Övegh Zoltán

Ha a szemedbe néz többször is ezzel a barna szemmel, az nem jelent túl sokat. A semminél többet, ám akkor te is bátran nézz a szemébe. Ez még nem jelent szemezést, hiszen első találkozás. Miért van rajta ez a piros sapka?  Így még bájosabb a lány és nem az utcán vagyunk, hogy fázna a kobakja. Hellyel kínálom, hogy leülhet (lemondok a sajátomról, hiszen hölgyről van szó). Nem, foglaljuk be a csocsóasztalt s menjünk játszani.

Nem tudnak nyerni az új jövevények- Egyik gyengébben játszik a másiknál. A visszavágó sem hoz jobb eredményt, de még a harmadik játék se. Zöldesbarna meg mogyoróbarna szem párbaja volt. Mondom a lánynak, egy kesztyűt szerezzen be. Én bő egy hónapja használom és akkor nem csúszik a keze.

Ha a fehérnemű tartalma a vendégcsalogatásért nézelődik a szellőzkedő takaró köpenyében, a 'fekete jelzés' nem egy rossz előjel. Férfivendég feltűnésénél a behajolt 'kosár' érdeklődhet az igényért és a behajolt 'tartalom' köszön a hangulatnak, könyökölésnél a báj ártatlanul 'fennakadhat'. A zene csörömpölése a segítő hangját adja, hogy táncra perdülhet sok fiatal láb. Nem előírás a nyílt s lengébb öltözék, mindössze a késő vénasszonyok nyara alkalmából kap meghívást.

Viki hív, hogy hol a nyúlba'n vagyok? Négy pasi pályázik rá s neki egyik se kell. A német írásbelit ismétli és egy órám odaérni, hogy felcsigázzam Őt a szövegelésemmel. Azt mondja, kósza hangokat hall (Smárolok, netán?). Mondom, látnok vagy női megérzés? Azt feleli a kérdésre: nem. Röntgenfülei nincsenek, ám nem hülye. Neszt azt hall a vonalból, hogy apró cuppogások csiripelik az étert. (Valóban egy sötétbarnát szépelek, aki néhány zsibongóval arrébb oroszból van megmérettetésben s eredményre vár. Úgy döntött azonban, hogy elcsábít az öltözéke megnyitásával. A barátnője már elment, akit ismerek s Őt már várja férfi ott odahaza). Simogatom Mariannt emígyen az ajak csatájának vonzalmában. (Amikor úgy határoz e váróban, hogy: elég, már hagyom is magára. Neki még hátra van a török másik fele)

Vikihez érve nem kések el s viccelődve lehord, hogy: 'megcsalsz, Te gazember?' Átölelem és a nyakamnál ölel, hogy: 'szerencséd, hogy öreganyádnak szólítottál'. Átsimítom a mellkasát a háta mögé férkőzve, miközben a 'mellek kosara' után spanyol szöveg eteti a szemem (Be kell mennie, megvárom Őt. Akinek az oduja nyílását egy ideje karban tartom, nem fogom otthagyni. Hogyne, aztán majd más megdugja (helyettem). Nem kell elveszíteni Viki bizalmát).

Nehéz, de megvan és szabadságra küldi magán a gombokat a topján, hogy ez van a ruhája alatt. Egy formás alakzatot látok a melltartóban s tetszik, ami elém tárul.

Beugrunk egy házba. Azt nem mondja meg, kié. Irány a háló. Tudom, hogy mi a dolgom. Kérdezem a lovaglás alatt a nyelvvizsga részleteiről. Ő arról kérdez, milyen volt smárolni a fruskával? Én jelzek Neki, hogy: készüljön, mert jön a kilövellés.

Csajos este a hőségben a tengerparti ház előtt és összegyűlnek a nők. A fellobogott tábortűz meghozza a hangulatot. Öten vannak legalább s beszédbe kezdenek. A helyenként felszólaló szél táplálja a tüzet. Egyikük mondja, ilyen melegben kevésbé hord melltartót. Egynek nincs gyereke, de már terhes. A szél keltette hullám búcsúztatja a szünidőt.

Egy kör után a férjek mint férfiak fát tesznek a fényre, hogy az ágak táplálják a tűz szemét. Ahogyan halad az éjjel, nehezen hűl a levegő. A morajlásnak is melege van, éppen tett egy kört a világítótorony felé s onnan jött vissza. A homok enyhül a forróságából, lekerülnek a felsők némely helyütt lekerülnek és az ág pattogása kezd az értekezésben új kört ide a partra.

Az este választ egy másik alkalmat, mely bőrülések közt újból gondolatok átkortyolása zajlik. Nem nézi a dolgozó elme az idő múlását, valamiért ezúttal is szükségtelennek tartja. Csak merüljön el a női szemekben a férfi tekintet és hallgassa a szavát. Egy kicsi szünetet kér, amíg apró szájpuszikat kap az el nem sietésben; majd újra felém fordul az ajka tátogásban, hogy figyeljem a számára fontosnak az elhangzását.

Amikor egy fővárosi ivó teleitta magát, van hogy záráshoz közeledik a hangulata és sötétednek a fényekbe az eddig megtelt bútorok. Még nem áll fel a láb sehova, mert illat kér engedélyt valami guggolásfélében a leparkolásra. Nem ül be sehová még, de majd' egészen belátni az öltözéke alá. A továbbiakat illetően csak lazuljék el a derekam s hunjam be a szemem? A pajtásom itt szemben most vár, amíg néhány kanyarodó cuppanás a torkolatban elhagyja a kereszteződést illetve az ajkak egymáson csónakázásban megegyeznek; hogy számukra melyik hasította finomabban a vizet!?