MotoszkaDaniel blogja

Gondolatok
MotoszkaDaniel•  2020. november 18. 22:12

A tél dalol

Ünnep lova a fák alatt, a hófúvás nem fél. Gyertya vár a fenyőnél, jön már a sötét. Díszek tánca a kezemnél, a masni nem kímél. Lapát lett most ócskavas, szomszéd lép elém. Havas járda csúszik most, a jég van itt s nem dér!

 

Az olvadás lép el, síkos ez az út a lábamnál. Dagad a hold és világít, hogy gyorsabb legyek ma! Selyem rajtam a kesztyűm, és jól melegít. Elvakít az égen a szürke s kényszerít térdre, de nem ver!

 

Naggyá váltam a kezedtől, ami gyűlölet ki nem olt. Messze másztam a hegyektől, a síkság ágyban volt. Pénzzel bántam, hisz szerettél, ajándékod bontsd! Hó előtt néz a kamra, kopog a karácsony!

 

Lelkem ugrik már, melegít a kandalló fája. Rőzse ropog nekünk most, a csengő mosolyog! Nézzük hát a fát, velünk járja gyulladó lángját. Te vagy itt és mellettem, az égő szeretetben. Rád nézek.

MotoszkaDaniel•  2020. november 16. 23:06

Kalandvágy 3.

A közvilágítás fut és helyenként olaszos színekben szállítja a pizzát. Amint a nép a fejét csúsztatja a párnára, az éj indítja az életet a hajnal keltébe, dolgozni csak aludni jár. Az éjszaka megnyitja barlangját, békepipába szív a szőke este királynője. Ő az alvilág nyiladékának őre. Arca a kezembe simul, csókom az ujján ragad. Később ajkára tapad, haja az ölelésemben szunnyad.

Ha a kérdés megindul éjféli szekerén, arra te felelnél? A választ a reggel hozza meg? Hunyd be a szemed és hagyjad, hogy a tanya ajtaja lakatra sétálva reteszre kattanjon. A többit megfújhatja neked a hajnal, hiszen tudod már: A nagy válaszok minden éjjel után, pirkadatkor érkeznek. A nyelvük tüzes s előfordul, hogy Téged szeretnek!

MotoszkaDaniel•  2020. november 15. 00:50

A tél énekel

Ott havazik a dombon hátul, hullnak kezembe a hópelyhek. Ez a láng az, ami melegít engem. A gyulladt rőzse idebent.

 

Udvaron hideg a kút, húzom már fel. A jég a reggelig mászik bércet. Sapkában a fejem és ad meleget, a zúzmarának más lesz a reggel.

 

Jó az alvás az ágy párnáján, az orromnak csak a hegye nem viszket. Mennem kell, mert a tea kifuthat és ízesi a mézem.

 

Kezem melegít, mosolyra derít. A pirkadat boldog arcomra lép. Fehér minden lépte, midőn siet. A hóviharnak ez a környéke.

 

Illatfelhő kopogtat, be is öltözöm a blúzomba. Úgy szeretem, ha ébreszt a kávé. Festi a rúzsomat.

 

Nem robban a hó. Rajta, szánkó! Hajló ágakra száll a hóbagoly. Elhallgat a szél és messze a vész. A fákról a pihe esik és mész!

 

Rántsd a gyeplőt, őrizd a hőt! A sálad adja torkodnak az erőt! Fésült a haj és te csinos vagy, újra a házad előtt vagy!

MotoszkaDaniel•  2020. november 14. 17:47

Elcsendesült Partiscum

A karok kinyújtózkodnak, de takaróba botlanak. A pad fénybe botlik, és áram ütésében marad. Néma csapásban, de a folyó koszos kék derűje vezeti a feszültséget járdán az árnyékokba.

 

A hegedűszó lágy boldogsága szólal fel a csongrádi Alföld beázott lápjain. Szomorúságában úszik s megfullad? Téli díszek hűvös tükörje osztja meg porból áttisztult járda gyalogló fenyőit. Keresném a tükröt, a távol fénye szúrja éppen a szemem.

 

A saját életem csavaros fülére esküszöm, hogy egy kacsintásnyit nem mozdul, mégis felcsendül a központnak a vonó. Az üzletek őre felteszi hozzá a kalapot.

 

A húrok felkeltik a keleti csillagokat, a könyvek olvasnak? Igazuk van, ez a bölcselkedés ideje. A pára megcsiklandoz egy kereket, mert remeg előttem a szamár feketében. Kioldva hagyja a támasztóját, legalábbis: bágyadt mivoltom úgy látja. Alvó veréb s társa, a galamb hajítanak oda tollat és ezt nézte félre a fejem. Nyolc után bakot lőttem, de mi ez a színes? Fehér apró kürt, vajon jött levelem? Csak bár ne hordaná ide a szemetet az eső.

 

Tele az út, meg a taxi lámpája is. Engem nem bánt senki, de a fények patája pofozza a buszt, az álló autó a lekonyult antennájával együtt s ha balszerencséje van, a távoli mezei egér buszának. a fel nem támadt fény szalagja, a vezetékét kettévágja. A szellő most kap észbe, hogy ezek nem villamosok.

 

A zsandár kiszúrja a saját fehérneműje szemét, előtte a földig érő ballon szoknya furcsán néz. Megijed végül a villanás a saját torkolatától s egér alakjában kilövi magát.

 

A fiatalságom hisztizik és egy kislány kobakjáról le szeretném venni a sapkáját. A táskája szép hupikék, az maradhat a fehér vállán. Megyek is e tettért kurázsit kölcsönözni. A sarkon homályban ül hintaszékében egy bank és biztosító. Az aréna szele felemelkedik, most már kettő hölgy egészen csinos alakja előz be engem. Igaz, jó messze!

 

Ahol a lélek egykor meglátja bennem a napvilágot, a némaság e percekben leül.

MotoszkaDaniel•  2020. november 13. 16:38

Szenteste 2.

Havas bent a lelkem tán, a csúcs mutatja a fát! Téli sí a fényes zöldje, hó tapossa a szánt. A pehely lépked, koppan az ajtó most. A szeretet megjött, a virgács elköltözött, ma éjre. Hogyha pirosan égve, ünnepelve jössz, ez a csengő!

Hó lepi a bakancsát, sok éve ennek már. Az éjnek elnémulása ez, ha kapja jelét a sereg. Csillag szór és trombita égbe szól: Názáretből jöttem, kosárba hull a sok dió fénye. Ha itt maradnék: Lobog a tűz értem, ugye?

Talán reszket, de itt nem. Még nem megy az ő lelke. Könyved tartsad csúcsra fel, a pihe ír neked! Égő betűk, tűlevelű fenyők, a csillag nem szór most: gyújtsad hát újra!

 

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom