Övegh Zoltán

A pokolban sétálva a somfordálásban kellemesebb járni - kelni a semmiben. A kárhozatból érkezvén van a várakozás, mert adódott valami cserébe a gyorsabb szabadulásért. Itt találni kell csak valakit, ki kijuttat vissza az otthonomba. A saját világomba s nézelődöm majd a behunyt vörös ponyva szemöldöke után a papok ponyváját nézve, haza szeretnék jutni. Ez nem az én világom, másé biztos. Én nem ide tartozom. Engem várnak odaát, még ha nem is sokan. De az a kevés fontos ilyenkor, amikor is mocskos szemétládákkal vagyok körbe véve. Eddig sikátor sikátor után volt. Most a hidegből be lehetett lécelni ebbe a néhány fokkal enyhébb hűvösbe s ez is jó. Itt a papok között nők is lehetnek a csuklyás gönc alatt? Mert azt ennyiből nem lehet megállapítani.

Hol vagyok? Azonkívül, hogy egy ágyban valahol az élet játszóterén. Kellemes ágynemű, a balomon a Nő. Fehér fehérnemű, az arca szemüvegbe és mosolyba öltözve. Tőlem balra szőkeség s fehérnemű cserét hajt végre, vöröset vesz fel a felsőtestére. Házibuli lehet, de inkább nyári tábor szimata van. (S hol a többi fiú? Hárman vagyunk összesen)

III. évad

Asszony várakozik teremben, hogy neki ítélik a fiúcska gyámságát? Ki tudja még sajtolni az összeget s várja a döntést. A bizottság neki ítéli a roma gyermeket és hazaviheti Őt. Különösebb indoklás nem hangzik el a végzés során. Ki tud fizetődni részéről az összeg, a hivatalos okiratot meg kell várnia. A gyerek azonban az Övé és gyámként a nőcskének ez a lényeg, hogy hazaviheti a kiskorú fiúcskát. Azt nem tudni, hogy az apával illetve az anyával (vagy a szülőkkel) mi van. Lehet, ők nem jogosultak a felügyeleti jog gyakorlására. Jön majd ki a jogilag már nem árva kisfiú, e Nő az egyetlen rokona és hazamehet vele. Amíg folyik a várakozás és kattog az utolsó perc, kényelembe helyezi magát fotelt kiszúrva magának (keresztbe ülve karjaival a fonódásban) s ezzel megnyílik nagy szájúra a szép tarka inge. A melltartó is türelmesen vár az alatt nézelődve a levegőre, hiszen sikerül a kicsi fiú gyámságáért az illetőket megfizetni.

Jack Napier még zavarosabbá lett, mint amilyen gyerekként volt. Jokerré válva a szakjelentés zavaros viselkedést állapít meg.

Felölteni a gúnyát, mert az értesülések szerint egy még nem serdülőkorú kislányt tart fogva valahol a társadalomtól elzárt; eldugott kastélyában.

Ennyire beteg nem lehet ez az ember, legalább négy macska szoptatja Őt. Ezt rossz nézni, denevérként is kifordul az elmém a látványtól. Egy cica megdöglött? Nem, hála istennek. Pillan a szeme s megindul, csak elfogyott a teje. Nyomás az előörs várba, az óratorony mutatójában megkapaszkodom s kettő lovagféle fogad. Megkerülöm a kardjaikat, libbenés a toronyba.

Kacatok és párnák között meglelem a kislányt (barna haja s sugárzó szeme van), mosolyog. Hazaviszem Őt a családjához, biztosan várják a szülei. Kétszer is magamhoz ölelem, hogy nem esett semmi baja ettől a szörnyetegtől. Több mint erősen kicsordulnak a könnyek még denevérként is belőlem. Menjünk innen! Napier-t elkerüljük. Amíg a környéken halad az út, denevérgúnyában sem ereszkedem le a városhoz. Az nem érdekes, én mikor érek haza. A kislány legyen otthon, az a mindennél lényegesebb. 

Már jöhet is az indulás, de még az éj kezdete előtt. Jack minden lépésétől tartok. 

Nem biztos, hogy Ő rabolta el a lányt. Jobb azért biztosra menni.

A vállalkozáshoz beérve a titkárnő kérdezése intéződik a főnök felé. Nem értem be úgy, ahogy szoktam. (Szóval behajolás fogad. Szép, amit látok. Menjek beljebb) Panaszt emelnek rám mint főnökre, mert valakit elhanyagolásra kárhoztattam? Bentebbre érve és a barna hajú után a szőke titkárnő az asztal mögül fogad, menjek oda hozzá? (Ez egy nagy cég) Na...!, odamegyek elébe. Mi hibádzik a jó hangulatból a megfelelő hangulathoz? Mit kívánnak Tőlem? Nem foglalkozik a vezető az alkalmazottaival? És mi van, ha e hölgy a sötétebb öltözékében foglalt? Leereszkedés hozzá és köszöntöm az ajkát (módosan téve azt) Még? Ennyi nem volt elég? Módosabban..., finomabban...? (Akkor Ő az, kivel foglalkoznom kell? A másik lehet a foglalt? A barna?) Ja, ha nem csókolom meg rendesen, akkor akár panaszt emelnek rám új főnökért (csilingelve)? Ez kell? Ezen múlik? Rám néz a mosoly, hogy ez így jó s máskor is foglalkozzam Vele. (Amint tiszta a hangulat, megkérdezem Tőle, dugjam is meg? Nem szeretném a rossz hangulatot itt begyökereztetni. Ez egy nagy, nívós cég. Én mindössze abban voltam, nem kell a titkárnők bármelyike között viszonyt kialakítani. Még ilyen kicsit se)