MotoszkaDaniel blogja

Vélemény
MotoszkaDaniel•  2020. november 21. 17:22

A lakásomban 7.

Előfordul, hogy: amit szürkének látok, az zöld színű s ami számomra mély, tengeri kék, az töltve van fehér illetve hímzett pompával.

 

Régóta társak vagyunk, én és a paplan. Elvégre ő címkézi alvásomat, amikor az éjszaka elhalkul.

 

Megyek vissza a szatyromért, mert annak meg haptákban maradt a füle és ő szintén lemérné, hogy a színekre megvakulok – e?

 

A tükör beszél hozzám, szoktunk értekezni. Száznál is több esztendőre rúg a kora. Ezt nem hiszem el, hogy mi az, amit a szemembe tűzdel. Fésüli kerete rámáját és én férfiként meózzam le e zöld paplanon állva, Ő csinos – e?

 

A takaróra nézek s az vállat von, de derűjében keverte szavait és betűt váltott? Így már mindjárt nem annyira egyhangú nekem, a tükör szépítkezését a szememmel, pislogva figyelnem.

MotoszkaDaniel•  2020. november 21. 17:11

Ne húzz ujjat a nyitókarral!

Az ablak visszatért, hogy kérdőre vonjon. Kordon jön a homlokomért. Sötét, de nem fenyegető számomra. Olyan, akár egy duzzogó szobor.

 

Becsülöm őfensége kitartását, hogy ismét oldalra szegett fejjel a délelőtt előtt emeli a kalapját. Van, hogy a függönnyel vív párbajt, amikor ez utóbbi még nem is reggelizett.

MotoszkaDaniel•  2020. november 13. 15:45

Szőrős szakáll pehely meséje 2.

Szaladok a nyájjal, pihét szór az éj. Hiányzik a szakállam, ezért növesztem még.

A gyermekek nem ismernek meg, ha nem izzom pirosban és nem dörmög a hangom baritonban. Hókaszám dolgozik e behavazott réten mielőtt merném erszényembe az almákat meg diókat. Vissza kell nyújjak a hólapátért, mert kaszámat elérte a fagy.

Elszívom a békepipám a tető erkélyéről és nézem a csillagokat. A szállingózást belepte az éjszaka, vinnem kell a gyerekeknek az aranyban csillogó képeslapokat.

MotoszkaDaniel•  2020. november 10. 01:18

Ázás 6.

Eltakarja az égbolt arcát a boltozat? Alvásában és ágyában fordul az éj, könnyeket hullajt. Kopognak s nem az ajtón, az ablakon lejt a sötét és sorozza az üvegen a cseppek menetelő léptét.

 

Nagyobb fokozatba kapcsol az esés? Éléskamrád járatát álmából a csurgás felkeltheti. Amikor az esőt pihenéséből felzavarják, a kéményed függő folyosóin süvít az éneke.

 

Csúszó barázdák az est zongoráján és koppan a hárfa. Az éjjel kócolhatja a hajadat s gyűrheti a válladat. A lábad ütközhet a fal bordázatán.

 

A hegyek tátorjánja ringat a csillagok alatt? Itt még ritkábban látod a bolygókat a bércek búbja a magasban több sziklát altat. Ők lejjebb küldik, ha hajnal hírével érkezik a csapadék áradat, melynek valamelyik előőrse a homlokodra érve utazhat le gatyaféken tovább, talán a part szélére?

MotoszkaDaniel•  2020. november 9. 15:58

Ázás 4.

Ősz rövid derekán ázom és nadrágomon merevedik az eső cseppje. A ruházatom szárazon, de árnyékomat követi a felhő teste.

 

Az útba vájt helyet a csapadék mezője. A házak esernyőkért tenyerükkel az éghez igényt suttognak. Kiabálnának, csak kiáltásukat az égbolt a napirendről levette.

 

Ők s én is szeretem, ha az éden nyitja a kertet. A menny a könnyével a főúton zuhogásba kezd. Az ablakokon nem jön be semmi, a kéményen még bárányfelhő árnya ázik.

 

Zsákját rázza, nehogy az apró puttony megfázzon! A cseppek falakon siklanak, nedves e délután. Az ernyő nyitva áll a törökülésben. A felhőzet sír, de már (egy) más(ik) szántáson!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom