MotoszkaDaniel blogja

Életmód
MotoszkaDaniel•  2022. január 9. 19:30

A tél szaval 5.

Minden érkező hópehely a szárnyain repül. Ponyvába csavart hegyek.


Sziklában súrlódik a hó s furulyázza a havazást.     


A hegységet öltözteti a hideget, idő mire kabáttá lesz. A halkult kiabálásokat messze az ormoktól szegeket lövöldöző, melegedő kezek váltják kesztyűben. Nézelődő szirtek érkeztek a hó csatájához. Tejfölbe borítja a dombságot a férfiak mosolya, akik nőt segítenek felfelé. Az abba vájt út alatt lányokat segítik a fiúk a csúcshoz, hogy zászlóikat emelhessék. Nem olvadhat kedvességtől a csók, majd ha felértek!    


Vicsorít a hideg kedve s kanyarokban kerülnek megnyitott barlangoknál. A fogai erősek, mint több tömbnyi acél a lökések lehelésében. Szekereken ülve, rezgésben edzi magát sok burkolózó út az útbaeső vágatoknál. Levegőt a csajoknak s ha kell, a srácoknak is a cudar menetben!    


Ilyen magasan felezővonal nem felel. Akkor nem fázik, de mindig ügyelni a lábakra! Amerre a sziklák fennsíkja öleli az egybefagyott kavicsokat, mindig le kell nézni! A szeretet mindenkit megtűr, de az összetartás ad csak biztonságot!     


Gázt oda a palackokhoz, mielőtt ránk lehelne az alkony. Ránézek a bödönömre, csak a táskát bírja a kötelék! Köveket pillantok meg, madár fázó szárnyai? A szemem káprázik, ködvakság is létezik? Át kell libegni asszonyosztagommal szabad csúcsra, a többieknek a tollaimmal az izmaimat túlégetve dobok levegőt az elmúlás kantáros öltönyeiben.

 

MotoszkaDaniel•  2022. január 9. 19:03

A tél szaval 4.

Felengedett tükörben nézi magát a sapka. Hegyről árnyék piszkítja az öblöt.     

Iparvidék füstje melegedik a hidegben, kéményből ivadék hasítja a hideget és jéggé fagyott deszka a síkos parton. A hó oda fel nem hoz fényt. Csúszó csizmával le kell araszolni. Itt nem dekoltázsok villannak az elmúlásban, hanem lányok szemei. A nő erre kincs, csak ezt kevés férfi értékeli.      

Pihe szóródik az ébredő nap lábából a csúcsokon, csak nem siklott még ide a talpain.     

A víz nézi, mi meri felzavarni hullámainak nyugalmát. Jég golyó gördül le a vonulatról, megsértve zuhanásával egy gleccsertörést.

MotoszkaDaniel•  2022. január 9. 19:01

A tél szaval 3.

Érdes port kortyol a zord hó és hajót szórja estében a hideg. Felhő lövi a pelyheket, borotvaéles csúcsok sárkányarcban dideregnek.     

Kihűlt kezek bőre megreped, a marok hajított hámmá lesz.     

Elhaló jégvihar oltja a befagyott lámpákat. Arcok vacognak s óceán ágyában csónakok tolják a szobrokká hidegült mancsokat.     

A magára hagyott jég felkarolja a hajót s dugójától fosztja meg a virág másodpercenként mind jobban hűlő szárát. Siessen a karom, ha itt északon még kikötni akar.     

Az estében léket kapott uszály odaveszhet. Másik süveg finom meleget fogyasztja s nyeli el az éjjel. Egyedül lévő tavakat csapolják meg épre a parton oszloppá lépett havak.     

Eggyé dermed jégen a csúszó felleg. Ki hagyott el erre flaskát? Én, mivel megcsúsztam az előbb e síkos fedélzeten. Szürke uszály nyársalja fel majdnem az elhagyott horgászbotom még múltkorról a parton. A préda az orrom, vissza a kapitányi fülkébe és muszogni. Mint a szabad nyúl.    

 

A messzi fehér bizonytalanban a gondolatok nem kívánnak megfagyni. Füstölgő fagyban kémény mellett a naplemente. Akadozik, mozdulni sem akar a veremben. Ugye, nem feneklettem meg? Búcsúzik itt alant a tenger jege.

MotoszkaDaniel•  2022. január 9. 16:32

A tél szaval 2.

Dermedés rajzol a hóban, az elmúlás elballagott? Ezt hazudják a pehelytől megviselt vállú fenyőknek

 

Gyógyulnak tapasz alatt a fenyők sebei. Megrúgja őket a fehér szőnyeg, hajladozásukban a dermedés csúszik haza. Rázza haját a pihék fésülésében a sikító szél és érzi, hogy becsapták. A jég hírnökei megvezették szemeit, a nap hátán szürke felhőért lendíti a soha el nem fáradó lábakat.

 

Kiegyenesedett fenyők fájlalják hátukat, lerázzák magukról a nyirkos takarót. A felhők keblét kosárban pánt tartja, megrekedt jégcsapok néznek le róla.

 

Enyhülés nézne a mosolyára, ami a grimaszában ragad. Ez szállingózás! A vakság apja hideget okád, az anyja a darálásban mezőkre látogat.

MotoszkaDaniel•  2022. január 9. 16:30

A tél szaval

Foltoznak a jégcsapok. Fehér bakancsban tiltakozik a hó. Tűbe fagyott könnyeket stoppol a sétabot markolata, A pehely arca fütyörész, a sál mögül az úton nyerges kotró.

 

Csurrannak az ereszek, a fagyás remegőn henyél. Befagyott fű vacog a nyergében, a havak szánja gyeplőt ránt tenyeret dörzsölve.

 

A szél időzik a hó alá, patáival kaparnak dermedt tavon. Pár hetet még dideregnie kell a szánoknak. Dermedő délibáb várja a hideg engedését fáradt lovakon.

A fagyás hangvilláját hallani? Helyezkedő kockái ezek a jégnek. 

 

Magában fut a lehelet s arcon teremti a napot, szuszhoz jutnak a sóhajok. A jég nem megy még el.

 

A növények befagyott rügyei hamisan énekelnek. A hóvirág keze megmérődik? berekednek az izmai. A jég siet, a dermedésben minden tapogás tüze az olvadással versenyez. Ez a tükör arcának vergődése a szememhez a kopár szépség karjain.


Törik a jég, hol egy repedt tócsában nézné magát, könny lázad egy jégvirág ruháján. A fagyott lélegzet meghajol, mi zavarja a fellegeket? Vasmadár dől rám fentről, de nem kiált! Jövendölő síléceken sikítanak vonulást a havon szipogó levegőben.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom