MotoszkaDaniel blogja
AjánlatLék a hajón
Rés lépked a testen, csonka kéz tenyerében kard. A vászon kapaszkodik a szélbe, iránytű a hágcsón az örvény veszélyének elmúltát furulyázza.
A húg kék rubinban s bordóban. Fekete a nyaklánc és duplán, mosollyal a nyakában. A pisztoly megtöltve, valamint nála. Indulás férfi nézőbe, aztán portyára? A levelek a közeli fán nem sárgulnak, de zizzennek, illetve hullanak a körben forgó korlátra.
Fehér toll és kereszt
Szemében tüzeli a gömb a felhőket. Mit csinál? Közben megfürdik bennük? Fehér toll éled, inogó árbócai sziget felé integetnek. A kapitány csónakot hint a vízre és elő az evezőket! Előző csatából tépázott vitorlák nézik a távolt. Fedélzeten a levegőző cseléd égeti a trombitát.
Fáklya az estében
Iparkodva rántja magát a test, pöfögő árnyék délre a száradó zivatarban? Villám oszlopa villanyozza a gombokat az óceánkék egyenruhán. Félszemével a marokban, a kivont kard. Hason ejt sebet az indulat, ha a lány tincséből hiányzik egy fonat.
Ébredő Vysehrad
A folyam felett szárnyal suhanó hajójával, a kanyart már felkeltette. Nézelődnek az ágak, miképpen oszlik a hajnal gőze. Megjelennek a vitorlások és isznak a tölgyek. A torkolat füstben fetreng. A félsziget árnyéka ereszti e medencébe a friss vizet.
A vár mellett, a vállán hazai érzelemben fürdő fák szállítják nemes vitézek csókját a partra asszonyoktól. Ez igaz derűben fürdenek a dombok. Alatta az út boldogságban fürkészik, a múlt üzenetét érdes suhogásban szellők gallérján gumik viszik. A koronák a kicsiny kőtengerek mellett a dicső hegyen meghajolnak, a túloldalra füttyentenek. A Turul széttárja eszméit a repüléshez. A meredek fal lejtőjén bojtár szed csokrot a cselédnek, sétálnak a fűben.
A gyökereknek szivárvány csepegtet könnyeket, a szomszéd partról megérkezik a visszhang, a fiatalok gondolata összezár kezeikben. Az induló függöny köszöntőt tart, lányok csipkebogyó szedésére gyalogolnak a szirtekhez.
Ébredő Villa Scemes
Fácántyúkok ismerkednek, pedig csúszós a jég. Még a hajó is elakad a összetört tükrökben. Repül inkább a béka a híd alá fedezékbe. Onnan felhő sem látja meg. A párában a Bakony rúzsozza a lejtőit.
Olvadásban udvarol a fa a ravaszoknak, hullámok vetik be ágyaikat. De jó, hogy így a jeget törők kevesebbet kell kiáltsanak. Csónakban durmol a motor, belefekszenek s lihegnek a rókák Egyikük evezőre tenyerel, ami így ki nem repül e magyar tengerbe.
A hideg csípő lehelete megfogja a ragadozók szakállát, porolja a korlátok rúdjáról a hínárt. Melegíti cserjék ágyát, meglátogatja az alvó mohát. Egy befagyott pocsolya éled, a felengedéshez még korán van.