Övegh Zoltán

A bátyámról egy gondolatnyit nem hall az elme itt bennem jó ideje, azonban jó lenne ezt megtudni. Elnyerem a vének tanácsának bizalmát s nincs több próbatétel, húgként a kesztyűt felvenni a hagyományok után. A szülőm közül talán mindkettő az erdőkké lett. Az egyik éj előtt harapás ez vagy mi a nyakamon és a reggel első átázott fűin a harmat után már farkasként ébredem, ám hordában vagyunk s így vadászunk. Van, hogy ártatlanokba fojtjuk a vérünk (mészárlásba botolva?). Pedig nem akarunk rosszat, csak farkasként az ember erősebb.

Most éppen magamnál vagyok, de véres ruhában. Kivel és mit tehettem az éjjel? Itt lézengenek körülöttem a többiek és éppen Ők is úsznak a vérben. Kellemessé lesz az idő s némileg hiányos öltözékben a réten érzem a férfi illatot a fű felett. Észbe se kapok és úszom a vágy ajkában.

Nincs sok időnk a bátyámat felkutatni, ez jár a fejemben a csók szenvedélyes percei alatt. Azt állítja a férfi, tudja a fivérem kilétét. Legfeljebb két hét és megint növekvésbe megy a telihold növekményű éhsége. E csapattal maradok, de azért igyekszem résen lenni s a származásommal büszkén viseltetve. Egyszerre jó és különös érzés, valahányszor farkassá állatiasodom az ilyen éjek pillanataiban.

Onnantól az ösztöné a terep, talán ez a válasz az útra való ráállásnál ezt illetően. Veszélyes terepre tévedtem és szántam magam, az biztos! De nem ez a kulcs a bizonytalanhoz? Én érzem a  rikoltásaimat meg a fogaimat, de magamról nem tudok. Illetve tudatokat azonosítani képes vagyok, de csak mint társat. Nem pedig, mint személyt. A négy lábon megindulni, indulás s morgás közepette vérfarkasként: portyára!

(A földfelszín alatt III.)

Kacsa csőre pampog és rázza meg a homlokot, óvatosság! A kacsacsőr jófelé tereli a fázó autókat? A befagyott dudák nem trombitálnak, igaz? Akkor valószínű, hogy beköszöntött a hóhatár.

Szép a táj, de inkább másmerre autózna az ember. Tíz centin lehet a kerékgumikkal lábtengózni? Nem igazán, mert csúszik és nem lehet tovább haladni. Óvatosan is a haladással, mert ez egy valódi és méretes hótorlasz lesz.

(https://24.hu/kulfold/2023/11/12/erdely-romania-hoeses-hovihar-fennakadasok-kozlekedes-hargita/?fbclid=IwAR3WBif671JGo0wilCMVYa_sX-uG5N0tX4T-M-dNSoluIGk67syGwyAsBHE)

A lehullott hó az eső ölében, de annak nincs pelyhe. Mérete az igen, mármint a torlasz tagjaként. Korábban érkezik idén a tél vagy elmarad az ősz? Ez a madár itt az ágon azt mondja, hogy egyik sem. Csak az útra darálják a havat.

Nemrégen ez még mindössze egy folt volt a távolból a szemnek, most meg kerülgetni kell. És markolók sem voltak az előbb. Ki kellett hívni a hókotrókat? Nemrégen még a temetőket járta a lakosság.

(https://hang.hu/belfold/az-orszagban-mar-van-olyan-hely-ahova-megerkezett-az-elso-ho-159240?fbclid=IwAR0q8yRsv65sfPJxhsCSrJw-c9MYSFqC1IN-xPkOxMchutNw-A52duHBvYU)

Az év vége felé közeledvén, nem sebesítjük meg a tököket? Meg kell fúrni őket, munkáljuk meg! Nekem nincs kedvem szellemek közt aludni. Az a szép lámpás jó lesz bele lidércfénynek, parasztbotunk van?

Hogy ki a hibás és ki kezdte? Nem túl férfias dolog árvává tenni egy kisfiút. Hogy táncoltam - e már az ördöggel a hold sápadt fényénél? A választ megadom én, Jack fog! Inkább maradt volna meg Napier-nek, de aki mindig nagyobbat akar kaszálni. Egyikünk se kezdte, de Ő provokált. Tehát én, mint elárvult utód: e piti bűnözőt jelölöm meg. De vissza magam elé, mert időközben nekem is van egy fiam. Csak én feljebbre költöztem az asszonnyal, biztos ami biztos. Innen is látom a hold néhol rikító fényét és bele szoktam nézni a sikító sápadásába (a néma rikoltásért magamban). Elgondolkodtam a dolgokon s belefér az asszony a dolgokba. Úgy érzem viszont, egyedül ez nem fog menni. Idősödöm s gyülekezik kobakomon az őszülő tincs őszbe ájulóan ható meg görbülő szála. Leveleket kell írjak a sikátorokhoz és ez máris két jelentkező a meghallgatásra: Batgirl és Robin.