Övegh Zoltán

Itt ahol körülölelnek a sziklák a levegő szavában. Meghallgatja az ember nőként, hogy mi a gondolata. Ez a szirt meg a többiek a társaikkal gyakori ébresztésben vannak a lég áramlatának van, hogy paskoló kezei által. Ide a farkasok is elvétve tévednek, mert könnyű a széleken a megcsúszás esélye.

A hiénák nem lusták ide feljönni, azt Ők is meggondolják. Mert szép e különálló sziget, ám nem érzékeny nőknek találták ki. Járjon is egy kört a talp és legyen valami a testen, mivel valamilyen minőségű szél mindig fúj. A szellő teljes csendje csak a sziget túloldalán tapasztalható, de oda már elmerészkednek a sakálok.

Annyit kívántam mindössze mondani illetve előadni e környezet változatos testének öltözetéről, e sajátos elkülönítésű paradicsomba kettő ok fennállása esetén érkezik a Nő lakni az átgondolt zarándoklatába. Az életébe már nem tud visszatérni, de mindene megvan s csak itt nem talál rá a múltja. Vagy pedig az Ő döntésén alapul eme pihenés ilyen magasba történő elhelyezése. Aki ide feljön s a Nőre rátör, nem biztos hogy hazaér.

Könnyen csorbák a felkövesedett utak és ne is sokáig nézelődjenek benne a férfiak, hacsak nem ismerik az utat. Az életüket parttalan útra tévő nők a végtelen biztonságot élvezhetik itt a komótos öltözködés minden kivitelezésében. A túloldalra csak akkor terelődik az útjuk, ha dolguk vagy elszámolnivalójuk akad. Nem ritka a Nő fegyverrel vagy olyan kísérettel erre így van.

De ne kalandozzon el a száj, a sirály rám is pirít (rivallásban). Most vagy nézelődöm vagy tartok valakihez, ám a sok duma erre nem kifizetődő. Azaz, inkább ott a másik parton nem. Meglibbenti az ajakhoz a haj szálát a szél meglóduló karja s ott marad, amíg újabb ilyen 'hullámát nem verő hajó' nem érkezik.

Visszavágyik a szív a Bahamákra? Csak a sziget kell, nem vágyom Vaas őrült paradicsomára. Az lehet, hogy e hon több templom torony magas és alul is építkezik. De szíve van e szigetnek és ide dobog most is vissza. Nem kellene Valerie Constantine - t meglátogatni? Mindenre van idő és magasan érzi magát a szív a legjobban. A háborgó tenger mellett is lehet lakni, csak ott könnyebben ki van téve az ember a vihar akaratának illetve a tenger kék hullámzásának az áramlatokban. Az is igaz, hogy odafent meg az elszigeteltség adja a hátrányt. De cserébe mindent látsz ebben az országban és a szigetcsoportok összes közeli hegyét belátni.

Én az erdőben, a tisztáshoz közel szeretek lenni. De ne legyen messze a víz, a part! Így is elhallatszik ide a moraj. A sziklák visszaverik a hullámzást. A legnagyobb csúcsok teteje is sohasem vész a felhőbe illetve soha nem veszik a hóba. És oda is eljutsz. Megmutassam, hogyan? Nem, nem mászol sehova. Jól látod, ez egy sárkányrepülő (siklóernyő). A látogatásod most elhalasztatik és inkább itt maradnál? A hegyoldalba költöznél? Van ház bőven, melyik szirt vagy fennsík számodra a megfelelő? Minél közelebb legyen a felhőkhöz vagy még csobogjon s alattad a leeső víz? Napnyugta után azért zárkózz be és az sem rossz, ha a felszín alatti sétálást választod a járatokban e lakható pincékben. Maradhattak még a múltnak zsoldosai. Igaz, mivel mennének el segítséget kérni? Nincsen már épen maradt csónak.

Meghinti a part a hegységeket és a kósza felelet lentről válaszol még ha késve is a szirteknek. Dekoltázs látható finom női hanggal? Akkor Ő Valerie Constantine lesz. Felépült a kevésbé jóindulatú szándékkal belé fecskendezett veszedelemből. A vízesés keltette tóban szokott mosdani, ha kifogástalan az idő e sziget háborítatlan zugaiban. Nem jellemző rá, hogy közel engedi magához a férfiakat. Szóval vedd megtiszteltetésnek e kacér hivatalos öltözéket Tőle. Nélküle most lehet, hogy nem lenne otthonunk. Nem volna hová lehajtanunk a fejünket álomra. Nem mindenki tud innen elmenni. Kilométerekre van e paradicsomtól, ez az érintetlen és most már gazdag s színes dzsungeltől a szárazföld.

(Far Cry 2004 Personal Computer Video Game First Person Shooter)

Jó ezzel a közösséggel, csak mást szeretnék csinálni. Azt felelem a dirinek, hogy minden jó. Maradnék itt, azonban mégis több szeretnék lenni. Kellett volna egy ember s nem járult újra az óvoda elé ezért hogy én mit szólnék ahhoz, hogyha Rolandot betanítanám? Ugyanis más lesz felvéve ételhordónak.

Némit kuncogok az egymással találkozó karjaim felett és egyben a főnököm felé kérdés, mire figyeljek oda Őt illetően? Azt mondja a diri, tudom Én a dolgomat! Félrehívom Rolandot és mondjam valami nyugisabbat szeretne végezni. Ahol kevesebbet kell menni. De azt is hozzáfűzi: A diri a többiek révén tudja, hogy szoktunk kavarni.

Na, akkor indulás a gyerekekhez e nyárias dörgésben és üdvözölni őket. Ébredek s sötét az ég. A gyerekek alszanak és... az egészet álmodtam? Mindjárt mehetek haza. Oszló felhők voltak ott egykor, most megint egybeállnak.

Összeszedem a dekoltázsom és papírra leszek figyelmes az olvasólámpánál az asztalon. Roland áthelyezése mellém ősztől és az aláírásom nélkül neki nem lesz jobb. Aláírom, szívesen foglalkozom vele. Másnap majd beadom e kézjegyemmel ellátott kérelmet a dirinek.

(hatodik fejezet - Mosoly az arcokon, második évad)

Erősen esik az eső és a diri benéz e nap kezdete előtt, hogy csak nyugodtan haladni az oldalakkal. Most néztem csak, összetett karokkal járkálja csinosan az ajtókat? Jól van, felcsapni azt a könyvet a borítón túlra s tekintgetek ki kicsit az ablakra. Én ezt fel nem olvasom az egészet, dehát nem is kötelező az!

Most enyém e hét, aztán a csere a délutánok meg délelőttök között. Benéz Roland és jön a köszönésért. Nem, nincsen puszi a gyerekek szeme előtt. Ja, elaludtak a csöppségek közben? De a karjaim is gyönyörű csinosságban egymás kúszásában alszanak a szemem észrevétele nélkül a megnyílt dekoltázsnak köszönve.

Behunyva az ajtót bátor csendben nyomom ajkára a szájpuszikat, de azok van hogy az ajakon csókban landolnak? Igaz, Ő cserébe ölel s Én örülök ebben az esőben ennek a forróságnak. Ne menjünk el némit társalogni valahova? Zajt dob a fülünkhöz a konyha, benézek a picurok alvását kukkantva. Jó mesefelolvasás volt ez, Szaltó Piroska!

Mintha ott lenne valahol egy társalgó, az ott jó lesz. Nem ebédidő közeleg? Meg egyben a munkaidő vége. Piroskaként hajolva Roland tekintetébe az ajkára csókokat viszek.

(Mosoly az arcokon második évad)

Megy a mese olvasása és ez már a nózik alatt piszmogó csend. Kapjon kulcsot a dologtalanná váló női kacsó? Később is ráér ez a mellkas alatti kényelmi rend, attól még megtörténhet! A napozó dekoltázs homokozó tengeréről készülés a foglalkozásra s nézés ide be, ami is egy napló.

Hűvös tavasz révén bentre van utalva a foglalkozás mikéntje. Menjenek a csoportok sorversenyt és aztán akár szabad elfoglaltság? Érkezés a mosdóból meg udvarról, ki öleli át  a karba font testet finom illatában ülve? A picik alszanak, szóval akár csukni az ajtót kicsit s nem zárra.

Ők odabent az ágyban muszognak, ebédet meg elemózsiát vesz át a személyem a gyerekeknek. E juttatás második része már nekünk hölgyeknek érkezik, a csomag átvéve és elhelyezve. A személyem némit hátulról átölelve s e pár perc pauzára a kolléga úrral ajkak találkozásában részt vesz a test érző mámora.