MotoszkaDaniel blogja

Vélemény
MotoszkaDaniel•  2020. augusztus 2. 22:30

Tolvajok városa: S.W., a bölcsesség barlangjában

Halálcsillag romjain csatangolok. Sheev Palpatine nagyapám vár a sötét oldalon. Fénybe távozott Luke mester könyveinek eszméjén haladok.

 

A szigetet az erő fényben hagyta mesterem távozása után, engem a homokörvény ejt a barlangba. A nagy remeték lapozgatják itt a tudás könyveit. Nagymesterek bevájtak a falakba polcokat. Olvasol s akkora a csend, hogy a cseppkőben fürdő légy zümmögését is meghallod. A tested és a lelked kell, most keresse az összhangot. Ha a kettő megtalálja egymást, ragadd magadhoz a kardod!

 

Sith nagyurak éltek erre valaha, hol a vulkán Anakint leforrázta.

 

Az este elvitte magával a napot aludni s az ezeréves sólyom fedélzetén szállok ki: a hó simogatta tolvajok hazájába.

 

Az utolsó lecke köszönt. Bukó sisakot fel és fénykardot be! Szememet a sötétség mezőjére, éreznem kell látásom világa nélkül az erő segítő s szeretet teljes átölelését.

 

Ha veled van, már körbe vesz. A régmúlt mesterekhez szólj s segítenek! A világos oldal érzi az energiát, a sötétnek szolgái humbuknak tartják.

 

Te Jedi lovaggá lettél a galaxisban hamarosan, de most tolvaj városka késő estéjében háló s gyakorló hely után kutatsz. Befogad egy birodalmi nő és a kedvedért e pár órára, hajnalig egy őrt leitat. Másik kettőt óceán bolygóra elcsalja. Ezek közül a szavát egyik sem tartja, de reggelig az ivóban jól berúgnak. Az ottani szállásra saját koronájuk akad.

 

Az utolsó tagja a bandának tartja a száját. Ha betartom a szokásokat lázadó létemre, a tolvajok városába bebocsájtást nyerek. Sárga fénybe szökik a kardom s a végső leckéhez Jedi sisakom alatt a kardomba markolok.

MotoszkaDaniel•  2020. augusztus 2. 00:24

PASSANA, a tiltott sivatag. Szter Versz Szaharája

Megérkeztél vissza. Az erő szellemében az isteni mérték örök szufla.

Megvakultál a dühtől s veled száguld felhőkarcolók között a szerencse malaca.

Ne lovagolj a szabályok rizikóján vakon, váratlanul a mélybe zuhanva takarhat be a kanyon.

Minden fényében tudásod felett a fenséges fejsze, űrsiklódat vigyázza itt, amerre lélek nem járt több évezrede?

Roncsot vadászol? A lány villámokat szór.

A tolvajok városában járda szegezi arcodnak rövidcsövű puskáját. Tedd zsebre kulcsukat s ne kérdezz. Azzal bejutsz bármilyen rejtekhelyre.

Kétféle szemüvegre simul e betyárbecsület uralta lakónegyedben a copf. Az egyiknél kék szemével közeledik feléd, és a barátság hó lepte szerelmét dalolja feléd. A másik a kaland tetőjén csillog fekete sisakjában, de bizalma a pusztaság kérdésének sivár vidékébe vész.

Ha meg szeretnéd szerezni a lelkét, talán megleled egy másik galaxisban. Türelmes légy! A háztetőkön állandó takaró a betyárok világában a pihe s minden nő vágya erre, az életében egyszer egy hódoló.

Futóhomok zuhanása dob barlang rendszerébe. Az ezeréves sólyom fia látogatja meg a homokot. Mindig megtalálja, aki után kutat, pedig most nincsen vele a sisakja. A fekete álarc rejti vívódó személyét. Eszméjét végül behunyja s az erővel válik eggyé. A csókkal találkozik előtte, a végső rend völgyében lel nyugalomra Han Solo egyszem gyermeke.

MotoszkaDaniel•  2020. július 28. 13:08

A völgység könyveihez

Kócos sövény baktat túra botján. Erjedő szőlő vesszői pihennek az árnyékban.

 

Éltet a bágyadt ültetvények száguldása, a gazdag kacsokat keresem.

 

Ügyelni kell a megérkezett beton intő, szűk folyosóira, ha kutakodásodban eltévedtél a dombok üdülésében.

 

Hideg kedvességgel igazítanak útba a liget őrök és présházak, pár járófölddel később. Mindössze néhány falatnyi magánuradalom az új cölöpjein ezen a mezőn. A tüzes kétkerekű szekerek viszont sehol! Tavaly még velem voltak. Merre vezérelheti őket útjuk most? A hegyek alján itt is asztalnál a szél, de csak guggol.

 

Ritkás faunában dől meg kerekem és házak érkeznek. Hová lett az az út és társa a hazaúton, mely tavaly volt velem?

Nem találom, meglesz viszont a félmeredek utca. A tetejét fel ugyan nem tárom, az emlékeket hozzá, legközelebbre megrajzolom.

 

A hajtű kanyarja is nyugdíjában nassol, mely lökdösne hátra a szőlők szemeihez. Én nem hiányolom! Csak az ezt megelőző évben még megvolt!

MotoszkaDaniel•  2020. július 13. 18:05

Lelőtték a Half Life 3-at, vége a világnak.

A fegyverek ordító szava dübörög a hídon, ami a detonáció alatt beroskad összeomlik. A híd a kárhozaté lesz, a remény pedig robban az aknában. Maga alá temet minden emeletet. Élő embert onnan kommandós ki nem ment.

Akikben hunyorog az élet szívének dobogása, vírus támadja meg és önmaguktól lábra állva élőholtakká lesznek.

 

A valaha a remény száz fős legénysége egykor ezer főt számált. Innen a halvány szerelem, a hősiesség dala is elszállt jó messzire. Nem az örök vadász mezők köszöntik őket, de a rozsda mérgező nyelve táplálkozik enyészetükből  és ez a régen mesésen száguldó szerelvény ma nincsen masinisztával zakatol a széteső sínek lábain. Ha valaki nem érkezik a szeretet vörös dombjain túlról, hogy a pajszer szellőt elhozza az egyetlen alfa csapat csizmájában, itt soha nem fog felkelni a nap.

 

Most érkeztem a varjúk örök tanyájáról, hol egykor felhőtlen boldogság viháncolt. Végignéz ezennel a szemem s ég minden. Lángolnak a házak s füstölnek a vezetékek és a rémület vette át a jókedély helyét a temérdek utcai nevetésen. Léghajók jártak valamikor erre, utazásukat nézték a földről az emberek. Ma meg? Fel se kel a nap és a félhomály mellett a botja. Azt rázza meg nap mint nap! Se gyermek, se öregúr nincs az utcán!

 

Majdan ellátogattam a Borealis-hoz, talán, ott mondom, biztosan újjáéledt, amitől pezsgő az élet. A tenger háborog, lobogó kalász helyett hajó torzsák búbja gyilkos lándzsaként úszva a vizeken s villám se kell hozzá, innen menekülni kell! Csak nincsen hová… Az egyetlenek, akik idehoznák az életet, állnak egész soraikkal mögöttem és kérdő tekintetük fogja be a szájukat. Néz rám mindegyikük, óriás tornádó köröz tőlünk valahol a vízen. Korbácsolja a tengert, viszi hajunkat. Ha mostan visszafordulunk, beletemet minket a tenger a mederbe. De hová futnánk? Ahonnan jöttünk, semmi nincsen, egyetlen barlangunk is az omlásban odaveszett!

MotoszkaDaniel•  2019. szeptember 6. 12:55

Felhőhöz beszélek - A fekete ruhások


Mogorván mászik testemen a múlandó tünemény,

 

de azt tudja, hogy hova vezet ez az út?


 

Öltözz fel! 

 

önts tartalmat a fekete éternek.

 


 

Nyegle ajtó nyílik,

 

nyakkendőre fel 

 

s igazítsd meg cilindered!

 


 

Köszönjük az előadást!

 

Fekete és fehér; tudjátok mi a különbség kettőtök között?

Nekem a fehér jól áll!


 

Szememen már a szó,

 

számon a mondandó!

 


 

Nem is húzom az időt,

 

fekete por üti a másodperceket.


Alany nélküli a mondat ,

ha feketévé leszek újra.


Nyílik az ajtó, mennem kell.

Feketévé leszek oldal szárnyammal,

ha e világból távozom.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom