Övegh Zoltán

Mankójával ballag a tél a havas falakon, mégse fáradt. Hegy s völgy támaszkodó könyöke a támasz, vajon a dolgos hólapát is szór segítő kart e fennsíkon? Néma testében a szél felel, e pihenőn semmi nincs egyedül (a nap piszmogva éledő árnyékában). Na, az kivételesen nem fázik és más híreket hoz. Azt pedig a hó lapátja a járdán egyengeti. Hó lába kel fel olvadásra, a balta a mankóban gyakorol még fa aprításáért a hidegben.

/Béla: - Ne tapogasd a szeretőmet.

Aníla: - Megkérhetlek, hogy ne köss bele abba mikor a haverommal ismerkedem?

Béla: - Bocsáss meg. Nem tudtam, hogy Ő is fontos Neked. Mennyi baj van ezekkel a Kovátsokkal.

Én (Aladár): - Így hívnak?

Aníla: - Jogosult vagy már a nevemre, igen.

Béla, kifelé az autóból! Kiszállás és kérem a kocsikulcsot. Ez az én autóm, sétálj egyet.

Apajelöltet keresek. Ha megjöttél abból, bocsánatot kérsz a legjobb haveromtól. Különben ugrik az ajánlatom. Világos? Egy órán belül vissza ne gyere.

Béla: - Bocsáss meg, kérlek és megyek.

Aníla: -Kedvezmény.

(Feküdjek rá és kezdjek el mozogni. Mutatja, hogy oda dugjam be s kezdjem meg amit kell. Ez az,így szépen. Azt mondja, beszélgessünk közben)

Volt valami buli tegnap? Haverok? Lányok? Bezártam az ajtókat.

Béla afelé gondolkodik, Aníla csak üres feltételek elé állítja. Nem! Aladár megdugja Anílát, hallja a hangokat. Most indul el sétára és enged a körülményeknek, bocsánatot fog kérni Aníla haverjától.

Béla bocsánatot kér és bemutatkozik (nekem, azaz Aladárnak). Bocsánatot kér Anílától is, akit magára haragított így. Elfogadja a lány a bocsánatkérést (annak keretében azonban, hogy karba teszi a kezét. Rá van hány'va a nyári kabát Anílára).

Aníla: - Béla, ugye nem teszel többet ilyet?

Béla: - Sajnálom, hogy így viselkedtem.

Hová megyünk?

Aníla: - Menjünk a partra.

Béla: - Jó. Aztán értetek megyek.

Aníla: - Te is jöhetsz. Nem vagy kitiltva, csak átléptél egy határt.

Béla nem marad végig, a haverokkal elviteti magát. Később azonban Aníla utána megy egy vígasz biztató együttléttel megspékelve. Hogy még nem veszítette el Őt (A tüzes szekérben nem védekeztem, így Én 'rejtve' lépéselőnybe kerültem).

Fogad engem Aníla húga, hogy éppenhogy nem kiskorú már. Levezethetem rajta a feszültséget, mert a nővére szerinte nekem többet nem fekszik meg. (Ez csak egy vélemény, akármi történhet)

Ideje rácsörögni a haverra. Van kedve eljönni velem diszkóba? (Nem biztos ám, hogy Én mind a kettő menetet megnyerem. Lehet, hogy egyiket se) Ja, hát. Akár miért is ne? (Amíg az ágyon megtapasztaljuk, milyen az ágy rugózása a diszkó <alkalma> előtt) Átbeszéljük a részleteket. Neki nem kell fizetnie, lányoknak ingyenes a belépés. Annyira jól érzi magát, sokáig maradunk. Már gyújtják a fényeket. 

Na, egy alkalmat lezáró csók? Megkérdezem e 'pecsétet jelentő' csók után, van most valakije? Lenne a barátnőm? Enyhén szólva meglepi (a kérdés), de érdekli a dolog. Igennel felel. Na, most: zárul a szórakozóhely ajtaja.

Aníla hív vasárnap délután, hogy van - e kedvem vele időt tölteni? Megnyílt domb'ok a szikla' két oldalán várják, hogy a férfikéz megkezel'je őket. Most a melltartó foglalkozik velük s ő simogatja őket éppen, abban.

