MotoszkaDaniel blogja

Mũvészet
MotoszkaDaniel•  2018. október 16. 11:10

VV4 - Vasmadarak: Varjak Szárnyain

Kézcsókok sereglő köre.

Már indul is a hölgyemény a mai nap folyamán,

csak huny egyet.

Mégiscsak egész éjszaka vezetett.

Nem is akármilyen egyedet!

Gyors, mint a villám és dögös.

A madár meg a kis bögyös is.


Ő hamarosan szelek szárnyán is van,

turbina határterhelésen és megy is,

mint a csodálatos atom mag.


Én, Monco egy ritka pillanatnyi időre a többiekkel még napozunk.

A húg a hátát mutatja és hallja ahogyan társaim Monco-nak szólítanak.

-Monco, muki! Száraz a hátam és kikezdheti a nap. Beolajoznád?

kezében napolaj és csupasz hátát mutatja.

-Tegyük fel, bekenem neked. Hogy hívnak? Nem igaz? (nézek a többiekre). Azt se tudjuk, ki fia borja ez a szép ikerhúg.

Ő nem szól semmit, csak hív magához közelebb. Hajtsam végre a bekenést. -Mindent a maga idejében, Monco.

Odalébecolok hozzá, nyújtja a napolajat. Én meg kenem, amit kennem kell. - Csak szép lassan, Monco. Ugye, nem sietsz? Nincs felhő a közelben. (igyekszik arcával hozzám simulni.)

Néhány perc néma csend,  elhallgatnak a többiek.

Puszival fizet?


-Helen Hunt és most már nem égek le. Köszönöm szépen, Monco.

- Hé, mi volt ez Monco? Mesterséges lélegeztetés?

-Csak kifizettem neki a kenést. Én is mindjárt indulok ám, ahogyan Ti. A barátnőim elvisznek, mert meghibásodott a szép vörös madaram.


Indulunk a cókmókunkért, hogy vehessük majd hazafelé az irányt.

Hiszen vár minket három csodálatos vasmadarunk.


Megérkezünk, indulásra készen. Mondom a többieknek, mennyire körülményes a csipogó rendszer. Kijelentkezésnél nálam valamiért nem működött.

-Hú, gyerekek: itt van még az a csaj?

-melyik?

-a napozós. Úgy be tudnék csipogni neki.


-Ki akarna nekem becsipogni? (néz feléjük Helen nevetve)

Gyere ide, csipogós.

-Menj oda hozzá. Most már meghallotta. Lehet, bocsánatot kell kérned Helen-től

Szemrevaló egy teremtés, az hétszentség

és bizony nem valószínű,

hogy káposztalé lotyogna a szürkeállományában.



-Már itt sem vagyok, Helen. Nem zavarlak. Elmegyek máshová csipogni.

(De Helen elkapja a karját, elmosolyodik. Letolva napszemüvegét.)

-Idehoznád a poggyászaimat? Még napnyugta előtt otthun szeretnék lenni.

Törékeny is van bennük.

-Hozom. Máris, Helen.

(a lány elcsóválja a fejét és magához húzza).

-Hova akarsz te becsipogni, miközben én merengek el a tájban? :)


Olyan szép ez a táj így újra,

hogy megérkeztünk Helen nővére révén a csodálatos útról.

Helen megmutatja neki a csomagokat

és jó negyven perc múlva elő is kerülnek.


-Hú, de sok csomag lehetett. Becsipogtál neki?

-A csókok nem hazudnak, Monco.

-játszottunk egy társasjátékot, Monco. Igyekeztem óvatosan csipogni Helen-nek. Nem panaszkodott

(Helen elmosolyodik)


Helen-nek megjött a fuvarja:

hat fantasztikus vasmadár és hölgy képviseletében.


Nyüszít a villám,

vonyít az ég

és szikrázik a kisülés.


Induljanak a madarak!

Hat szépséges tarka varjú

és három narancs kísérő.


Még pont ki tudja napozni magát az szépséges Helen.

Felzúgnak a levegőbe,

hasítja a szelet hét vasmadárnak teste.


Folyamot borzolja fel az Isten nyila,

felhők bonyolult garmadája tornyosul mögötte vala.


Gondjaim semerre, mert a délután során elhagytam őket.

A szép hat madárka van mellettünk sokáig,

szemeznek az alattuk elterülő legelőkkel.

Szemem pásztázza az alantam fellelhető rétek mezejét,

mintha Helen orcája simogatná őket.

El tudnám ezt nézegetni látástól vakulásig.


Leszakad a varjak díszmenete, megy haza a húg.

Szervusz, Helen! intő kezem búcsúztatja és a többieké is.

Hazaérkeztünk sárga vasmadarainkon,

mielőbb üljünk újra ilyen seregletben ezeken a varjakon.


-Varjú hét varjú kettőnek: Tökéletesek a látási viszonyok. Felhős ég, az eget eső tarkítja. 12 óránál lefordulok és leteszem Helen-t.

-Varjú hetes vettem. Én itt megyek most tovább a villámok ölén. Lehet, jobban is rákezd az eső. Megyünk haza, Varjú kettő: vége.

-Varjú öt Varjú hatnak: Leszakadt tőlünk Varjú hetes. Nézelődünk még itt a tájon?

-Varjú hat: Irány haza és tisztulhat az ég. Nézz mögénk, szakadozik a felhőzet. Látod a múló villámokat öt óránál?

-Varjú hat, itt Varjú öt: Igen, látom. Tartsd az irányt. 8 óránál tündöklő szivárvány. Hetven csomó a szél. Nézz csak le, mit látok? Selymesen hömpölyög a folyam.


Két madár suhan el felettem,

ízlelik az eget.

Bárányfelhő baljaikon.

Gyűlő kondenz vonal mögöttük.


Indián madár végzi landolását alattuk

törzsfőnök gravírozott képével oldalán.

Fehér madár vár felszállási engedélyére,

türelmesen áll a kifutón.


Fehér gép sugárhajtása színezi izzóra az égalj.,

Lángsereg mögötte,

majd megfordul.

Völgyek találkozását látja maga alatt.


Lófarkas zászló másik gép zöld testén,

a tiszta eget hasítja.


Turbina határterhelésen: harci gép vesz éles kanyart,

alatta autók róják körüket a völgy folytatásos szegletében.

Szürkéskék madár ez balján és jobbján két-két rotorral.


Újabb fehér madár, ez éppen felszáll!

Barna varjú követi őt, éppen a magasba tart.

Nyílegyenesen fel!

Várják a többiek. Három madár!

Tehergép kíséri őket kettő felleg között


Kékesfehér helikopter suhan el a tenger felett

és borzolja a vizet.

Tengeralattjáróra lelt.


Harci madár a távolban,

hadgyakorlatot hajt végre.


Erdőségek buja koronája felett egy másik barna madár.

Egy ArdVark.


Vörös, kanadai róka harci madár,

a felhők felett száll.

Alatta hosszú

és végtelen síkság.


Morog a másik madár.

Szép, szürke WQ 132-es.

Tankol éppen az őket körbe vevő felhők között.

Nézi közben az alatta elterülő tengerpartot.


Kissé messzebb tankhajó várakozik tengeren,

vele szemben a királyi hegy a túlsó parton

s annak vendége: egy kisebb domb.

Kifutójáról a királyi légierő Boeing-je készül felszállásra.

Maga mögött három harci helikopterrel.

Egy Mini 22-es Pinimg. Már leszállt.

Motorja sem jár, de olyan jó nézni.


Tarka sivatagi vadász nem tud betelni másik völgy látványától,

mert körbe – körbe köröz.


A S.U. 34 – 39 nyugodtan rója a köreit magasan.

Körülötte a nagy, kiterjedt síkság.


Super Tucano brazil madár dönt a változatosság mellett

s a felhőkből lefelé veszi az irányt első propellerével.

A tengert célozza be.

Bárányfelhő osztaga és tölcsér torkolat rajzolja a vidéket.


Svájci madár a légierőtől,

neki a hegyek

és felhők a barátai.

Vékony araszolással veszi az irányt felfelé,

mozdul a botkormány.


UH1 Venom helikopter a magasban,

deszantosok ugranak a felhőkbe.

Szabadesés a magasból.


USN Fantomok, VF 202-es modell.

Két fehér vasmadár ellenőrzi a felhők birodalmából

az égszínkék,

tiszta eget!


A nap álmos és megveti ágyát,

telihold már volt.

Átadta magát a táj a közelben elhúzódzkodó völgyeknek

és villámoknak.

Hallatszik ugyanis még égnek nagy háborúja.


MotoszkaDaniel•  2018. október 16. 11:08

Villámló Völgyeken 3 - Vasmadarak

Megjöttek a Csillagok és átölelik a napot. ->

 

Villámló völgyekről szólt álmom 

és valami hölgy megmasszírozott minket.

Nevetnek mellettem a többiek

és gyönyörű fürdőruhájában a lány is.

Sokat csipogtam

és valami szitakötő repkedéséről ripityeltem.

-Ripityelés? (kérdezem)

-Igen, azt mondtad (szól ki szemével napszemüvege alól a szemrevaló masszírozó)

és még valami gonosz ikertestvérről hadováltál.

Nagyon szép, barna gépről beszéltél.

Suhanva valami széles,

tükörsima folyó felett.

Utána még négy majomról,

akik közül a harmadik te vagy.

Ugyanis a tükörbe nézel.

Villámló völgyek nincsenek, de jól hangzik.

Itt nevetőgörcsben törnek ki.

 

-Mi lehet a ripityelés?

na nem baj.

Majdcsak megálmodom esetleg másodjára.

 

Meg kell masszírozni?

Majd én megmasszírozom a fess kis pilótalányt.

A többiek már megtették, azt állítják.

 

Fel a magasba! Hív minket az ég.

Be kívánjuk fejezni az utazásunkat,

amit egy naposra terveztünk.

Csak hát kettő lett belőle.

 

-Várjatok? Arra mentek, igaz?

Nem várjátok meg az ikertestvéremet?

-Ikertestvéredet?

-Én csak pár óra múlva szállok fel.

Vár a családom. De ha arra mentek,

a vízgyűrű felé:

Szükségetek lehet valakire,

aki ismeri a szeleket.

Én arra nem megyek,

a nővérem viszont igen.

 

Egy ugyanolyan szépség tűnik fel a szalonból.

Testalkatra is mámori a külseje.

Mintha klónozták volna e lányt.

Tart a gépéhez, előtte megáll mellettünk és elhadarja:

A férje nem bírta vele otthon,

ezért van itt. Pár jelzőrakétát is küldött.

Jelezve ezzel, jöjjön majd vissza.

Most csendet akar a házban.

A húgot segítünk bekenni napolajjal,

hadd barnuljon.

Búcsúzóul egy pillantás a gépére,

nappal is gyönyörű a kis barázdabillegető méretű szárnyas.

-Húgom, te mit csináltál itt a székben, amíg én ebédeltem és fagylaltot nyaltam?

-Semmit! Fogadtam a napsugarak édes érintését.

-Láttam, hogy kéjelegtél.

-Csak bekenték hab testemet és viszonozták a masszírozásomat.

-Ja! Akkor elnéztem valamit.

 

-Vigyázzatok a melltartójára. A nővéremnek mániája azzal reklmámozni a gépeinket. Nagyon szép utat kívánok amúgy. Kiváló pilóta (itt átadja magát a napnak, feltolja a napszemüvegét és a felhőké a tekintete)

 

Kigombolt frissen vasalt repülős ing

és szűz Amerika feliratú logó a melltartón alatta.

Ez a látvány fogad minket, amint a húga látványa után megfordulunk.

Elmosolyodik, kuncog és már invitál is minket a fedélzetre.

A mi gépeink? Ne aggódjunk érte. Elvisz minket pár körre, utána várja a férj s különben is terhes. Elvileg. Legalább látja majd, ahogyan elrepülünk. Olyan szép sárga példányok azok. Ráadásul három is!

Fényképezés. Őt kell lekapni, utána ő minket. Végül körülfogjuk szép egyenruhájában odasietve. Közös kép. Jó ötlet! Automata kioldós készülék! Bocsánat: Időzített.

 

Mindannyian  a rókakopó nevű orosz nyolc pántlikás gép fedélzetfélén vagyunk,

de mozog a talaj alattunk.

-Jajj, elnézést uraim. Szabadnapos a szerelőnk. Nekem azt mondta a húgom, tegnap helyrehozták a  problémát. Azt sem tudom, melyik gép volt a ludas hibáját illetően.

Semmi baj! Csak apró huzal helyezkedés. Nem szakad ki alattunk semmilyen nyílás.

 

Felberreghetünk végre.

Nagyon csinos, mutatós ez a teremtés. Olyan szépen is indítja a gépet. Összenézünk azon nyomban a fiúkkal. Direkt, szabályos öröm hallgatni, ahogyan ez a Vipera imádó névre hallgató sportgép beizzik.

 

A levegő visz minket. Delta torkolat délnyugatról érkező napsütéssel.

Bal kéz felől a messzeségből dús létszámú emberlakta település, el is repülünk felette. Tuja buja erdő borítja a szélét.

Kanyarodik a torkolat. Jobbra egy szép mocsár réttel, legelővel és furcsán ritkuló erdőkkel.

 

Beborul az ég és csúnya szél borzolja fel a vizet. A nyílt tenger szava vagy zaja lehet? Szárazföld csak mögöttünk.

-mindjárt látunk ismét partot, most a nyílt nagy víz szélén vagyunk. (mondja csinos pilótánk)

Hosszú kilométereken át visz minket hol fent hol lent. Mind a kettő esetben kezet fognak a felhők a tengerrel. A hullámzó vizet a part mentén felváltja lágy mozgásúnyugodt tenger ölelése. Nem is szól a bomba fiatal lány. Fogja a botkormányt és hagyja, hadd adjuk át magunkat a tenger zenéjének.

-A nyílt óceán még messze van innen. Ott, a hosszú völgyeken túl (mutat a távolba a gyönyörű kislány)

-Legközelebb majd jöhet. Köszönjük szépen a felajánlást. (simítom meg arcát)

Órákon keresztül tudjuk befogadni magunkba a tenger sóhaját. Delfinek, bálnák, cápák.

És akkor vissza a szárazföldre ezen sós élmények után. Mutatják magukat messzi földről már a völgyek. Még csak a tetejük látszódik, de közelednek a hegyek.

Vörös gépek szállnak el felettünk, szembe repülnek a madarak. Ők már végig haladtak azon a völgyön? Minden bizonyára. Utasszállító füstöl az egyikben. Leszállt. Lépnek is belőle ki az utasok. Komor gép, de nagy!

 

Beborul az ég és villámcsapat sújt az ég közepéből. Gyorsan beterít minket sötétje a sok felhőnek. Zivatarba érkezik meg a völgyek egyikében az orosz rókakopóvipera.

 

Nem állunk meg, nem szállunk le. Most zivataros szépítkezős nézelődés jön. Még ilyenkor is lehet szép egy völgy. Csak most kapcsolok, hiába álmodtam reggel még. Itt, errefelé valóban akad pár völgy. Elkápráztat engem s a többieket is, hogy a tenger ölelő látványa is ránk köszönt nemrégen.

-Ez a királyi kacsa repülőtér. Ilyen szikrázó villámlásban még én sem jártam erre, fiúk. Ugye, milyen szépen világítja be az egész környező várost? Semmi pánik. Bírja ez a vipera, ha belecsap a ménkű. Zeusz haragja nem fog rajta. Egyébként soha nem történt ilyen. Nem először vezetem ezt a madarat. Jó összefüggő ez a viharfelhő. Idő, mire átrepülünk rajta. (mutatja a környéket csábos pilótaleányzónk)

 

Bájos lemenő fényű napkorong az égalj közepén. Nem látható karjával búcsúzik tőlünk. Megettünk a tomboló sűrű viharfelhőzet. Elmegy délnek. Fehér nyilát viszi magával.

Alkonyat váltja nagy palástjában és ezernyi megannyi szivárvány színben pompázik a völgyrengeteg temérdek bérce.

Katlan felé tartunk? Szép, de vajon veszélyt is rejt?

-Egy nagyon szép vízgyűjtőhöz tartunk. Ilyenkor még én sem jártam erre, de most legalább én is láthatom ilyen külsejében. Nagy terület. Nem kell félni tőle, de tisztelni kell lezúgó erejét urak.

Bő 22 percnyi repülés és el is érjük. Megérkeztünk.

-Simogattok közben? Megpróbálok úgy menni, hogy lássatok is és közben én is nézelődhessek. Ohh, köszönöm szépen!

Szinte kórusban igenelünk, hogy örömmel. A kacér hölgy kezeli a botkormányt, mi pedig őt simítjuk. Fantasztikus! Ilyet még nem is láttam. Vízesést ilyen közelről és körbejárni.

A terület közepén megáll a vasmadár. Gyönyörű közeli magas sziklákat láttunk, ahogyan buzog alattuk a több ezer köbméternyi víztömeg.

-Megbíztok bennem?

-Hogyne, csinos ifjú hölgy.

-Ha kell kapaszkodjatok, kipróbálok valamit. Hátha látjátok azt, amit sok más ember nem.

Itt légzsákok is lehetnek egy nagy, természetes keletkezésű tátongó rész végett. Nagyon szépen gyűlik bele a víz, csak hát igen. Életveszélyes a megközelítése pilótaként is. Felemeli a lány a sportmadarat és nyílegyenesen veszi célba felfelé a légzsákokkal tűzdelt "kráter" tetejét. Felérünk a felhők közé. Jujj, de szép ez ilyenkor alkonyatban. Visszafelé, amint átmentünk a tölcsér tetején ami több kilométer hosszú és légzsák nélkül megúsztuk: Szépen, egyenletesen viszi le a gépet a tölcsér mellett. Ő is tud nézelődni és mi is. Gyönyörű!

 

Igen, de valaki eloltotta a villanyt. Ránk esteledik és a völgy különös kivilágított részéhez érünk. Mi lehet ez? Diszkrét utastérvilágítást kapcsol pilóta asszonyunk. Szépen lépdel törékeny testén. Tudom jómagam és a többiek is velem együtt, hogy a két lány ikertestvér; de akkor is: A megszólalásig hasonlítanak egymásra.

 

Lopakodó üzemmódra kapcsol a lány. Vajon miért? Mint egy párduc, a gyepen.

-Az egyház területére érkeztünk, fiúk. Mindehol lehet suhanni, itt is. Csak azért lassítok le, hogy szépen meg tudjátok csodálni az épületeket e dombok koronája körül. A Szentségimádás iskolájának területe ez pár négyzetkilométeren.

-Persze, igen. Köszönjük szépen!

953 paplakból áll ez a városállam. Külön adóznak, ministrálnak és gyakorolják vallási kedvteléseiket. Mesél közben eme holdsugár gyönyörű lány. Valóban iszonyatosan szép ez a tulajdonképpen egyházmegye.

Egy pillanatra megállunk szusszanni a jelenleg huszonhat csomós szélben.

Újra síkságok, útvesztők és rezidenciák váltják egymást miután jópár órát követően átszeljük a kis híján ezer templomból álló szent helyet. A Jotanhau öblöt is van szerencsénk megcsodálni. Pont átszeli egy középméretű szép zöld vadászgép. Kijavít a lány: Jó lesz az Boeing-nek is.

 

Gomolygó füstben (égetnek valamerre valamit esetleg?) szálldogál egy gyönyörű barna helikopter. Most pedig kilométereken át lehet elmerülni a nagyobbnál kisebb hegyek és bércek kisebb - nagyobb vonulataiban.

 

Most jó ideig a senki földje következik. Fiatalok vagyunk mind. Tizenhat emberöltőnyi másodperc és virrad, csak nehogy a lányka kifáradjon. Órák óta nyomja. Hát ő ugyan nem!

És már nem sok van hátra. Néhány helyet azért még megmutatna. Hogy utána sárga gépeinkhez tudjunk visszaülni. Egy tucat kávé elosztva közöttünk és némi élelmet is mellé! Ő strucczsíros kenyeret és lepényt fogyaszt energiaitallal. Egyszer van velünk is ilyen, hogy sportgép szitakötő orosz rókakopó hátán repülünk mesés tájak felett.

 

Jöhet a folytatás kicsi Red Bull feltöltődés után. Nekem már eddig is fantasztikus volt ilyen tájak felett táncolni a rókával. Ködszitálás és köd, amivel találkozunk. Messze, végig igazi sziporkázó mezők. Nézem az órámat, mert belefeledkeztem a látványba. Hamarosan virrad! Igen, mintha oszlana az éjszaka. Puszit kölcsönzök vezetőnk arcára. E példámat követik a többiek is. Irul - pirul a pilótánk.

 

Ez a Csomolungma? A nagy francot, de hasonlít rá! Szép, terebélyes hegységek, hegyvonulatok és valami fantörpikus mászik fel rá. Ja az a nap! Látszik, hogy nem volt alvás. Istenem, bevállaltuk. Dehát lehet, mégiscsak megérte virrasztani. Nagyon szépek ezek a szirtek és bércek is.Imitt - amott házat is látni. Örömmel bólintok szótlanul: Nem halt még ki innen a civilizáció.

És akkor megjön a nap oldal útjával, akarom mondani ösvénnyel. Beinteget. Köszöni szépen, most már szeretné leváltani az éjszakát meg a hajnalt. Szép fehér helikopter kerül utunkba. Hosszi dzsungelt és dupla völgyet szel át. Hiába, azért nyilván nemcsak mi repkedünk viperánkkal és eme hölggyel a levegőben.

 

Kivilágosodott. Hát nem is tudom, melyik a szebb: Az éjszakai vagy nappali repülés? Vasmadáron azért lényegesen másabb. Egy úr még olyan vicces is, hogy... ilyen modellt még nem láttam: Nyitott, direkt kicsi helikopter és pilóta fülke nélkül magabiztosan; mosolyogva ül a botkormánynál sisak nélkül. Marha jól néz ki, csak nem fél attól, hogy kiesik. A szép pilóta asszonyunk is elneveti magát. Úgy ismeri ezt a környéket, mint a tenyerét, de ilyet ő se látott még.

 

Kétkerekű hajó tűnik fel a távolból (rajta ágyú és parabola antenna). Megfordultunk. Bólint a lány a műszerfal mögül. Igen, visszafelé tartunk. Hát mindjárt dél van és még utánunk haza is kell vezetnie. A férje nem is látta ma még.

Király utolsó látványban van még részünk.

-Szabad, kisasszony?

-Persze. Megtisztelő!

Körbefogjuk és tisztelgés. Tíz orosz vadászgép ami még minket fogad.

Innen még 409 kilométernyi varázslatos gyönyörűségéről tanúbizonyságot adó völgy, síkság, földek, uradalmak, folyamok és tengerek. A vízesés felsejlő vonala és egyszercsak ismét a gépeinknél. A három sárga csoda.

 

-Kisasszony, nagyon köszönjük szépen. Több, mint élmény volt. Itt most megalszunk még s utána indulunk haza.

-Részemről a megtiszteltetés, uraim (és kezét nyújta).

Örömmel. Kézcsókot szeretne.

MotoszkaDaniel•  2018. február 3. 00:27

Csak Ülök

Kezemben a toll, ami nem lohol. 

Nincsen semmi gondom. 

Így kezdődik garmadikus gondolatom.


Hegedűszó hasal hozzám, 

megpöccintve fülemet.

Táncra perdülnek hajszálaim.


Pianínó kíséri, aranyos kis hangvilla.

Tovább csábítja szemem a fuvola.


Székem ropog, pedig nem mocorgok.

Szétesik alattam? 


Keringőre kér kicsi kis agyam.

Végtelen országutakon rója kilóméterét figyelmem, nem is tud választani.

Melyik áraszt nékem nagyobb pátoszt? nem tudok választani.

Lehengerlő lánggal kis mécses lobog az oltáron.

Fényt hoz nekünk, magamhoz is térek talán.  


Keresik székemet hátulról, de hogyan is reagálhatna? 

Ő is elmerült az autópályán.

A mellettem lévő mozdulatlanul ül és figyel.

Számára is megszűnt az idő.


Az órámra nem nézek, csak felocsúdok. 

Máris vége van?

Estélyiben van a férfi, Ő miért beszél?

Rendeződnek gondolataim, össze tudom már rakni a szavakat.


Köszönöm, hogy ilyen szépet álmodtam.

Még csak szerda van, mégis megmaradt kezemben... a tollam!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom