Övegh Zoltán

Személyes
MotoszkaDaniel•  2024. március 3. 01:22

A halál tetején? (álom)

Martin Perez tábornokkal vagyok és a gondolataimmal a szeméhez beszélek. Süllyedünk és lehet, hogy mind itt maradunk. Pedzegeti közlendőjét, hogy a sárkányok győztek s elhagyni nem tudjuk e hajót, ám a halál sem érheti el a felszínt. Néz rám, hogy fel fogja robbantani a nyomáskiegyenlítőket.


A robbanás után vannak már e gondolatok s a társammal látjuk, a tábornok sehol. Talán túlélte vagy meghalt? Nincs semerre az alakzatának az árnyéka, a víz meg már a derekunkig ér és mélyen vagyunk. Nincs oxigénpalack, mégis visz minket az életösztönünk. Negyed méter helyünk sincsen a komával, de tudunk lélegezni. Azt se tudjuk, milyen mélyen vagyunk. Csak sejtjük. Hallani a gerinc ropogását, bármikor kettészakadhat e robbanás okozta sebekben ázó tengeralattjáró.


A víz kiszorította hely elfogy és elvesztem az eszméletem, mégis lélegzem. A koma is itt van! A tábornok szerintem meghalt. Ha nem fulladt meg, akkor a tenger illata a vízben a tüdejét megajándékozta vagy a nyomás kikezdhette a testét. Esetleg még élhet valahol odalent? Egy épület tetejére nyitjuk ki a fedelet, ekkora volt ez a tengeralattjáró? Menjünk ki a partra, azért próbáljuk meg Mr. Perez urat megkeresni. Csak nem halt meg! A jó ügyért ajánlotta fel, hogy feláldozza az életét. Egy épület tetején vagyunk és mászunk le onnan a haverral.

MotoszkaDaniel•  2024. február 27. 23:43

Szenvedélyláda HARMADIK

Alexandra kérdezi, átjövök - e? Jelentett nekem valamit az a (bulin elcsattant) csók? Mert neki igen. Az egyszál öcs jön értem és még az is idősebb nálam. Valahonnan kotornak egy hálót, azért mennyivel jobb már így játszani.


Megérkezik a legidősebb nővér és nem lepi meg a beszámoló. Christina mindig is falta a fiúkat. Nem az lep meg, hogy mozog a szerelése deréktájt. Akkor se rögtön áll meg, amikor helyet foglal (hogy hozzám beszéljen. Mértékletes dekoltázsa van Melindának). Hanem az, hogy férjnél van és a férj a középső fivérem. Gyerekeik is vannak (na, az még inkább meglep. Négy van és még terveznek). Megoszlás? (Kérdezem). Fele - fele. Kettő fiú, kettő lány.


Melinda beszélni kíván a férjével és csakhamar el is vonulnak egy szobába. Utánuk Christina és Tas foglalja le azt. Azt mondja Melinda, az utóbbi években alakították ki ezt a szobát az emeleten. Ha valaki el kíván vonulni egy légyottra. Christina meglepődik, hogy a nővére előbb ment be házasélet keretében dugni (Megelőzték őket). Én most kint vagyok a verandán Melindával. Elszívja a cigarettáját. Én nem dohányzom, de kínál. Elfogadom a szálat.


Azt mondja Melinda, most menjek Alexandrával. Ha van kedvem, amint kijön Tas meg Christina. Mert utána vendégeik lesznek. Huhh, mondom. Arról Alexandrát is meg kell kérdezni. Azt mondja Melinda, szükségtelen. Ő már megtette és érdekli a dolog. Egy erős fél órán belül szabad is a terep. Azt mondja Melinda a füstök kifújása közben: maradhatunk. Nem zavarjuk őket. Csak az ilyen jellegű tevékenységek nem barátok vendéglátása közben valók a lebonyolításra. Kérdezem, mennyi időnk van? Azt mondja (legyintve), sok. Csak inkább időben szólt. Erős kettő óra van még, míg jönnek a vendégek. A szál elszívása után Tas és Christina kijön, mehetünk. Igazán szépen megvetett ágy fogad minket. Szag van, de nem büdös. Majdhogynem enyhe, kellemes illat. Az ablakon kinézve házak tetejét látni és jól a messzeségben valahol látni csak a végét. Még nem kezdtünk neki, pillanatra ront csak be Melinda. Hogy a fiókban találok tartalék óvszert. Be van készítve, ha esetleg csődöt mondana valamelyik. Zárjam az ajtót, mert csukja és hogy odalent találkozunk.
MotoszkaDaniel•  2024. február 27. 11:57

Szürkületlabda ütő nélkül és hol a háló? (álom)

Christina mondja, hogy jó buli lesz. Menjünk el a házába s már dekoltázsban biztat minket. Hárman vagyunk, három fiú és Ő. (Három fivér)


Nem jutunk el a házig, mert találok egy kalózbejáratot. (Oldalt a kerítésen bejáratot vájok. Christina dekoltázsa csak növekszik). Mondják: milyen jó, hogy máshonnan is be lehet jutni s nem kell várni kikeresni a kaput.


A fiatalabbik fivérem eltűnik a kergetőzésben. Előkerül az egyik kerítés padján. Ahogyan nézem, az ifjabbik bátyámat, Christina elcsábította (mert tempós, de nem vad csókban vannak).


A ház felderítése, egyikünk vigyázzon a még kiskorúra. Egy gyermek van a ház tető részlegében a padláson.


Leérve a játék a besötétedésben lévő szabadban folytatódik. Christina immáron legombolt dzsekiben szünteti meg a dekoltázst és ez fekete melltartó. Annyira jól érzi magát, hogy levéve azt magáról nadrágot hagy csak magán. (A kettő maradék fivér közé hozva a harmadikat játszani)


A pajta vagy szalon félmértékben szürkületi állapotába belépve szürkület labda ez és Lucius Malfoy biztat, ne zavarjon a háló hiánya. Gurítsuk a labdát.

MotoszkaDaniel•  2024. február 26. 22:11

Óraközötti szünet (álom)

A fűzfák alatt célszerű megvárni egy hölgyet? Június idusa lévén lengenek egymásba a fák, ahogy így látni az ablakból és éppen ellátni az egyik tanuló szemnek beszélő dekoltázsa felett.

A fél fül egészben hallja, hogy az egyik diák lepipázta hétvégén a komáját (még azelőtt, hogy: arra kérte volna, vizsgálja már meg a jobb mellét).

Ide is toppan Szilvia, aki Írisz húga. Amíg tart a szünet, addig tudjuk megvitatni a világ nagy dolgait. Azt mondja Szilvia, Íriszhez hasonlóan szintén fényképeszetet tanul.


István pajtás a párhuzamos osztályból küldeményben részesül. Egy pajtásától lenge ruházatos fényképre tesz szert. Igen, jönnek ki a tanulók dohányszünetre. Szó váltására kapom fel a kobakom. /(Anikó lebontja ruházatát legeltetésre? És igen. Érdeklődik, hogy puszi nincs?) Mint kiderül, azt az ajkára kéri. Vajon meg is lehet csókolni, ha már meg lehet tekinteni a melltartóját? A szemei elegánsabbak, mint a teste. Türelmesebben is csókolhatna Anikó, bár most mintha alkalmazkodott volna hozzám. A számára megtisztelő csók után mondja, nála akármilyen férfi nem kap csókot. Az kevés, valaki jóképű. Legyen azért valamennyire érdekes és tudjon viselkedni. Meg szeretném újra csókolni Anikót aszünet lejárta előtt és engedi. Több szünet nincsen, ezek után szabadok a csoportok./
MotoszkaDaniel•  2024. február 23. 12:50

A szél szava, remegés

Érkezés e kastélyba és kihalt. Nem baj, azért vegyük szemügyre. Csúszással leliftezem a lépcsőn egy szinttel lejjebb, mert itt fent gazdátlanok a termek. Csak a fuvallat szellője érinti az arcot, amikor Ő gondolja.


Átlépve a térkapun Én egy másik világból jövök és ugye vissza is érek? Legalább férfiakat látnék, mert nők sincsenek. Tényleg, egyáltalán mit keresek Én itt? Meg kell menteni a hazát? És mitől?


Én sejteni vélem, hol vagyok. Itt azonban nincs semmilyen boszorkány, ki birtokolná a teret őrző kapukat. Éppen ezért 'szállok' alá a toronyból, de ott meg még ha nem is korom. Ám sötét van. Ápropó, hol vannak a fáklyák? És mivel az nincsen, mi adja a fényt? Mert e várban a félhomály féle beszél a szemhez, nincs teljes sötétség.


Hogyan lehet feljutni a bástyákhoz? Az őrség elment vacsorázni? Hol vannak az őrök? A cselédek meg varrnak? Még az álaltok és rágcsálók piszmogását sem hallani. Itt gázolok a kamrák között egérkedve és az élet nyomait keresem.


E birtoknak van egy tava, ami köré felhúzták? A fülem botja töve csobogásba ütközik e homályban úszó falak mentén haladva. Azt értem, hogy talán miért vagyok itt. Azt nem vágom, mi a feladat. Hogy én mit tehetnék eme uradalomban? Jó mocskos ez a víztükör, az égre meredő úszásban sikló felhők lila alakzatát veri vissza (a testük siklásában).


Lidérc súgását hallom és ez a kezdő csarnok, ahol találom magam. Meg kellett találni és megnézni a vár belső tavát? Szép, de ennyi volt a feladat? Azért Én valami összetettebbre számítottam vagy valami másra (s hasonló). Mellettem lifeg a levegőben balra egy ajtóféle átjáró, ez visszavisz a saját világomba? Úgy hétszáz évvel lehetek a múltban, ez nem az én korom.


Számol vissza öttől a kis aranyos, úgyhogy séta s átlépni rajta. Ki tudja, mikor nyílik meg újra? Én boszorkányt nem találtam, embert se. Semmilyen élőlényt, nincs életnek nyoma. A hátam mögött szűnik meg az átjáró és megy az utazás. Látom, ahogy utazom át a korokon. Na, hamarosan szállhatok ki és azért jó volt Quake világában. Csak üres, gazdagon sivár.


Én a maga módján élveztem, csak éppen mit jelentek? Állatok nem voltak, élet nyoma nem volt. Gazdája nincs a környéknek. Suttogások meg fuvallat az van, ami udvarol az elmének. Semmilyen más inger nincs a környezetben, ami életre utalna. Valamilyen módon a szellemvilág jelen van, de az nem számottevő tényező. Arra nem lehet támaszkodni.


(álom. A harmadik mondattól képzelgés, csak próbáltam valami történetet. Mondanivalót szőni köré)