Máris megyek és erre azt feleli, itt vár lent az autóban a lépcsőház előtt s be kíván ülni velem presszóba. (Ez így is van, ám előtte meg kell őt csináljam egy félreeső helyen e nyári napon. Most én kérdezem őt rajta fekve (a barlang'ot tág'ítva), mi a helyzet? Az, hogy valószínű Béla elvesztette a játszmát. De komaként maradhat. Balázson gondolkodik (Ő az izomköteg), de mindent elmond az ivóban.

A bátyámról egy gondolatnyit nem hall az elme itt bennem jó ideje, azonban jó lenne ezt megtudni. Elnyerem a vének tanácsának bizalmát s nincs több próbatétel, húgként a kesztyűt felvenni a hagyományok után. A szülőm közül talán mindkettő az erdőkké lett. Az egyik éj előtt harapás ez vagy mi a nyakamon és a reggel első átázott fűin a harmat után már farkasként ébredem, ám hordában vagyunk s így vadászunk. Van, hogy ártatlanokba fojtjuk a vérünk (mészárlásba botolva?). Pedig nem akarunk rosszat, csak farkasként az ember erősebb.

Most éppen magamnál vagyok, de véres ruhában. Kivel és mit tehettem az éjjel? Itt lézengenek körülöttem a többiek és éppen Ők is úsznak a vérben. Kellemessé lesz az idő s némileg hiányos öltözékben a réten érzem a férfi illatot a fű felett. Észbe se kapok és úszom a vágy ajkában.

Nincs sok időnk a bátyámat felkutatni, ez jár a fejemben a csók szenvedélyes percei alatt. Azt állítja a férfi, tudja a fivérem kilétét. Legfeljebb két hét és megint növekvésbe megy a telihold növekményű éhsége. E csapattal maradok, de azért igyekszem résen lenni s a származásommal büszkén viseltetve. Egyszerre jó és különös érzés, valahányszor farkassá állatiasodom az ilyen éjek pillanataiban.

Onnantól az ösztöné a terep, talán ez a válasz az útra való ráállásnál ezt illetően. Veszélyes terepre tévedtem és szántam magam, az biztos! De nem ez a kulcs a bizonytalanhoz? Én érzem a  rikoltásaimat meg a fogaimat, de magamról nem tudok. Illetve tudatokat azonosítani képes vagyok, de csak mint társat. Nem pedig, mint személyt. A négy lábon megindulni, indulás s morgás közepette vérfarkasként: portyára!

(A földfelszín alatt III.)

Kacsa csőre pampog és rázza meg a homlokot, óvatosság! A kacsacsőr jófelé tereli a fázó autókat? A befagyott dudák nem trombitálnak, igaz? Akkor valószínű, hogy beköszöntött a hóhatár.

Szép a táj, de inkább másmerre autózna az ember. Tíz centin lehet a kerékgumikkal lábtengózni? Nem igazán, mert csúszik és nem lehet tovább haladni. Óvatosan is a haladással, mert ez egy valódi és méretes hótorlasz lesz.

(https://24.hu/kulfold/2023/11/12/erdely-romania-hoeses-hovihar-fennakadasok-kozlekedes-hargita/?fbclid=IwAR3WBif671JGo0wilCMVYa_sX-uG5N0tX4T-M-dNSoluIGk67syGwyAsBHE)

A lehullott hó az eső ölében, de annak nincs pelyhe. Mérete az igen, mármint a torlasz tagjaként. Korábban érkezik idén a tél vagy elmarad az ősz? Ez a madár itt az ágon azt mondja, hogy egyik sem. Csak az útra darálják a havat.

Nemrégen ez még mindössze egy folt volt a távolból a szemnek, most meg kerülgetni kell. És markolók sem voltak az előbb. Ki kellett hívni a hókotrókat? Nemrégen még a temetőket járta a lakosság.

(https://hang.hu/belfold/az-orszagban-mar-van-olyan-hely-ahova-megerkezett-az-elso-ho-159240?fbclid=IwAR0q8yRsv65sfPJxhsCSrJw-c9MYSFqC1IN-xPkOxMchutNw-A52duHBvYU)