Övegh Zoltán

A tüzes gömb sziklái mögött, fennsíkba borult estébe érkezünk le s ilyenkor a hegyiember sem liheg a szirteken. Pedig az aztán semmitől nem retten!

A jeti egy kerékpáros nővel a nappali forgalmas úton szerelembe esik és onnan az örök vadászmezőkre az általa gerjesztett széllel magával is viszi.

Fekete tónusú, határozott férfi bírná maradásra, a szoknyának nem volt elég s meddő a vadászház. Ha elvarázsolta volna őt a lak tornáca, most ellepné őt a fenyők koronája.

A nagylábú kacsa hangja sas képében kedvesebb volt lelkének, de nyílt terepen könnyen áldozattá válnak itt e kecske teremtések. Lehet ott száz s ezer tüzes szekér is. A motorok hangjai oválódnak.

Talán ez óriási szellő csak meglökte s nem fedte be magával örökre, nagy kabátjába! Az erdőnek a félhegyen s a szürkéskék szakállú úrnak, hiányzik az a mátka!

A hidak, utak, járdák és gázlók szélei, meg is telnek a fotójával.

A LacóLilla kaszárnyát bezárják, élére Dzsuku gróf kerül. Fel szeretné virágoztatni a valaha jobb napokat is látott olajbogyó kiképző helyet. Az egerekkel gyűlik meg a baja főként. Egyik lyukból a másikba vándorolnak. Így nem lehet katonákat fogadni ide. Távollétében rezidenciáját két lánya gondozza. 

Alkalmazott kopog az irodaajtón, hogy takarító munkatárs érkezett és utolsó látogatást szeretne biztosítani az egereknek.


"Hát vezesse be!"


"Uram, Magas Lepke Zoltán nulla - nulla - hetes személyi számmal jelentkezem. Már hozz is láttam a takarításhoz. Na most az egyik éjjel elszellentettem magam. Égi kísérőnknről az vissza pattant. Attól a rágcsálók eszméletüket vesztették. Éppen most kívántam össze szedni őket, mielőtt magukhoz térnek."


"Kiváló, Mélesz úr!"


"Magas!"


"Jajj, elnézést. Magas!"


"És még valami, gróf uram."


"Igen, parancsoljon. Hallgatom jelentését."


"Elvileg innen mindenkit elküldtek. Én egyvalakivel mégis találkoztam."


"Ki volt az, Zoltán?"


"Nem tudom, uram. Biztos, valami barom. Egy Vad Senki volt pizsamában nappal. Azt állította, itt felejtett valamit. Egy kis apró furgonnal érkezett. Éppen néztem is, arra a kamionnyi helyre mi okozza neki beállásban a nehézséget? 
Akkor megtalálta a holmijait, na most annak a felét elégettem. Tudja, Dzsuku gróf úr: olyan áporodottak voltak. Azt ember fel nem húzza már. Mondtam is magamban: Nyugodtan nézem végig az ruhák elfüstölését, amíg ő másnap felidegesíti magát rajta; hova tűntek a bűzmellények. 
Beszállt a furgonjába. Fejfájásra panaszkodott. Még kérdezte is tőlem: Nem rúgnám - e le a nyaka tetejéről, hogy elrepüljön jó messzire? Akkor szeretett volna az egyik itten elhunyt közlegénynek gyertyát gyújtani. Lebeszéltem róla. Érdeklődik felém, hogy miért. Hát éppen feltámadt a szél. Azért Én elhelyezem neki, meg is gyújtom a kegyeleti helyen. Ebben maradtam vele. 
Már ment is tovább. 
Most megyek egereimhez, Dzsuku főnök úr. Más nincsen."


"Köszönöm szépen, Lepke Zoltán. A volt takarítónőnkkel nem találkozott? Panasz volt rá s meneszenem kellett."


"Valami lyukról panaszkodott folyton, azokat én rendre betömtem. Eztán valamiért rendszeresen vidám volt, leült egy lócára és engem nézett. Fogta a cókmókját még, hogy majd tőlem búcsúzva átadhassa a terepet. Mégegyszer belépett a nyári táboromba, hogy azután tág barlanggal másik állás után nézzen. Valami András katonatiszt töltögette itt őt korábban állítólag."


Miután Lepke Zoltán lelécel, Dzsuku grófnál telefon csörög. Az inas maradhat bent a beszélgetés alatt. Biztosan jó híreket hall az kagylóból, mert igenel, mosolyog és nem tart tovább az egész pár percnél. Utána a szolgát már kiküldi, mert privát téma jön. Az inas annyit hall meg halványan ajtón túlról: lehet takarító kolléganőt kap Lepke Zoltán. Csak ne az előzőt vissza, mert akkor gumihegyeket is lehet majd takarítani.


"Vadócz Lilla, alezredes. Üdvözlöm önöket. Pakoljanak le ebben a szép palota küllemű és felszereltségű vám vidék kirendeltségen. 
Egy romlott szörp, meg rágott piláf hús. Elnézést, szabadnapos a cseléd. Csak tegnap helyeztek ide. A cseléd végbélgyulladást kapott, de amit csak lehetett: csinált eddig. Máris kidobom itt ezeket. Ez egy elhagyatott raktár volt. Hallgatom önöket."


"Huszárik Terézia kincseskádár. Szolgálatra jelentkezik. Jól bánik a férfiakkal és fekete gólyákkal."


"Here Károly. Korábban kamaraőr voltam, tehát jó a seggem. Remélem, sok hasznomat veszi majd itten alezredes asszony."


"Valaga Gábor. Szike specialista. Ha bárki önre támadna, falevél sem rezzen; Máris itt vagyok."


"Csillagos Ibolya. Díszítő, herétlenítő0 és hímző mester. Bárkit kidekorálok, aki Lilla asszonnyal erőszakoskodik."


"Kobold Kelemen, alagútásó mester. Hallottam, hogy errefelé bevándorlók is előfordulnak. menekülés esetén nagy hasznomat veszi, szépséges asszonyom."


"Köszönöm szépen! :-) És akkor halljam a Te, mint utolsó jelentkező személy bemutatkozását is. Milyen ajánlóleveled van, fényességes lány?"


"Ángya Dóra ügyintéző és közösülő szakértő. Azonnal kiszúrom ezenkívül még a hamis pénzérmét és bankjegyet is. 
Ezen készségeimet tudom itt kamatoztatni, Lilla asszony?  Vagy inkább menjek haza?"


"Dehogy kell hazamenni :-) Mindannyian értéket képeztek itt. Pihenj! mindenkinek. Írom az adataitokat. Még jó, hogy bekészültem tollakkal. Egy tucat van itt, de nincs olyan, amelyik folyamatosan fogna. Ez a nem fogó tollak kaszárnyája. 
Jó. Itt egy jelöletlen, gazdátlan boríték. Egymillió dollár van ráírva. Megnézem, mi van benne, mert valami feszíti. Gyorsan számolok szerencsére, ha tényleg anyagit rejt. 
Ez az! Annyi értéknyi készpénz, ami a tárolóeszközön jelezve van. Kölcsönvesszük, nem érdekel. Ide be a széfbe. Úgyis kevés a készpénz erre a programra. Nem kell tudnia senkinek. 
A trezort már elszállíttattam. Hiába volt biztonságos, mint egy tank. Valami Rebeka Beletörte a kulcsát. Utána az egyik árkot megvizsgálta egy vándor úrral, szifiliszt kapott. Elvitte a mentő, azóta nem láttam."


Ángya Dóra lép ki egy pillanatra, mert jármű érkezik. Feszteleníthető fegyvereket hozott. Segédkeznek kipakolni a kadétok. Ezután kicsi terepszemlét tartanak a fiatalok, mert LIlla alezredes asszony nemrégen felszarvazott vőlegénye a jármű sofőrje és mielőtt a jugók szláviájába vissza vezetne utánpótlás szállítmányért Vadócz őrlány felajánlja neki a testét. 
Visszajöhetnek vámőr és strázsajelölt újdonsült barátaink. 


Éjjel 1 óra 47 perc van. 
Az alezredes asszony osztja a hajlék kulcsokat. Előrebocsájtja, vékonyak a falak. Kufirc Gyuszival óvatosan ha valakinek arra szottyan kedve. Meg lesznek majd vastagítva, renoválva.


"Lilla, alezredes asszony." 


"Igen, Terézia?"


"Egy férfi holttestre bukkantunk idefelé jövet az árokban. Nézze meg. lefényképeztem. Valószínű, halálra itta magát."


"Na, hadd nézzem.
Úristen, ez a volt férjem.
Köszönöm, hogy jeleztétek nekem. Az egy állat volt. Mindenkit kinyírt, aki az útjába került. Beleértve a vámőröket és azok családját is. Vigyázhattatok volna rendesen, faszikáim és csajszikáim.
Máris értesítem, hívom Szeles Péter dandártábornok urat. 
Jöjjenek a flótásért egy autóval. Küldjenek valakit."


"Lilla alezredes asszony. Ez a sötét furgon miért halad ilyen lassan? Mindjárt bevilágítja éles reflektorával ezt a szállást. Közeledik. Vagy ismeri ezt az autót?" - érdeklődik Gábor.


Az alezredes asszony kinéz a kukkantón.
"Ja, ő a kertészünk. Még éjjel is ellenőrzi a növényzetet, virágokat. Van, hogy megáll és meg is szimatolja őket. Cserébe viszont nagyon kellemes errefelé a levegő. Tapasztalni fogjátok."


Az éjszaka gyönyörű. Nyugovóra tér a csapat. Feljönnek a csillagok. Károly és Ibolya pirkadat előtt kiténferegnek gyönyörködni bennük, aztán újabb alvás előtt megvizsgálják a rétet, amin állnak.
"A vékony falak miatt, ugye Károly?"
"Igen, Ibolya. Hagyjuk aludni a többieket és Lilla asszonyt is. Szépek a csillagok? Majd a napfelkeltét is megnézzük."


Visszatérnek a lakosztályra
"Károly, nézd csak!"
"Igen, látom Ibolya. Az elkövetkezendő hetek napirendje. Jó, mi? :-) Bérleti díjat a börtönnek.
Ez itt mi? Tejhőben méri valaki a litert?"


Megereggeledik, de Terézia és Gábor ágya üres. 
Lillával egy lépcsőhöz megy a csapat. Tetején egy ajtó. Itt nincsen pihenő. A nyílászáró csukva, de nem zárva. 
Elmosolyodik az Vadócz asszony és a többiekre néz.
Nem gondolta, hogy ezt felfedezik. Akkor is, ha az asztalon volt a kulcs. 
Onnan semmi sem hallatszik le. Egy szál dívány van ott fent a padláson.
Ő oda még nem ment fel, de tud róla.


Lillával kimennek a szép, illatos fűbe pár percre. Köszönteni a hajnalt. Elfogyasztanak egy rágógumit. Az alezredes asszony elneveti magát: Jó reggelt kívánok, Vám Vidék! :-)

Éjjel kelek,

A kalandos úton össze és egymásba boronálódott pár miután villámcsapás keretében immáron anya és apa egy és egy kislány illetve kisfiú boldog szülei most már.