Övegh Zoltán

vagy tartjuk az állást?

Az ellenséges japán hajtányok támadását visszavettük, de a gyalogosokkal támadnak. Mitévők legyünk? Fényes nappal ostromolják a felépített kerítés fatákolmányát. Menjek ki őrszembe? Ja, köszönöm a dárdát. Így könnyebb lesz.

Fanny Fereira leülte a börtönbüntetést, de az álmairól nem mond le. Egy nyílt titokban működő társasághoz csatlakozik és vérről beszélnek. Pierre Niemans előkotorja Max Kerkerian hadnagyot és össze kell dugják a fejüket. Niemans telefonál Fanny - nak, hogy ne csinálja ezt. Mert ezért még e is vadászhatják.

Pierre tárgyal e helyzetről egyet egy magánnyomozóval, aztán felkerekednek.

Fanny leteszi a telefont, hogy nem ér rá és  talán majd később beszélnek.

Kettőt tárcsáz. Egyszer a tenyésztelepnek, hogy két gyilkos egy lehetséges harmadikkal rá kíván törni.

Aztán még az ördögöknek azért, hogy az előző dolgát megnehezítse (titkon vonzalmat érez Niemans iránt és megszánja a rendőrt?). Judith Herault szelleme is alakíthatja az eseményeket.

Fanny immáron a kacéron kigombolt öltözékében kíván beszélni férfiakhoz s az összetett karjai mögött nézzék meg a zakója alatt azt, ami megkülönbözteti Őt a férfi nemtől.

Én beépített ügynök vagyok a tagok között és ez egy jó nő. Jól beszél, érthetően és szalonképes gyorsasággal. Látom Én, hogy állandóan matat a karjával magán. Egy része az figyelemelterelés. Az én dolgom az, hogy a most ide eme épülethez érkezett nyomozónőt épségben bejuttassam és együttműködve Vele a külsős párizsi rendőr s társa Kerkerian hadnagy megérkezéséig e nőt tartóztassam fel. Nem hagyhatja el az épületet.

Tűzharc alakul ki és a levegő bosszú sortüzet zúdít az emberek egy részére idejövet. Csak inkább az ördögöket érje az a 'vendéglátás'. Nem a tenyésztelep tehet arról, hogy időnként kiket fúj oda a szél.

(képzelt bíbor folyók 3. Álom alapján megírva)

Ha sikolt az éj, rolleren menekülök a száraz közöny elől. Nem hallok semmit, pedig a szélben is benne süvít a sivítás. Elhallgatott utcák árnyai ezek, a lábam azonban derűlátóan tevékeny. Nem, nem nőzni jöttem. Én csak körbe kívánok nézni a sikátorok avarja között. Olyan száraz itt a hangulat, mint egy fénytől kiszáradt sivatag. Kiviszi az árnyalt csendet a metró zúgása. Lehet, hogy a földalattiba. Nem tudom, azt már nem látom.

Nincsenek annyira sokan, tudok rollerezni. Na, az már jó! A levegő csókolózik? Nem, ez egy pár ölelkezése egymásban. Na, akkor mégis van élet. Én azt szeretem, ha az éter szerelmes belém (mondjuk nyáron). Legalább érezni, hogy nincs beszorulva a légáramlat mozgása. Igen, kétféle szerelem létezik. Az egyik már akkor elér, ha valamire rápattansz. A másikhoz sokat segít a második évszak. De számít az is, hogy néhol értékeld egész és szépen kimondott mondatokban az éj játékát. Ja és ha Ő gyakran és közelről a szemedbe néz, a lány megvan. De most nem erről jöttem beszélni, csak érdekesség volt. Haladjunk csak tovább a rollerrel, erre barátságosabb.

Berekedt a szemem? Nem, ez csak az áruházak, közértek meg egyéb üzletláncok tükröződése a lelkem tükörjében. Inkább rekedjen be a szem, mert akkor van élet megállók között és hála istennek a kés villanását se láttam mostanában. Az éjszaka játéka most mélyül és a villogások hangba csapnak át. Igaz, én meg mindjárt otthon vagyok. A tompa város túlsó végén lakom. Kérdezi is az asszony, hogy kaptam - e tejet? Valahol itt leng a szatyorban a zsákmány a többivel együtt.

A temetői gondnok tapog be hó borította csizmájában, hogy Ő el tudja vinni Őt haza. A tanárnő búcsúzik a mécsesektől meg fáklyáktól. Azóta mégegyszer megdugták. Hét óra van szombaton és mehet haza, csak nehogy valami pelyhen megcsússzon az út. Köd csak az ajkakból távozik. Mondja a gondnok, bátran takarózzon be (nem biztos, hogy működni fog a fűtés).

De megcsapja ajkait mégiscsak a hölgynek, csak később érkezik e kellemes melegítés a testének. Eddig valószínű, utoljára kellett jönni(e) helyettesíteni (még nem szóltak neki a továbbiakat illetően. Az ablaktörlőben száll fel a köd maradék, dehát ilyen a vadon. A fák ölelik a szabadot, de az nem jelent biztonságot. Legfeljebb szépet).

(Temetkezési ismeretek óra, harmadik fejezet)

Acsarországban továbbra is megvetik a megszállott kereskedőket és a másképp gondolkodó portékásokat.

Az altemplomban a test sóhaja utoljára hagyja el a lelket, megint megdugták a tanárnőt.

Most valakinek haza is kellene vinnie, mert télbe vannak ágyazva az utak.

A szekér bírja? Talán a ló nem akad el. De, hideg (az) van! Másodjára igényeltetett eljönni ide, A tanárnő jelenleg magába takarózva várakozik fuvarra egy kanapén. A gondolatai reméljük, nem fáznak (de nincs is sapka a fején).

(Temetkezési ismeretek óra második fejezet)