Övegh Zoltán

Amikor pompázik a bundája, a szélnek is jobb kedve lesz és kölnit fúj. Erre a nyúl muszogja a füvet tovább ringatózó füleiben s noszogatja gondolatait, vajon ez mennyire friss fű? Ha ilyen jó illata van, nemrég adhatta oda a mező. Ez azonban most más illat és másvalakitől.

Mit vacakolnak ennyit az emberek? Ezt gondolhatja a nyúl, mikor a locsolkodást nézi. Szövegelnek a legények, aztán meg valami folyadékot locsolnak a másik nyakába derűsen. És ha szerencsés a legény, jó illatú kölnit csíp ki.

E hét úgy mutatja magát meg, hogy mesésen hűvös s ezúttal gördül a sziporkázó és lágy esőben. Kopog a falakon meg az ablakon, én azonban nem engedhetem be. Énekelni kell a gyerekekkel, a délutánt viszem el a gyerkőcökkel. Roland futár hozza, amit hozni kell. Csók nélkül nem is engedem el.

Meg szeretne örökíteni az öltözőben, mielőtt tovább menne. Azt nem mondta, miképpen álljak neki modellt. Lengére veszem az öltözéket és a kép mehet! Testet melengető fekete lábbeli ez rajtam csizmában, Roland nyomja nekem a kilincset.

A kölyöksereg sorba feláll. Leintem őket, üljenek csak le. Na, mit tudnak a gyerekek!? Borongós öltözék immár rajtam, a nevem Salto Piroska lenne.

Énekelnek a kisgyerekek, megfordulok nekik a teremben. Az asztal mögül nézek rájuk, a melegedést váró finom karjaim beállítva hadrendbe. Mostan felállok s újabb nótákra énekeltettem őket. Beguggolok közéjük szólamokat ösztökélve.

(A mosoly ezen arca II. fejezet)

(Bob Fess vagyok és most) magamnak megyek vásárolni e zűrös város nyűgös hallgatásába(n). Búcsú(zóul) csók az asszonynak, máris jövök e pedálszekéren utazva. Kell még tej, de magamnak is hozok valamit meg még más egyebet. (Ezúttal) felzúg (úgyszintén) a szél fagyos pókhálója a viseltes ajkán vagy csak fáradt ökörnyálakkal találkozom (a fákról leválva)? Egy erét felvágott levél válaszol az útról, beletekeredtünk az őszbe?

(Igen, de attól még lehet szép az idő) Mi ez a rengeteg szárazra fagyott mosoly a fehér arcokon? (Vagy Jack apja még mindig nem felejt? Ezt beszélje meg a széllel meg az apjával, mert az) gyorsabban zúg, mint ahogy az Ő szelleme az Én agyamat szívja. (A kést tegye el a sötét és zárt köpeny alatt) ez a temetőgondnok az utcán (surranóban libbenve). Én gyorsabban forgatom (meg) a fogpiszkálót a szájamban, mint ahogyan Ő a fejével biccent(get). Mindjárt elérem a lábaimmal a közértet. Már csak pár lépés, letettem a kerékpárt. Az ég kebelje hordót iszik, kékülnek a felhők a sötétedésbe. Én itt gyorsan meg is leszek meg aztán, most nem is jöttem el olyan messzire. Csak pár dologért szottyantottam a hátsó felem nyeregbe.

A felhők eltűntek, az előbb még szóródott rám valami. Megjelentek a neszek és hányódnak a fák. Én meg hánykolódom haza, mielőtt le nem fúj a szél a kezébe. Hagyjon csak engem a nyeregben! A felnőttek sehol, beijedtek a késesek? (Na,) nem hiszem, hogy tőlem. Fejezzük be a vásárlást. Már úgyis mindent begyűjtöttem a kosárba, a pénztárnál vagyok. Bob bácsi pakol, célba venni a cangát és irányba léptezni a bolt kijáratát. Hát itt ugyan semmilyen maszkos nincs. Ezek rémült emberek. Sötétedő könnyek az arcokon, de nem szomorúak. Inkább a derültségben elszürkültek.

Hol is az a pedál meg melyik az? Ideje elindulni, minden megvan. (Hát,) talán nem fúj le a szél a kerékről. Nyugodt a levegő hangulata a karosszékében. (Na, akkor) rajta és adjunk is a láncerőknek. (Basszus, kicsit) elaludtam úgy másfél másodpercre a kerékpáron. (De nincs semmi baj, csak) túlmentem pár utcányit. (Úgy,) talán hármat? (Majdnem a városközpontig). A legutóbbi (alkalom) út távolságának feléig. (Na, hátra arc!) Olyan szürke idő van, egy képzelt havaseső fúvása. Persze, hogy elalszik az ember a szekér nyergében.

Tisztul az ég? (Na, látok valamit). De mindjárt otthon (is) vagyok. Kidugja az orrát paplan alól a nap és félrehúzza a függönyt ablakáról. Na, az én szamaram meg kanyarodik (, mert ez a nagybetűs utca). (Az itthon, mostantól csak) méterek vannak (hamarosan) hátra. Hosszú utca, csak ezen nem kell (már) végigmenni. A szél még mindig hánykolódik a hátamon meg az mögött. Mindig beszél, mert olyan a házak rendje. Olyan, mintha beszélne a fuvallat családja.

Katalin ébred a tükör előtt, elbóbiskolt (Ilyen sötét meg esős novemberben ez nem is csoda). Lebomló haját igazítja, (lejjebb) csak a pántját kell igazítania (visszahúznia a vállaira).

/Gábor/ Az 'unalmasabb' programmal kezdi, a baráttal.

A barátot várja s ezúttal barátilag közelebb szeretne kerülni hozzá a mély barátságra. Nagyon kicsi dekoltázst hagy s amikor csengetnek, befonja a karját és kiszól (Jöjjön csak be. Nyitva <van> az ajtó). A kiengedett haját lógatja a dekoltázsba).

Szerencsére ez nem olyan bátortalan fiú, megy az a szájpuszi (Azt pedig viszonozza is csakhamar Katalin). És most megbeszélik, hogy moziprogram meg egyéb legyen (mivel elmúlt a nyár).

Az udvarlóját kidobta, akkor pedig nyugodtan jöhet ide ez a fiú.

Második állomás. Ide vagány melltartót választ s nincs cicózás, rendesen meggombolja az öltözékét. Nevet kell mondania és már mehet is fel Kristófhoz.

Azt kérdezi Kristóf, minden rendben van - e? (hiszen tegnap volt itt. <Ma kedd van>)

Katalin arra 'ébred', hogy egy órája (? Mondjuk ilyenkor az ember sok mindent sok mindennek érez) csókolják Őt mélyen az ajkán s mégsem volt benne sok nyelv.

Közeledik is a távozás ideje és Kristóf visszacsókolja (<És> mennek is a sóhajok egymás után. Az egyikből 'érkezik' meg Katalin).

Ő kedveli Katalint (s a lány még csak ingereket érez? Nem olyan biztos. Csak egyenlőre hevesek ezek a találkozások. De szenvedélyesek, az kétségtelen). Na, ezt sikerül átbeszélni, hogy Kristóf nem igényli azt, hogy pumpált legyen Katalin melle.

Illéshez ér(kez)ve a presszóba a megkopott rúzst pótolni kell. /Azt mondja (Katalin), át kellene beszélni valamit. (Ezért érkezett) Szeretne elhelyezkedni az ágyon./ Tehát ez így mehet tovább, de ne tartsák Őt kurvának. Ugyanakkor kedveli Illést (Mint nagyon jó barát). 

A tükör előtt van felállva a bőr. A lencse rám figyel, de a címzett is? Ülve lenne pedig a legjobb ezt megcsinálni, dehát hogyha egyszer van fényképészem. Kell a divatlapnak egy frappáns kép. És ha egy kicsit rögtönöznék? Csak jár az agyam, de még nem szólok. Azt mondja a ruhafelelős, hogy ez így jó. Erre egy keveset takaró trikót és mehet a címlapképhez. Én felállok így ahogy vagyok s az általa javasoltak közül aggatok magamra egy kapott nyakláncot, hogy így és kész. Beállok helyzetbe.

Azt mondja a kolléganő: igen, ez így elküldhető nyaklánc reklámnak. Habár az eredeti elképzelés (nem ez volt, hanem) ruhabemutató volt, de ez még jobb. Ugyanis ez így (még) fehérnemű<hirdetésnek is jó> reklámnak is megfelel. Arc nélkül az ember meg azt mutat meg, amit akar egy másik magazin(ban) címlapján.

Azt mondja a cégvezetőhelyettes, kötelező egy másikat is készíteni a formaságok végett. De szerinte ez lesz <, messzire> a nyerő. A ruhafelelős ekkor leteszi a kagylót s készíteni kell még egy képet, csak ezúttal nyaklánc nélkül nélkül (s több teret hagyva a pántnak) és több melltartópánt a fehérneműlapnak. Az előbb mi tárcsáztunk e kagylóról, most ugyanaz a készülék nekünk csörög.