MotoszkaDaniel blogja

Ilyenkor mindig fúj a szél? Tart a kendő, melyben a tojások pihennek hímezve. Tova fújja locsoláshoz a verset a szellő.

A szél búbját kólintja a zizzenő muszogás. A ketrecek rezegnek? Kapjanak friss füvet és répát. Kredenc mélyéről, a polc tetejéről parfüm utazik a zsebbe.

Hömpölygő áramlatok és rétek. Az ecsetet befogni munkába, be kell engedni a tavaszt. Alakul a kép? A füleken csomóra köttetik a rózsaszín masni és illat a mosolyhoz. Járuljunk a fészek elé.

Az ablak visszatért, hogy kérdőre vonjon. Kordon jön a homlokomért. Sötét, de nem fenyegető számomra. Olyan, akár egy duzzogó szobor.

Becsülöm őfensége kitartását, hogy ismét oldalra szegett fejjel a délelőtt előtt emeli a kalapját. Van, hogy a függönnyel vív párbajt, amikor ez utóbbi még nem is reggelizett.

Fehéren tündököl 

és égbolton mássza lépcsőről lépcsőre a fokot a tetőpont.

Az izzás a lesen a legmagasabb fokára hágott. 

Én értem, hogy mit mond. 

A madáretető kendőt kap maga köré.

Gyülekező felhők mozgolódása egy puska célkeresztje mögött.

Kattanás viszi jelzését a tükör éber alvásán,

azért e fellegben nehéz a célzás!

A patak horgol s a tejföl jelenti a tónak, 

pontoz a kisülés ütközése.

A felszín felsistereg

s az állóvíz jelenti a ködöt a szú koptatta vadászles szürke havának.

Az inas kádjába ereszkedik, melyből a gőz komótosan felkúszik. A társa tükör előtt ül és cseléd által borotválkozik.

Bíbor gyertya bamba lángja játszik a kártyán, tajtékja priccsen fekszik ágyba. Zöld gőz sétál a hajó falain, beszippant némi szeszt az induló tat pipája. Az eget kajlára vágja a kardok türkiz csapása.

Melegednek az ivók és malátás a levegő, a kalózok szíve vízben szárad be mohón. Szomjas veséjük  rumot keres reménykedőn.