MotoszkaDaniel blogja

Talán mondhatnám, hogy szép az este? Olvasok, mert tart még a barátom sóhajban úszó csókja. Gyarapodó percek mozognak a szememnek? Villanó utcai lámpák köszöntik a megérkezett alkonyatot, a másik komám szabad?

Némileg nyikorgó ajtó küszöbén tapogok át és csak a por verődik a szőnyegről fel. Karba tett kezű komanőm kísér engem a szájszéleit égető szenvedély után. Sarokban egy asztalnál ücsörög az öccse s hajókázó ajka húgomra gyűri hullámzó habjait tört fényű ablak függönye mellett. Ők és a barátom lépkednek hintó elé a verandára, dobok nekik a petróleumhoz gyufát.

Akkor jöhet a megfeküdt alkohol a túrán áteső ajkakra? Rotyog a gyomor, paprikás tepertő egy tálban zamatos vekni cipó és pár napos sör. Inogó asztal kíván nekem jó étvágyat. Meg fog reggeledni, mikor is a kisebbik húgomat látom a lépcsőkön tapogva érkezni? Ölelésben úszik lapokkal a hóna alatt és puszik görögnek tekinteténél, cuppanásokat söpör a szél lapátja e kunyhó aljához.

Mosolya néz a partnerére, a legkisebb testvérem soha nem mutatja meg a ruhája dekoltált vagányságát. Akármilyen flört lapátol érzelmeket, a fiú az Ő szemét keresse! A nejem küld vele radírt meg ceruzát. Az élénkülő szellő esőt hoz? Van még nekem borom s hozzá dugó. Meg kell tölteni betűkkel az irkákat s papírra vetni a művelt szájakból elhangzó eszméket.

Csendes Csutora 4.

Hazarotyogok a fürdőfelszerelés eltevéséért, mert kirándulni megyünk a kanyargós hegyek közé. Az ég még nem kíván ránk szakadni s csak borult van. A csörgő telefonra lépek be az ajtón és azt felkapva mondják, hogy egy telepnek részben feljebb emelkedett a jelentősége.

Tárcsázom a helyettes asszonyomat, hogy: vezetői helyre legyen meghirdetve egy felhívás. Amint van valami, jelezzen. 

Minden napnyugta után 21 óráig elér. A kanapén fekve  felkapom a kagylót, miközben esetleg az asszony a gyereknek mesél. Én meg korait vacsorázom. Hét nap a szabadságból, de istenien éreztem magam. Nejem is mondja, hogy a kicsi nem tud betelni a tájakkal.

A telep élére hárman jelentkeznek, kettő nő és egy férfi. A helyettes mondja nekem, jövő héten után jó lesz a meghallgatásuk kitűzése? Tökéletes. Kettő hívást kapok én, egyet meg a felettsem felé kezdeményezem. 

Egy alkalommal csörög a külső, teraszi. El nem tudom képzelni, ki lehet. Meg is lep, mert ez még nem csörgött ki. Ismeretlen hang remeg a fülembe. A kolléganőm tárcsázott félre, miszerint elnézést kér: pont tökmag zacskóját bontottam meg lefekvés előtt másnap reggelre.

Azt mondja, kettő hölgy jelentkezett még. Azt vetem fel: mi lenne, ha a számukra helyettesi vagy titkári munkakört ajánlanánk fel? Az édes hangú nőcske leteszi. Imádja a mozgó agyamat, amikor dolgoznak benne a fogaskerekek. Na, ez is megvolt. Hallhattam kicsörögni a telefont, meg tárcsáztam is vele.

Az éjjel menetelése párnára fekteti nejem mellé a fejem. Hétfő jön s még egy teljes hétre nézzük meg a falakat, a vizet, talán az orgonákat szintén. Ez a hét volt az, ami szólt végig a lubickolásról s a játékról.

IV.

A hajók árbócát lökdösi a szél. Elrabolja a homok gomolygása a keleti csücsök szemeit. Megázik kissé a környék, rossz lében kavarognak a bőszült felhők.

Egy futamra van idő, hacsak addig a dühödt foszlányok arrébb nem lökik egymást.

A kövér ing eltolja őket, szóval lehet kutyagolni tovább a lovakon.

A sok kicsi mostanában nem összetartó falka s máshova megy. Örülök viszont, hogy összevesztek az égen a gyerekek. Mert így a gyerekem csikón, szamáron s lovon tovább tud ügetni. A feleségem meg engem beszélgetéssel kényeztetni. A délután csupasszá vált karja melegíti magát rajtunk egy vékony ingben.

IV.

Itt nem üti meg az árapály a lábát. A férfiember kissé hiánycikk. Egyenlőre jöhet bárminemű hímnemű. A fehérnemű bolt azért remélem, nemhiába mutogatja a báját.

Én nem szeretnék olyan magasan szárnyalni, ahol elér a nap. Elég nekem a hűs tó keze. 

Zöldbab szára törik meg az egyik vesszőn a minap, fiatalkori szerelmem csúsztat levelet a ládámba. Majdnem reklamálok hangosan magamban, hogy nincsen rajta bélyeg. Mielőtt azonban munkára fognám a hangszálaimat, a hajszálaim tekintete örvénylik le e dombról: az bizony ott van!

Ráülök a deszkák pallóktól lapuló lapjára olvasni, a nejem hangerővel rám mordul: el kell látnia a gyereket. Mindent hall, türelemmel kopácsolok. Lenézek magam mögé az elhúzódó alföldre. Onnan nyugatra a hegyeken kapaszkodott egy tarka. Hogy mi lett a fürtjeivel nem tudom, mert a csinos válla egy idő után nem küldött a büszkeségtől fűtött mellemnek választ.

A tátogó ég kiderül, a gyermek készen van? 

Na! Képen töröltem a deszkát, most pofon vágom egyszer még a pallót. Elhiszem, hogy erre behisztizik a hangja. Beugrat, amiképpen fogyasztja a tízóraiját, mert morog.

A szurdokban a Móricz gát duzzog, mert a köntöse továbbra is gyűrött. A löszfalra nyögheti magával a kerék, oda lesz a menet e változó szintű úton. A díszleveles láda rozsdás rácsozata nem tudom miképpen csinálja, de jól nyomja! Soha nem nyűgös s ha onnan tovább megy az ember keletre, pap eheti az ízletes kekszet. Na azt hiszem, itt megállunk visszafelé: a gyereknek vásárolni ebből az édesből. Én meg az asszony sokat ettünk belőle, a poronty most a soron következő.

IV.