Övegh Zoltán

A bravúros művelet eljut bizonyos fülekbe és Ivett előadásra hivatalos. A vámpírokról meg a zombikról kell beszéljen. (A két előadás közötti szünetben Attila megdugja Ivettet az öltözőben)

Kérdezik, mennyi egy ördögűzés? Nincsen díja, hangzik a válasz. Az ilyen, általa előadottból él. Valahányszor meghívják.

Anilla Károllyal tart őrséget. Nem igényli Károly a sivatagi sast, pedig felajánlom neki.

Megérkezve betakar'om Ivettet. Ugyanezt (az éj álmát) megtenni még Anitánál, miután Attila megdugja. (Hideg szél fúj kint, pedig nyár van. Most már magabiztosan köszön Attila Anitának szájpuszit, majd elmerülnek később annak a mély változatában)

Károlynak el kell mennie egy pár napra, mit szeretne Réka? (Most szült nemrég) zárjam be az ajtót és menjek oda. Mondja, üzleti úton van Károly s különben se elég jó az ágyban. Csak majdnem jó s a tökéletesedésig át kell hidalni a küszöböléseket. (egyszer pedig már volt ilyen) Én megdolgozom, csak nehogy baj legyen belőle.

Az utakat élőholt autós hordák járják. Van, amelyiket ki lehet lőni távcsövessel.

Anilla a vérszívók otthonára vél rátalálni. Menjek vele. Magaslaton van neki egy háza, oda már talán ezek nem tudnak felugrálni. Reméljük, repülni nem tudnak. Eltöltünk itt megfigyelésért pár napot. (minden egyes nap délutánján megdugom Anillát az egyik fentebbi szinten, oda már csak nem tudnak ezek felrepülni) Ha valaki hármat dönget kopogva, az esély'esen: vért szívó.

Anillát elrabolja a bagolyember, de ki tudom szabadítani. A boszorkánynő értesítése után lekerül róla az átok és emberként élhet tovább. 

Az egyik házból matatást hallva Anillával benyitunk. Férfi kuporog, ki a bagolyember elől bújt el. Kijöhet már.

Anillát megvárom, míg az egyik völgyben a bagolyemberről tart előadást. Utána haza és vissza erősíteni a tábort a többiekkel a zombiautósok elől.

Tilos csóknak tüzes a leve, ám loboghat a szenvedély araszolásában. Bűnös bájitalnak kétes élményben úszik a keveréke s ennyire jó a csaj? Fordítva, mivel a lányka száll rá a varázslóra és így utóbbi megismerkedett az ördög bőrével. Óvatlanságnak ájulás a neve, elutasította a varázsló a boszorkányt s ezzel fizet az eszméletlenségben?

Lélegzik a varázsló s boszorkányok vihogás közepette keltegetik. A hárpialányok hallgatnak, egy meg a rizsát löki az éledező varázslónak és hol a pálcája? Burkolt ajak érintésének biztató lehet a lepellel simogatása. E takaró elmúlik, most ébredni kell. Hermione hideg kalózüvöltésébe szédül bele a férfiajak s segítik fel a lányok az éledező fiút, ki magához veheti pálcáját a csajok ölében ülve e szünet végébe megérkezve.

Felszállva a csillag és könnyet mos a világ közepére, vajon mire gondol az elme: jövőre? Tegnapelőtt vigye döntésre a mindenség. A villanás a szem pillantása alatt radírozza a tudást. Hogy az merre lészen? A múltba, a biztos tudattalanságba. Ám van még fény odafent, a messzi biztos bizonytalanban.

A sötét erős, ám nem feltétlenül rossz. A kérdéshez a választ az adja meg, az érme melyik felét választja illetve látja az elme. A tudás annak jár, aki együtt tud élni annak birtoklásával. Jön a nyakkendő és az öltöny is (feketében), a világossággá válás nem a fehér ingen múlik. Az éj ráér, türelmes állat a varjú. Az önuralom gyűrűt terem, a nyugtalanság pedig károgást.

Fény akkor jön, ha van túllépés a sötéten. Melyik kell az elmének? Villog a lámpa, akkor még az utóbbit választja a játékos. Nincsen baj, legközelebb majd ismét kérdez e villámló bot s a választás újra élni fog.

Az emlék most e tollban, legyen egy tekintés oda fel. A toll már nincs itt, elvitte magával a napszemüveg. Miért olyan lényeges, miképpen működik? Eljő újra s újfent kérdezni fog, mindig a feleletre kíváncsi. Ezt nem másíthatja már meg tudat, a gondolkodás ideje van és a megismerésé. A tudásra vágy akad? Nincsen elveszve semmi, mert nem tud a döntés hozója a veszteségről. De 'Ő' odafent mindenről tud s mindent lát, vajon mindent érez is?

Felszáll az éj és letekeri magát a nap a roló horkolásába. A pirkadat felkapja a fejét a horkantásra, de csak zizzenő ropogások ezek az éjszaka alvásában. Ahol a forró korong mindig alszik, a pizsama se kell átöltözzön a pirkadásba. A fény szemüvege is durmizik a koromban? Nem, a szóbeszéd pletykáló lábán hazai pályán s éjjel osongat.

E pápaszem a kíváncsiskodókat hidegben tartja (a világosságában), nem minden tompán táplált sötétség rossz. Ha szorongatja az ébredést a tudás korai ismerete, nem a létezés szorítkozik halványulásra. Rövidíttessék meg az éledés kurtább szellemi koszttal. Egy pillanat ez és mintha az előbb a jelent törölték volna, hány pillanat számlál számolhatatlan jövőt most?

(Men In Black - Sötét Zsaruk, 1997)

Ahol sziklák szakítják meg az országút magányát, a senki indulatos és szennyezett dühe oda is elér. Ha még kábultan a menekülő nyomában lohol a csaholó kutya egyenkénti vicsorgása, a mosolyban romlott ital sem segít. Leszáll az éj s még ilyenkor is üldözőben a falka. Egyszerre támad, de nem egyenlő képességgel.

A bűn városává lett az egyenlőtlenség terepe. Van kérdés a szemben, hol a könnynek is fáj a múlt görnyedt hányattatása? Annyira csábító a hasznos tékozlás világa, onnan azonban nincs visszaút. Megvan a világ összes pénze, cserébe azonban az életen át menekülés.

A lókötés nem üdvözli az egyszerű élet porban unalmas tündöklését a szépben. A lépés dönt máshogy vagy az elhagyott országúton az élet hóhéra akaszt a sorson. A törvény délibábban egyszerű és többször kérdez. Az alvilág egyszer, merre fordul a tétova lépés az aszfalton?

(Az utolsó emberig 2016)