Övegh Zoltán

Kesztyűt akár fel, hogy rá lehessen fogni s akkor nem a kéz védésnél vagy akár támadásnál. Szerelmet vagy hasonlót, de barátot is hozhat. Akár igazat és ha a szemébe nézel, már nyertél. Hogy mit, azt a következő labda eldöntheti vagy megguríthatja.

A szemedbe néz? És neked Ő jó? Nézd meg Őt tetőtől talpig, ám ne feltűnően. Ha Ő kell, ne lépj át egy határt s akár a Tiéd. Az arcát jól nézd meg, azt mindig szabad és fontos is. Ha faképnél hagy, nem feltétlenül Te vagy a hibás. Gondolkozz és remélj s ne csüggedj. Nemcsak egyféleképpen lehet egy játszmát megnyerni.

Vissza az asztalhoz. A labda végig kell menjen faltól falig s középről eztán rögtön a találat nem érvényes. Meséltek itt nekem az aranygólról, de annak a törvényszerűsége még nem tiszta itt bent az elmében. Leghátulról is lehet pontot szerezni. Nem nehezebb, csak ott másra szükséges figyelni és más képességet igényel. Én még azt nem tudtam megcsinálni, hogy egymás után hármat védek. Kettőt sikerült s ugyanez elöl csatárként még nehezebb. Ha úgy jön ki a lépés, sarkazást is lehet. Oda komolyabb koncentráció szükségeltetik, a részemről egyszer került így kapuba a labda. Na, egy kis szünet? Nemcsak alkoholt lehet ám inni. A sofőröknek üdítő is van.

Az évvel beszél szuszogva a levegő. A köd a leheletével vígasztalja és a pehelyből a hóhoz lenyúlva sapkát gyúr neki. A felhő szól még pár szót s rázza magát, hogy minél szebb legyen az a sapka. Kérdezi az esztendő, hogy az emberek boldogok? Az ég felhangosítja és füléhez emeli a trombita zaját. Halászlé rotyogását is hallani, no meg változatos ízekben pendülő pezsgő csörrenését. Összeölelkező poharak énekelnek és a bor szöveget ütemez hozzá. Mi lészen ez a cuppanás? Mondják az égnek, hogy a hölgyek jó hangulatba révedtek. Az urak biztosan néhol csapják nekik a szelet, az ajkak meg néhol ütköznek. Az ég ütemet kíván adni s a felhőhöz fordul, kéri a dobját. Koronás koszorúval ütheti is azt, megérkezett a tűzijáték: minden pompájában, mosolyog az őt köszöntő szemeknek. Az összeölelkező kezek összesúgnak az ujjakért (a kulcsoláshoz).

Amikor meggyúlnak a fények, megszólal hozzá a gondolat és beszél vele. Tudja az esztendő, hogy vége és megy őt a fény vígasztalni. Tárgyak gyűlnek a zenéért s emberek a hangulat megteremtette társaságért. Kérdez az esztendő, hogy jövőre is találkozunk? A férfiak szövegelnek, a hölgyek pedig a megfelelő résznél énekelnek. Kap enni az óév? Pezsgő is van hozzá s állítólag halászlé az étek. A tűzijáték csak rappel, de koronát ad az óesztendőnek. Összecsókolózik az égi dísz a halászleves illatával a búcsúért s néhány pár is ezt teszi némely erkélyen meg néhol: kilátókban.

Már szólt az éj a szánnak. A hóval beszél éppen, hogy legyen már elég mennyiség fogadószőnyegként. Gyermekek kérdezik otthon, a Jézuska hogyan lát ilyen sötétben? (Fehér szeretetben úszik az utca). A kis Jézusnak van egy régi lámpása s azt megrázza indulás előtt és így adja a felhő a havat is. A megrázott felhő borítja az utcára a fehér takarót. Csilingel is a csengő, megjött a csendes éj vagy az ünnep hívó szava? Éneklésben úszik az utca. A fenyőé most a szó és szól a családhoz meg a gyerekekhez, hogy előszöris el kell énekelni a tél himnuszát. Aztán lehet melegedni és enni, na meg kint jókat hógolyózni s akár hóembert is építeni. Kérdezik a gyerekek szüleiket, mi köze a hóembernek a télhez vagy az ünnephez? Az a válasz, hogy egykor Jézus s a hóember ezt együtt kezdték és ezért kell a hóember urat minden évben újjáépíteni. Ezzel jelez Jézusnak, hogy a gyerekek már várják őt és induljon el (onnan fentről, a hegyekből).

Amikor a hózás köszönti az ünnepet, a szállingózás hullajt pelyhet a meghittségnek. Ha megfelelően finoman hullik, pelyhedzik még hozzá a szeretet. Mit szól hozzá az öltözködő fenyő? Megkérdezi ezért a csúcsot, mely fogadja a hó gombócot. Bent a fa alatt az illat üdvözli a téli napforduló elmúltát és öltözködik az ünnephez, hisz a gyerekekről is szól ez. A szülők a csúcs felhelyezése után hívják őket, megnézni a fa alját.