Övegh Zoltán

Tudomány
MotoszkaDaniel•  2023. január 15. 20:52

Szingularitás: Lépés hátra az időben?

Megváltható az élet, merre lépjen a lépés? Ezen a járaton belépés és nem tudni, hová jut ki az elme. A jövő, a jelen vagy egy távoli messzeség lészen a valószínűsíthető úticél? Ezen itt most átlép a láb, de vissza is tud jönni a test?


Minden rendbe jöhet, ami eddig gond volt. Egy dolgot nem elfelejteni, nem változtatható meg sok dolog, amit a tudat szeretne. Még így is jó ennek a kapunak a tárulása és vállalható? A jeladót nem feledni, enélkül az írisz féregjárata zárt lehet.


Még valami a lépés előtt. Az előzetes kutatások alapján nem lehet az eljövendőbe utazni, csak hátra! Így is jó e lehetőség? Nyitom a kaput s nem feledni, a túloldalon egy hétre az elme magára marad.


(https://m.hvg.hu/tudomany/20221201_urkutatas_fizika_fereglyuk_feregjarat?utm_medium=Social&utm_source=Facebook&fbclid=IwAR1wz2MIYeubc-kUjefgB-92Z-uvEyZoeOm4JyFkXHjpkPR6blFdx4oqUmU#Echobox=1669914231)

MotoszkaDaniel•  2022. december 31. 14:26

Tűzben rágódó tenger - ÖTÖDIK fejezet

(Mélyre dugni szabad. Magasra hágni másik füstölgő szobában és egy másik korban. Kapcsold ki. Te megtaláltad, amit kell. A szalagot. Lassan. Lassabban, Dane. Érzékien, szépen. Annyira fáj, ha erőszakosan csinálják. Pedig hónapok óta nem kúrtak meg. Locsolj be itt a barlangomnál, és... nézzük az elénk táruló óceán alját? Beszélgessünk, mialatt nyomod s masszírozod pálcáddal a mennyem kapuját. Látod e szegény, jobb sorsra is érdemes bálnát? Lassan elandalog a teteme a kölcsöntengeralattjárónk alatt és piheg le a mélybe. Na, most adj a lovaknak! Milyen csodás világ, birodalom lehetett ez itt lent egykor. Igen, valaha. Amidőn még más századok keverték itt a vizet. Igen. Persze, hogy megdughatsz reggel is. Nekem napi háromszor elég. Nemcsak itt a víztömeg alján kell elkefélni a sok szemetet, amit ránk hagyott az utókor vörösben mocskolló tüzes szeme. Hanem egy gyakorlott nő testében a vágyat is fel kell kefélni. Nehogy beszáradjon benne a remény. Igazad van, de a smárolás helyén való e szegény cet tetemének elúszása mellett? Máris nyitom az ajtót, Miklós kopogtathat. Nem a lángolló szenvedélyek bűne az, hogy Én Robin megbűvöljük a vágy bontakozó virágát itt, a még nem bepiszkolt kormányzati pénz adta ágyakon s a nyelvemet most még bűntelen lovas gyeplője rázza meg a körülmények tükrében lágyan ringatózva. Engedjük be Miklóst, fel vagyok már öltözve és síró szemmel ülök le a gépek elé Dane-nel. A teljes csapat három fős legénységéhez. Hol is a dobozom? Rá kívánok gyújtani. Majd a kiegyenlítő kamránál meg a vészkijáratnál szívom el, hogy minél kevesebb levegő fogyjon. Éjfél után vagyunk és elemezni kell azt, amit a monitor nekünk lát. Szép kor ez és nem is az a fő gondom. Robin vagyok. Inkább azt kérdezem, mit hagyunk magunk után a következő nemzedékekre?)

Ez a világ nem ártatlan. Bűnösök mindazok a fizetett zsoldosok, akik a C.I.A. pénzén teremtőt játszva génmódosított ragadozókban látják az új fegyver létrejöttét az eljövendő pokol vérben ázó trónjának óriási teknőjének mélyén. Aki idele hozza a lelkét, hogy eladja. Új családot kap a medence, de azt ki fogja össze? Azok az asszisztens lányok, akik parancsot teljesítenek? Úszkáló robotok szabadon engedése a mélység sötétjébe a halálos ítélet előtti ármányos tisztelgésben dohogva is enyhe, botor ördögi gondolat az óceán útvesztőjében.

Itt bűnösök lesznek az ártatlanokból is és innen csak menekülni lehet egyfelé, oda fel! És ha azt még el is éred, a víz végtelen mocskos mocsara öleli a tested. Mert nem biztos, hogy hajó vár. A parancsnoki teknő fedélzete, ami talán nincs megrakva csak a pénzből értő vállalkozókkal. De ha mégis szerencséd van, nincsen elvágva a motor vagy a navigációs rendszer az onnan több ezer lábra fekvő parttól. A nőknek itt nincs szava, hacsak nem rendelkeznek technikusi ismeretekkel. A gyakorlat nagy szó itt lent, egyet jelent a diplomával. Még férfit is megszégyeníthet. Ennyi idő után is adja még árnyékát a Szovjetunió vörös csillaga illetve sarlós kalapácsa? Na, a társam nem dugta meg a két csajt akik is vizsgafeladatnak lettek szánva. De az teljesen igaz, hogy nem az ágybavitelük volt a feladat. Nem, nem dugta meg (őket) és én sem úsztam meg. Technikus tiszt vagyok, a jobb sorsra érdemes óceáni katona (aki szintén a hatalom hálójában úszik). A média azt fogja csobogni rólunk, hogy koncok vagyunk és elárultuk a hazánkat. Pedig mi nem a cápák ellen vagyunk, csak a kutatásokat nem ebbe az irányba vinnénk. Amint itt elérjük a sötétet, a tiszta lelkűek is bepiszkolódnak? Ne adj villát a vaskor leszármazottai kezébe, akik előtt nyitott medence az életed (pedig valahol nekik is igazuk van!). Amíg egy rakétával leölt cet is bánkódik hullájában a mélyben, a víztömeg tengernyi bánatában kínlódni fog. Fel kell füstölni a mély minden pokolját (az az igazság), de egy halálpálca nem égeti fel a mocskot (amit más célokra is fel lehetne használni). Mindannyian azt hisszük, hogy a jó ellenében a rossz jobbá tételéért harcolunk (Talán egyszer így is lesz és a megkínzott hamu megáztatva megannyi bűnét talán lemoshatja végleg magáról a szennyes vért és tiszta vizet lélegezhetnek be a planktonok. De ahogyan elnézem ezt a tátongó mélyt itt előttem a premier plán ablakban, az nem most és nem valamikor. Inkább egy másik korban lesz. Gyönyörű az óceán teljes sötétje. Igen, most és ebben a percben minden szép. A fegyverek ide nem érnek le, de más igen.)

Robin vagyok és Dane-nel meg kell szereznünk a póruljárt tengeralattjáró fekete dobozát valamint a szalagot (amiből kiderül a jelentés, de ezek a tapasztalatlan pénzeszsákok rossz magnó anyagot találnak meg). Ötszázmillió dollár robbant fel a mélyben és ezúttal nem kellene elbaltázni azt, amivel a fejsze elbánt. Én egy okleveles fruska vagyok, nem több egy buta kurvánál (aki jó szándékkal megy mindig a víz alá). De amíg a pénz diktál, a mi kezünk is meg van kötve. Őszintén sajnálom az odaveszett tengerészeket és a több naszádnyi megsemmisült kutatóhajót, de valamennyien maguk tehetnek a sorsukról. A technikus lelkemmel én a vizek taktikus és gazdag védelemmel megáldott benépesítésére tettem le az esküt. Amiről ezek beszélnek, az esztelen játszadozás a tűzzel ott ahol a túlélésre a szürke felhő hótalan szórása az esély téli meg karácsonyi napokon. Ez itt viszont nem karácsony, hanem a pokoli nyár rángatózása a gyilkos csapkodások óceánjában fürdőzőket meg más ártatlan (akár milliomosokat veszélyeztetve a többi civil polgárral). Én csak egy nő vagyok, egy technikához gyakorlati szinten eléggé értő tiszt. Dane társam apja az életével fizetett azért, hogy más belátásra bírja a hatalmi gépezetet és az azóta az egész program szellemi atyját is magával temette a mélybe (aki leszállt az elmélet bizonyításáért e gyönyörű teknő aljára. Nem mindenki tudott arról a záradékról, amivel végül megfékezte azt az eluralkodó őrületet. Amiből Ő nem kívánt egy batkányit se).

