Övegh Zoltán
GondolatokÁtjáró a pokolra az ördögtől megérkezve (álom)
Hadarásban úszó fáklyák csúszó beszéde és a félhomály gyújtja őket lángra. E lányokkal lehet randizni, ám akkor magad is holttá leszel. Szenvedőként kezded s vezeklőként fejezed be? Az egereknek jár megváltás?
Holtként cincogásnak barlangi macska ad egérutat s e szipogó cseppkövek gondozzák vízzel a meggyötört utú lelkek ragadozás elől poroszkálását (az átok változatosságra éhes morfondírozó étkezésében). Az elgyötört test merev, a lelkét a megnyugváshoz meghallgatja a világtól elzárt életért magát ide könyörgő hobó úr (papa arcban?). Kiégett háznak életerős lehet a tompult lángja, itt lehet maradni?
Átbonyolított alkuval sikerül ide átjutni a kegyetlen szenvedés árnyékozó katlanjából. Idebent már lehet kérdést feltenni, de: az nem biztos, hogy választ is hoz némelyik a száját szárnyra nyitó cseppkő. Semminek nincs itt határozott következménye! (Inkább: használható eredménye). Ha a futásnak volna himnusza, azt énekelné a csiholt tűz füstje a talán megszáradt ágakból? Koszos szimatnak múlandó a szenvedő szerénysége, talán éppen ezért van mód a reményben melegedni. Haza lehet rongyolni a pokolból?
Egy hölgy kíván bejönni. Engedd be (álom)
Ki nyomja a csengőt? Engedtessék be. Ez egy lányka még éppen húsz után (vagy akörüli életkor körül?)? S mit szeretne? Előszöris átlépni a küszöbön. Az illata talpa vesz lélegzeteket vagy eleve finom az Ő illata? A nő akkor is ad magára, ha a férfiagy még szimatban gondolkodik. Ugyanis határozottan szép tarkás öltözék ez. Nem feszülős pulóver tárul a szem elé, a sárgás öltözék nem is oda bátorítja a tekintet elfoglaltságát.
Akkor menjünk el valahová? Az egyenletes pulóver a tarkálló sárgállásában domboruló kérdésben úszva válaszra tempózik az elmébe, az eső cseppje beszél a szemeiben. Beülünk valahová és legurítunk valamit a garaton? A szenvedélyét locsoljam meg vagy testtáncoltatás legyen csókkal esetleg tényleg a barátság sziporkázása lészen? Vigyük valahová először s locsoltassék meg a szelleme és induljon a vele való foglalkozás némi borral. (Ez nem egy mai példány. 2024. November 5.el ámodtam ezt. De most jutottam el oda, hogy írjak róla valamit)
Tud majd járgányt ajánlani? (álom)
Bea elé legyen járulás az irodába valahol egy eldugott vidéken. Fény az nem sok van, dehát minek is az oda? (ilyen óratájt és ez nem a legnagyobb város)
Nekem szekér kell s nem a legdrágább, ám gázolajos legyen meg ne automata váltós. akkor forduljak feléje miután Bea tudtomra hozza, az ajánlattevőt megdugták. (Ez mért lényeges? Na, nem baj)
Belevágni az egyeztetésbe még ha az éjbe is megy az. Barna egyenes és szabályos haj a rövidben e kék felsőben. Figyelek, huszonegy meg huszonkét óra már elmúlt Ezt mondják nekem néhol a nekem beszélő női idomok s ismerkedést a szemnek, munkát pedig a beszélő szájnak <és a reményt kimondva azt az agy révén működésbe hozó fülnek>. Meghallgattatik itt minden, csak kicsiny a remény járgány előbukkanására. Pedig de jó lenne! Vajon jó hírt hallok majd. Az itt egészen igazi csodácska lenne. De most figyeljük azt, amit e hölgyecske talán mond. Mivel eddig a szem picit elkalandozott az öltözéken és remélem: nem feltűnően.
'Nem jöhetsz Hozzá feleségül. Nem engedem' álom
Klári Krisztinához járul, hogy járható út - e az elképzelés? Ajak és a puszi elköszön egymástól. Bal kezet fel s összeköt engem meg Krisztinát. Azt mondja nekem Klári, a harmadik lány egy őrült. Rosszul járnék Vele.
A lány néma és cselekvéstelen dologtalansággal (a leplezett, indulatos dühében) elfogadja a közbelépést, más hím után kell nézzen.
(Vajon ki Ő? Mert azt nem kötik az orromra. Azt nem kell tudjam)
Szemétláda a mocsokban (álom)
A pokolban sétálva a somfordálásban kellemesebb járni - kelni a semmiben. A kárhozatból érkezvén van a várakozás, mert adódott valami cserébe a gyorsabb szabadulásért. Itt találni kell csak valakit, ki kijuttat vissza az otthonomba. A saját világomba s nézelődöm majd a behunyt vörös ponyva szemöldöke után a papok ponyváját nézve, haza szeretnék jutni. Ez nem az én világom, másé biztos. Én nem ide tartozom. Engem várnak odaát, még ha nem is sokan. De az a kevés fontos ilyenkor, amikor is mocskos szemétládákkal vagyok körbe véve. Eddig sikátor sikátor után volt. Most a hidegből be lehetett lécelni ebbe a néhány fokkal enyhébb hűvösbe s ez is jó. Itt a papok között nők is lehetnek a csuklyás gönc alatt? Mert azt ennyiből nem lehet megállapítani.