MotoszkaDaniel blogja

Történelem
MotoszkaDaniel•  2020. augusztus 11. 00:41

A különc vakondok

Nagy Britanniát mossa az izzadtság, később helyébe lép az egyesült királyság. Gyakori vendég erre a felhő, hiszen Anglia, Skócia és Wales fölött gyakorta esik az eső.

A domb csúcsának hercege korán munkába áll, meséket hallani erről tábortüzes és gyertyafényes éjszakán. Nincs akkoriban bő kínálata a munka végzésének, mégis erszényt ragadnak a vállak, egy dohánykereskedésben. Ott a magát megszedett, a cserf bajnoka üzletember szemet is vet egy lányra. A cég tulajdonosának utódjára. A vállalkozás később másra száll, felvásárolja egy újabb kor mágnása.
Úgy terjeszkedik a vakond, a vagyon a kezéből beszél. Az üzleti ranglétrán gyorsan emelkedik. A fokokat szeli.

A tizenkilencedik század derekán járunk, a vakondok segítő kezének kedves édesanyja elhagyja a földi terepet. Az újságok címlapjain olvasni éppen, hogy a teremtő Hild Józsefnek Hungáriában ad életet. Befejezi az egyetemet s építész lesz.

Az összefüggő település egy nagy alagútra vigyáz, nem ismerni a teljes világát. A munkásokat irányítják haladásuknál, a környékbeli épületek új tulajnál. A jó üzleti érzékkel megáldott, ásókezű úrnál.

Felhagyott kőbányánál haladunk el s ez pedig itt egy kőfejtés, melyre boltíveket építtettek. Udvar áll itt s veressék alá pince. Később alagút fúrását rendelik el, de hová vezetnek ezek a boltívek? József, a megrendelő, kevés embert enged közel életében az építkezésekhez.

Szemétlerakóhely ad munkát az utcaseprőknek kenyér keresőül, aztán egy időre ez is feledésbe merül.

A huszadik század vége csendül s sikerül bejutni egy befejezetlen járat belsejébe. Szavakba nem foglalható, milyen üregek köszöntik ott az embert. Én gondolom, hogy ez lehet a bálterem. Féltucat méter a helyem, ugyanennyit látok fel s bő háromszor ennyit léphetek.

Néhol négy szint fogad a vágatok csodájának megismerése közben. Kár, hogy azóta e különc erődítmény, mint valami palotás menedékhely, beépítésre került. Azt beszélik, bányászok kezelték a csillét valamikor, amikor még a fáklya komoly segítségnek számított. Ahogyan rázza magát a fény, egyik követ a kezembe véve, jeleket látok. Beljebb haladva kőfülkékben kuporoghatok és valaha, a kitermeléshez szükséges kötélzetet találok. De van itt egy száztizennyolc évvel ezelőtti porceláncsésze is még hetedik Edward király megkoronázásának korából.

A hátamat érinti most valaki, de a közelben a felszín. Elér ide le a tüzes gömb ereje, csak itt lent érezni vakítónak, az alagút csendjében. Ütések kicsiny zaja mögöttem, ezek a munkások zajai lehetnek. Akkor kezdenek munkába e szellemek, ha nyugszik le a tüzelő gömb kereke. A nyílásnál vagyok már, hogy kiléphessek a felszínre. Ez bizony még itt utoljára, az öreg Józsi bácsi, az egykori angliai ásókezű vakond parfümjének illata s újjáéled az ember, ha a járatok megjárta után megszimatolja.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom