MotoszkaDaniel blogja

Mihály szeme nem fél, kiüresedett a dühében. A pokoltól sem fél, az utcák félnek köszönni neki. Az elme börtönében sem törik meg a borult személyisége, pedig az nagyrészt átformálja a vétkezett elmék erkölcsét. Én egy törékeny nő vagyok takaros arcban a virágzó szememmel, most még merek kicsi dekoltázzsal a járdákon járkálni. 

Magamba fonom a karjaimat a feketébe hajló utcán, ők még boldogok. A napnál nem vagyok szebb, de az éjszakánál igen. Az iskola szekrényéhez nyomnak pár nyamvadt kis csókkal, ez mind az érzelmek tombolása? A kezem mozgatta tollban több kraft van, mint ami ebben az érintésben volt s inkább megyek is a betűimhez.


Mostan akkor ez egy játék? A hét elején engem nyom a barátom a szekrényhez ajkával, a nemzetünk buliján meg máshoz tapad oda mosolyban a csókjával? Én azt hittem a szemem mindent megér az arcom világításával s a fürtjeim rám való lebomlásával. Nem, és neki nem is az kell, ami az ízléses ruhám alatt simul takarásban. Hiába az őszinte és egyenes kinyilatkoztatás, ha egy kalandos ostrom nem hozza meg a szívemnek illetve arcomnak a neki járó érzelmes parádét.


Már bemutattam a családnak is s ez a hála? Elhamarkodott festés sír rám a pilláimról, hogy én nem a kalandok ellen vagyok. Csak úgy voltam, hogy komoly is lehet pár találkozásból. Nem, túlgondoltam e csapongó viszonyt.


Mind disznók és csalók s érzelmekkel játszók a férfiak? Csak a test meg a szex miatt vezetnek meg?!! Nem, inkább más történt e pár napban. Apám barátjában bízom és e srác (ki a fia) nem volt hozzám való, csak e talán szűk percekre.


Ha mosolygok mindössze, tuti nem éget a csókja, ahhoz több kell egy hozzám hasonló lánynak. A szépség nem minden, hiszen bennem ész van a külsőm mellett. Futás az erdőbe, mert valaki mindezen erényeket nem tiszteli és csak az erőből ért szétszórt gallyakban. A néma Misi a nyomomban van és a futásomnak gyorsabbnak kell lennie a lábaimnál. Albínó tojásba öltözött bizarr csontvázak közé esem csakazértis, aztán meg ez kolompok sora a háznál? Ugye, a mamához tévedtem be?


Furcsállom a hóbortját a félelemnél, pedig Ő a szeretetét szeretné kimutatni. Pedig igaza van utólag, csak nekem és anyának tűnik a mama őrült s zavaros indulata hisztinek. Mihálykát leráztam, azonban Ő még a vesztegzáron is áthatol. Neki is lenne gyenge pontja, de azt nem kívánja a nagyérdemű elé tárni? Igen, a gyerekkori otthonára érzékeny s azért tűzzel-lábbal harcol.


Nincs időm sem módom átöltözni, tényleg nem róják az életet tökéletes emberek. De abban hiszek, hogy sok jó és törtető meg egyenes szándék uralja azt. A rossz mindenhol jelen van, keresni sem kell. Elhagytam a fekete kalapom a szép barna fürtös hajamról, én is fegyvert kell ragadjak?


Berendezett és biztonságos e nagy lak, de előbb hasonlít erődre. És Misike még itt is, lát hozzá a romboláshoz. A szívemre hajló nyugszik, azért mindent szétszedni Ő sem képes. Eltűnődöm a száraz szánalomban, hogy e veszélyes alak a mama fiatalkori támadója s bizony már szedhetjük is a csinos pofikánkat mi mind a hárman nők le a pincébe. 


Itt semmilyen élelmiszer nincsen, legfeljebb víz meg a megnyugtató doh. Honnan a búbánatból szúrta ki Mihályka, hogy mi oda levittük a formás popónkat előle rohangálva? Na, a biztonsági rácsok végső fegyverként Őt is meglepik és kár a megrongált bejáratért s az erdőben azért jobb volt a madarak mellett a tücsköket hallgatni e birtok jelenlegi riasztó csendje közepette. 


A tapogások már nem kísértik a szemeinket, van erre tévedő autó? Kijutottunk a mamám várából és tehetjük le a seggünket a platóra. Engem csak az érdekel, hogy e rettentő erő miért ragaszkodik Haddonfield lakóihoz? Úszom a koszban meg a mocsokban, alattam az országút méterei a kilométerekben s futkároznak.


(Michael Myers versek Allyson Strode szemszögéből második évad)

Én nem fogok a vállaimat simogatva tétlenül ülve, félkarba tett kézzel ücsörögni a világos narancssárga kabátomban. Alatta kantáros hózentróglim van szép, de kissé koszos és fehér ing. A doktor naív az elszántságban. Azt gondolta, e szótlan tankot szóra lehet bírni.

Az udvarlómmal a kapcsolat mély barátságra szelídül. Én abban a meggyőződésben voltam, hogy szeret. Tündérien pirinyók az ajkaim s nem kapnak csókot arcomra ülve. Igaz, hogy most nem is éhesek arra, hogy abban tüzelve bennem az érzelmek égjenek. A vízmosásnál tücskök ciripelése töri meg a folyam zizegésének csendjét, a lámpám fénybe hangba ütközik és odasietünk a barátunkhoz négyen.

Apám barátja meséli, volt találkozása Mihállyal. A családi házáig elment, oda azonban soha nem lépett be. Itt dobognak a fülemben a seriff szavai, Mihályka kisétált a tűzből s hazafelé tart a gyerekkori otthonába? Anyának igaza van, én sem láttam e kórházban semmilyen biztonsági őrt a köreit lépkedve.

A csapat gyűlik a portyára és nincs mindegyik fegyverre engedély? Kérdés, mindenki tud egyáltalán lőni? Még én sem kellett fogjam senkire a cél keresztjét. Anya a kezét mossa a retektől, a sóhajaimba kapaszkodva meg a lebomló hajamban ideje ebbe a házba belépni. 

A szemem sötétben is ugyanolyan színű, az orcám igyekszik nekem világítani. A földszintre vagy az emeletre érdemes érdemes lopakodni? Simulás a talpaimmal a lépcsőre, mert a szuszogásaim zenébe ütköznek. Tartoztunk a haverommal egy körrel a gonosznak, a célbalövés gyakorolva és a szobák egyikében gramofonon lemezjátszó korongja kering hangjegyekben.

(Gyilkos Halloween 2021. A félelem estéje 3.)

A lelkemre köti anya, ne tegyem a lábamat az estébe Mihály születése napján. A mama kórházban lábadozik, ki a nyavalya hívta ki a tűzoltókat? A szörnyeteg meg fog menekülni, a dorong is csak fékezi az útját. Egyszer már bekasztlizta a nép, de a börtönben sem ered meg a hangja.

A lélek könnyezik a testemre, az életemet pedig nem adom. Lábujjhegyen lélegzem, de el tudom én sütni ezt a pisztolyt? A szemem mindent lát, én viszont nem akarom, hogy Mihályka belőlem bármit is lásson. Menetel a pántom simulása a vállamon, ez a padló ne ropogna a tapogásomon.

Az eszem a szívemre teszi a kezét. Még a mellem is fél e kosarakban hömpölyögve s a mellkasomhoz bújik, de az élet velem van e mindenszentek sötétben takarózó házában. Sóhajt a tenyerem, a ház pedig baljóslatúan a fülemhez mászik és liheg a szemhéjam. Aki nem fogott még a kezébe puskát, annak csak óvatosan!

Nem a töltények számlálása itt a túlélés kulcsa a gonosz házában, hanem hogy mikor és milyen gyorsan találok célba. A felrúgott puskának nincsen kapu s ugye nem törött el a lábam? Nem, ez egy erős ficam! Fáj, mint az elutasított szerelem egy boldog éjben a délután végében nyilallva. 

A lábamra tudok állni és térdre kapaszkodva menni a harcba, de az ellenségnek erősebb a karja! Nem minden kés ró sérülést rajtam? Felnéz a szőkésbarna tincsek alól a szemem lába és Misike sebességet vesztett? Méretes kerti szerszám a vasvilla s ez is még csak lelassítja eme ijesztő termetet, de anya a sötét utcára csalja Őt a talán utolsó sétájára e szörnyet.

(Halloween Kills 2021 - Gyilkos Halloween 2021)

Hogy miért akarom bezárni magam egy vadászházba a hó borította hegyek tetején? Ezt többen kérdezték már tőlem, mint ahány csillag van a sapkámon. A hideg hőfok ellenére bikinis lányok vonaglása melegíti a levegőt, akik van, hogy szánkózáshoz átöltöznek s akkor sem vesznek magukra sok zárt mellényt. A torna erre mindennapos, imádom a playboy magazinom lapozgatását a havasokon ülve és miért is dobálják egymást hógolyóval a csajok?

Nekem is annyi eszem van, amennyi látszik. Nem vacognak e nők, de nem kellene őket behívni e melegen tartott lakba? Több mindenem van itt bent, mint amennyit a személyem bevallani méltóztatik. Napolajjal kent testek és a részemről tessék nyúlni a tűz révén meleget adó fákhoz, hogy ropogjanak!

(Captain Jack - Centerfold, Istenek városa 2. évad)

Minden sikerül, amit nem akarok. E ténnyel próbálok szembenézni. Azért fülig éretem a szám, pedig sokan nem ezt várják. Fel szeretnéd kérni a kacsómat táncra éjjel? Akkor is dilis maradok s teszek a véleményedre!

A nyomodban vagyok szellemként és azt sem akarod? Csókkal vesztegetnél meg s töltenél fel, hatvan másodperc jár csak nekem a csókod élvezetéért? A butus szavak viszonzásra találnak a szemedben, ha szuggerálom őket? Engedj engem oda be, nevettetni akarlak!

(By Ace of base-Never gonna say I'm sorry)