MotoszkaDaniel blogja

Vélemény
MotoszkaDaniel•  2021. április 11. 23:14

A kripta

Amikor a naplemente elcsendesül, lelkek ébrednek. Villám csapása tárja szét a kezét alvó falak résein. A halál követe forró teáját issza és oldja ki a csónakját a folyóra. El kell menni azokért a holtakért is, akik tette békében nem nyugszik.


A száraz zivatarban rotyognak a terem ingadozó gyertyái, élesen villog a látóhatár. Befodrozódik a víz és sötét sapkát húznak a felhők a túlvilág üdvözléséhez. A foszlányok vigyázzák szemeikkel a bárkát, míg az vissza nem érkezik.


Minden este amint pontozza a mutató az éjfélt, a kakas keléséig lefelé megnyílnak a hajókon a fal törzsei bűnös testek üdvéért. Az ördög addigra megissza ötóraiját és rothadó szögre akasztja kabátját.


/Altemplom 2./

MotoszkaDaniel•  2021. április 10. 16:08

Az éj tekintete 3.

Sebesült árnyék könnye potyog a vállon, az iszonyat kötöget keserűségek között és fehér tündöklés átölelő udvara a mellkason. Felszáradt út hagyja el sírását, a kanyarban csikorog a nevetése s talán nem közönyös. A rémület fagyott vére zuhan meg az arcon.


A sminket a levelek igazítják, árny fog nyakon. Hajladozó törzsek szeretete s közben a fül mozgása a csörrenéseikre, ugye egyik dőlő fa sem nyom agyon!?


Fájdalom hasító félelme, farkas vágtat mögöttem vipera elől. A szem házára lopózik a rálapuló, matt tükör? Az éjszaka kongása fordul, a settenkedés gyújt fényt csinos cipőkön. Sétál a foszlány, a jobb szemöldökön sertepertélve.


Óvatos lépések a meggyötört talajon. Csókot rágja a fogam. Az ajak padlásán fullad a levegő, minden lélegzet a kardomban. Ostor loholó csapása a fáradt éjjel markán.


Korhadt fű villog az arcomra, ideges tincsek biztatják a hajszálat. Liheg a lelkem, az óra mutatójánál áll az őt védő üveg. Tornázik a cipőm és kimerült, feltámadó lombkoronákon súrolva a szél hozza a hajnalt.


/Az előzőhöz hasonlóan ez is a (THE) Last Of Us II., számítógépes játék kettő fényképe alapján./

MotoszkaDaniel•  2021. április 7. 20:24

Az éj tekintete 2.

Csákányok és kapák a sarkokban. A csörgések nem látnak, vékony gallyakon a törzsből neszek lángolnak.

Kardba húzott szablya hallgatja a szú percegését. Az élet kialudt, az éjszaka a fűre lép. Nőként érkezik a mezőre, de miként forgatja a fegyvert? Itt nem seper jó vagy rossz, az éjjel tereli maga előtt a nappalt. A csizma parfümillatra éhes és gyengédségre szomjazik.


A bíbor szomjan hal, ha nem érkezik a hajnal csókja. A vadászok fénye settenkedik az ágakon. A kebel sír s reménykedőn kapaszkodik tartó korona pántokon. Száradó ajkak és könnyező ráncok.


Tábortűzben papírdobozba szúr a tüzes nyíl. A fulladó égbolt zsírosra izzadt haja feni a pirkadatot. A verejtékben csúszó élező keresi a fejszét, morajban robog el a hold. Nehezen engedi a napkeltét.


/THe Last Of Us Part Two játék néhány képe alapján/

MotoszkaDaniel•  2021. április 5. 10:56

KÖNNYEZŐ RÁNCOK 5.

Szellemek ingje áldozaton lobog, marcangolják a szőke bájolgót? Szürkület előtt sikítás a falakon topog. Felvett valamit a szalag? A vér mellette még nem alvadt.

A törtető orvos a betegek testén vág, felette repedező ablakok gyülekeznek. Koszos kádban nővért nyomnak a víz alá. Egy test a vizsgálóban marad, rémült feje alatt a nyaka bevérzett. Kárörvendő csinos női kacaj jövendöli számára a véget.


Az előtérbe törnek be kiszökött kezeltek. Tombol a lázadás. Faragott a ceruza hegye a jegyzetelésben, a dühös hordák kiműtik a portás arcát.


Padlásra vezető könyörgés, de ez csapda. A fáradt téglák alól kísértetek moraja köszörül. Fegyver ropog, az emeletre menekülve már üres a tankja.


Pénz vigyora lovagol el hullámokon, ketten kijutottak a féktelen terrorból és ülnek a magasban egy szűk sarok szélén. Vitrint súrolja a fuldokló ápoló, ármányban halnak el a hangok. A reggel a révbe hánykolódik. Vagány káromkodások éneklését hozza a féktelen terror levegője, talán bájolog valaki a bosszú útjának végén?


/Köd szúrja a pince lakatját: CSONTSÖTÉT 5. (Ház a Kísértet - hegyen 1999.)/

MotoszkaDaniel•  2021. április 3. 01:07

Olyan ez a világ, mint egy kaptár

Rémült árnyék néz, a megváltást várja a testtől.

Barátság ápolt köpenye fúj és lézeng, amikor megnyílik a homok az áldozat lábai között.


Megborult elme koponyáját zúzzák be és tér magához egy méretes kőnél,

a tériszonya húzta csőbe. A szellemek élednek, árnyalakok bóklásznak némely szakadék szélén.


Alvajáró gyermek lába alól veszik ki a talaj. Odarohanok, de eléje tudok kaparni időben?

Omlik a keze és csillog a homályos, hályogba szürkülő arca. A foszló gödör széles szemre nyílt mosollyal zuhan a vesztőhely alján lévő temetőbe.


(REBIRTH tisztelgés: CSONTSÖTÉT 4. - A köd szúrja személyre a hasadékot kettő szikla között)






Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom