MotoszkaDaniel blogja

Életmód
MotoszkaDaniel•  2020. július 30. 19:32

A csend súrolja a zajokat a világ közepén

Pumpálunk és tépünk, ha a tüzes gömb izzó pálcája minket dörzsöl. Az árnyékot űzzük hűsölésre, amire talán maradt egy percünk?

 

A verejték hűti a tudományt a fejem búbján. A hetet még nem ütötte el a koppanás órája, ökölbe hajlított lábam be kíván jutni a pince kriptájába.

 

Enyém az ész s néha kotrom a cserép szemetét. Alapjáraton egy jó ember vagyok én és az ősz szakállam az alatta, helyenként megbúvó kettő pápa szemmel, a rendszeres munkám teljesítményét csak javítja!

MotoszkaDaniel•  2020. július 30. 01:15

Morajló Cseppek A Járdán 6.

Ez a csillagok tánca az óriás medence vállain. Vigyázz is a szemed világára. A csodálat magaddal ragad. Ésszel ragadtasd el magad!

A sétány kanyarog, húzza magát össze, kagylóban készíti a ladikokat a vízre és lejthet téged újabb emelkedőre.

Beránt a csábító hőhullám a habok közé, jókedvedben felhevültél? Lehűtöttek a csillagok s a tested lubickoláshoz védőcipőt partra dob. Az éles kagyló az iszap ágyában alszik. Tüzes gömb nézi, ahogyan horkol.

Vihar támad és markába veszi a kölcsönkért sátor madzagját? Tarts ellent, ha kelti a szükség az ösztöneidet, különben a belekaroló szél kiviszi a nyílt vizekre.

MotoszkaDaniel•  2020. július 9. 14:46

Melészen 4.

Szár férfi a bálteremben és partnert keres. Műbaron ma is vannak ilyen táncegyletek. Most érkeztem gyöngylakodalomról Kázdról s gondoltam, benézek.

Felszállt a lízi az ablakok kilincsére, a szála készen áll az össztáncra. Ober szolgálja fel a pezsgőt dévaj népnek.

 

Lyáza csúszik a parketten és forgatják a legények. Tüstént elüti a délidőt a kakukk. 

Lyáza ma is gyönyörű, akár egy örökké ragyogó csillag. Nem feledem azt a reggelt, amikor harminc éve velem szemben megmutatta nekem őt egy lodzsa a napsütés ágyán.

 

MotoszkaDaniel•  2019. szeptember 6. 22:23

Tüzes Gömb - Naplemente 2.

Összement az izzó tűz, de palástja vele tart. Megérkezett a fekete lepel a hegyeknek.

Alszanak a bércek. Három lovas az égen, hogy takarja őket.


Pár, kicsiny lámpás úszik a vízen. 
Alig pislákolnak, az este siklat számukra fényt
és egy kis keszeg a habok között.


Új bércek párnájuk között 
és sötét bíbor huzat a fejük felett.


A nagy fekete bérc vonulatnak világosabb a bíbor sapkája, 
de őt is köszönti az álom lepel.


A legnagyobb testvérnél már elolthatták a lámpát, 
mert hamarosan csak vonalból táplálkozik a fehér sikló.


Az már tova suhant. 
Ő meglátogatja az izzó tűz házát, amíg lehet.


Megjött a fekete bárka fehér szegéllyel, ez a napnyugta szekere bíborban, 
kékben és fehérben. 
Felvonul az égen.

MotoszkaDaniel•  2018. október 16. 11:08

Villámló Völgyeken 3 - Vasmadarak

Megjöttek a Csillagok és átölelik a napot. ->

 

Villámló völgyekről szólt álmom 

és valami hölgy megmasszírozott minket.

Nevetnek mellettem a többiek

és gyönyörű fürdőruhájában a lány is.

Sokat csipogtam

és valami szitakötő repkedéséről ripityeltem.

-Ripityelés? (kérdezem)

-Igen, azt mondtad (szól ki szemével napszemüvege alól a szemrevaló masszírozó)

és még valami gonosz ikertestvérről hadováltál.

Nagyon szép, barna gépről beszéltél.

Suhanva valami széles,

tükörsima folyó felett.

Utána még négy majomról,

akik közül a harmadik te vagy.

Ugyanis a tükörbe nézel.

Villámló völgyek nincsenek, de jól hangzik.

Itt nevetőgörcsben törnek ki.

 

-Mi lehet a ripityelés?

na nem baj.

Majdcsak megálmodom esetleg másodjára.

 

Meg kell masszírozni?

Majd én megmasszírozom a fess kis pilótalányt.

A többiek már megtették, azt állítják.

 

Fel a magasba! Hív minket az ég.

Be kívánjuk fejezni az utazásunkat,

amit egy naposra terveztünk.

Csak hát kettő lett belőle.

 

-Várjatok? Arra mentek, igaz?

Nem várjátok meg az ikertestvéremet?

-Ikertestvéredet?

-Én csak pár óra múlva szállok fel.

Vár a családom. De ha arra mentek,

a vízgyűrű felé:

Szükségetek lehet valakire,

aki ismeri a szeleket.

Én arra nem megyek,

a nővérem viszont igen.

 

Egy ugyanolyan szépség tűnik fel a szalonból.

Testalkatra is mámori a külseje.

Mintha klónozták volna e lányt.

Tart a gépéhez, előtte megáll mellettünk és elhadarja:

A férje nem bírta vele otthon,

ezért van itt. Pár jelzőrakétát is küldött.

Jelezve ezzel, jöjjön majd vissza.

Most csendet akar a házban.

A húgot segítünk bekenni napolajjal,

hadd barnuljon.

Búcsúzóul egy pillantás a gépére,

nappal is gyönyörű a kis barázdabillegető méretű szárnyas.

-Húgom, te mit csináltál itt a székben, amíg én ebédeltem és fagylaltot nyaltam?

-Semmit! Fogadtam a napsugarak édes érintését.

-Láttam, hogy kéjelegtél.

-Csak bekenték hab testemet és viszonozták a masszírozásomat.

-Ja! Akkor elnéztem valamit.

 

-Vigyázzatok a melltartójára. A nővéremnek mániája azzal reklmámozni a gépeinket. Nagyon szép utat kívánok amúgy. Kiváló pilóta (itt átadja magát a napnak, feltolja a napszemüvegét és a felhőké a tekintete)

 

Kigombolt frissen vasalt repülős ing

és szűz Amerika feliratú logó a melltartón alatta.

Ez a látvány fogad minket, amint a húga látványa után megfordulunk.

Elmosolyodik, kuncog és már invitál is minket a fedélzetre.

A mi gépeink? Ne aggódjunk érte. Elvisz minket pár körre, utána várja a férj s különben is terhes. Elvileg. Legalább látja majd, ahogyan elrepülünk. Olyan szép sárga példányok azok. Ráadásul három is!

Fényképezés. Őt kell lekapni, utána ő minket. Végül körülfogjuk szép egyenruhájában odasietve. Közös kép. Jó ötlet! Automata kioldós készülék! Bocsánat: Időzített.

 

Mindannyian  a rókakopó nevű orosz nyolc pántlikás gép fedélzetfélén vagyunk,

de mozog a talaj alattunk.

-Jajj, elnézést uraim. Szabadnapos a szerelőnk. Nekem azt mondta a húgom, tegnap helyrehozták a  problémát. Azt sem tudom, melyik gép volt a ludas hibáját illetően.

Semmi baj! Csak apró huzal helyezkedés. Nem szakad ki alattunk semmilyen nyílás.

 

Felberreghetünk végre.

Nagyon csinos, mutatós ez a teremtés. Olyan szépen is indítja a gépet. Összenézünk azon nyomban a fiúkkal. Direkt, szabályos öröm hallgatni, ahogyan ez a Vipera imádó névre hallgató sportgép beizzik.

 

A levegő visz minket. Delta torkolat délnyugatról érkező napsütéssel.

Bal kéz felől a messzeségből dús létszámú emberlakta település, el is repülünk felette. Tuja buja erdő borítja a szélét.

Kanyarodik a torkolat. Jobbra egy szép mocsár réttel, legelővel és furcsán ritkuló erdőkkel.

 

Beborul az ég és csúnya szél borzolja fel a vizet. A nyílt tenger szava vagy zaja lehet? Szárazföld csak mögöttünk.

-mindjárt látunk ismét partot, most a nyílt nagy víz szélén vagyunk. (mondja csinos pilótánk)

Hosszú kilométereken át visz minket hol fent hol lent. Mind a kettő esetben kezet fognak a felhők a tengerrel. A hullámzó vizet a part mentén felváltja lágy mozgásúnyugodt tenger ölelése. Nem is szól a bomba fiatal lány. Fogja a botkormányt és hagyja, hadd adjuk át magunkat a tenger zenéjének.

-A nyílt óceán még messze van innen. Ott, a hosszú völgyeken túl (mutat a távolba a gyönyörű kislány)

-Legközelebb majd jöhet. Köszönjük szépen a felajánlást. (simítom meg arcát)

Órákon keresztül tudjuk befogadni magunkba a tenger sóhaját. Delfinek, bálnák, cápák.

És akkor vissza a szárazföldre ezen sós élmények után. Mutatják magukat messzi földről már a völgyek. Még csak a tetejük látszódik, de közelednek a hegyek.

Vörös gépek szállnak el felettünk, szembe repülnek a madarak. Ők már végig haladtak azon a völgyön? Minden bizonyára. Utasszállító füstöl az egyikben. Leszállt. Lépnek is belőle ki az utasok. Komor gép, de nagy!

 

Beborul az ég és villámcsapat sújt az ég közepéből. Gyorsan beterít minket sötétje a sok felhőnek. Zivatarba érkezik meg a völgyek egyikében az orosz rókakopóvipera.

 

Nem állunk meg, nem szállunk le. Most zivataros szépítkezős nézelődés jön. Még ilyenkor is lehet szép egy völgy. Csak most kapcsolok, hiába álmodtam reggel még. Itt, errefelé valóban akad pár völgy. Elkápráztat engem s a többieket is, hogy a tenger ölelő látványa is ránk köszönt nemrégen.

-Ez a királyi kacsa repülőtér. Ilyen szikrázó villámlásban még én sem jártam erre, fiúk. Ugye, milyen szépen világítja be az egész környező várost? Semmi pánik. Bírja ez a vipera, ha belecsap a ménkű. Zeusz haragja nem fog rajta. Egyébként soha nem történt ilyen. Nem először vezetem ezt a madarat. Jó összefüggő ez a viharfelhő. Idő, mire átrepülünk rajta. (mutatja a környéket csábos pilótaleányzónk)

 

Bájos lemenő fényű napkorong az égalj közepén. Nem látható karjával búcsúzik tőlünk. Megettünk a tomboló sűrű viharfelhőzet. Elmegy délnek. Fehér nyilát viszi magával.

Alkonyat váltja nagy palástjában és ezernyi megannyi szivárvány színben pompázik a völgyrengeteg temérdek bérce.

Katlan felé tartunk? Szép, de vajon veszélyt is rejt?

-Egy nagyon szép vízgyűjtőhöz tartunk. Ilyenkor még én sem jártam erre, de most legalább én is láthatom ilyen külsejében. Nagy terület. Nem kell félni tőle, de tisztelni kell lezúgó erejét urak.

Bő 22 percnyi repülés és el is érjük. Megérkeztünk.

-Simogattok közben? Megpróbálok úgy menni, hogy lássatok is és közben én is nézelődhessek. Ohh, köszönöm szépen!

Szinte kórusban igenelünk, hogy örömmel. A kacér hölgy kezeli a botkormányt, mi pedig őt simítjuk. Fantasztikus! Ilyet még nem is láttam. Vízesést ilyen közelről és körbejárni.

A terület közepén megáll a vasmadár. Gyönyörű közeli magas sziklákat láttunk, ahogyan buzog alattuk a több ezer köbméternyi víztömeg.

-Megbíztok bennem?

-Hogyne, csinos ifjú hölgy.

-Ha kell kapaszkodjatok, kipróbálok valamit. Hátha látjátok azt, amit sok más ember nem.

Itt légzsákok is lehetnek egy nagy, természetes keletkezésű tátongó rész végett. Nagyon szépen gyűlik bele a víz, csak hát igen. Életveszélyes a megközelítése pilótaként is. Felemeli a lány a sportmadarat és nyílegyenesen veszi célba felfelé a légzsákokkal tűzdelt "kráter" tetejét. Felérünk a felhők közé. Jujj, de szép ez ilyenkor alkonyatban. Visszafelé, amint átmentünk a tölcsér tetején ami több kilométer hosszú és légzsák nélkül megúsztuk: Szépen, egyenletesen viszi le a gépet a tölcsér mellett. Ő is tud nézelődni és mi is. Gyönyörű!

 

Igen, de valaki eloltotta a villanyt. Ránk esteledik és a völgy különös kivilágított részéhez érünk. Mi lehet ez? Diszkrét utastérvilágítást kapcsol pilóta asszonyunk. Szépen lépdel törékeny testén. Tudom jómagam és a többiek is velem együtt, hogy a két lány ikertestvér; de akkor is: A megszólalásig hasonlítanak egymásra.

 

Lopakodó üzemmódra kapcsol a lány. Vajon miért? Mint egy párduc, a gyepen.

-Az egyház területére érkeztünk, fiúk. Mindehol lehet suhanni, itt is. Csak azért lassítok le, hogy szépen meg tudjátok csodálni az épületeket e dombok koronája körül. A Szentségimádás iskolájának területe ez pár négyzetkilométeren.

-Persze, igen. Köszönjük szépen!

953 paplakból áll ez a városállam. Külön adóznak, ministrálnak és gyakorolják vallási kedvteléseiket. Mesél közben eme holdsugár gyönyörű lány. Valóban iszonyatosan szép ez a tulajdonképpen egyházmegye.

Egy pillanatra megállunk szusszanni a jelenleg huszonhat csomós szélben.

Újra síkságok, útvesztők és rezidenciák váltják egymást miután jópár órát követően átszeljük a kis híján ezer templomból álló szent helyet. A Jotanhau öblöt is van szerencsénk megcsodálni. Pont átszeli egy középméretű szép zöld vadászgép. Kijavít a lány: Jó lesz az Boeing-nek is.

 

Gomolygó füstben (égetnek valamerre valamit esetleg?) szálldogál egy gyönyörű barna helikopter. Most pedig kilométereken át lehet elmerülni a nagyobbnál kisebb hegyek és bércek kisebb - nagyobb vonulataiban.

 

Most jó ideig a senki földje következik. Fiatalok vagyunk mind. Tizenhat emberöltőnyi másodperc és virrad, csak nehogy a lányka kifáradjon. Órák óta nyomja. Hát ő ugyan nem!

És már nem sok van hátra. Néhány helyet azért még megmutatna. Hogy utána sárga gépeinkhez tudjunk visszaülni. Egy tucat kávé elosztva közöttünk és némi élelmet is mellé! Ő strucczsíros kenyeret és lepényt fogyaszt energiaitallal. Egyszer van velünk is ilyen, hogy sportgép szitakötő orosz rókakopó hátán repülünk mesés tájak felett.

 

Jöhet a folytatás kicsi Red Bull feltöltődés után. Nekem már eddig is fantasztikus volt ilyen tájak felett táncolni a rókával. Ködszitálás és köd, amivel találkozunk. Messze, végig igazi sziporkázó mezők. Nézem az órámat, mert belefeledkeztem a látványba. Hamarosan virrad! Igen, mintha oszlana az éjszaka. Puszit kölcsönzök vezetőnk arcára. E példámat követik a többiek is. Irul - pirul a pilótánk.

 

Ez a Csomolungma? A nagy francot, de hasonlít rá! Szép, terebélyes hegységek, hegyvonulatok és valami fantörpikus mászik fel rá. Ja az a nap! Látszik, hogy nem volt alvás. Istenem, bevállaltuk. Dehát lehet, mégiscsak megérte virrasztani. Nagyon szépek ezek a szirtek és bércek is.Imitt - amott házat is látni. Örömmel bólintok szótlanul: Nem halt még ki innen a civilizáció.

És akkor megjön a nap oldal útjával, akarom mondani ösvénnyel. Beinteget. Köszöni szépen, most már szeretné leváltani az éjszakát meg a hajnalt. Szép fehér helikopter kerül utunkba. Hosszi dzsungelt és dupla völgyet szel át. Hiába, azért nyilván nemcsak mi repkedünk viperánkkal és eme hölggyel a levegőben.

 

Kivilágosodott. Hát nem is tudom, melyik a szebb: Az éjszakai vagy nappali repülés? Vasmadáron azért lényegesen másabb. Egy úr még olyan vicces is, hogy... ilyen modellt még nem láttam: Nyitott, direkt kicsi helikopter és pilóta fülke nélkül magabiztosan; mosolyogva ül a botkormánynál sisak nélkül. Marha jól néz ki, csak nem fél attól, hogy kiesik. A szép pilóta asszonyunk is elneveti magát. Úgy ismeri ezt a környéket, mint a tenyerét, de ilyet ő se látott még.

 

Kétkerekű hajó tűnik fel a távolból (rajta ágyú és parabola antenna). Megfordultunk. Bólint a lány a műszerfal mögül. Igen, visszafelé tartunk. Hát mindjárt dél van és még utánunk haza is kell vezetnie. A férje nem is látta ma még.

Király utolsó látványban van még részünk.

-Szabad, kisasszony?

-Persze. Megtisztelő!

Körbefogjuk és tisztelgés. Tíz orosz vadászgép ami még minket fogad.

Innen még 409 kilométernyi varázslatos gyönyörűségéről tanúbizonyságot adó völgy, síkság, földek, uradalmak, folyamok és tengerek. A vízesés felsejlő vonala és egyszercsak ismét a gépeinknél. A három sárga csoda.

 

-Kisasszony, nagyon köszönjük szépen. Több, mint élmény volt. Itt most megalszunk még s utána indulunk haza.

-Részemről a megtiszteltetés, uraim (és kezét nyújta).

Örömmel. Kézcsókot szeretne.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom