Övegh Zoltán

e című előzménye): Bennem van a hiba, mert sokáig válogatok a szebbik nem közül. Akkor elmegyek, senkit nem kívánok zavarni a problémáimmal. Hogy nem találom a helyemet még mindig s évek óta. Nem kell elmenjek, igyak csak. Ő is iszik. A meghívott lányok engem néznek, hogy: valószínű be fogok önteni a garatra. Engem kell figyelni, mikor ébredezem. Egy barna jelentkezik önként, hogy már most odaül mellém. Ilyen kiütött állapotban? A buli hamarosan elkezdődik és feküdjek csak el, senkit nem fogok zavarni. Én hamarosan beiszom, elsötétül előttem a világ illetve el is alszom. Itt, a fotelben

(álom)

ik: 

Labdarúgó labdát a lövés erejével megállítva a nyakamon tisztelgésben tör ki a közönség. Fáradjak a lelátóra az elismerésben s átvenni a díjat. 

A labdát egy nagyobb célért hajítsam el. Megteszem, ezzel kivívom egy bizonyos létszámot képviselő közeg furcsállását és távoznom nem feltétlenül kell. Azonban nem a legjobb pont. Megvan az igény benyújtója és a babonázó barna szemével a barna hajában megkeresi a tekintetem, hogy ez az Ő kívánalma volt: kettő férfit akik ikrek, megleckéztetni. (Megalázni) Ma még ne menjek el. Nem hibáztam, csak: ez.. persze, hogy nem tetszett mindenkinek.

A németek vesznek össze apróságokon (tényleg, hogy is lett egy pillanatra tél. Az előbb még virágzó nyár volt, most meg vékony hótakaró fedi a fűt. A füvet s hirtelen falun vagyok. Ja, pár pillanat erejéig, aztán megint vissza a vízpartra s újra sugárzó nyár van), hogy kinek micsodája nincs meg.

Füst száll alá, de nem tapasztalok cigaretta szagot. Pedig itt valaki dohányzik a fák között. (Fel is tűnik a hölgy melltartóig kibontott mellényben. <De inkább top ez?> színt illetően a sötétbarnában. Itt van a jutalmam, fáradjak csak mellé a fák között. Őt hallgatom, rajtunk kívül nincs egyéb személy itt. Készen vagyunk, én engedély nélkül nem mászok rá s nem fogom megkefélni. A nők közül Ő az egyetlen, ki a testét mutogatja. Ez egy szép, fehér melltartó. De biztos, hogy nekem mutogatja? Barátkozzunk? Jó ötlet, semmit nem kívánok elrontani. Kevés embert enged közel magához s engem várt, ha esetleg összefut velem. Teljesen azon jár az agyam, Ő kicsoda?) Inkább a tekintete beszél. Az első jutalom az, hogy ott a tömegből rám nézett. A második az, hogy most lengébb öltözetben itt van velem a fák között. Semmit nem csinál, meg se szólal. Csak szívja a cigarettát és közbe' nézzem azt, mi van a megbontott ruhája alatt. De ha van mondandója, hallgatom (én legszívesebben udvarolnék neki, ám nem én osztom a lapokat a játékszabályokhoz. Csak egy játékos vagyok).

(álom)

Mi a teendő, ha a Nő bízik benned? Ám nem szeret, csak kedvel. Ha a Nőnek nemet mond, kérdőre fogja vonni: baj van - e? Ha belemegy, nem kap semmit a vágyon kívül. Igazságtalan választások a pokol szeretetében. Egyik oldalon a kihívást igénylő szerelem, a másikon az érzelem nélküli kavarás a szerelem könnyező oltárán a kád ágyában megkeverve. A másik Nő megvan, de csakis az ajak őszinte szívére. Ha tudnák, hogy Én mindkettejüket szeretem. De most, ez időkben csak az egyik lehet az enyém. Nem állok szóba az ördöggel, mert akkor értetlennek fog hinni. Odamegyek és szeretem ezt a környéket. Nem a város legszebb része, de felvirágoztatott s azért hordoz magában nekem; a szememnek emlékeket (melyeket aztán az, tovább ad elmémnek). Itt vagyok s megérkeztünk. Igen, igyunk meg valamit és beszéljünk át pár dolgot. Bő kettő óra áll rendelkezésre s szépen lassan a sugarával nyugalomra int a nap délutáni kóborlása. Egyáltalán, legalább egy kicsit is szeret engem? Nem felel nekem. Egy kitérő, ám nekem valamennyire értékes választ ad. Bocsánatot kér, amiért eddig nem tudtunk nyugodtan együtt lenni (Ez már saját ház). Menjek el? Ne, még maradhatok. Azt mondja a 'nyereg munkája' alatt, készüljek egy meglepetésre. A barátnője mondott valamit neki s tudja azt, hogy nekem az fontos. Hogyhogy még nincs férjnél? Megint nem arra felel, amit kérdezek. Az hagyja el a száját, a telefont figyeljem. Ha üzen, megint itt a helyem s akkor újra a szemébe nézhetek, mialatt Ő alattam van (de: mikor fog szeretni? meddig 'akarjuk' még ezt a játékot játszani? Nem bízom benne, csak adok esélyt. Nem határozottabb nálam, de... erősebb, nagyon is erős a jelleme hozzám képest) S a sirályok könnyező hangján élvezi magát a csúcsra. Azt mindenképpen meg kell hagyni, gyönyörű ház ez a város északnyugati dombjai között (már majdnem az emelkedőn).

