MotoszkaDaniel blogja

Vers
MotoszkaDaniel•  2020. július 22. 00:37

Francovilla partjain

Megkóstolom a vizét,

községbéli férfiak nézik lányok evickélését.

 

Délebbre kíván menni a kamrából,

de az már Jugoszlávia.

 

Szíve akkor is dobban, ha satuval fogom le.

Azt mondatja velem az örvény karja,

hat tölcsér hat torkolat lehet.

 

Semmire sem tudok gondolni

Talpon maradt a meder az Élet útján,

mint három igaz, emberi lélek,

Kivárjam, meddig vájja Őt a sodrás?

Szívem azt búgja, elsőbbséget élvez az eszem.

Szürke gémet mutate tábla bökni próbál,

csónakba helyez gondolatom s visz lefelé.

 

Leteszi szemem a partot.

Előfordul, hogy megtalálja talpam az összes kagylót

melyet aztán messzire rúgok be.

Csak alacsony állásnál van erre zátony.

 

Ha időnként hegyezed a füled

s nem kell hozzá szélcsend,

régmúlt bajai születésű úszók karcsapásait

s tempózását

és diadalát hozhatják neked a kedves habok.

 

A nap sugarai kelthetnek álmodból,

de ébreszthetnek az itt már régóta fellelhető sirályok.

MotoszkaDaniel•  2020. július 22. 00:35

Kamarás a holtág

Messzire szól lelkem,

mégis közelinek tűnik

Hat év egy emberöltő most nekem,

talán egy tucatnyi esztendő a megoldás?

A Sorsot szólítom a partról,

bíraként foglalja el helyét.

 

Visznek magukkal a vízen a betűk,

nem tudom vissza tartani őket.

Szökőár szakította itt át egykor a gátat.

Tornádó volt távol a talpán,

és jég fékezte az árat.

 

Fagyott homok teste hevert el,

köszönt neki a Nap.

Megemelte havas kalapját.

mely mozdulatlanul nyugodott,

mellette heverészett a nagy tábla.

 

Vicza van már vele,

ahogyan messze innen egyesült Buda és Pest.

Ez a barátság nem szakad meg soha.

Elbűvölölő ez a szőke "gyermek".

MotoszkaDaniel•  2020. július 21. 12:28

A római őrtoronynál kettő

Ha elém kerekezik a szünidő, tárgyalni hívhat a levegő.

Engem kérdez a légkör, jól éreztem magam tíz esztendővel ezelőtt?

 

Egy évtizeddel korábban futottak a mezők. Szaladtak utánam! Tíz esztendő elteltével adom a feleletet a gondolatok istenének. Úgy vélem, a legfontosabb mostani eseménye az életemnek, kedves szellő áramlata, egy évtizeddel korábban nem volt szökőév.

Nem állta el haladásomat megálljt parancsoló ívével a híd, mely maga alatt elsuhanó útjával köszönti a Bakony távozó vendégét. Ha feljebb megy esetleg a zarándok, a fennsíkokon magára vehet csizmát. Az a vidék úgyszintén szépet fúj arcába, oda viszont a Balaton kék lehelete nem jár.

 

De vissza kíván térni elmém a Várpalota előtti területre. Kiállok amellett, hogy nívója emlékeket ébreszt a város s vándorló ember lelkének. Meg van vele bonyolítva viszont nézelődésed szabályos körívű ellipszise. Ha tíz évvel megelőzően erre vezérelt a sorsod és emelted lábujjaidat finom egymásutánban. Hallottad csukáid ropogását, ahogyan nyikorogva köszön rád a lépcsőfok. Esetleg hallhattad, hogyan készül hegedűjével estére a tücsök!

Ez nem a bárók birodalma, ha megszállsz éjszakára. Négy, talán átlaglakosztály s azzal cirip. Szeretném megköszönni e fuvallattok szárnyaitól engedélyt kérve: Még most is ott érzem magam a tetőtérben! A szerelmes lelkemnek fényt adó tűz búrája tüzes gombot varázsolt a bennem dobogó szívnek. A csók, egy ajak érintése is beleszáll a helyben csordogáló patakba, ha nem megfelelő e községben a szállás!

Hajnal, vidd magaddal, ha gondolod a vallomásomat. Amennyiben mostanában kelsz, üdvözletemet fújom tőlem bő száz kilométerre és mindig lebbenő palástod alatt vigyázz a hegyekre, ha többé el nem jutnék oda s csak az emlék maradna!

 

A község kapujáig csukott szemmel eltalálok, ott éberen nézem, ami a szemem elé tárul. Lépcsőzetes völgy. Ha balra fordulsz, a Bakony királynője vár a szomszédban. De jobbra nézvén, a tészták hazája van. Előtte eme község, melyről fentebb meséltem számodra. Utóbbira kell rákanyarodni, ha azt szeretnéd, hogy vigyenek hátukon a hegyek. Száz éve lehet, csikorogtak erre a szekerek.

 

Behajtottál eltévedve a vár palotájába? Hátra arc és pánikra semmi ok. A tészták hazájáig ne menj s ne feledd! Visszafelé nem jár a vendégnek, községbeli léleknek sem mostan a négy sáv, amennyiben útra kél. A tengerünk varázsa, melyet őriznek a hegyek, a bazalt orgonák, köszönnek. Én még nem találkoztam szellemükkel, de ha római katonákkal hoz össze az élet miután tova tűnnek, elmesélem nekik amíg testük itt tartja őket, milyen ma ez a mesés vidék, hol egykor őrtorony vigyázta a környékben élők életét.

MotoszkaDaniel•  2020. július 20. 12:58

Cako

Fehér vagyok és magasan szelem az étert, 

alantam terül el a messzeség, ha melegségével ér el.

 

Megtalálható vagyok a Bácskában s mindenfelé, hol erdőség terül el. 

Van egy barátom, ki Velem tart. Akkor is, ha az éj színeibe burkolózik.

 

MotoszkaDaniel•  2020. július 20. 12:16

Nyár közepén 3.

A Kamarás Dunában fürdöm,

hol Sugó és Vicza a társam.

 

A vízilabda áll fel kapuival együtt, emelkedem fel a felszínről, hogy kezemben legyen a labda. A délután napsugarával telik ez a délután.

 

Kettő úr zavarja fel a vizet a parton, kislányokból áll a továbbiakban a játékos és szurkolótábor.

 

A gólokat kiszúrja a nap. Ha úgy tartja kedvünk, úszunk néhány hosszat. Egészen be a folyam egyik ágáig.

 

Zavarja a nap sütését, hogy nem dobtunk találatot. Számolja a nap sugara, hátha talál belőle néhányat. Amíg ez lefoglalja sugarai pásztázását, barnulást küld a fodrozódott víz ringatózó ágyára.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom