MotoszkaDaniel blogja

Irodalom
MotoszkaDaniel•  2019. május 31. 14:43

A Halászlé fővárosa

(Ez még piszkozat! Egy előző költeményemet kívánom felturbózni vele!)

Talpalok a mezőségen valahol és város emeli nekem a kalapját.


Szép az az 1696., fű beszél hozzám.

Tiszta az ég és jön velem a nap.


Túrabot meg hátizsák valahol előttem és kötöget egy legény.

Elém fárad, hogy beszélhessen.

Innen kezdte útját a múltban s nem akart ő világot járni.

Csak kalandot!


Egy egyszerű szabólegény a társam,

de csak sejlik az alakja.

Nem vagyok legalább egyedül!


Jelky András a becsületes neve! Szól felém bemutatkozása.


Menjünk tovább! Hol vagyok?

András tesz egy kitérőt emlékművéhez,

hogy utána egy tányér halászlével hozzám vissza térjen.


Hosszú mesébe kezd 

és feltárul előttem a Kincses Bácska múltja. 

Párat dobbant nekem most botjával és mutat,

rövid időutazás minden egyes szegletéhez a városnak,

hogy milyen volt régen.

Egy utolsó, nagy dobbantás, hogy láthassam,

hogyan nézett ki a török hódoltság idején.


Ha találkozni szeretnék vele, 

minden évben vissza tér ide a születése napján,

a szülői házhoz.

Alakja most a semmivé foszlik,

de előtte búcsúzik.


Hát ez meg mi a kutya - macska itt előttem?

Ez a főtér lehet, 

mert magasodik nekem a Szentháromság szobor.

A négylevelű lóherén járok 

és mögötte a tűztorony!

/Tüzet már nem kell oltani, 

itt nézelődni kell

és jó messzire el is lehet látni innen!/


Fogyasszuk el azt a halászlevet itt a kezemben.

Csak pár kanál, mielőtt kihűlne!


Mintha úgy mondta volna András, ez iskolaváros is egyben.

Nemcsak a nemzetek találkozó helye!


Kettő szálloda, öt diszkó. Jártam ám én itt most pár felé!


Kék és sárga zászló a kilátónál,

valahol meg kellene szálljak éjszakára.


Elcsábulok a körút keleti irányába 

és ez a Kispest azt súgja nekem: 

a park erdő meg fog felelni nekem!

A városközponttól messze van az igaz,

de itt csak a természet hangjai vannak velem.

MotoszkaDaniel•  2018. július 25. 20:09

A modell

Padlón hever testem, szőnyegszínű heverőn.Szemem lehunyva, csak pilledek.


Jobbomon pihen kezem. Ujjaimat nyugalom veszi körbe.


Félhomály a szoba ura, kényelmesen lehetek szatén ingem ölelésében.


Átjárja a levegő testem, üdít a nyári szellő.

Ingem kigombolva, jómagam felfrissülve.


Nyitom szemem világát, alvást küld rám az árny.


Nő vagyok s nem is akármilyen. Árnyék vigyázza fekvésem.


Ingem a palástom, fekete a színem. Arcomat simítsad és megleled bal kezem.

MotoszkaDaniel•  2018. május 14. 13:22

Rókaszáj és Harcsabajusz

Éjjel kelek,

mert nyugtalan a seggem.

Ujjam szopom,

mert bennem a kisgyerek.


Érdekesen írok,

mint ősember a kőtáblát.

Viktor az apám,

pedig kezét se csókoltam eme éjszakán.


Ripityelek a nőkkel,

ha mosolyuk elnéz felettem.

Ambrózia csók keresi szemöldöküket,

ha köhögésem nekik felel.


Vár a természet és az egyház vadonja,

szőrös pizsamámban térek nyugovóra;

mert Isten már megunta.


Itt van a pitymallat,

nem aludtam egy sort sem.


Lavórban jön a hajnal.

Kit érdekel,

hol fekszem?

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom