MotoszkaDaniel blogja

A majom kapitánya hiányzik az óceánnak, ám miképpen lehetne az élőkhöz habozni fél lábbal? A szívmelengető délre hajózva boszorkány adja az észt, kalóznak a betyárbecsülete a kincse. A tenger habzása hasítja a teknő orrát, el lehet tévedni a sós és kék áramlat tájában. A nap üres mosolya nem vakító, de a lementét megelőzvén deríteni fel e vidéket.

Kevesebb a part az élénk szél csaholásában, azonban nagy szárazföldek ezek cserébe. Sziklák alatti boltíveken nem lóg kalózok csontváza, ez biztató ómen és a hárpia határvonalakat rajzol. Alakuló víztartományok jelzése cserez, csillognak a szemek. Alkonyatra a maradék három óceán kifosztása rajtol.

Közepesek a kincsek e hajlékokban, több érme eshet a markok közepébe. Ahol fák állnak körbe homok alá ásott ládát és a hőség rőzsét éget, örvény öléből maki vezető a maradék három óceán ura. Döngetés a bűnös honba a kincsekkel, a boszi leszelídíti e körforgó vizeket. Halandó rabló aligha merészkedik ide, nyomás feltölteni a kamrát hét óceán vagyonával! Az örvény szigetek királya majommal a vállán harap almájába, mindig vele hajózik (kezdetben) a lánya.

Miképpen lehet elveszíteni kétszer egy hajót? Szesztől száradt a torok, akkor viszont hagyni kéne a széfet. A tájolóra vigyázni, az ivókban ez nem beváltható.

Ha van egy szablyányi gondolatom is, ezek hét tengert fosztottak ki az utóbbi időben. Áthajózták az óceánokat, de anya mit tenne ennyi arannyal? Venni az irányt délre, a szelek erre mindig fújnak sebesen. Édesanya lebeg a szemem előtt, rábökünk az egyik barátom szigetére ezen a parton ma!


Az igazat hazudom, ez megörökölt szajré. Kalóz mindig higyjen a saját hazugságában, akkor az orgazda bizalma is megmarad. Azt kérdezi, van kedvem szétnézni a hét óceánon az áramlat végén? Azt döngették a kardjai, kevés fosztogató jár arra.


Nincs is a tengerek ölelésében hét óceán, ez rejtvény akar lenni? Visszalököm magam legénységemhez, kérdő vigyorral vár a lány karja s a rumot teszem karjaimba. Kávéval vegyített pálinkát hajtok fel, hátha találok a négy után még három nagyvizet. Felhajtjuk a térképet, amin sehol nem kukucskál további trió az agyakba.


Valami fecni az ingem zsebében, ez meg honnan? Egy többször összehajtott papír! E térkép mikor s kitől hajózott oda? Tudhattam volna, kopott betűk a szövegek lábain.


Követem a pacákat és most már mindnyájan nézzük, merre lehet a válasz helye. Ezt csak régebbi térképek jelzik, de a szajré kereskedőnek ez miképpen került a tulajdonába? Vásznakat megbontani és óvatosan felkutatni a szeleket! Az örvénykirály szigetek túlsó végeiben leledzenek árkok s ott tárul elénk hozzájuk a bejárat.

Az eső simítása után habokban hullámzik a tenger. A bánya kapuja a nap fényében ázik. Kezeket fel, mert a kisasszony megvezetett minket. Lázadást szított a hajón, aztán kijátszva egymás ellen a kapitányokat az aranyra pályázik.

Ezek így hasonlítanak egymásra, mint nyúl a tojásra? A húgát miért hagyja kötözetlenül? Itt az újabb macskaharc, a hugica nem vágyik az aurumra. Hát akkor a nővér elviszi a hajót, de nem jut fel oda hágcsó nélkül.

Lefegyverezni a dölyfös, kapzsi nővért! A húga eloldja a kötéseket kezeinknél s nézzük azt a csillogó vasat azon a hajón. A gazdának leadjuk megkötözve a támadónkat az arany felét. A többit megtartjuk magunknak, van itt banán vagy kókuszdió?

A nővért tömlöcbe nem zárják, de kicsit leküldik dolgozni a mélybe orzott kincseket pakolni. Mi van itt a kapu háta mögött, ami használható? Néhány nőcis holmi, elegáns kalap elfeküdve a porban. Eleget napoztak itt. Szabad vállakon egy ruhapróba? Lecsutakolom a retket róluk, aztán úszás ki az óceánra! Tapadjon a sok vászon! Van itt a közelben egy kalóz fószer, aki többet ad valamennyivel a rabolt fénylő cuccokért.

Óvilág karosszékei után fotelekben s kanapékon, akár buja párnák szélein kortyolgatható szakadásig a hamisítatlan maláta. Kettő óra után a lányok emelik kezeiket, ezért a megértő fiúk lassítanak vedelésben. A dombok mentéről újabb csajok járnak az ivóba dülöngélő pasik csodájára s méretik meg velük magukat, ki bírja tovább száraz garattal? Három járónapi idő és jön meg a szava söntésekben a vendégeknek pletykát ereszteni.

Ki jön ide zsákkal s ósdi dobókockával? Talán ez az igazi pohárfenekűek hangja, de ők bírják is korsóval a menetet. A leghátul lévők isznak még pár sorral, aztán idénycsere. Megkeresik járásra a lábukat. Megtalálják szamarazásra a kereket?

A gyalog maradt flótások tájolják be a következő sörfőzdét. A pasik bénáznak, a daloló csajokat előbb felveszik. Igaz, kitett bájjal és a bennük lévő kisebb nyomással hamarabb csúszik a cél. Zászló és címer az ajtón, a nők megérkezve hajtják magukba a rövidet.

E nívós helyen inni lehet, de kidőlni nem. A vesebajnokokat kint lehet látni ajtón kívül. A nők nagyon ügyesek és fogyasztják a raklapokat, felzeng a csevegés meg a játék szava. Az idetévedt férfiak nem ilyen kemény fiúk, alapozót isznak s zsugáznak. Már ha a kártyát még látják üvegen túl. Az egyik asztaltól, baráti ajakcsatából felkelve elegáns lány keres új kihívást mintás szoknyában és megáll az urak előtt sminkelni magát. Helyet húznak a számára és csörrennek a lapok. Nem buliból ült le, beszáll pár lapra.

A húga iszik s az ajkát simogatják, lassan. De neki is józanodni kellene, melyik asztal szabad? Kicsi bor gurulhat, sört ürítsék magukba az érkező újak. A társasjáték végére a készlet ásít. Ezek elcsendesült padok pár ölelkező szóval. A megmunkált plafon tetején árnyékok lépnek táncra s mi cuppan nevetgéléssel? A csapos üvegeket nyit, majd alvásba zárulnak az ágyak, székek, karosszékek, fotelek és kanapék.