MotoszkaDaniel blogja
IsmertetőTükröződve A Sziklán
Nyargalás a szirtek és a hegyek között, topogó paták a patak ágyának csurgásában. Melltű a mellen, a felismerés talál mellényem díszeként könnyben. Eltűnődöm az egymásba boruló erdőségek szűk völgyében a gyeplővel a kezemben, e dísz tulajdonosa most hol császkál?
A felhők nem felelnek, de játszanak. Oldalt a járásban az árnyékban megpihenhetek, de nem fáradt a térdem. Sem a lábam és a lovam is nógat, ott kincset senki sem pecál.
A források útra kelnek, a pacim felnyerít. Csurgó víz sétája ez, bátran követni kívánja a serkenő csermely ízét. Az árnyak gyalogolnak, oda le osonjunk pisszegve?
Szép, kúszó környék. Keskeny s kemény rétek, néhol iszik a paripa kimérten. Néz rám a nyereghez, hogy nincs nyom. Követem a fényt s sarkantyúzás másmerre. Újra a csapások mentén horzsolják a kavicsok a patkót. Egy kört még megér csődöröm hátán, alkonyatig bandukolunk.
(Iain Sansome amatőr kincsvadász középkori ékszert talált DélNyugat Angliában - Cheddar)
Rabol a ruha 3.
Tutajon hánykolódik a kalóz és barátkozik a rummal. Mennek a kortyok s amit lát közeledni, az lobogó vitorlájával egy hajóhad?
Cet öblíti át a testét, fürdik is a hullámokban. A tenger nem vad csak pakolja árbócok tetejét. E fedélzeten halászatból rakodnak, a rabló oroz egy tárgyat. Táskát, ami kék. De ha karjával nem kapja el, a vízbe vész.
A királynői flotta zsákmányt tett le, kihajózását tölti. A lobogói felett fellegek hányják az életet adó levegő múló foszlányait. A cirkálók találkozása kelti ezt a medert, a tajtékok a holdat kergetik?
A tolvaj hajó vitorlájába mit varrtak? A test oldalán ágyú vonul, a hullámokra tartja csövét egyenlőre. A délelőtt engedi a reggelt a tányérjában tonhalat kaparni, a felfedezőbárkák evezzenek arrább. A mélyben lehet egy kraken, de bálna szintén. Vegyék fel a szelet délebbre!
Rabol a ruha 2.
Csettintik a habok a tengert, lányokat hoztak? Beszél a dekoltázsuk nevetve, a csapathoz csatlakozzanak?
Sapkájuk kéken van, halálfejet a számukra öltözékükre hímzésnek? Öten talpalunk a vitorla alatt, kikötés a szárazföldre!
A trópusok árnyéka a kapu a hűsbe vezető ösvényre, a három férfi kivont szablyával nyargal, a nők árbócról a kosárból vizslatják az eget.
Piknik Az Árokparton
Bűnös zártság? A sziklák nem néznek rám fentről, hanem mellettem ölelnek a kihűlő földön. Elhidegül az ízletes kajám, ám a bogrács világa mutat egy tönköt.
Lopok a húsból, puhul - e a tarja. Vörösbor rotyoghatna rá, ha lenne. Fehéret? Itt tényleg nincsen más. Felönti vele az edényem, de mértékkel!
A gallyak törzseiket keresik, az ágaik elvándoroltak innen. Minden víz hullámzik, tízórai után az öböl csókolta szirtek között egy séta? A pörkölt nem hűl ki, a szabad tűzön megpihen. Az érdes dombok takaróznak levelekkel, ez a rőt pakolás rámpája.
(Bűvös Habok 9.)
Szóbeszéd A Vonaton 3.
Gyúl a tarló, oltja a tüzet fecskendő? Erre ritkásabb az út, mely a levegőt tarolja, érkezzenek a tömlők!
Ablakokat felhúzni, a függönyök pihenjenek. A szárazság a kegyetlen oldalát festi, ő nem szokott ropogós vajas kenyeret reggelizni.
A dombok simogatják a vasparipa homlokát, hogy lehet nyitni a kilincsekkel. A szirtek oldalai nőnek, uzsonnát a gyermekek elé! A hegyekhez nem pöfög a vasút e mai síneken, megtekinti viszont a lábukat.