Övegh Zoltán

BEVEZETÉS: Ez az isteni szél hívó hívó szele és venni fel a kagylót. Gabi a vonal végén, hogy a fújó idő ellenére kinti elfoglaltság a terv és nem megyünk messzire. Ezúttal a másik partra s a hely szélvédett (nyílik az áprilisi ajtó). E lépcsők fokán még nem is járt a részünkről emberi léptek.

Elek szállíttat ki három lányt e kies és magasabb partra s lehet nekilátni szelni a léptekkel a szélben a tető gondolatát. Felérnek a sóhajok a hat fordulóra oda ahonnan látni a torkolatot. Elek szállítja az arcpuszikat, Enikőhöz érve Enikő vevő a szájpuszi illatára. A hely foglalása, mert ez itt immáron a fedett kilátó felső terme minden fuvallatos öleléstől óvva (a szemnek adva tág meg sok pillanatot).

TÁRGYALÁS: Ez már Gabi bátorsága, amiképpen könyökölés van a csókok parkolásában és a szél adja hozzá a lökéseket helyenként. Nem sokat takar a ruhája, még csak most látja a szem s bizony a melltartó pántja is köszön a kilátás üdvözletének ölelése mellett. Enikőn még ennyi ruha sem integet a szemnek, mivel nincs bezárva az a dzseki farmerben semmilyen gomb méterenként. Elekkel ritkábbat enyeleg a gyakori karba tett kezében, ám olyankor nagymértékben.

Amíg megy a kényelmes szájtépés a látvány megtapasztalása tekintetében, aki úgy érzi: itt gyújt rá e fedett tetőzetben a szél testét hallgatva. Ez az élmény így más, különlegesebb! Azt mondják a szájak, ide még el kell jönni sok alkalommal. Gabinak tetszik a helyzet és rám terjeszkedik a derekamra a karjával.

BEFEJEZÉS: Oda a vendég lányokhoz: Györgyihez és Gyöngyihez, még nem volt nekik köszönés s Elek meg Gabival el van menve felderítő sétára a lenti erdős rengetegbe (a füves udvar után látni őket a lépteikben). A duruzsoló szél időnként huny egyet a korlátokat simogatva, Gyöngyinek sok apró és finom szájpuszit így középre leülve a dekoltázsok illatos gyűrűjében. Györgyinél a 'sínek'en finoman 'zakatol'ó 'fütyülés' az ajkakra, de mind a kettejüket régen volt alkalom közelebbről szemügyre vennem. A megnyílt dekoltázsok azt mondják nekem, kívánnak újat gyújtani itt fent.

Pál tér magához és előtte (a jelenleg sötét semmiben) árnyat tapasztal mozogni (Egy rendőrjárőr kikötve). Tapasztalja magán, hogy meg van kötözve a keze. Televízió lép ekkor működésbe s adja neki az intelmet. 'A műsorban az hangzik el, ez a járőr a felelős a munkatársa haláláért. Megbüntetheti a rendőrt, aki véletlenül megölte az általa oly kedvelt nőt vagy megbocsájthat neki. Még idő míg a járőr magához tér, mivel éledezik. Az övén van egy szolgálati kés, amivel Pál visszanyerheti a szabadságát. De a helyében sietne, mert a zsandár lehet, hogy a szer hatása alatt kárt tesz magában s esetleg lelövi Őt véletlenül (mármint Pált). Ja? Elfelejtettem mondani, Pál. Van, hogy sötétben többet látni, mint nappal'. Egy bekábítószereztetett nő tíz másodpercenként belelő a semmibe (a tár fele éles, a másik fele vaktöltényből áll) és egy perc áll rendelkezésére Pálnak a döntése kifejezésében. Alig van félhomály, mármint Pál megérzése szerint. Pál úgy dönt, hogy megbocsájt a férfinak. Igen, de a nőnek (a bekötött szemében) maradt még tölténye s a rendőr hagyhatja el megmenekülve a vesztőhelyet. A szembekötött nőt biztonságképpen lelövi. Visszaeső nehézbűnöző és most elveszi a fegyverét is. Még három tárat talál nála, melyeket ellenőrizve kiveszi belőlük a veszélytelen lövedékeket (azokat áthelyezi egy másik pisztolyba).

A nőn golyóálló mellény volt s csak megsebesítette Pált. Ám a vaktöltényes pisztoly van a kezében, hiába nincs már rajta szemkendő. Pál hisz neki, hogy nem szándékosan lőtt bele jónéhányat. Nem sokáig van módjuk ezt az örömet áttárgyalni, mert Pálnak nyoma vész. A gazdátlan folyosón barangolva Patrícia pedig kezdi visszanyerni a látását, ám Én még inkább nem nyúlnék a fegyveréhez (még magával végez némileg vakon). Ajtóra lel s Patrícia a kijáratban reménykedik. Ki is juthat, de jobb ha vigyáz.A látása mutatja számára a kézzel fogható világot, ám most másra vak. Mégpedig a lábára. Térdtől lefelé, mintha egy fekete lyuk lenne a padló (igaz?). Minden lépése szilárd felületre talál, mégis jobb az elővigyázatosság. 'Tudja a padló néhol mozgásban van s valahányszor megnyílik, nem biztos hogy a visszajutást biztosító eleve is rozoga ám működőképes liftre. Tudja, minden késnek két éle van. De Én most a nyelet az Ön kezébe adom. Zuhan vagy szalad ki a szabad szélbe?' Patrícia nem sebesülésmentesen, de kijut (kificamodott lábbal és jelentősen megütődött csuklóval). Tehát ha akarna, se tudna lőni. Most nem is az az újabb ellenség, hanem ez zsákutca volt. Kint van. Igen,de hova került (cserébe, hogy újra szabad)? Szennyvízcsatorna ez és áradás közeleg. Hanem a moslék lében való fulladás, akkor a csöveken mászkáló patkányok sebzik meg s az pedig javítja a tóduló szennyvíz esélyét. Nemcsak az életben lehet elmerülni a mocsokban, hanem bajban is.

Endre érkezik, aki a patkányoktól megszabadítja. Patrícia azonban éllemes s inkább nem jó ember. Felülkerekedve a sorsára hagyja itt, ahol az áldozatjelölt egyedül nem sokáig marad életben. Neki nem Endrével van baja, a fegyvere kell neki (amit el is vesz Tőle). Endre tud úszni, de itt sodrás is van s a több mint kellemetlen csatornaszag. Endre egy beszakadt, felszínre vezető létra csonkját kapja el. Két kézzel kell fognia és az érkezési sebesség megcsapja a csuklóját, valamennyit tompít e csapás okozta fájdalmon a hömpölygő szennyvíz folyó simogatása. Igen, s ki fogja a szabadságáért ezt a fedelet ott fent kinyitni? Csúszik Endre keze a dzsuvától. Egy kóbor csatornavíz árhullám segít rajta épp olymértéknyit, hogy némit lök a csatornafedélen s Endrének ezen idő alatt kell kitornásznia magát. Amint összeszedte magát, meg lehet mosakodni (mondjuk egy szökőkút egykor üzemképes, most valamennyit sugárban sodró tempójú vize esetleg segítség lehet?)

Jeremiás mélázik be ebbe az egykor fegyenctelepként működő börtönféle vesztőhelyre. Patríciát keresi s éles fegyvert talál. Ja, és ki mondta, hogy tudja is használni? Egy nem túl jó állapotban lévő egyenruhás (Jenő) azt állítja, hogy az az övé. Jeremiás nem elég gyors még így se, így hát Jenő lelövi Őt.  Most nekilát, hogy kijusson erről a telepről (Jeremiás volt Patrícia férje. Patríciát pedig Jeremiás háta mögött Pál kefélte). Jenő egy szellőzőn át kísérel meg kijutni, aminek labilis falai néhol acélpengében végződnek (igen, itt nem a patkányok adják a nehezítést). Az egyik csapdahelyiségből beszivárog ide fel a mérges gáz, ám ilyen távolságból csak bódítónak hat. Még ájuláshoz sem vezet. Olyan, mintha szédülne az ember (vagy álmossághoz hasonló gyötörné) esetleg be lenne pityókázva. Féleszméletlen állapotban Jenő egy fészer féleség tetejére zuhan ki és látja a kerítést. Vége van! Azontúl utat lát s az már az utca! De mi ez a piszmogás meg morgás alulról? Őrkutyák, három példány a telek udvarának túlsó végében (azokkal nem kell foglalkozni). Három pedig itt őrzi a kijáratot (ami egyben a bejárat is. Mert e telepet másmerre nem lehet megközelíteni illetve elhagyni). Na, a túlsó kutyák nézelődnek. Ezek meg itt hárman esznek s most bizony szagot fogtak. Negyed perc legfeljebb és felnézve a hívatlan látogatót Jenő személyében észre veszik s akár támadhatnak is. Jenő mégiscsak elteszi a pisztolyát, mert észrevesz egy megviseltes létrát (összeköti elfektetett állapotban a fészert a szabadságot jelentő kerítéssel. Azért nem árt tempózva mászni négykézláb, mert ezen ebek ideáig fel tudnak ugrani. A jó hír, hogy a megtévendő táv legfeljebb úgy alig huszonöt méter. A másik létrát Jenő lerúgja, nehogy lentről ide fel tudjanak mászni az Őrkutyák.

Anatólia a fejéhez kapva ébred s talál egy pisztolyt (nem valami nagy szám. Próbáljuk ki! Ez egy légpisztoly. A semminél többet ér, csak közelről érdemes vele lőni). Hét töltény van hozzá egy zacskóban valami összetört lámpa alatt egy sarokban. Dezső vágja Őt fejbe egy emelettel feljebb (a fegyvert szeretné, mert: azt hiszi, hogy éles lőszer van benne), de annyira erőset nem tud ütni hogy attól Anatólia elájuljon. Anatólia fejbe meg hasba próbálja lőni. Mind a kettővel csak sebesüléseket okoz Anatólia Dezsőnek, aki összecsuklik. Harcképtelen, de ez az állapot Dezsőnél még messze van a haldoklástól. Jól (kecmeregnek azok a bőrre érkezett horzsolások), eléggé kellemetlen és lassú halál (vérmérgezéshez vezet). Dezső beomlik egy ajtón s a feketelyuk veremben találja magát, ahol nyílik is a padló újabb választéki lehetősége. Ezek éhes élőhalottak és mindig szeretik a friss húst. (Abból nem érez semmit ilyen állapotban sokat Dezső, hogy a zuhanásból megérkezett. Az élőholtakat mégis megússza, mert illat'os áldozat érkezik egy másik 'vágány'ról. A másfelé forduló zombikat viszont 'felvált'ja jónéhány éles szurony, melyek a padlóból vágódnak elő és kettő egész hat tized másodperc alatt felnyársalják Dezsőt. A halál olyan gyorsan áll be körülbelül, mint amilyen gyorsan egy betűt alkot meg a gondolat s azt mondaná ki.

Andrej egy hitvány alak s állati ketrecben ébred, amit emberi méretűre alkottak meg. Nézi, hogy az eleséges tálka helyén lejátszó van, az itatós edényben meg kazetta. Azt lejátszva 'Hello, Andrej. Mindezideáig szaglásztál jó pénzt keresve a börtönökben és ezáltal a társaidat is volt, hogy a jó pénzért megvezetted. De a nagy pénznek ára van s a jó menekülésnek is egy útja a sok közül. Most Te vagy a patkány, de Én lehetőséget kínálok. A túlsó szobában tartózkodik mindegyik általad átvágott rab, egykori cellatársad. Én nem tudattam Velük, hogy Te itt vagy. Ám ha túl sokáig bukdácsolsz, azt meghallják és átjőve esetleg neked eshetnek elégtételt véve rajtad /Azt gondolod, ennek ideje elejét venni (igaz?)/ Egyébként is jó lesz sietni, mert: mindjárt ebédidő van és Ők úgy tudják, ez még mindig ugyanaz a fegyenctelep. De ha elég csendesen mocorogsz, az ebédjükért jönnek mindössze át. Te pedig a csapóajtót megkeresve a padlón távozhatsz. Azt nem ígérem, hogy egyben az ki is juttat az épületből'.

Aladár (következő versenyző talál magához e termek egyikében (egy lányt maga előtt székhez kötözve). Az ajtó bezárul és a kihelyezett televízió 'kép'csöve megrándul (szemcsésből világossá lesz s előtörténet), előzmény elevenedik meg majd e képsorok után a fekete hajú meg veres mosolyú bohócé a szó. 'Hello, Aladár! Bizonyra érdekel, hogy Te aki egész életében mások felett önbíráskodtál. Hogy melyik Nő kié, mit keres itt előtted a Nő? Aki végül nem Veled kötötte össze az életét. Kínálkozik egy lehetőség. Leveheted róla a kendőt a szájából, hogy megbeszélhesd Vele a gondolataidat. Vagy ott egy másik lehetőség is, Előtted egy - egy asztalon fegyver van. Az egyikben éles lőszer van, a másikban veszélytelen (vaktöltény sántikál). De melyikben melyik van? Ha úgy döntesz, hogy megbocsájtasz e teremtésnek, aki amúgy meg eléggé falta a srácokat. A szavamat adom, hogy szabadon távozhatsz e próbatételről, Ellenkező esetben ez a terem lesz a sírod, mely magához ölelve eltemet. Újabb önbíráskodás vagy megbocsájtás? Te döntöd el. Amint téltávhoz érnek a lépteid, az időzítő bekapcsol és kilencven másodpercről indul a vizsgád. Átmész vagy elbuksz a vizsgán? Egyetlen döntéssel is jóvá lehet tenni egy élet sok elhibázott döntését'. Aladár a megbocsátást, de fegyvert is vesz magához. Az odaérő Andrej azt hiszi, hogy éles lőszer van nála. A nő hajítani próbálja Andrejnek a pisztolyt. Andrej lövéstereszt meg és a nő szabad. Az ajtó bezárul s a meglőtt Aladár összeesve magára marad. Andrej találkozik kint a kutyákkal őrségben s nem boldogul velük. Számára a játék véget ért. Aladár a sebesülésével küzd és a nő igyekszik a segítségére lenni. Nem komoly a lőtt seb, rosszabb helyen is találhatott volna.Megkísérelnek az egykori börtön tetejéről lejutni, mert találnak (ott) egy létrát.

(elképzelve a soha meg nem valósult fűrész 7 második fejezete. Mert végülis a stúdió nem ment bele a DR. GORDON CSAPDÁI című flm megvalósításába, amit CARY ELWES felvetett)

Időnként hallatszik némi néma furulyaszó. A sirályok befejezték a veszekedést és viszik a csoszogó rikoltást oda legfelülre az alsóbb partokról. Azt regélik a hölgyek e lakban éppen, ritkult a az utóbbi idők során a csikorgó autók beszéde. Akkor viszont új szelek várhatóak. A léptek a vendégszobából érkeznek s a reggel kelti a talpak papucsba bújását, hogy cipőbe bújjanak. Kérdezem a hölgyektől, hogy vannak? Örömteli közönyükből szólal fel ajkuk \a száraz mosoly(gásuk)ból\, hogy jól. Kicsivel könnyező szemmel mesélik, ide tényleg minden elől el lehet bújni. A bajok van, hogy Önként jönnek és keresni sem kell őket.

Kérdést kap a fül és nekik, csak nekik célszerű válaszolni. Ha az ember el szeretné érni az este az ágyát. Szép itt, de ésszel kell azt (meg)csodálni. Kivételes alkalom van e percek során, hogy hangos szóra szól az ajkam (és fakad a nyelv/em/).

A szél testtelen mozgására meredés után mesére fakadok. Még sok évvel ezelőtt ide hozott egy kétes erejű üzlet. Időben szálltam ki s nem vagyok jó ember. Azért vagyok most nők között és elszigetelve a sziklákkal beszélgetve, mert hátha azok meggyógyítják a lelkem. Én nem ilyen életet akartam. Mindent megkaptam, még sincs semmim.

Az őszinteségem sziporkázásáért spagetti feltekerése a jutalom szicíliai különleges borral. A hölgyek felvetik az uzsonna után, nem járunk egyet Szicília kövesedett ösvényein? A mesémben semmi jóra fakasztó nincsen, ám az izgalmas. A legfelül lakó nőhöz kívánok menni s ezennel a beszámolóban különleges ponthoz is érkeztünk. Ahhoz, hogy mikor és miként hoztam már régen és nagyon régen egy akkor jónak tűnő rossz döntést. Nyargaló fásott talpak az emelkedőn s mondják a lányok, még Ők sem jártak legfelül.

Az éhes tekintet felnéz az égre, csak nem a bárányok bozontjára éhes. Hanem lehet, hogy az érkező kellemes szimat arcára. Azt ugyan látni nem lehet, inkább érezni. A megújulásnak nincs arca, de lehelete igen. A nyúl nyámogja már fűrészelve a füvet vagy még kotlik a tojásokon, hogy még finomabb illatuk legyen az asztalon? Amíg erre a kérdésre a választ a levegő a karjában eldönti, a fészeknek el kell rendeződni. A hölgyek a mai fehérnépek, csak gúnyát váltva illatot várnak és szabad ám a rögtönzött mű is. Ha valaki nem talál rímet, a hangulatot meg fogja. A lányok a frissítőt általában a nyakba kérik.

Ha megérinti a melegedést az éledező fű rügye, a nyúl is új lélegzetet muszog. És ez az a pillanat, hogy ránéz az órájára. Idő van? Ha igen, akkor tessék szépen befáradni neki a fészekbe. Csakhogy ez nem minden? Merthogy tojásoknak is kell lennie? S azokat ki fogja megfesteni? Hát nem a kékségbe érkező égbolt, hanem a dolgos kezek. Azon kacsók, akik várakozó tekintete ezen időkben kapja a felfrissülést. Jobb is a kölni, mint a szikvíz.