MotoszkaDaniel blogja

Amikor nem hullámzik a tenger, akkor is tajtékzik a kikötő. Ha a szél elmegy aludni és a szirtek nem mocorognak a sziklán, a hold krátere sem kérdez a víztől. Fehér, világló sárga csóvát bocsájt a máskor mindig nyugtalan felszínére. Az öböl ölelő áramlata paplanként önt takarodót elfáradt örvények szirén uszonyára.

Ágyúk csöveiből töltetek durrognak az erőd bástyáira. Egykor jegyet lyukasztott, később a nagy vizeket méricskéli halálfej zászlaja alatt a kalauz. A hidak korlátjánál szedett pénzt, most elsüti a pisztolyt és kardot forgat. A királyi haderő esküszik a hajójára akkor is, mikor a kalóz kapitány tüzet nyit a szárazföldre s íratlan szabályt betartatva látszólag alkut szentesít.

Az éles kacaj rabol, gyújtogatva fosztogat az útja során. Harcol, elköt magának flottákat és uralják akár egymás felségterületeit. A korona nem hisz a bűnbánó kalózban, pedig az imént emeli ki a kormányzó lányát a sós vízbe merülése után. Rablónak mióta számít az emberélet, kap kegyelmet tettének súlya végett?

Két cirkálót elfoglalni szemfülesen az őröket kijátszva. Azt mindenhol elhiszik, ha használtan lopja vagy kölcsönzi a tengerek hullámain szüntelenül dumálva. A tolvajnak akkor is van pénze, ha letagadja. Legfeljebb erszényét a bő ing eltakarja. A kalóz is mondhat igazat. Akkor is, ha a hazugsága maga a hajmeresztő igazság.

Hajnal kelti a buborékokat, kalózéknál őrszemeket váltják a józanodó részegek. Az üvegek közül némelyik összetört vagy elgurult, de nem mindegyik rabló ivott be az éj közepe alatt. Hajózás ki az áramlatokra, a kalóznak a felmentés megadatott s most kit készül megtámadni a hatalmas vízen? Rumra nem lel mindenhol, de most nem is az foglalkoztatja annyira.

Vitorlát fúj a motyó 5. (Johnny Deppnek ajánlva, ha nem engednék vissza a karib tenger kalózai hatra Jack Sparrow kapitány szerepében)

Az eső simítása után habokban hullámzik a tenger. A bánya kapuja a nap fényében ázik. Kezeket fel, mert a kisasszony megvezetett minket. Lázadást szított a hajón, aztán kijátszva egymás ellen a kapitányokat az aranyra pályázik.

Ezek így hasonlítanak egymásra, mint nyúl a tojásra? A húgát miért hagyja kötözetlenül? Itt az újabb macskaharc, a hugica nem vágyik az aurumra. Hát akkor a nővér elviszi a hajót, de nem jut fel oda hágcsó nélkül.

Lefegyverezni a dölyfös, kapzsi nővért! A húga eloldja a kötéseket kezeinknél s nézzük azt a csillogó vasat azon a hajón. A gazdának leadjuk megkötözve a támadónkat az arany felét. A többit megtartjuk magunknak, van itt banán vagy kókuszdió?

A nővért tömlöcbe nem zárják, de kicsit leküldik dolgozni a mélybe orzott kincseket pakolni. Mi van itt a kapu háta mögött, ami használható? Néhány nőcis holmi, elegáns kalap elfeküdve a porban. Eleget napoztak itt. Szabad vállakon egy ruhapróba? Lecsutakolom a retket róluk, aztán úszás ki az óceánra! Tapadjon a sok vászon! Van itt a közelben egy kalóz fószer, aki többet ad valamennyivel a rabolt fénylő cuccokért.

A dombok ormára kászálódva törlöm meg kézfejemmel államat és botommal húzom magam fel. Dekoltázsok nyitják a blúzt ablakoknál, a pántok fekvését gyúrt hógolyók dobása ébreszti. Fenyő tárja szárnyait s dobozokat lő a fennsíki mezőre. A tetőterekben petróleum a kéményeket kelti, mögöttem a völgyben a kandallók dolgoznak.

Udvar éget szemnek pillantást, a társainak udvarol? Megdörgölik csípáikat a tetők és kezeiket nyújtva hóért nyúlnak erkélyekről. Ki lőtt fel rakétát? Ez a hajnal ébredése, a szemöldökén gyalogol. Szirtek csúcsára szerel a hő kötése masnit, éledezik a fázó lepelből a dombok borotválkozó álla.

Virág sziromhoz kell menjek illatot vizsgálni. Lepakolom a zsákomat, na innen most nézzünk szét az esztendő első napján. A sáncokra rápillantani! Ropogtatnak a csizmáim új nyomokat, szemembe rondít a szállingózás. Dörzsölt kézzel rántom a gyeplőt térdeimre, a hegyesfejű dóm szól rám.

Ledobálom rúgva a havat és innen kijőve az isten házából rengeteg a finom illat. Dobok aprót a perselybe s tovább! Kikaparok, azaz csúszok a járda széle szájára. Az üzletek ölelő betonjai előtt járok. Az új esztendő fog karon, hogy mára ennyi s szánkón utazás vissza a bércekre lágy gázzal.

Aprítok fát a házban s csiholni meleget a bundában közlekedő lábaknak. A barátomért leomló hajban mindent! Csattogó tűz locsog az arcomba, hogy a nő már nem fázik s hátranézve tényleg nem dumál! Tankolom a szánt s mögém ülve melegíti magát. Pedálra a lábujjakat s a nő rám lehelve kapaszkodik, mehetünk a lejtőkön a völgybe le!

Elzötyögünk a kilátóig, a hő csókja nyitja a kapukat. Mászás és nézek hátra, megvan a hölgy? Ládák zörgő szólama és csillogó térdek a szememben karattyolnak. Csillan a szeme a beálló jég darabkáiban, a derekát átfogva a reggelben itt fent készülődünk.

A beszóródott pelyhekből gyúrás és célozni az eget, jön a fény aranyló homloka a hegyeken túlról. Szemüveget fel s most célba venni egymást! Karolásomban a derék, szaporodik a szó. Le kell nézni oda, ahol a sugarak mindjárt metszhetnek sok hórakást.

(Napkelte újévkor)

A feszült kosarakban a beszélő bájak kicsiket szökkenve a pántok korlátján mennek a padlásra, a szoknyák üresen hallgatva csúsznak fel lábaikra. A csend minden pisszenésének hangja van! A mellkasok feszült kétségbe esése kígyózik ott, ahová a napfény lehelete szökik csak le. Győzelemre éhes vállak hajolnak ki a ruházat bőre alól, a tapogások sorban a lépcső alá érve célra tartanak. A fuvallat gúnyosan nyitja kulcsával a lakatot, e ringatózó huzat kifütyüli vállaikat és tapogatja meztelen gallérokon a gombócokat a nyakakban.

Völgybe alvó árnyékok, a híd felett szuperul lopózva katonák. Nem tudnak felnézni a pilléreken. Mire végigmegyek a lányok igen, csak éppen mindössze a lábnyomaim elhalt zaját látják. A vár falai hallgatják a gramofont. Vigyázni a polgári s néhol alváshoz készülődő nőkre!. Akik feketébbek az éjjelnél, azok suttogni fognak és futni a szélben. Hármat kopog az egyik ajtó, hallgatózás fedezékben! Női többséggel az ingeken vörös malom fekete lapátjai. A kezekben pedig fegyverek feszülnek. Azonban nem azért közelítenek felém a küszöbön, hogy az esti mesét vagány napszemüvegben felolvassák!

Felszökkenek egy szinttel feljebb. Rohanjanak inkább alattam kosarazó labdáikban, az észvesztő illatban közeledő dekoltázsok. Lélegzetvételem tartja pórázon a dühük lépdelő sóhaját. Nem üti a markukat jutalom, amennyiben nem recseg a rádió és jelentik azon át a foglyot. Amíg engem keresnek ott lent, a csúzlikban a mosolyom újra tölt. Leugorjak? De akkor bezavarom a settenkedésüket a jégerszoknyában. A kilógó szőnyegen az orrom élvezi e felszökő illatot. Talán azt hiszik, macska vagy kutya ugrott le. Esetleg gerenda dőlt be. A tányérsapkán kezet a ravaszra, mert a lenti szép szobor arca ott középen nap fényét kapja és rám szökhet.

(álom)