Még fel se keltem, a redőny sincs felhúzva (lent van). Fent vagyok, csak éppen az ébrenlét állapotában. Azt mondja apám, egy több mint ifjú hölgy jött hozzám a nagyapjával. Aláírok s miért csókol meg kövér szenvedéllyel e több mint cuppanós csókra? Azt mondja a lány, ez egy kellemes dolog s még kérdezi is: nem szabad csókolózni? (ha engem nem csókolhat meg szabadon, akkor feleségül jön hozzám) Nagyapa kérdez: ezt a férfit választod, unokám? A második vagy harmadik lánya lehetnél. (Én ugyanilyen nagy cuppanósra viszonzom az Ő kövér érzelemben hánykolódó csókját, ha már így 'a sirályok biztatva visítanak'. <Megcsókolom, ha már szabad>)

Nem fogadja el a lány, hogy nem vehetem feleségül (kérdez a papájától: férjhez mehet hozzám?). 

(Apám is megnéz'i ezt) /Na, most már felöltözhetem, de nem nagyon enged hosszú pórázra a lány. (Csak időnként benéz a szobába, hogy mit hányok magamra) /

Amikor a naptej beszél hozzám és a nő németül karattyol az utasülésen, leszállhat az éj ezen a nyári éjen. Fogalmam nincs, melyik hónap. A nap járásának hadoválása tart szóval meg a hőfok, hogy milyen évszak van. Közeleg a szállás megközelítése, igaz? Hát, a nap már lement. A busz világítása adja csak a világ fényét. Egy határozottan nyílt dekoltázs hív át magához majdhogynem melltartóban, hogy: miért ülök egyedül? (És? Ő is egyedül van). Érdekel ez a test, de az is: amit mond (ide nekem az arcomba). Na, azt ott. A lényeget akkor kapom meg, hogyha eladtam magam. És, érdekel? Kezdjük az elején, átülök a hölgyhöz. Nem vettem észre, észre kellett volna vennem. Ismerem Őt, csak hát: mással voltam elfoglalva. Egy órán belül meg kell Őt puszilni, mert: azt hiszi különben, hogy valami baj van vagy bajom van vele.

Nem sokáig ajánlatos habozni, de tényleg. Honnan tudtam volna, hogy Ő ezen a járaton fent lesz? Nekem nem szólt.

A szállásra érve (s átöltözve) dugjam meg Őt, ellenkező esetben megbántom. ezt nem mondja, ám a szemébe van írva. (Kérdezem a lényeg után, minden rendben? Most már igen s azt mondja. Az jogos, hogy Ő nem szólt. Elfelejtette. Na, jó: megdugták. Kérdezem, akkor: Vége? Nem, dehogyis. Mert Én még szeretem. Azt pásztázza a szemével, ideje elkérnie a számomat. Na, akkor ennek így már van kavaró értelme)

Az egyik este alkalmával az út során beőszült és rövid hajú férfira leszek figyelmes (itt hátrébb a buszon).

Sötétkék pulóvert visel (élénk sárga apró csillagos szegélyezésekkel a mellén). El kívánja venni a sötétbarna nadrágomat. (Az az enyém) Visszaadja, mert látja. Hogy tévedett (illetve mindössze ugratott).

Persze, hiszen az én aprópénzem van benne,

Kérdezi, mi van azzal a nővel?

Vele? Hááttt, a semminél több valami történt a zárt falak között. (Lefeküdt Velem)