MotoszkaDaniel blogja

Leélek egy fél életet és nem biztos, hogy azzal vége. APám a világ ura. Anyámról még nem is hallottam, talán valamerre a hegyek között székel. A feleségem vakvágányra fut egy vonaton, aminek felrobban a vagonja. A megszületett lányom után elvileg a fiamat hordja a szíve alatt.

Én itt mit fogok most csinálni a behavazott hídon állva a magasban és éles lövedékkel pisztolyomban vagy száz méterre a tenger felett? Azt mondja az asszony, szeretne még egy lányt. Ez tart életben, valahányszor szembejön velem a halál.

Nem bizonyos, hogy ebben az életben hazaérek innen. Fagyott korlátok, élettelen kormány e hajón s álló motor. Akit találok is, az már halott. A csendet hallgatásra inti a pehely. Megcsúszom a kabinba tartva lefelé a lépcsőkön, én a világ végéről valaha hazaérek?

Áruló nyitja rám a beakadt s jegesedett vastag ajtót. Bevertem kissé a fejem, elestem. A nőnek el is higyjem, hogy az elnyomóktól átállt a lázadókhoz? A varjú károgásánál nem volt, azért érdemes vele tartani a távolságot. Leszáll az éj és vele maradok. Csőre töltve, testemet melegítő kabátomban a koltom.

A barátkozó túlélő befűt és kabátját levetve, feszülős blúzban hozzám közeledve kávét hoz. Abban altató van, de nem alszom olyan hosszan.

Nem kell a csókja, csak eljátszom. Nagy puszi az ajkára, utána a jégtörőről Őt mellkason lőve lelököm. Jó nő, csak nem lehet bízni benne erre, az Antarktiszon. Átzuhan a korláton, jeges a víz ilyenkor.

Több mint egy nap, amíg a hölgy holmijait kutatva, a rejtélyre megoldást találok és a hajót mozgásra bírom. Neszt hallok lentről, hordók dülöngélnek. Megtankolok belőlük, valahol itt kell lennie a tartályoknak. Bizonytalan köteleken és a hideg levegőn lógok helyenként jegek felett.

Semmit sem látni, működik valamerre a fedélzet végén végén császkálva, a távolsági? Jópár óra még, mire elérem a partot valahol. Mégegyszer nem indulok útnak a bizonytalanba, vakon.

Nyitásba kezd a tánc. Nem kérem, hogy szeressed. Tetszik nekem. Partner kéri ajkadat, megtisztelő tapsvihar fogad. Ellövi a sötét a villanást, ami csókra öleli az arcot. Olyan, mint egy örökké valóságban a mennyország? Folytasd a tornádó ütemet topánodban és promenádban!

Sírra helyeződik sípolva a kegyelet s síbotban megy a tisztelet virággal. Néhány bűnöző a kukában ezt nem érhette meg, de ezért ne ítéld el őket lőszer képviseletében. Segítő kéz távozása a napfényben kezdi utazását a sír alá.

Nem biztos, hogy minden varázsló rossz. Szelek vágynak bátorító érintésre az éjszakában. égett ajkak szélén kosz. Parton, morajló vidékek kertje

A forró ajak izzik, pálcádra összpontosíts most új otthonodban. Utána mászhatsz újra villanypásztoros kerítéseken, álmaid barátjával, a csókra.

Negyedik hullámra pakolja a zsákját a dagály. A levegő tiszta, csak a víztömeg emoshatja a partokat. Az arcok kipirulnak, a lovagoló vizek tisztítják a nózikat.

Háborog a tengernyi kád, ki mossa meg a hátát? A szikla biztos, hogy nem. A leszakadó darabja viszont meggyúrja a tengert.

Gyermekek, felnőttek és tinik jönnek a partokra. Szörfdeszkákra szállnak? Nem nyaldos már emeleteket az ár, ölelik a testet az éterben feléledt sirályok. Befejezte a fürdést a szilaj víz. Középkorú pár a partokon (A túlsón meg egy fiatal), jöttek kézen fogva sétálni.

Csónak ugrat a vízre, mert érdekli a folyó. Magával rántaná a három színű nemzeti zászlót, de az inkább belelobog.

A hullámok köszöntik a partot, fenyő foglal helyet az árnyékban. Azt Ő meg rádobja a szemközti sziklán napszemüveget próbáló fákra.

Vissza pillantva az előbbire: Urak érkeztek padokra magasparton. Hölgy mögöttük, aki áll és most hever el a kényelmes, hosszú fapadon. A fekete hegy fürdik az  árnyakban, nézi a zátonyként felgyülemlett sódert a folyamban. Rágyülekeznek a szélben dőlve a fűzek.

A kisebb dombok szabadulnak fel a fekete szem ölelése alól. Egészen a part vidékén pedig, nyugdíjba vonult gázlámpa öltözik. Várja az ágya, hiszen hét óra tájt mindjárt lovagol ide a reggel.

A bércek lázadó patakja pillant rám a tükörben. Egyik lejtőről megérkezem, már vár is a következő emelkedő karja. Vigyorgó fenyők nézelődnek az apró források tarkította másik partokon.