Övegh Zoltán

Mátyás király palotájának romjain járok és Ő szól hozzám a sziklák mögül? Nem. Ez egy megnyerő barna szemű és szintén ilyen színű, egyenes s rövid hajban pompázó nő. A külseje oly fiatalos hozzám képest, a lányom vagy a húgom lehetne. Mit mond? Jövendöljön nekem. Villanyoltás vár a Kárpát medencére? Felemelkedik Attila népe mostanában avagy a turul átok marad és marjuk egymást?

Rövid mesébe kezd semleges válasszal a villanykapcsolót fény feloltásához mostanában ne keressük. Ajnássy Márton képviselő úr elbukott és a kommunista rendszer pátosza hatja át életünket. A masni ugyanaz ami volt, csak ötvenkettő csillagos színezettel. Amíg fel nem ölti magára az egykori Óvilág a modernkori Európai Egyesült Államok megnevezést, Európa nem emelkedik fel és csak torzsalkodni fog önmagával. Tehát a ködben maradunk, annak minden párájával.

És a Magyar Szocialista Párt?

Azt feleli. Nem vérzik, de sír a párt. Fel nem fog emelkedni már soha az egykori Horn kormány fényébe. Horn Gyula volt az utolsó huszadik századi politikus, aki Angela Merkel romjain láthatta az NDK - NSZK felbomlása után Németország felemelkedését. Ami minket illet, nem tudunk még összefogva együttműködni. Megegyezve egy, nagy döntést meghozni. Kiveszett Hungária utódnépének a gondolkodásából a hosszútávú elképzelések meghozásának tervezése.

Villany akkor jön, ha az érdeket a józan ész váltja fel. Megsemmisülés nem vár ránk, de jelentős meggyengülés igen.

Elköszönés nélkül húzódik vissza e nő a sziklák falának kőtömbjébe, én pedig megindítom a sétámat innen fentről oda le e csodás napsütésben. És csupán bízom benne, hogy nem képzelegtem. Ez a képzelgés is rémálom volt. Az egyetlen biztató jel, hogy nőtől hallhattam eme intelmeket s nyájas hangja volt tagolt lejtésben.

(álom)

A napnyugtában érkezem? Hol az Ukrajnából kimentett feleségem? Nincsen szálloda és ezek japán nők jellegzetes köntösben s kék öltözetben. Folyton elém kergeti magát egy nő, hogy ne akarjak az ülepére ülni. Én nem akartam megcsókolni, csak megölelni.

Végre átkarolhatom s még fel sem ocsúdom, amikor nyújtja ajkait a karjaiból. Az éhségem a szenvedélyben karolásba táplálkozik és ez már bizony az ajkak tánca keringőben. Még mindig a szépséges, rőt illetve barnás hajú nejemet keresem. Ő nincs, de egy tarka meg rövid hajzatú férfiú igen.

Alattunk fut a félig koszos, nagy főút. Fák nélkül és mondom a talányom, aztán fel leszek világosítva itt keleten. Ugye, ez nem Japán? Csak az agyam ténfereg a kérdésben, pedig ez sajnos az lesz.

Ez a talpunktól lefelé nem ezerszáznegyven méter és nem is ezernegyven méter, mindössze száznegyven s rá is nézhetek ha gondolom itt rézsút jobbra előttünk e felhőkarcolófélékre. Egymagasan lehetünk velük, nézem az egymásba kígyózó utakat. Az egyik délre vezet ki a városból, a másik keletre. Felüljáró alatt vágja meg a sztrádát mellékút, ami összeköti a szállodákat?

Tiszta az ég és a hegyek felé lehet e szállás, mert előttünk minden csak magasodik északra. A nap helyezkedő nézelődéséből ítélve ez a délután beszélő lába. Van itt egy erdélyi s holland származású szőke hajú kan. Megkérdezem Őt a feleségem hollétéről, mert Én nélküle nem megyek haza.

Hárman voltunk vala, de csupán én éltem túl? Az orosz nő arca is beugrik a vágyat keltő szabad melltartójában és tarka hajával. Irány a szoba a félholland származásúhoz, amúgyis hívott magához csevelyre a szobájába. El ne felejtsem neki feltenni a kérdést, mivel a szeretett ukrán nő hiányában vonakodom megkezdeni a pakolást Tokyóból vissza a szélére a Balkánnak.

(álom)

Szép estére virrad ez az este? Talán e keleti nők a tévé meg újságjaik előtt tudják a választ foteljükben ülve. Amikor újra keleten éri az embert a reggel, elgondolkozik eseményeken. Ám nincs sok módja az ámulatában merengésre.

Az asszonyok mellett a vékony nő cikázik, hogy én bejelentkeztem nála ölelésre? Nem elülni kívánok benne és ebből végül csókban való összeforrás lesz. A forgalmas japán főváros szívében lehet a nézelődés ábrándja, mert a talp alatt fut el az autópálya csíkos teste. Barátságos férfi szólja meg a lelket e nappalban, ez itt lent száznegyven méter.

Nyolc a lába a mászáshoz, de nem pók a szeme. Rója a boltozatokat, amik helyenként padlóvá válnak. E hangárban minden olyan, amiként tűnik. És semmi nem az, aminek látszik. Logan nem tudja meghágni a falakat, neki adamantiumból acélkarmai vannak.

Szól az iksz men, miközben az egyensúly nem kell itt a plafonról lógva. Készül a Lambert vidámpark és csak róni hozzá talpban a nyomokat! Az egyik világ letűnik, míg a másik születésben van? Nem a sötét látszik s ezen erődítményben a fény gyakori vendég, ha ebédszüneten vannak a lábak.

(álom)

Leróni falak örül a köröket e kőépület kövületei között. Amíg a hang azt nem jelzi, hogy elég. Szállni le a padlózatra s ereszkedni az érkező mester köré. A kezét nyújtja fél szemében, ami hiányzik is a jobb gödörnél és a bogár helyére mi költözött?

Értem amit Önmagam mond, csupán a cél idegen az elmének. Miért egyesüljön két lélek? A tudat úgy látszik gyorsabb a test gondolkodásánál, mert nyúlik a kéz. Jár egy párszor e tetőn az elme, de ezúttal miként száll alá mozgáshoz az edzés?

(álom)