MotoszkaDaniel blogja

Gyalogol, sétál, fut és néha megbotlik. Tó partján futkos. Van, hogy megy a számháború s néhol játékfegyverrel pisztolyozik.

Homokozóban épül a vár sok cseppből, elfoglalásra kerül a faló. Gyeplő az nincs, meg nyereg se. Hintázásra van mód. Fogócskánál elesése végett a szemünk rajta a cipőn.

Kettő pedált nyom felváltva, a sebesség Őt nem korlátozza. A világ egy végtelen út táblák nélkül. Kormányozza a négy kereket s nem kell váltania, se tankolnia. E korban a számára, nem nyugszik le a nap.

Törpilla pillantása a létrára, hogy többet lásson. Az ő ajka nagyrészt autóbuszok állomásain csókra éhes. A cipők tipegésénél a tánctéren jobban kedveli, ha utcán a járdákat róhatja.

Szűk csípőjével csak beszél, én innen a magasból megnézem a haját. Megcsuklik a járat, a szerelem köhögteti a motorját. Félénken pislákoló szenvedlély csattintja egymáshoz az ajkakat, ez a tündérmese még pár hétig betölti a virágzása pályáját. Az ifjúság lehelete sétál megállóknál.

A semmiből kerül utamba, mint derült égben a zápor. Van, hogy az eső mellett ázom inkább és terel a nap pillére. Befejeli a napom a szív dobogását, ha indul a szenvedély motorja.

Szoknyát nézi a pánt, a napon nyitja ingemet frissesség domborulásán a bebódult szél. Bebolondított érintés gyűri hajban világosra a barnát, amikor borul a mackó vállán.

 Az olaj alszik benne, egy kor lobog Roxforton a hajnal derekán.

Édes bort kortyolnak a falak, arany tátog folyékonyan.

A kíváncsiságom üvegcsében tudást kóstol.

Pad hever el a füvön,

a gyepmester pincébe hessegeti Norbertet.

Délre szökik el a sárkány és füstöl.

Harcra készül tüze, lángba borítja dühe a csúnya gyökereket.

Ketrecekbe zárva repülte eddig egyhelyben a napokat,

szabadnapokon a tiltott szobák titkait szárnyain fürkészte.

Tükörben faragott botok zárnak vissza kaput, fenyegető a levelek suhogása.

Pókok érkeznek mászás gyakorlatról. Makogva szelik a rácsokat és ütközve szédülnek tégla szirteken.

/A Titkok kamrája 3./

A tenger vad vihara háborog alatta, szeli a habokat s általában eskü szerint uralja kijelölt tengerét. Aki annak keretében civil nőre kezet emel, ki van vezényelve a kapitány színe elé. 

A rút kalóz nem bírja elviselni gyatra tükörképét, ezért tábortüzét megrakja s elevenen elég. 

A lázadó első tiszt alattvalóvá lesz? Még újra kormányozható lehet a Feketegyöngy, mely egyes szolgák szerint csak egy ködben forgó legenda, az óceánok cseppjén úszva. 

Mindig legyen rumod, ha felüti magát a malária. Háborog a reggel a fedélzetre. A kötélzet feszes legyen, mert a kormánykerék mögött egy pörgő nyelvű, ugyanakkor tagolt beszédű s szúrós személyiségű menyecske. 

Álnéven, a kalózok másik táborában, nála nincsen időhúzás. 

Csak magabiztos kanyar, az új vendéghez vezető, Kelet – indiai társaságnál.

A tengeri rablók nem beszélnek, de a következő nemzedék kalózainak sokat mesélnek. 

Erzsébet kalózlány teszi most ezt az éjszakán. Hallgassátok szavát, miközben magára helyezi kalapját. 

A kalózok alkuját szenvedte ő meg egykor. Neki úgy vezették elő, az mindössze egy útmutató. Ne szegezz szablyát szárazföldi nyakának, kit a kalózeskü véd. 

Íratlan szabály, de máig is apáról fiúra s anyáról lányra a kalózok nemzedéke e szerint él, emeli süvegét s uralja a tenger vizét.