Övegh Zoltán

Tinisuka Hakimoto megkezdi tanulmányait. Esze ágában sincs ninja - nak tanulni, csak nem akarja megsérteni az apját. Azonban élvezi azt, hogy ilyent tanulnak. Nem ilyen pályát képzel el magának, dehát arról majd később.

Az egyik alkalommal az egyik elhagyatott úton s pont a fazonjával hülyéskedik, amikor látja az egyik társát. Valakik terrorizálják ezen az elhagyatott úton. Mindenét elveszik és nem jelentősen, de eléggé elverik. Hogy miért? Azért, amiért Tunisoka - t se vették fel az egyetemre. Valakinek más a véleménye arról, ki lehet ninja illetve ki tanulhat ninja - nak. Harcos öltözetét magára ölti (sötétkék színű. Az édesapjától ilyet kapott egyik születésnapjára. Az apja egyébként ugyanezt az öltözéket a nővérétől kapta. Tehát családon belül öröklődött. Az édesapjának most egy fekete meg egy szürke van) és néhány fordulónyi perc várakozás után leveti magát az általa ledobott füstbe a betonon /pedig utálja a megmentendő társát, mert csúfolni szokta Őt/ és szép szóval kéri először. Három embert megver, a többi elhagyja a helyszínt. Tunisoka megölné őket utánuk menve, de a megmentett tanuló ezt a célkitűzést leszavazza.

Az iskolába ezt az eseményt behozzák. Nagy szerencse, hogy a vádlók érdekes módon ninja öltözék nélkül Tunisoka Tamamoto - t nem ismerik fel. Szülők esnek egymásnak s akit az ifjú Tamamoto megmentett, besokall a cirkuszból. Ninja óra van elvileg és megoldja a nézeteltérést. Mert a támadók azt állítják, női parfüm illatát érezték. De kizárt dolog, hogy Nő így tudjon harcolni mindenféle képzettség nélkül. Az órát tartó tanárnőnek s az egyik apának van egy ötlete. (A megtámadott hat főről beszélnek). Azt mondja a megmentett lány, : rámutat, hogy kit keresnek. Cserébe a hat személy is vállalja (fel) magát! Az apa azt mondja, hogyha ugyanazt lejátszák itt a teremben, akkor Tunisoka - nak igaza van s a vétkes szülők dolga megnevelni a gyerekeiket (ahogy neki is a sajátját).

Tunisoka - nak addig kell harcolnia a felelevenítésért, amíg a hat emberből három nem marad. Amint ez megvan, álljt jelez. A legyűrt három ember elismeri Tunisoka tudását és ezzel ez elsimul. A nehezebbik eset másik háromnál ez tovább tart. Tunisoka tanári ötletre elindul egy bajnokságon az egyetem és a főiskola között. Negyedik helyezést ér el s erre ekkor a maradék három közeg kedélyek is megnyugodnak. A dádá attól még otthon jár, a szülőknek azonban ez elég elégtétel.

Nem az őr bestiája teremti az uszonyos szörnyeket, csak egy álmodozó tudós. Egy gyakorlati hóbortüldözött, aki pacsipajtást lát e ragadozókban. Hogy azok majd karöltve átvezetik az emberiséget a világvégén. Ezt a randira se vihető szédítő maszlagot a tengerbiológus karba tett kézzel se hiszi el, hogy működne a gyakorlatban. Tehát a cápák nem okosabbak lennének. Van elég azoknak ott bent. Csak gyorsabbak, de felgyorsított döntéshozatallal.

(deep blue sea. háborgó Mélység, 2017)

Nem lényeg a lepel. Jobbról nyitva van, balról tilos a behajtás e bőrre tarkában. Jobb felől napozásban, lefelé a lépcsőn a lábbeliben. Simuló takaró szabad dekoltázsában, séta a terem aljába.

Mérsékelten behajtás a fénybe, félszárnyon érkezik a tudós. Mit is hallunk vagy hallhatunk? Izgatott közönyben lépdelés az előadóterembe, megszellőzteti a lépcsőforduló a váll alatt a szintén kíváncsi bőrt. Szeretem a tenger árnyait, az arcomat az is burkolja be.

A pódiumra, mert előadást tartok e félháromnegyed dekoltázsban és gyalogol az árnyékok játéka. Helyet foglaló tudósok és a sós víz adta környezet értékeiről kívánok beszélni a cápák nyújtotta veszély mellett. Nyaktól lefelé látszódom csak s remélem, azért jön a szavaimra is figyelem. Mindig szereti az ember, ha nőként úszhat a teste a mély szép karjába.

Megváltható az élet, merre lépjen a lépés? Ezen a járaton belépés és nem tudni, hová jut ki az elme. A jövő, a jelen vagy egy távoli messzeség lészen a valószínűsíthető úticél? Ezen itt most átlép a láb, de vissza is tud jönni a test?

Minden rendbe jöhet, ami eddig gond volt. Egy dolgot nem elfelejteni, nem változtatható meg sok dolog, amit a tudat szeretne. Még így is jó ennek a kapunak a tárulása és vállalható? A jeladót nem feledni, enélkül az írisz féregjárata zárt lehet.

Még valami a lépés előtt. Az előzetes kutatások alapján nem lehet az eljövendőbe utazni, csak hátra! Így is jó e lehetőség? Nyitom a kaput s nem feledni, a túloldalon egy hétre az elme magára marad.

(https://m.hvg.hu/tudomany/20221201_urkutatas_fizika_fereglyuk_feregjarat?utm_medium=Social&utm_source=Facebook&fbclid=IwAR1wz2MIYeubc-kUjefgB-92Z-uvEyZoeOm4JyFkXHjpkPR6blFdx4oqUmU#Echobox=1669914231)

(Mélyre dugni szabad. Magasra hágni másik füstölgő szobában és egy másik korban. Kapcsold ki. Te megtaláltad, amit kell. A szalagot. Lassan. Lassabban, Dane. Érzékien, szépen. Annyira fáj, ha erőszakosan csinálják. Pedig hónapok óta nem kúrtak meg. Locsolj be itt a barlangomnál, és... nézzük az elénk táruló óceán alját? Beszélgessünk, mialatt nyomod s masszírozod pálcáddal a mennyem kapuját. Látod e szegény, jobb sorsra is érdemes bálnát? Lassan elandalog a teteme a kölcsöntengeralattjárónk alatt és piheg le a mélybe. Na, most adj a lovaknak! Milyen csodás világ, birodalom lehetett ez itt lent egykor. Igen, valaha. Amidőn még más századok keverték itt a vizet. Igen. Persze, hogy megdughatsz reggel is. Nekem napi háromszor elég. Nemcsak itt a víztömeg alján kell elkefélni a sok szemetet, amit ránk hagyott az utókor vörösben mocskolló tüzes szeme. Hanem egy gyakorlott nő testében a vágyat is fel kell kefélni. Nehogy beszáradjon benne a remény. Igazad van, de a smárolás helyén való e szegény cet tetemének elúszása mellett? Máris nyitom az ajtót, Miklós kopogtathat. Nem a lángolló szenvedélyek bűne az, hogy Én Robin megbűvöljük a vágy bontakozó virágát itt, a még nem bepiszkolt kormányzati pénz adta ágyakon s a nyelvemet most még bűntelen lovas gyeplője rázza meg a körülmények tükrében lágyan ringatózva. Engedjük be Miklóst, fel vagyok már öltözve és síró szemmel ülök le a gépek elé Dane-nel. A teljes csapat három fős legénységéhez. Hol is a dobozom? Rá kívánok gyújtani. Majd a kiegyenlítő kamránál meg a vészkijáratnál szívom el, hogy minél kevesebb levegő fogyjon. Éjfél után vagyunk és elemezni kell azt, amit a monitor nekünk lát. Szép kor ez és nem is az a fő gondom. Robin vagyok. Inkább azt kérdezem, mit hagyunk magunk után a következő nemzedékekre?)

Ez a világ nem ártatlan. Bűnösök mindazok a fizetett zsoldosok, akik a C.I.A. pénzén teremtőt játszva génmódosított ragadozókban látják az új fegyver létrejöttét az eljövendő pokol vérben ázó trónjának óriási teknőjének mélyén. Aki idele hozza a lelkét, hogy eladja. Új családot kap a medence, de azt ki fogja össze? Azok az asszisztens lányok, akik parancsot teljesítenek? Úszkáló robotok szabadon engedése a mélység sötétjébe a halálos ítélet előtti ármányos tisztelgésben dohogva is enyhe, botor ördögi gondolat az óceán útvesztőjében.

Itt bűnösök lesznek az ártatlanokból is és innen csak menekülni lehet egyfelé, oda fel! És ha azt még el is éred, a víz végtelen mocskos mocsara öleli a tested. Mert nem biztos, hogy hajó vár. A parancsnoki teknő fedélzete, ami talán nincs megrakva csak a pénzből értő vállalkozókkal. De ha mégis szerencséd van, nincsen elvágva a motor vagy a navigációs rendszer az onnan több ezer lábra fekvő parttól. A nőknek itt nincs szava, hacsak nem rendelkeznek technikusi ismeretekkel. A gyakorlat nagy szó itt lent, egyet jelent a diplomával. Még férfit is megszégyeníthet. Ennyi idő után is adja még árnyékát a Szovjetunió vörös csillaga illetve sarlós kalapácsa? Na, a társam nem dugta meg a két csajt akik is vizsgafeladatnak lettek szánva. De az teljesen igaz, hogy nem az ágybavitelük volt a feladat. Nem, nem dugta meg (őket) és én sem úsztam meg. Technikus tiszt vagyok, a jobb sorsra érdemes óceáni katona (aki szintén a hatalom hálójában úszik). A média azt fogja csobogni rólunk, hogy koncok vagyunk és elárultuk a hazánkat. Pedig mi nem a cápák ellen vagyunk, csak a kutatásokat nem ebbe az irányba vinnénk. Amint itt elérjük a sötétet, a tiszta lelkűek is bepiszkolódnak? Ne adj villát a vaskor leszármazottai kezébe, akik előtt nyitott medence az életed (pedig valahol nekik is igazuk van!). Amíg egy rakétával leölt cet is bánkódik hullájában a mélyben, a víztömeg tengernyi bánatában kínlódni fog. Fel kell füstölni a mély minden pokolját (az az igazság), de egy halálpálca nem égeti fel a mocskot (amit más célokra is fel lehetne használni). Mindannyian azt hisszük, hogy a jó ellenében a rossz jobbá tételéért harcolunk (Talán egyszer így is lesz és a megkínzott hamu megáztatva megannyi bűnét talán lemoshatja végleg magáról a szennyes vért és tiszta vizet lélegezhetnek be a planktonok. De ahogyan elnézem ezt a tátongó mélyt itt előttem a premier plán ablakban, az nem most és nem valamikor. Inkább egy másik korban lesz. Gyönyörű az óceán teljes sötétje. Igen, most és ebben a percben minden szép. A fegyverek ide nem érnek le, de más igen.)

Robin vagyok és Dane-nel meg kell szereznünk a póruljárt tengeralattjáró fekete dobozát valamint a szalagot (amiből kiderül a jelentés, de ezek a tapasztalatlan pénzeszsákok rossz magnó anyagot találnak meg). Ötszázmillió dollár robbant fel a mélyben és ezúttal nem kellene elbaltázni azt, amivel a fejsze elbánt. Én egy okleveles fruska vagyok, nem több egy buta kurvánál (aki jó szándékkal megy mindig a víz alá). De amíg a pénz diktál, a mi kezünk is meg van kötve. Őszintén sajnálom az odaveszett tengerészeket és a több naszádnyi megsemmisült kutatóhajót, de valamennyien maguk tehetnek a sorsukról. A technikus lelkemmel én a vizek taktikus és gazdag védelemmel megáldott benépesítésére tettem le az esküt. Amiről ezek beszélnek, az esztelen játszadozás a tűzzel ott ahol a túlélésre a szürke felhő hótalan szórása az esély téli meg karácsonyi napokon. Ez itt viszont nem karácsony, hanem a pokoli nyár rángatózása a gyilkos csapkodások óceánjában fürdőzőket meg más ártatlan (akár milliomosokat veszélyeztetve a többi civil polgárral). Én csak egy nő vagyok, egy technikához gyakorlati szinten eléggé értő tiszt. Dane társam apja az életével fizetett azért, hogy más belátásra bírja a hatalmi gépezetet és az azóta az egész program szellemi atyját is magával temette a mélybe (aki leszállt az elmélet bizonyításáért e gyönyörű teknő aljára. Nem mindenki tudott arról a záradékról, amivel végül megfékezte azt az eluralkodó őrületet. Amiből Ő nem kívánt egy batkányit se).

E napló sorait a jövőnek írom. Ne képezzenek vadászokat hidegháborús célokra ott végrehajtva a kísérletek minden lényegbeni folyamatát, ahol több más ártatlan emlős zavarog szerte a vízben. Erős nőként a férfiak sem lehetnek ennyire funkcionálisan buták. Lehet játszadozni menő meg jól kinéző technológiákkal, amik felborzolják meg felkorbácsolják az óriási szikrázó medence ölét. Oké és azt miképpen kívánják kontrollálni? A hadseregnek huszonhét esztendő alatt sem sikerült, végül magukra detonálták a 'pincét'. Diablo szellemi örököse én vagyok Dane-nel s nyomatékosan felhívom a tőlem ezt bármikor megöröklő szervezet vezetőjét, hogy e jó adottságokkal rendelkező ragadozókat nem lehet kezekben tartva fegyverként bevetni semmilyen alakulat ellen. A képességeik megvannak a szándékaikkal, de a parancs fogalmát ezeknek nem lehet megtanítani. Mert azt addig tudják értelmezni, hogy szabadon engedés Lucifer édenkertjének kopoltyús karámjából. Csak úgy menekültem illetve menekültünk meg a hadsereg karmaiból, hogy nőként használtam azt a csöppnyi agyamat amit magamra szedtem. Nem sikerült sajnos elvégeznem a tengerészetit. Tőkét kaptunk, nagy tőkét. Csak éppen nagyrészt kételyeim vannak e kutatás felől. A cápákat meg kell hagyni a tenger urának, természetes ragadozóknak. Undorító mocsadék meg szívtelen aljas betolakodó szemétládáknak nevez minket a hadsereg (mire hajnalban ki tudtunk verekedni a karmaikból. Az ott dolgozó nőket sajnálom a legjobban) és valahol igazuk van. De mi nem Önként vállaltuk, hogy elmerülünk a gaz éles fogának mocsarában. Aki megtalálja e jelentést, kérem fokozatosan és nagyfokú felelősség tudatában vegye át e labort az óceán mélyén. A C.I.A. által pénzelt felrobbant, hogy Én és a kollégáim életben maradjunk. Én Robin most magamra kapok valami pólófélét, mert az egyetlen ruhadarabom vérbe áztatott csomója a génmódosított cápák ellen volt a csali a kiút eléréséhez.

Hamarosan vissza kell merülnünk Dane-nel oda, ahonnan egyszer már kijöttünk. Nincsen meg a magnószalag, a videókazetta nélkül egy vízbe fojtott tüneményt sem ér az, ami után Én (Robin) és a tengerkutató örökös fia (Dane) kutatunk /Dane, megvan a szalag! Adj egy csókot! De ezt elrejtjük, senki kezébe nem kerülhet mostanában. Ez titok és annak is maradjon meg még generációkon át. Miklós is egyetért ebben? Ennek csak örülök (Ő csak szájpuszit, puszikat kap. Na, nem mintha attól nem lenne eltelve)/.

(Háborgó mélység 2. 2003)