Őt a vörössé lett habok.

A víz émelyítően csendes és nagy utasszállító a fejek felett, ami a szememet elkapja. Barna megalodon szökik ki a vízből és célozza be állkapcsa azt a szemeivel, de dologtalanul zuhan vissza a tajtékokba. Az irányt tévesztette el, de többet nem próbálkozik.

A szél beszél az ajkamhoz csók helyett, ahogy az égre nézek. A hajótörött társam jön fel a fedélzetre nyugtatni. Mindenre gondolok, csak a vágyra nem. Hozzábújok a korlátnál és öleljen át, csak ne tapizzon. Lazábbra állítom a pántot.

Könyörgöm, ugye minket kihagy a barna cápa?

A derék nebuló  köpenybe öltözik? Ha a lányokon nincs, az szabálytalan? A Szovjetunióban az lenne, de ezek itt Balkán ajkak. A szigor ereje nem a testet feszíti, hanem tanítja a lelket a tudásba öltözni.

Márton Katalin a lány után fiút is szül Roy-nak. Katalin ügynök ezenkívül Roy kérésére elutazik a Szovjetunióba.

Az afgán határnál van egy templom, festői környezetben és féldombokkal körbe véve. Tehát a domborzati viszonyok kissé kellemesek és ezt mi törhetné meg? Kettő apácának álcázott ügynököt megölnek ebben az apátságban, ezért Harry megfontolására odautazik Katalin húga (Márton Evelyn. Ő uralja a szelet és a homokot illetve harmadikként vákuumban is tud lélegezni). Éppen smárol diszkóban (miután megdugták), amikor Roy értesíti az ügynökasszonyt. A szállodai szobájában kettő repülőjegy várja és utazzon elmielőbb Afganisztánba. Az afgán határra, egy kisebb templom bajban van.

Bőrgatya atya elkeseredett, mert megtalálják a legyilkolt apácákat s ugyan mit tehetne az egyház? Az indítékról is mi fogalmuk lenne? A bezárt Lacólilla kaszárnyából aktamunkára embereket küldenek szintén ide illetve innen még a legutóbbi kiképzésből fele - fele arányban lányokból fiúkból álló kommandós osztag érkezik. Értesíti az elöljárókat, hogy a sátán haragszik és az ördög bántja a testvéreket.

A Vámháztól Jordán Rebeka hadnagy érkezik férjével, Káci Ádám főhadnaggyal s ők kettő harcossal tudnak hozzájárulni az erősítéshez. Csak ők a védelemmel ellentétben a támadásért felelősek: Övegh Zsuzsanna s Kovách Boglárka.

Az apácákat Ádám közelharcra tanítja, egyetlen előírást kell betartania a Vámháznak és Lacólilla kaszárnyájának s ebből komoly nézeteltérés adódik. Aztán meg kell egyezni. Nyolctól tizennyolc óráig lehet oktatni a női papokat az úrvacsora végett illetve Bőrgatya atya felháborodik Márton Evelyn őmagán sokáig, majd bocsánatot kér kicsi egyházuk nevében. 

A hétvége szabad. Abba az apátság nem megy bele, hogy e napokon is harcműveletek folyjanak. A tisztelendő nővérek éjjelre katonai védelmet kapnak. Evelyn a kerítésen túlra kéreti át magát, amikor rászánja magát. Rebeka cicivíz elkészítését oktatja a papoknak (akik a vámház részéről szintén vámvidéki védelmet kapnak), amit a szerzetesnők vehetnek főleg igénybe.

Ádám, Rebeka meg Evelyn lép be az atyához, hogy tájékoztassák Őt a háttérről. Ki kell menni a levegőre és valami udvarfélét keresni. Bőrgatya atya hamutálcát szerez be, ablakot nyit. Az afgán felkelők nem ismerik el e kolostor létezését, ezért kellett annak a két apácának meghalnia.

Minden éjjel és kora reggel vadászgépekkel derítenek fel a felkelők, ezt kell felderítenie Boglárkának és Zsuzsannának (hogy miképpen lehet fellépni ellenük). Két papot megölnek az átszivárgó afgánok az apáca áldozatok után, a támadókat ártalmatlanná teszik Lacólilla kommandósai (csak hát későn. De hol jöhettek be ezek?). Kettő hónap telt el, nyár vége van. Ideje Evelynnek átszivárognia.

Boglárka és Zsuzsanna az apátságból kitagadott nőnek adja ki magát s apácaruhában jó ötlet nyomozni? Mind a kettejüket négyszer kefélik meg az útjukba kerülő afgánok, de kell az az információ cserébe! Négy ember meghalt! Kettő apáca, kettő pap.

A vámvidék emberei repülő autókban támadnak éjjel (Lacólilla olajbogyói nappal) és úgy elmaszkírozzák benne az utasokat. Az afgánok azt hiszik, hogy hullák ülnek benne. Evelyn utazik az egyiken és homokvihart gerjeszt, amint fel vannak derítve a gócok s dobathatnak le az adamantium bombák.

Négy csapat tag halálozik el a becsapódásokban a férfiak részéről és egy női holttestet találnak még a repülő autókból kivonuló csapatok Afganisztánban.

Hazatérve Bőrgatya atya mondja Evelynnek, hogy a bejárat melletti pince mögött az első napon rögtön talált egy jó ideje használaton kívüli járatot. Ritkásnak érezte a levegőt, ezért nem haladt benne sokáig.

Márton Evelyn a kommandós osztagnak szól Lacólilla részéről. Ha gondolják, most megint szerezhetnek gyakorlati tapasztalatot. Légzőmaszkot húznak a fiúk és lányok, aztán mehet a felderítő menet. Tartalék palackot nem visznek egyelőre. Milyen hosszú ez a vágat vagy alagút? És hová vezet? Ez most a lényeg (Irígylik Evelyn képességét, hogy légtelenített térben sem kellene neki segítség. Menne neki a légzés. Azt nem tudják, hogy meddig. Jó ideig, a többi maradjon titok s vesszen a homályba). 

Evelyn félritkás levegőt érez, mennyire mehet ez a dombok vágta felszín alá? Szól a csapatnak, hogy a járat innentől egy leágazással meredeken a mélybe visz. Ha innen tovább mennének, az a dombok közé ráncigálja a túl kíváncsi szemeket.

(KatonaCsizmában harmadik évad negyedik fejezet)