Övegh Zoltán

Égnek a lámpák és az élet a fénnyel is él, fényt a villanynak a szobá(k)ba. A nappali megvolt, a hálószobába kíván menni e hosszú nap után a test a lábbal. Barna a szem a gesztenyében (A haj ugyanaz csak sötétben, a pápaszemet le).

A feszített tempót kövesse kellemes elterülés a lepedő fodrokon. Kosárba öltött pálma a párna a nő bájos szépségéhez e finom bőrű nyak alatt. A kényelmesen érzett ing a fehérben csinosságot lejt a testnek a pofi alá s szép, mutatós (így, a kényelembe lélegzett hangulat). Feltárul az ember előtt a pihenő bőr mindene. A nap sovány, gályázó teste majd holnap jön ezt újra megtekinteni. Most (azonban) mindent a simulásnak s semmit a szemnek. Nem kell ide más s semmi ruházat, az ágy beszél a porcikák mindenéhez. A köldök ragad hozzá hangosbemondóként megafont, mert most a sóhaj is pihenjen.

A fekete fehérneműbe öltözött bárány arany bőre nem pusztán szimbólum! Kettő égtájban is szót kér, pedig pihentető takarásban van a bántó s sértő és becsmérlő szavak végett! Az ereszkedő pántok néznek be a kosár mögé. Ereszkednek bújva s nézik a fáradtságban pihenő test finom, illatos gőzét. Ez nem egy királyi lakosztály, egy személynek jó. Most csak nézni kell ki a fejből vagy befelé kicsi alvásért ezen a méretes ágyon.

A fej felett kissé jobbra tökjó töklámpák fénnyel integetnek. Befejezi a száradást a bőr (érzi a ruha térhódítását a test hajlataiba e zegzugok sarkain). Ez a robotmunka mára elment nyugdíjba s jöhet a kényelmes sóhajok órája (a süppedő ágyban). Nem hallani az utca óráját e sűrű fővárosban. E nadrág okét pillant a szemnek, itt fent pedig a kényelmes ing mondja: Ez a nap vége s megnyíltak a gombok? Az utcáról a kényelembe vált a hangok orgiája az emberek szájából, nem sebzi a fület. Ideje kényelembe ülni ezen a kanapén, szemüveg nem kell. /Ilyen az körülbelül, ahogyan egy nő érzi magát egy zenei napot követően fürdés meg átöltözés után./

A vénasszonyok van, hogy tök hasznosak tudnak lenni. Én imádom őket. Főleg, ha évszakot hoznak. Az pedig a nyár, ez meg annak egyik estéje. Lányok a tarsolyban hárman, kiszállás e szép (emeletes) lakra az erdőben. Honey meg Bedhy az autóból mennek fel a cuccokkal s villanyozzák be a szállást.

Valószínű, felsegíthettem a lépcsőn poggyászaikat (mert sehol sem látom őket). A fényárban úszó földszinti udvart annál inkább és Bee - vel beszélgetek. Feketében van és mondja, minden szervezést köszönnek. A szemem belesimul szőke hajába. A hangja arany, ahogy hallgatom. Akkor ők is örülnek, hogy a popegyüttes visszatér. Ez újabb öröm a sofőr, az énszámomra.

Valamibe beleütközik a szemem és füst száll fel, ez pedig már kifújás. Maradhatok beszélgetni? Akár itt is alhatok, ha gondolom. Feleli Bee (S szív a száljába újra maga elé nézve. Az aranyos, kecses lépteiben még ezt megelőzve meggombolja a nyári kabátot. Fantasztikus, nyájas idő van az estében) s fellépkedve foglal helyet a verandára. Nincsen hamutartó, hozok. Botladozva tévedek a dekoltázsába és azt illetően Bedhy a legjobb, arcra azonban Bee a kedvencem.

Mondom nekik, itt nyugodtan próbálhatnak. Kilométerekre van innen a lakóövezet. Ez kétszintes ház az aljával együtt, de a jövőben akár egy teraszt vagy kilátót is lehet tenni a tetejére. Ez az ingatlan nem az enyém, de az én nevemen van. Hangokat hallani s a másik két bestia az. Készen vannak, átöltöztek és tegye azt nyugodtan Bee is. Én menjek fel és addig most velük fogok beszélgetni. Örömmel! Engem az érdekel a legjobban, mikor hallhatom őket zenélni? Mikor van koncert esetleg? De nem feltétlenül erről kíván felüdülten fecsegni két ilyen hölgy.

Rákérdeznek, megkérdezik a csevegés végén. Elfogadom, ott alszom velük. Azt nem mondom, hogy mindegyik éjszakát (nehogy tolakodásnak vegyék). Kérdezik, hova szököm? Nyugodtan aludjak velük egy légtérben, végülis nem esznek meg. Na, akkor kezdem az autóból (ezúttal a sajátjaim felcuccolását).

(álom)

Nincsen negyedik, de háromig elszámol a dob. Sorakozó minden vörösnek és dalra. A gyermek oroszlán adja az ütemet, felállt a sor? Táncra és ropogjanak ének alatt azok a lábak!

Ezek az arcok függöny mögül is mosolyognak, most viszont át kell ugrani azt és a színpadra. Szökkenés fel, dalra! Mikrofont el nem lopnak s halljam mind a hat diákot egyben a dobogón meg talárokban. Az arcotok búcsúzik a gitárok felett, mi Tőletek soha!

(Középiskolások hangszálai)

Mondd a szíved dallamát a szemembe. Hangom az nincsen, még nem tudok róla. Ez a hangszálaim melegedése? Dobjuk le azt a kabátot valahova. Hely az nincsen, jó lesz itt valamerre a mikrofon mellett.

Ez csak pár perc. A melleiben is elveszek, de a szeme...! Irakból jött vagy mindössze ennyire trópusi származásban a gyökere? 

Ekkora mikrofont se láttam még kézben életemben. Ha mégegyszer megtúrja a haját pólóban e fehérben a felvétel készülődésében, az elélvezésben fekvőrendőrbe akad a nyelvem.

Erőt veszek magamon, mert én csak egy pulóverben a lábaim állásában türelmesen pihegek a feszengésben a pulóverben zöldben. Nemrégen tavaszodott ki. Az ott egy zé pluszos televízió autója? Kisbusz, ha jól látom.

A bánya vágatokhoz tartok a völgyben Éváért. Ő úgy vélekedik magáról, hogy csúnya. Ebben téved. Fényképen is látható ruha alatt, amiképpen a barna blúzában üdvözöl engem az a test. Nem kapok tőle több képet levélben, de mobiltelefonszám üti a kezem szemét. Indulhat az üzenetek nyomogató süreje. Szent a Lőrinc a hegyekben. Mindig tudtam, hogy vár engem valami Pécs mellett e Baranya környéken. A felhők biztosan megmondják majd, hogy végül vállalkozó lett - e?

Egy messzebbi lány ellát a fényképe végett részletesen megírva nekem a mellbőségének a méretével, ami ehhez a vöröslő felsőhöz kézhez álló eredmény és elfekszenek ehhez a szemek bennem. Ő messze van a fennsíkok mellett, azért jó volt ránézni a sötét tarkás haja alatt a teste köszönésére.