E napló sorait a jövőnek írom. Ne képezzenek vadászokat hidegháborús célokra ott végrehajtva a kísérletek minden lényegbeni folyamatát, ahol több más ártatlan emlős zavarog szerte a vízben. Erős nőként a férfiak sem lehetnek ennyire funkcionálisan buták. Lehet játszadozni menő meg jól kinéző technológiákkal, amik felborzolják meg felkorbácsolják az óriási szikrázó medence ölét. Oké és azt miképpen kívánják kontrollálni? A hadseregnek huszonhét esztendő alatt sem sikerült, végül magukra detonálták a 'pincét'. Diablo szellemi örököse én vagyok Dane-nel s nyomatékosan felhívom a tőlem ezt bármikor megöröklő szervezet vezetőjét, hogy e jó adottságokkal rendelkező ragadozókat nem lehet kezekben tartva fegyverként bevetni semmilyen alakulat ellen. A képességeik megvannak a szándékaikkal, de a parancs fogalmát ezeknek nem lehet megtanítani. Mert azt addig tudják értelmezni, hogy szabadon engedés Lucifer édenkertjének kopoltyús karámjából. Csak úgy menekültem illetve menekültünk meg a hadsereg karmaiból, hogy nőként használtam azt a csöppnyi agyamat amit magamra szedtem. Nem sikerült sajnos elvégeznem a tengerészetit. Tőkét kaptunk, nagy tőkét. Csak éppen nagyrészt kételyeim vannak e kutatás felől. A cápákat meg kell hagyni a tenger urának, természetes ragadozóknak. Undorító mocsadék meg szívtelen aljas betolakodó szemétládáknak nevez minket a hadsereg (mire hajnalban ki tudtunk verekedni a karmaikból. Az ott dolgozó nőket sajnálom a legjobban) és valahol igazuk van. De mi nem Önként vállaltuk, hogy elmerülünk a gaz éles fogának mocsarában. Aki megtalálja e jelentést, kérem fokozatosan és nagyfokú felelősség tudatában vegye át e labort az óceán mélyén. A C.I.A. által pénzelt felrobbant, hogy Én és a kollégáim életben maradjunk. Én Robin most magamra kapok valami pólófélét, mert az egyetlen ruhadarabom vérbe áztatott csomója a génmódosított cápák ellen volt a csali a kiút eléréséhez.

Hamarosan vissza kell merülnünk Dane-nel oda, ahonnan egyszer már kijöttünk. Nincsen meg a magnószalag, a videókazetta nélkül egy vízbe fojtott tüneményt sem ér az, ami után Én (Robin) és a tengerkutató örökös fia (Dane) kutatunk /Dane, megvan a szalag! Adj egy csókot! De ezt elrejtjük, senki kezébe nem kerülhet mostanában. Ez titok és annak is maradjon meg még generációkon át. Miklós is egyetért ebben? Ennek csak örülök (Ő csak szájpuszit, puszikat kap. Na, nem mintha attól nem lenne eltelve)/.

(Háborgó mélység 2. 2003)

MotoszkaDaniel•  2022. december 30. 22:48

Mélyre dugott szakértelem - NEGYEDIK fejezet

Nem teknőt súrolnak a hajópadlón, e kabinokban tudósok ugratják egymás agyát sok ezer láb mélyen. Itt nincs semmi, akkor mi közelít a mélytengeri búvárokhoz? Ez a kékség beszélő csendje és szabadon kószáló bikacápák terelik az árnyékot, de miért is tempózik e négy vagy öt példány?

Romantika nincs. Egyvalami csókol s nem ajkat, az pedig a cápák foga. És aki idelent prédává válik, halál előtt a mély moraját hallja.

 

Azt gagyogják a buborékok, hogy ez háromezer láb és majdnem négyezer.

Hatalom meg érdek van bő két évtizeddel később, szaktudás meg tudósok független ismeretének térengedése a döntésekhez kevésbé. Márpedig bankjegy eme uszonyokat nem állítja meg és ha felszakad egy zsilip, a kiegyenlítő kamra sérülése végett a lélegzetet mint olyant el lehet felejteni. Előbb fulladsz meg, minthogy halálra égnél.

Itt dugj el mindent, ami kutatási eredmény. A hatalom ide nem fog lekutyagolni, de megtalálni képtelen idelent egy kutató tengeralattjáró fekete dobozát.

 

Bár jönne egy két vagy négypupú és vinne fel a hajóján a tágas medence ringatásába, igaz? Itt ami a vízzel tud egyenlővé lenni, az a hínáré lesz.

Forgásban kerekedik a kilincs, ezek megfojtani jöttek minket vagy a létezésünket megenni? Nőre emel kezet, aztán majd' bilincsre perecezi azt.. néhány amerikai katona. A fenékről jöttünk és üvegházba zárva a kék óceánjának foglyai vagyunk?

 

A csónak gerincét meg lehet rongálni? Egyvalamit nőként megjegyzek, ne helyezzünk csatornát a kopoltyúra. Ezek le vannak döbbenve, hogy egy dögös tengerésztiszt nő tud bánni a puskával? Ha jót akarnak maguknak ne kössenek bele abba. mikor gyújtok rá.

 

Szellőzőn át mióta lehet menekülni egy kutató tengeralattjáró zárkájából? Most már menjünk haza, így is meg akartak dugni még bőven az út előtt.

Gyilkológépeket nem lehet nevelés elnevezése keretében irányítani. Biológiai fegyvert nincs az a kar, ami megtart erős sodrásban.

 

A keresztbe font karjaim szerető ölelésében előbb megbízom itt a kalitkában fekvő ágyam nyújtotta pihe puha szeretetben elnyújtózva, mint a haditengerészet ígéreteiben.

 

Száz százalékban és a szó legnagyobb mértékében értve (NŐKÉNT) szégyellem, hogy eme amerikaiakat először oroszoknak néztem. Ezeket az sem érdekli a hadsereg parancsán felül, hogy elveszett járműnek néznek egy szerintem rakéták széttépte bálnát (melynek testét a mély temeti hamarosan alánk, ugyanis még ereszkedik e szerencsétlenül járt teteme a fenékre)?

 

Sajnálom ezeket az USA katonákat, de robbanjanak csak a mélybe (a testem tálcára tevésével segítem szabadulásra a szakmai társamat. Van aki meg is nézi, milyen egy szemrevaló s alig húszas éveiben járó nő). Zabálják fel őket testük darabjaira e harcra kinevelt génállománnyal rendelkező és a könyörületet nem ismerő cápák (ezek programozott ösztönből támadnak, nempedig természetes szükségletből). A pénz soha nem lehet előbbre az észnél.

 

A társam túlzott bizalmatlansága végett később csobbanunk csak fel a felszínre s így is a tükör perzselése előtt (mivel nekem napallergiám van). Tengerészpuskával le lehet szedni egy gyilkolásra kiképzett ragadozót? Amíg van töltényem meg a többieknek, igen. És engem sem lehet csak úgy megdugni.

Hogy is tartja a közbeszéd? (Mit mond a közszáj?) Ha a lány a fiú előtt nyomja el a talpával a csikket, akkor dugni akar vele. Ha a nő a férfi arcába fújja a füstöt, akkor meg smárolni kíván vele? A háziorvosnál azt mondja az asszisztens vizsgálat előtt nekem: melltartó maradhat.

 

A mélység háborogni fog, amíg a pénz előrébb való az értelemnél. A kedvenc fekete felsőmet nézem, miközben rám simul pántjaival a vállaimra a legszebb és legkényelmesebb melltartóm. Ölelik már azt, amit kell a kosarak és fel a fekete női trikót. Tűz elő, gyújtok rá (itt senki nem szól bele). Érzem, ahogy átjárja testemet a füst (s ha tudná a kollégám, mennyire hiányzik egy igazi. Érzéki szex nekem. Még csak nem is annyira a csók) és néz rám az ágyra a kinti verandáról, amiképpen hanyatt fekve kényelmesen bagózom. Én egy szóval se mondtam neki azt, hogy nem dughat meg. Ahhoz azonban, hogy ágyba vigyen (a kutatásokban. A génmódosított cápa program leállításában); teljesítenie kell. Nincsen szex, amíg két süldő pénzeszsák tyúkot meg tud kefélni. De emelkedettebb igényekkel rendelkező nő melltartóját nem veheti le.

 

Ötmillió dollár robbant fel a mélyben és második esélyt kaptunk.

Pénztámogatásban vagyunk, ne baltázzuk el ezt az esélyt. Az előző csapat nem találta meg a kutatási jegyzeteket és annak a megszerzése a feladat. Sarah Connornak mondom magam ott a mélyben, de női terminátorhoz kell egy férfi is.

Közben a nagy dekoltázsomban e szobába beszűrődő trópusi napfényben s a folyó partján a szál végére érve rájövök. Ezek az amerikaiak ott a mélyben felrobbanva nem a nőket vetik meg, hiszen a társaimat is tömlöcbe vetették. Ezek kémeknek néztek minket ott valahol Kanada vizeinél illetve a kutatási anyagra vadásztak.


(Háborgó mélység 2. 2003)

MotoszkaDaniel•  2021. október 19. 23:03

Sötét földön 3.

Ügető ló megy vágtatásba, talán nem aprítja össze e felhőt a nap. Sziklák alatt a kövek sóderből biztatást koppantanak egybe.


Haldokló idős lomb koronája esdekel kegyelemhez a fény kezéért, hajló levél segít vékonyabb és ifjabb fa pálcáján. De a növények hallják s értik a zenét? Fagypont felett éppenhogy a gallyak nyújtóznak tátogni, az ágakról suhog az ének? Az áramlat odafújja a szöveget.


Fogják meg a gyökeret, mert eső nem. Szélvihar viszont rázza a denevér szárnyait s igaz, hogy kevés e felhőkben a fekete. Egy szürke boszorkány igyekszik kifele s menetszelével szétzúzni a frontot. Fellegek klubjának duója fúj a veszélyes példányokra erősen. A mezőkön elfeküdt fű néz a borult égre, előmerészkednek elbújt borzok. A félközeli tiszta fennsíkon fák s cserjék helyenként fehér és szürke levelét még terrorizálja az arra elvonuló szél.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom