Övegh Zoltán

Vallás
MotoszkaDaniel•  2023. szeptember 10. 18:27

Kell a bánya, Kőbánya

Békásshy Boglárka vagyok és a megint küldött fehérneműk felviselése után felöltözve át kell utaznom Pestet követően Kőbányára. Hogy miért? No nem azért, hogy órát adjak vagy gyakorlati oktatási alkalmat tartsak. Ismeretlen eredetű támadások, nézeteltérések és egyéb furcsaságok ütötték fel a fejüket s tőlem várják a békebíró szerepét. Testülettel való utazás van tervben, de megint az oktatási segédlet testőrök csengetnek nálam. Azt állítják, hogy a tanári kar elérhetetlen. Hát az minden, csak nem jó hír. Azt mondják továbbá e férfiak, a többi testőrt se tudják elérni. Felnézek az égre és ez a kezdődő nem természetes villámlás nem tetszik. Nekem van egy gyűrűm s ideje elővenni a nagymamát (az éghez tartom varázslásért. Na, ilyet úgysem láttak tőlem e urak. Igaz, ők meg mást tudnak. Védő erőteret varázsolnak ide, pajzsban repülünk). Seprűkön röppenünk át Kőbányára. Azok is meghibásodnak, de e száraz (mesterséges) zivatarban elérjük Kőbányát. Szép környék, csak katonásabb kivitelben. A főpapnő küzdelmet folytat. A boszorkány testőröket nekünk kell kiszabadítanunk, de előtte az őket fogva tartókkal kell megküzdenünk. A testőreimet el akarják fogni, de ők hopponálva teleportálnak. Repülök immár seprű nélkül besegíteni a főpapnőnek. Meg akarja ölni ez a másik boszorkány? Nem. Azt mondja a főpapnő, a másik iskola itt valahol Budapesten irígységből lemásolhatott egy nagyhatalmú varázslónőt és mi most egy gólemmel. Egy tudat nélküli boszorkány robottal harcolunk. Magyarul, valahol Budapesten valakinek velem van baja? A gyűrűmhöz nyúlok és pillanatra megállítom az időt, amíg lemásolom magam. Hány másolat legyen? Legyen annyi, ahány részből áll Budapest. Mire az ellen meghatározza azt, hogy: melyik az igazi Boglárka, legyűrjük. A főpapnő megsebesül, de azonnal visszük is ellátásra. Berohan gyorsan még a hivatalba telefonálni, hogy ezt az ügyet a táltosvezetés a főpapsággal vizsgálja ki. A támadó ártalmatlanítva s bezárva egy elhagyatott gyárépületbe boszorkányőrséggel. Mehetünk haza! Ma péntek van. Távozás előtt a főpapnőtől kapok egy feketén izzó gyűrűt, hogy tegyem el védett helyre. Később mindent elmond róla, most pihenjünk.

MotoszkaDaniel•  2023. szeptember 10. 18:26

Óbudai török töredezett járdák

A táltosrend felajánlja, hogy: amennyiben szeretném, átköltözhetem Budára. Nem a csúcselegáns villák világába, de jobb a semminél. Az egyik ősboszorkánypapleszármazott tud egy régi őskúriáról, amit kipofoztat (hogy a személyemben egy Nő is beköltözhessen oda) és így Békásshy Boglárka elfoglalhatja azt a birtokot. Nem a tetőn vagyunk, ám így is bőven pazar a kilátás. (Főleg) a naplementék meg kelték csodálatosak. Csomagom érkezik a levélszekrénybe benne fehérneműkkel, megyek is próbálni. A tükörből a látvány és kényelemérzetből való megérkezte után nézzük csak, mi van abban a levélben? Kedvem szerint jelenjek meg a napokban szépségversenyi jelölésre az új oktatókat illetően. Ma szerda van. Magam elé nézek. Tetszik Pest, de nekem nyüzsgő. Azért tetszik a törekvés, hogy a szép mellett szeretnék nőiesítve szerethetővé tenni az életem. Az áll még a levélben, fényképezzem le magam, hogy melyik ruhadarab nyerte el a tetszésem. Azt nem tagadom, hogy sokkal jobban szeretek itt Budán. A papnőnek írok a boszorkánypostán át választ, amit cicafutár vesz fel és kézbesít (is). Emailt akartam írni, de gondolom ez így elegánsabb, hogy postára postával válaszolok. Valamit magamra kapok a délutánban, mert eddig egyszál fehérneműben voltam és csengetnek. A varázslóurak azok. Indulni kell, megyünk át Óbudára. Órát kell tartanom. Mondom: igen. Igen, tudom. Megkérdezem tőlük: nem fárasztó egy nővel lenni folyton? Azt válaszolják e boszorkány testőrök s egyben oktatósegédek, a munkaköri leírásban ez benne volt. Amikor jelentkeztek rá. Hogy a táltosok nem döntő, de többsége Nő. Nézek a nyakukba, mert az ősi szokással ellentétben fülbevalójuk nincs, de boszorkány nyakláncuk igen. Beengedem őket, amíg átvedlem magam oktatói jelmezbe. Kalapban most vagyok először. Ránk esteledik, dehát ez ezúttal esti iskola s az se sokáig. 18ig 19ig elég, ha tartom. Villamossal megyünk a besötétedett hegyek között és nem kell fizetnem? Az izomemberek állják a jegyet. Ami tetszik, hogy nincs rajtuk tetoválás. Az engem taszít. Oké, tovább. Mesélik, hogy a diák (aki engem csókolgatott). Előlépett rendes segédnek. És hol, merre dolgozik? kérdezem. A főváros déli átellenes oldalán. Jó messze innen, Kelenföldön.
Ránk van alkonyodva s Én, Békásshy Boglárka boszorkány sarj a Budai 'rétek' nyugati felét élvezhetem. Erre nézek vissza, amikor Óbudára tartva szállás fel és indul a villamos. Én az első alkalmat hatig tartom, nem akarom feltartani őket. Lekötöm e társulatot. Tollbamondás mellett az akaraterőmmel írok részben a táblára, ha mondjuk ábrázolni szeretnék valamit rajzzal. Boszorkány és varázsló növendékek a padban. S ilyen ismeretek is hangzanak el. Mitől boszorkány a boszorkány? És mitől varázsló a varázsló? Puskázok a tanrendemből: mitől táltos a táltos? Mitől papnő illetve főpapnő a papnő meg a főpapnő? s akkor ezekhez jöjjön előtörténet. Ezek elsősök s ez is az első ilyen jellegű órám.
Vissza Budára Óbudáról s itt a testőrök nézik a tömeget az estében, amíg a villamos hatótávjában vagyunk. Elérjük a hegyeket, innentől már biztonságos. Mesélnek, hogy Ők is erre élnek. Csak a hegy keleti részén. Egyikük mondja, Ő segített abban. Hogy ez a birtok jusson ki nekem.
A szépségversenyen örömmel veszek részt, második helyezést érek el.

MotoszkaDaniel•  2023. szeptember 10. 12:32

A hegyre fel s a kilátót megnézve a Gellérten

Ez egy másik csoport és másik hétvége. Budára utazom el, elvisznek oda. E közösséggel mást kell végezzek. Bonyolultabb, összetettebb feladat s rövid átbeszélésen is kell részt vennem a vezetőség részéről. Engem kérdez a főpapnő, ki egy táltos család leszármazottja. Az mondja, ha: boldogulok, akkor rábólint. Ilyent még nem végeztek eme iskolában. Békássy Boglárka vagyok s ez a rész jobban is tetszik, belátni Pestre. Tisztában vagyok vele, hogy ez a gazdag részleg és javarészt erre a tehetősebbek élnek. Kényelembe helyezem magam meg a lábaim. A karjaim keresztet vetnek rajtam s sorsot fonnak. Nézem az anyagot. Mondják a varázslók, ezt hivatalosan nem is lehetne tanítani. Mert nincs hozzá anyag. Kérdezik, igénylek - e hozzá segédletet? Kettő varázsló velem marad épületen belül, a többiek visszamennek Pestre. Egy diák érkezik az előző csoportból, hogy kérdezzen. Nemcsak ezt kérdezi. Arra azt felelem, az a mi életünkben nem fog megvalósulni. Talán a szándéka a gondolatnak. Érzem az illatát, Ő bizony meg kíván csókolni. Ez inkább a külsőmnek szól, nem a belsőmnek (hiszen lengébben vagyok öltözve jóval, a pesti múlt alkalmi tanórával szemben). Amíg gyülekezik a csoportom, hallom a lépteiket. Gyülekezik a délelőtti fény, na a nyájas lovaglások nyargalásai most alábbhagynak (és leszállva a lóról az ajkakat felszabadítja. Nem mozdult el a nyereg a beállított helyzetéből). Azért megkérdezem ezüdvözlő barátságos csók után, Ők mivel foglalkoztak a táltosukkal? Azt mondja, a főpappal a mélyebb összpontosítást gyakorolták. Ez a jegyzet nem kell, de: Jó, hogy jött. Nekem korábbról vannak ismereteim. Legalább láthattam azt, hogy MOST. Miképpen néz ki ez a gyakorlat. Az Én őseim nem ekképpen végezték ezt. Igaz: Azért akkor más világ volt. Érdekesen veszem észre nézegetve a lapokat e füzetben. Azért van benne olyan, ami használható. Merész gondolat fogalmazódik meg bennem a diák felé. Ha nincs dolga, besegítene nekem vagy: figyelné azt, amiképpen csinálom? Nem szeretnék semmit se elrontani vagy valakit megsérteni, hogy én AZT másképpen ismerem a családom illetve egyéb korábban ismert gyakorlatok révén. A hallgató rábólint s némit hozzáhajolok csókért. Nem, nem szájpuszi a terv (de nem is hosszú csókot szervezek). Azt mondja, nincsen gond. Nincs barátnője, legfeljebb formálódik valami. Na, most befedem a nőiességemet, a szabályok értelmében azonban dekoltázst hagyhatok a két segédvarázslóm elmondása alapján. Hát nekem most úgy kényelmes, hogyha visszakeresztelhetem rögtön a karom. Amint helyet foglalok az előadóhelyemre. Ez nagyobb terem, de a kilátás adott. Szóval, igen. Ez nem a koszos Pest. Igaz, cserébe itt a pénztárca is gyorsabban soványszik. Gombolok némit, mert azért meleg van, a fehérneműm alsó összekötője látszódik a bal kosárral kicsit. Jó idő van, csak ne süljek meg azért. Úgy gondolom, ha erről felállok, ne magamat mutogassam jelentősen. Dekoltázsban lehet járkálni szükség szerint s ezzel illetve ebben a varázslók is egyetértenek. Mosolygok és bólintok. A diákomhoz odamegyek határozott csókokra mielőtt megindulnék körbe s e csoportomnak segíteni. Ez nem lesz egyszerű művelet, de eddig ügyesek e hallgatók. Kinézek helyenként  kupolára s annyira szépek ezek a nézelődő sugarak. Megindult a folyamat alapozó része a lényeghez. Most el kell érniük egy szintet, az perceket vesz igénybe s belekerülnek most az állapotba. A füzetre meg ismereteimre emlékezve itt a két varázslóhoz fordulok, csak ügyeljék a hallgatókat. Azzal, hogy hozzávetőleges csend legyen. A segéd diákom is velük marad. Kiérve a teraszra néhány jegyzet fogad, sötétebb borítójú könyvek ezek. Talán a főpapnő hagyta itt a varázslókkal küldve? Olvasom a soraikat, amikor a segédjeim kijönnek, hogy elektrosztatikus töltések hangjait hallani és a hallgatók morgó hangot hallatnak. Úgy néz ki, hogy sikerült. A két varázsló kijöhet pihenni. A diáksegédletemet kérem, hogy csak figyelje őket. Aki nem boldogulna vagy elfárad, ügyeljen rá. S csak akkor jöjjön ki, hogyha valaki felnyitja a szemét (mert akkor az egész megszakad s ezt az egész közösségnek együtt kel csinálnia. Akkor van értelme. Én egy biztató magabiztos szájpuszival elküldöm mosollyal elkísérve, de nem akarok ebből komolyat. Sétafikálok az alkalom végefelében reménykedve s villámok szökellnek fel a kupolából, amire az ég válaszol. Ha ez megvan, akkor sikeres az egész. Hamarosan mehetek be s hallgathatok illetve mondhatok elemzéseket, hogy: Kinek hogy sikerült és mit tapasztalt? Visszaérek az előadóterembe a varázslók kíséretében, a segédem megvan. Most Én jövök a szuperősierőmmel. Erről az elképzelésemről csak a főpapnő és közvetlen munkatársai tudnak Budapesten. Karokat összetenni, a hajammal takarom a testemet és így kényelmesen megléve, behunyom a szemem. Lélegzésbe kezdek, és... Na, most mi jön? Erősödő töltéseket érezni a levegőben és a nekem tolmácsolt információk alapján a művelet sikeres. Ezt tolmácsolják nekem a mellettem lévő varázslók. Kellemes áttárgyalás következik, mert a folyamatnak és az alkalomnak is vége hamarosan. A csoport elégedetten távozik. Én megváltva leszek alkalmazva egyik hétvégén Pesten, a másikon meg Budán?

MotoszkaDaniel•  2019. július 28. 12:15

A Tetőn 6. - Ferde kereszt

Masszív a próféta és eszméi futnak a magasba.

Királysága virágzik és örömnek örvend.
Itt mindig kék az ég!


Egy fenyegető kecske tűnik fel az altemplom tetején 
és lépéseivel rombolja annak keresztény szellemét.


A sötétség még távol. Persze, hogy nem tetszik neki a világos!


A fényben ugrál, hogy megtévessze a híveket. 
De az ő isteni csarnokára a fő hajó árnyéka vetül.


A megtévesztettek olvassák a félszent szavakat, 
az igaz keresztények a főhajó ajtaja elé járulnak.


Az ugráló, hamis próféta elfoglalja trónusán a helyét a tetőkről megérkezve 
és alig hallható döbbenet érkezik fülük számára. A kapu zárva. 
A kecske bezárta őket és 
rémület lesz úrrá rajtuk.


Ők innen, ebben az életben már ki nem jutnak.
Kecskeszarvat kell, szolgáljanak.


A hamis próféta észrevétlenül, 
az altemplom tetején lévő tetőn, 
hol eddig ugrált, távozik.


A fő hajóban tizenkilenc óra van 
s az isten tiszteletnek ad otthont imára kulcsolt kezeiknek Isten gyermeke.
Kicsiny papi sapka, az úr fiának fehér palástja, arany gyűrű 
és Úr vacsora a szószéken.


Áment énekel és keze az égre néz,
mikor befejezi könyörgését Krisztus felé,
őrá és a masszív próféta követőire fordítja keresztjét.
Ez a zár óra!


Egy férfi kér elnézést az atyától.
Az úr, Jézusuk tiszteletébe csatlakozna be még, ha tud,
Észak - Dél - Nyugat - Kelet!
Legalábbis ő így vet keresztet.


Az atya egy szabad pad felé mutat: Foglalj heyet közöttünk, fiam!
Isten házában vagy s ide a katolikusok is bebocsátást nyernek.
Őelőtte, Jézus Krisztus urunk előtt mi mind egyek vagyunk!


Krisztus igaz hívői hagyják el szabadon a templomot.
Tizenkilenc óra van és mennek az arany fénybe.


Fordított kereszt sompolyog a mélybe, 
Sötét nap fedő takarója lepi be a gyertyákat.
A megtévesztettek egy emberként néznek fel imádságukból, 
de szemük egytől egyig mind fekete!


A kecske gúny mosollyal a magasban alakot vált
és leveti álarcát.
Nőt rejti az álca. 
Jelenti urának, a sötétség fejedelmének,
újabb kvóta szállt alá a mélybe.


Gondnak viszont gond van
és az nem tetszik a bukott angyalnak.
Onnan fentről a magasból, a tetőről!
Még mindig vannak az Úr igaz gyermekének követői közül,
kik nem kérnek a hamis próféta szavaiból.