MotoszkaDaniel blogja

A majom kapitánya hiányzik az óceánnak, ám miképpen lehetne az élőkhöz habozni fél lábbal? A szívmelengető délre hajózva boszorkány adja az észt, kalóznak a betyárbecsülete a kincse. A tenger habzása hasítja a teknő orrát, el lehet tévedni a sós és kék áramlat tájában. A nap üres mosolya nem vakító, de a lementét megelőzvén deríteni fel e vidéket.

Kevesebb a part az élénk szél csaholásában, azonban nagy szárazföldek ezek cserébe. Sziklák alatti boltíveken nem lóg kalózok csontváza, ez biztató ómen és a hárpia határvonalakat rajzol. Alakuló víztartományok jelzése cserez, csillognak a szemek. Alkonyatra a maradék három óceán kifosztása rajtol.

Közepesek a kincsek e hajlékokban, több érme eshet a markok közepébe. Ahol fák állnak körbe homok alá ásott ládát és a hőség rőzsét éget, örvény öléből maki vezető a maradék három óceán ura. Döngetés a bűnös honba a kincsekkel, a boszi leszelídíti e körforgó vizeket. Halandó rabló aligha merészkedik ide, nyomás feltölteni a kamrát hét óceán vagyonával! Az örvény szigetek királya majommal a vállán harap almájába, mindig vele hajózik (kezdetben) a lánya.

Szélben nem ringó árbócok és kosarakban lélegző, lengő báj. Vasalt inget a nyakamban úszó gyöngyökre fel és lobogjanak a vitorlák! Nincs csempészhajó a szesz rakományával, mely adná garázdálkodáshoz a szabadságot. A vizek ugyanúgy lökik magukat a függőágyon, de kajütbe vissza ágyon hozzá az óceán szabaddá válása után!

Sosem szép az a tükör? Egy nő az csak, aki sűrűn elégedetlen a külsejével. A vállakon hány copf üljön? Betintázásból érkezve kártyát loptak a kezek? 

Hajófenéken józanul kopog a padló. Vakkantó ágyúk a közelből. Gyakorlatozik valaki vagy nem kapott almát némely rabló? Bocskorok rohannak a férfinak hitt nőhöz nyikorgó távcsőért.

A túrós vagy a mákos pite kell - e a mongoloknak? Ezért képesek öklözni egymás gerincét? A kapitány asszony húz a whiskey-jéből és lök a kormányosnak, hogy a lakott szigeten kössön ki a bárka orra. Partolás előtt szemlék a szobáknál. A lányok ágyat vetettek kajütökben, a fiúk felmosták a kicsiny borospincét.

Irány partra vetni lábainkat a bozontos fejű mosolykirályoknál. Nincsenek ugatások a szárazföld porából nézelődve. Most vagy kifogytak a golyók porából vagy megegyeztek a kristályló fények partján, ami mindjárt kiszúrja a szemem. Mi nem mosolygunk, inkább nevetünk a hullámoknál. Ezúttal azonban kivételt teszünk: Ne mondják azt, hogy hölgy az csak vicsorog tépelődve.

Ezeknél egy jó csaj sincsen, pedig jómagam is hölgy vagyok. Nem szépségversenyre érkeztünk e gyönyörű alkalommal, hanem tárgyalni a kutyafejűekkel a len csempészéséről. A nővérem egy flottával ráteszi a kezét s ezenfelül eltorlaszolja a keleti vágatot. Szavazzunk. ki ért egyet az egyezményt illetően e versengésről?

A kutyák beszéde akár a horkoló sakálé, de legalább nem alszom el. Az embereim kutyalányokkal bájolognak, e nőneműeknek inkább a testük szép. Köszörülés, na végre van rendes haja ezeknek! Pálinkát nem kérek köszönöm. Csak nem fel akarnak szedni? Akkor likőrrel bájologtassanak és sütemény mellett imádom a díszes kalapokat.

A pite szállítása engedélyezett, a többire én Mária: vállalom a figyelem elterelését a tengereken. Az óceánra is ki kell hajózni, na talán ott nem emlékszik már rám semmilyen királyi had. Tavasztól fellobognak a zászlók sebhelyes kardokon. Lehet enni távozás előtt, borból is kérünk. Ablakból nézelődöm átpiált délután után, mi ez a néhány, gerincét átszellőztető méretes csónak? 

Na, menjenek csak oda arra lefelé. Délebbre veszekedjenek. Át kell tempózzak nyugatra a legénységgel, nem láttam egy ideje az öcsémet. Megringatja fésült hajamat az áramlat és rámossa arcomra város vonalait a nyílt vízből kiállva. Öbölben kell kikössünk, na mi fogad minket itt? Durva szablyacsatákra nem számítok, szóval rásúgok a bandára: Nem kell erőszakos halálfejeket rajzolni magukra!

Összerakott ér ölelő kövei őrzik a mosást, a legnagyobb sziklák élve alszanak. Erre az ötórai tea nem szokás, gyűrött fürtök némely dús szirtfélének a haján.

Eredő patakok, melyek nyakon öntik a száraz nagy köveket. Hajat mos a patak szélességét szabályozó mohás árnyék, a másik a szomszédban résben elakadt. Gyülekező liánok és vízi tehenek. A két férfi árnyék áztatja a hasát, amíg anyóka árnyéka hasadékok tetejéről vizet fakaszt.

Telik a gát. Aki tusra vágyik, ereszkedik le. A lehulló kötelek kihúzzák a hidat a gyökér kemény lábaival kiékelve, valami nőnemű át készül kelni rajta. Kutya veti magát az érbe bele, lazac vetődik. Az felett meg egy medve.

Ébred a sziklák meg a kövek felvigyázó istene is, a hasukat paskolgatva merülnek alá fürdeni. Látogató cseppek tapognak durva szirtek veszélyes szélét nézve, víztükör ablakát hegeszti az egyik közepes kő. A németjuhász liheg, át szeretne a túl partjára jutni? Felleli a csapást, mely a szundított híd masnis karjától indulva vezeti őt.

Az anyóka megpróbált lábai előtt már felállt az út, a farkaskutya levél figyelésében átevickélésbe kezd. Fehér esernyő kell ide a trópusok, világtól elzárt közepén, azt húzzák ki a liánok. Kivel beszélget mellénybe bújva az egyik kőtorony ágyának a széle? Ez az élénkülő kicsi folyam és hangos vigyor hatja át a függőhíd végén poroszkáló kutyát, ez talán egy makákó? Az eb mehet a nedvességben csillogó fák közé, a tavasz és ősz között lépdelő matróna már tart a faluja felé.

(Kialudt Hidak Partján, második évad)

Éneklő ajkak. Egykor ropogtak a fegyverek és mindent átitatott a bűn. Most úsznak a haltól a piacok, a tenger partjain szüntelenül száll fel a dal s habokon gondoláz a derű. A sas hátán repül ide pár látogató az éjbe, valahol a távol árnyaiba vész a véres sziklák mára gyönyörben fürdő csizma széle.

Nem csókok forronganak, de valami sistereg az egykori arénában. A hűvös átfúj az ablakokon, az áramlat lejjebb ringat a szél homokozásán s sós hullámokon. Nem meginni a lányok elől a sört! Bagoly csapkodta meg a szárnyát és fordul egy kört Róma irányában. Néhány doboz után emelkedett a hangulat, kérődző levegő fuvallatát érzik a dombok.

Fület érinti helyenként egykét csapás s a pajtások jönnek fel kissé szagosan. Zacskóikban szesz palackok, itt fent nem érezni az apály tivornyázását. Tetőt a fejek fölé, mielőtt a hajnal koslat! Sziklák az ébresztőóra, igyon még az a kedv. Talpak tapogása bontásért, fiúk tévelygése a kövek állán.

Tompuló habok, de az alkohol még friss és a nevetés is gyarapítja a kortyokat. Fehér nem tündököl a fejük búbján sétálva, az országút zendít rá az éjjel villáján gumik dalára. Mennyivel több így innen lenézve a fiat! A bepiáltak és lepihentek most fordulnak egyet a sátor másik oldalára.

(Kidőlt ivók pultján második évad)