MotoszkaDaniel blogja
VersA birodalom nem vágja le a pihenésem
Hazarotyogok a fürdőfelszerelés eltevéséért, mert kirándulni megyünk a kanyargós hegyek közé. Az ég még nem kíván ránk szakadni s csak borult van. A csörgő telefonra lépek be az ajtón és azt felkapva mondják, hogy egy telepnek részben feljebb emelkedett a jelentősége.
Tárcsázom a helyettes asszonyomat, hogy: vezetői helyre legyen meghirdetve egy felhívás. Amint van valami, jelezzen.
Minden napnyugta után 21 óráig elér. A kanapén fekve felkapom a kagylót, miközben esetleg az asszony a gyereknek mesél. Én meg korait vacsorázom. Hét nap a szabadságból, de istenien éreztem magam. Nejem is mondja, hogy a kicsi nem tud betelni a tájakkal.
A telep élére hárman jelentkeznek, kettő nő és egy férfi. A helyettes mondja nekem, jövő héten után jó lesz a meghallgatásuk kitűzése? Tökéletes. Kettő hívást kapok én, egyet meg a felettsem felé kezdeményezem.
Egy alkalommal csörög a külső, teraszi. El nem tudom képzelni, ki lehet. Meg is lep, mert ez még nem csörgött ki. Ismeretlen hang remeg a fülembe. A kolléganőm tárcsázott félre, miszerint elnézést kér: pont tökmag zacskóját bontottam meg lefekvés előtt másnap reggelre.
Azt mondja, kettő hölgy jelentkezett még. Azt vetem fel: mi lenne, ha a számukra helyettesi vagy titkári munkakört ajánlanánk fel? Az édes hangú nőcske leteszi. Imádja a mozgó agyamat, amikor dolgoznak benne a fogaskerekek. Na, ez is megvolt. Hallhattam kicsörögni a telefont, meg tárcsáztam is vele.
Az éjjel menetelése párnára fekteti nejem mellé a fejem. Hétfő jön s még egy teljes hétre nézzük meg a falakat, a vizet, talán az orgonákat szintén. Ez a hét volt az, ami szólt végig a lubickolásról s a játékról.
IV.
Megfordul a tó a ritka jégen
A hajók árbócát lökdösi a szél. Elrabolja a homok gomolygása a keleti csücsök szemeit. Megázik kissé a környék, rossz lében kavarognak a bőszült felhők.
Egy futamra van idő, hacsak addig a dühödt foszlányok arrébb nem lökik egymást.
A kövér ing eltolja őket, szóval lehet kutyagolni tovább a lovakon.
A sok kicsi mostanában nem összetartó falka s máshova megy. Örülök viszont, hogy összevesztek az égen a gyerekek. Mert így a gyerekem csikón, szamáron s lovon tovább tud ügetni. A feleségem meg engem beszélgetéssel kényeztetni. A délután csupasszá vált karja melegíti magát rajtunk egy vékony ingben.
IV.
Csendes víz felett követi holló a felhőket
Itt nem üti meg az árapály a lábát. A férfiember kissé hiánycikk. Egyenlőre jöhet bárminemű hímnemű. A fehérnemű bolt azért remélem, nemhiába mutogatja a báját.
Kínomban azt számolom, hány barka fejének a pihélye akadt fenn a cipőfűzömön. Na, én ruhástol megnézem a tó hűsét. A tüzes gyep a szikla ágyából füzekkel hintázik. A pipacsok egymásnak koszorút kötnek, a sziklák a köveiket latba vetve dobóversenyt rendeznek.
A birtokokra zuhog a gaz s néha a kóbor kukorica. Az utóbbi e tűzdelt fenyős emelkedőkön ritka, mint a tépett varjú. Amíg a gyomlálás után megsimítom karórás kezemmel a lesőharcsa marta hullámok ébredő tajtékát, kukacot kap tőlem kioszkból a totyogó. Ez az én kiskoromban fincsi volt s gyakran paprikával rúzsozva. Olyan vörös volt a zacskó meg a burgonya pelyhek színezete. Azt hittem sokáig, a gyártását sminkelő nő ihlette.
IV.
Törött bab
Én nem szeretnék olyan magasan szárnyalni, ahol elér a nap. Elég nekem a hűs tó keze.
Zöldbab szára törik meg az egyik vesszőn a minap, fiatalkori szerelmem csúsztat levelet a ládámba. Majdnem reklamálok hangosan magamban, hogy nincsen rajta bélyeg. Mielőtt azonban munkára fognám a hangszálaimat, a hajszálaim tekintete örvénylik le e dombról: az bizony ott van!
Ráülök a deszkák pallóktól lapuló lapjára olvasni, a nejem hangerővel rám mordul: el kell látnia a gyereket. Mindent hall, türelemmel kopácsolok. Lenézek magam mögé az elhúzódó alföldre. Onnan nyugatra a hegyeken kapaszkodott egy tarka. Hogy mi lett a fürtjeivel nem tudom, mert a csinos válla egy idő után nem küldött a büszkeségtől fűtött mellemnek választ.
A tátogó ég kiderül, a gyermek készen van?
Na! Képen töröltem a deszkát, most pofon vágom egyszer még a pallót. Elhiszem, hogy erre behisztizik a hangja. Beugrat, amiképpen fogyasztja a tízóraiját, mert morog.
A szurdokban a Móricz gát duzzog, mert a köntöse továbbra is gyűrött. A löszfalra nyögheti magával a kerék, oda lesz a menet e változó szintű úton. A díszleveles láda rozsdás rácsozata nem tudom miképpen csinálja, de jól nyomja! Soha nem nyűgös s ha onnan tovább megy az ember keletre, pap eheti az ízletes kekszet. Na azt hiszem, itt megállunk visszafelé: a gyereknek vásárolni ebből az édesből. Én meg az asszony sokat ettünk belőle, a poronty most a soron következő.
IV.
A szabadság vége
Én még a harmadik hónapban lógatom. Az utolsó hétre bezárok, megkegyelmezek az írnokomnak. Vegyen ki Ő is szabadságot! Az állatoknak van mit legelnie, a többihez meg ott vannak a lovászok.
Hoztam ide szamarakat, megkedveltem ezeket az üvöltőket. A munkáltatóm jelez, hogy szabadon lehet terjeszkedni (Ő azóta több cég tulajdonosa). Na, akkor egy céget hamarosan én is alapítok. A lány meg ha nem jön vele a műkörme: jöhet velem helyettesnek. Ez nem kitétel, csak jó lenne!
Meglyukad az egyik csatorna s szomjaznak az állatok. Szeptember elejére a csapat azt állítja, nem vészes. Elhárítva a gond. Most az asszony magát kirittyentve immáron menyasszonyként mellettem, ismerkedik velem sétálva az új emberekkel.
Amikor elbújik a nap, bejelentésre teper le egy fotel melletti heverőre. Felcsillan a szemem a jó hírre: gyermekünk lesz. Azt várja a szíve alatt egy pár hete, hát akkor én meg ősszel elveszem. Augusztusban a városházára házasságkötés céljából vele, bejelentkezem.
III. évad