MotoszkaDaniel blogja

A folyam felett szárnyal suhanó hajójával, a kanyart már felkeltette. Nézelődnek az ágak, miképpen oszlik a hajnal gőze. Megjelennek a vitorlások és isznak a tölgyek. A torkolat füstben fetreng. A félsziget árnyéka ereszti e medencébe a friss vizet. 

A vár mellett, a vállán hazai érzelemben fürdő fák szállítják nemes vitézek csókját a partra asszonyoktól. Ez igaz derűben fürdenek a dombok. Alatta az út boldogságban fürkészik, a múlt üzenetét érdes suhogásban szellők gallérján gumik viszik. A koronák a kicsiny kőtengerek mellett a dicső hegyen meghajolnak, a túloldalra füttyentenek. A Turul széttárja eszméit a repüléshez. A meredek fal lejtőjén bojtár szed csokrot a cselédnek, sétálnak a fűben.

A gyökereknek szivárvány csepegtet könnyeket, a szomszéd partról megérkezik a visszhang, a fiatalok gondolata összezár kezeikben. Az induló függöny köszöntőt tart, lányok csipkebogyó szedésére gyalogolnak a szirtekhez.

Fácántyúkok ismerkednek, pedig csúszós a jég. Még a hajó is elakad a összetört tükrökben. Repül inkább a béka a híd alá fedezékbe. Onnan felhő sem látja meg. A párában a Bakony rúzsozza a lejtőit. 

Olvadásban udvarol a fa a ravaszoknak, hullámok vetik be ágyaikat. De jó, hogy így a jeget törők kevesebbet kell kiáltsanak. Csónakban durmol a motor, belefekszenek s lihegnek a rókák Egyikük evezőre tenyerel, ami így ki nem repül e magyar tengerbe.

A hideg csípő lehelete megfogja a ragadozók szakállát, porolja a korlátok rúdjáról a hínárt. Melegíti cserjék ágyát, meglátogatja az alvó mohát. Egy befagyott pocsolya éled, a felengedéshez még korán van.

Sorompó rázza fel az utat, de van rajta piros folt? A fehéren felfestett csík kereszteződésbe zúg bele, ahol elolvad a hó. Perzselés dob a nap szikrájának éledő, izzó párnát, melyben gyűlik a viharhoz a homok zsákja.

Bekéredzkedéshez integet a házak teteje mellett a forrón lépkedő pirkadat és lovat kér magának. A szédülő körforgalomban hétkor már iszik a bál, a nyereg megtart minden huszárt. Éledő fűben megreggelizik, majd a szívével vágtatva kanyarodik. A zablát már meglátogatta négykor a pajta felett, mert ilyenkor vályúzik. A tornyok nem nyerítenek, de üdvözülnek mind a négy lábnak. Szólnak a hegységnek, indíthatja a port a bányákban. Recsegjenek a csillék s durrogjon a csákány.

A kalapács hárfán zenél s itatja le a bányászokat kávéval. Egy járat sem omlik s halad a munka. A hajnalban a tücsök elálmosodásra hivatkozva ágyában alszik, a hangyák azonban zenekarral érkezve hegedűjükkel  gördeszkán énekelnek.

A padok üresen áznak és tapossák a hiányzó szerelmet. A gyep köti ki a mamuszát s lát már embereket, talán ide jönnek? Kalapok ringanak a törzseken és levelek szállnak le a korlátokra. 

Tüzel a lángjaival a gömb, így melegíti a mezőt. Fázhatnak a sugarai, mert a csizmái elakadnak a mocsárban.

A fagyott szem zúzmarákról lehel a dombra.

A bíborban érkező hajnalt a pirkadat kilövi az ágyából és köszönti az égboltot szerető karjaiban.

A felhőket összetereli a didergő gomolygás minden tekintete és éledésre nyílnak álmos szemhéjak.

Fogadóban vöröslik az ajtó kilincse, forró az ablaka.

A keleti parton hóember könyököl el, a nyugatin a hópehely füstben mesével deríti mosolyra a telet.

A fürdő gyógyul, strandja remeg. Oszlop zuhanásból kel és üti fel magát áramra, a póznák heverő ágyán beszélgetnek.

A lakok rózsaszín ködben melegszenek a mozdulatlanná dermedt lejtő kávéját hintve cukorral. Porozzák mosakodáshoz

A hápogás megmosakszik az úton, hintaszékben nyugvó szarka kelti szélkakasnak a kávét. 

A pontos keléshez kevert nedű ásít, az út melléke csípájában ázik.

Poros cukorban mártózik a gőzben kucorodó jég. 

A víz hálósapkája kopog a nyitásért. 

A homokbuckák fújhatják fáklyáikat, a tűzkovács parázs lélegzése szusszanatot lehet bele. 

Gazdák járulnak a messzi kanyarban a földet művelőkhöz, az oszlop mellett készítik elő a babot zsákokban s paszuly káprázik.

Kalap bóbiskol a karimájában és holnap új díszt kap? Ma csak szalagban részesülhetett. A hímzés hosszabb időt igénylő feladat az égen. Addig is parázslik a masni, hogy megfelelően újjászülethessen. Kavicsok lesznek kővé? Akkor érkezik a reggel.

Felkavarja a tenger a reggelt a délelőtthöz szigonyával. A felhők oszlanak, ez száraz zivatar. Egy hajó a hullámoké lett. A bárányok engedik a napot előre.

Sziget partján a hegyek fürdenek a szárítkozó napfényben. Az ördög háromszöge talál az ágyában egy megfelelő hajót, így a koponya szolgálója elégedett.

Szélvihar támad az óceánon, mert Ő időközben a vizet szelve messze jár. Az viszont tőle még távol, és arra hullámokon nem lovagol az örvény. A kalóz balra veszi az irányt, van ott egy elhagyatott tűzhányó. Lávát éppen nem ad, de biztos rejtekhely, amíg a feldühített vízen a körben forgó por áthalad.

A szablyája megfenve, pisztolya elég kopottas. Jó az a hegyek közé érve! Ott a kajütbe lesétálva az égi háborút úgyis átalussza.