Övegh Zoltán

Gondolatok
MotoszkaDaniel•  2024. június 2. 14:23

Enikő, a barát

Ajtó nyílik és barna, hosszú, egyenes haj lép ki rajta a mogyoróbarna szemeiben. Ezek a hintázó mellek, de másban is úszik a szem. Édesanyja szól utána, hogy valamit el ne felejtsen? A szeme kereső motorja felém libben.


Ez köszönés, jár a 'Szia' a szájából nekem. Köszönöm, hogy jár a köszöntés és nemcsak a dekoltázsa szép nekem. Én a lépcső alatt várakozva nézem Őt, miképpen elhalad mellettem. Ez egy rendelő lehet?


(álom)

MotoszkaDaniel•  2024. június 2. 01:21

A u g u sz t u s 2.

Talán meg lehet ismételni a fantasztikus délután simogatását s újra itt lépdelnek a lábak s foglalnak helyet a folyópart mellett, a kezén s ülés körbe. A fürdőzések között a száradás beszél és egész nap szereti a víz a test mártózását, elmerül a szem a part berajzolása mellett az uszadékágak lekísérésében. Az alkonyat sem szeretne befejezést s az ágakon halad. Lépésben oldalazva, mértékben lefelé.


Trombitát fúj a töltés, hogy a szél térjen vissza a folyóra s tartja érben azt. A holtágak gyűrűző pereme csahol néhol a botján tapogó víz hátára és a part válasza az, hogy megágyaz neki. A kíváncsiság letapogatja e padlás szirtjét a száraz totyogásban, ez csakhamar a vigyorgó erdő. Tartja a hátát, hogy járható legyen a vállas horolása és ez pedig a törzs, valamint a nyarat tartó fái.


E felüdítő vidék megismerése után a mesketélésben igazolás vissza a tábor helyéhez, a tűz záró gyújtásánál a fehér népe kezdi meg gyűlését. Apró zajok ezek és gombok nyílnak a réteg megjelenése révén s a dekoltázsok színre lépése ez az alkonyat előtt, Ők is szólnának pár szót a nyárhoz elfekvésükben. E változatos és sok színben pompázó dombok szónoklatát hallgatja az erdő s játékukat nézi a nap sütésének kíséretében. Koppintás egy szerzett fadarabra a hang hívásáért, felváltva is lehet énekszóval megszólítani az eget üdeségében valamint távozás előtt majd a tűznek is lehet megköszönni az égését.
MotoszkaDaniel•  2024. június 2. 01:21

A u g u sz t u s

Meglibbenti a kalászos szellő a kései szél lapátjának szavait és mesél. A lengedezés beszél, hogy üljön le köréje a hangulat a zizegést hallgatni. Még nem megy el a kedve a napnak, csak fáradtabb. Tüzes a szeme s még mindig erővel néz. Fent van a neje? Igen, gyülekezik a dé alakjába. A sások zuhogása után menjen a pedál s tekerés, nem fújhatja le a kereket a tetőről a szellő megerősödött karja. Szomorú a kar a múlás szava hallatán, a haj közömbös önfeledtségben lobog.


Tüzes szekerek zaja porlik fel a távolból s nem látni arcukat, testük visszásan pillanó képét nem tükrözi tompa villanás. A délibáb aludhat és alszik, elnyeli a fű ölelése. Legalább nincs melege. Nem hajlonganak a fák, akkor rá lehet pillantani a levelekre. Mielőtt beőszesedne, meg kell ízlelni tekintetüket. Kevésbé ringatóznak már függőágyaikban. A kedv minden lélekben vidáman boldog még ha nem is ugrálva, hajtja még azért a testet az a szél. A fűre nézve a zizegő pázsit még tartja a szőnyeget, a haj szálai rajtunk őrzi a nyár tárulkozó mosolyát.


Amíg a törzsek táncolnak, a természet is biztatva simogatja a vállakat s fütyörészés indul. Az odvak visszhangja padra ülteti a napot, dúdol esetleg valamit? A tábortűz mellett a társaság vokálozik, a keringő hold pedig ráreppel. A fehérnépek tincse ingatózik a széljárásban, a pólók öröme árnyékba merülve is adja az ütemet e rögtönzött kórus csicsergésének. A madarak innen azért kicsit arrébb, talán egy  - egy harkály vagy küllő hallja és pluszban rádobol.
MotoszkaDaniel•  2024. június 2. 01:20

J Ú L I U S III.

Kellemes habokban fürdőznek a napok, e csábító hűtésben a test lubickol és átadja magát a bőség adta sziporkának. Ez a szivárvány száz folyó habja, mely hívja a testet hűlésre a vízbe. Valamennyi napsugár nyalábja az önfeledtséget adja a testnek, akár egy bemelegítés siklással vagy hátúszással? Minden csobbanó csepp mellett úsznak a gondolatok s nem a víz gyorsra, mellben is lehet gyors a hűlést átélő test.

Dobot kongat a csoszogó part, ez az idény feléledése. A fű jégkrémje a szálainak árnyékot adó fa. Utóbbi árnyék a lomb koronája. A koronáé pedig a gyakorta megjelenő felhő van, hogy esőbe nyúló alja. Mialatt ezen töpreng a szünidő, A nap a karámját tárja szélesre.

Az elmúló tavasz derűje ott van a fákban és rá is gondolunk. A fatörzsekre feljutva kilátásért tapos a láb ágakat és a levelek között ez hozzá is férhető, ilyen magasban ne csússzon meg a talpunk! De meg kell nézni, a nap mennyi időn át fogyaszthatja el ebédjét ott a koronák feletti szabadtéri hűsölőjében. Itt a lábak mehetnek még feljebb, láthatjuk a lényeg vacsorai jövendőjét is egyben.

Néhol olyan a környék, mint az őszi maradék. De csak néhol, ahová csak ritkán megy a szem. De ez főleg az egérkék meg hasonlók játék illetve vadásztere. Csak azt csacsogja a száj, amit mond neki a szem.

A hó hideg melegsége szövi át e pókhálókat és tudatosul az agyban, ezek nyári pölyhök utazásban. Mit lát még idefentről a szem? Igen, ezeket az utazó pókokat azért jobb elkerülni a nyárban. Mindig akad itt ilyenkor valahonnan idővel egy zsák, csak le ne fújjon minket innen a fáról a keze.

Ha valami érdekes akad a szemünk elé a lányokkal, az alánk haladásban beportyázó lányok nyári dresszre váltottak. A csajok meg itt fent mellettem azt nézik, ha egy jó pasi császkál el kevés illetve semmilyen ruhában magán. Azért szereti itt közöttünk minden szív eme évszak magányos tüzét, mert nem kell toporogni a hidegben állva. Azt mondják a lányok, maradhatunk még itt fent, a férfiakat megnézik csalinkázásukban s ni ott is egy csónakázás.

Nekem nem fáj a lábam, hát a lányoké? Ne menjünk még lejjebb, le a fáról? Elvégre piknikfélére jöttünk meg megpróbálni a víz adta örömöket illetve akár lobbanni, hogy a nap fenséges teste színezze az éhes bőrünket. Megindulnak kecses lábaik, Én meg a sajátommal tábort verni és elég nagy e pokróc mérete? A kelő hold leinti beszélni kívánó gondolataimat, Én csak terítsem a tábort meg kezdjek el fogyasztani a csajok által bontott borból.

MotoszkaDaniel•  2024. június 2. 01:11

J Ú L I U S II.

Hívja a hegy a vízzel a szél mellét s a nyár meglengeti utazóbotját, hogy járuljanak a színe elé. Telefon csörög, hogy várják a mély hangot a szoknyát viselők és maguk közé beengedve vegyünk részt az évszak perzselő ölelésében. Szalonna sütésére történik a készülés és lehet, nem amellett születik a döntés. A magaspart alatt zúg a folyó, egy szőke cyklon féle sürög a konyhában cselédként valamint csatlakozhatok be e percekben hal adagolásába a forrásban lévő vízbe.


A paprika illatában szócsatáznak a hölgyek, foglaljak helyet köreikben. Sorban egymás után mennek el, aztán jönnek vissza az öltözőből. Én is készültem, ha esetleg fürödni kell vagy játszani a vízben. Elképzelést szavakba foglalni nehezen keletkező illatok szólítanak meg, akár járuljak hozzájuk közelebb s némit veszek is magamhoz a sörből.


A szőke hang nyájas hajban a sikló hajában az, ki intézte a hívásomat ide. Menjek utána és segédkezzem neki az átöltözésben. Illatos volt a víz és barátságosan szeszélyes, kell helyenként ez az úszás a holtágak körül meg a vízipóló. E foszlányok eveznek a gondolatokban s a nap körülfont karját látni, azaz kettő felhő ismerkedne két oldalról (hasonlót e társaságban is látni, csak itt a fürdőruhákon pihenő árnyékok a felhők és azokat pedig az itt vendégeskedő szellő tereli és van, hogy mohóbb komótosságban).


A cyklonom a lefelé gombolás után e nyári dzsekiben magára vet egy cowboy kalapot és van, hogy hátravetve hordja azt. Le a többiekhez s a nap tüzérsége adja a napunk fényét, további mártózások történnek még. A kellemes vízajka átveszi a test felett az irányítást akár csobbanó csábításhoz, egy másikat éppen átélek.  Mert rajtam van cyklon csábító csábítása. Ez alkalmakkor szokása hátravetni magán a kalap karimás testét.


Étkezés a tálalásnál, aztán barangolás. Be lehet járni e nagy és elterülő környéket. Az árnyékok a perceikben járva mindig más ruhát vesznek fel. Feljebb járva az erdő alatt nézelődve a lenti part csámcsogó csevegése tompul s szünetet tart? Csak a fákat hallani, melyek egyhelyben lengedeznek a markukat a szél vágta napsütésnek tartva.