Övegh Zoltán

Fennáll az esély, hogy lemásolta magát vagy szaporodott a nagy kék? Ugyan hol? A vízben végezte volna az ívást? Szóval egy újabb éjjel. Amíg megfizetik addig strázsálunk itt hárman, ameddig kívánják. Múlt alkalommal is volt nálam fegyver egykori egyenruhásként, csak nem volt módom használni. A múltkoriak után munkásszállás is van biztosítva. Na, a lányoknál is van fegyver? Laura mondja, egy hétig még beosztás van. Nappali őrzés nincs, mert azt a nagyfejesek nem kérik. Laura mielőtt kimenne őrjáratba maradásra kér. Dehát nem is vagyok az esete. Nála mást jelent az, hogy férfi. Én nem értem, de legyen. Mindenből egy van biztosítva, ahogyan ágyból is (olyan, mint egy apró lakókocsi). Még éjfél előtt megdugom, aztán a szőkéhez csatlakozva ki a híd testére. Piskóta János s Tanták Mária (újabb két ügynök) érkezik ugyanúgy az F. B. I. - tól. Ellenőrzésre. Rájuk támadnak s horzsolásokat szenvednek is, miután leszállnak a vonatról. A többi munkálatot mi elvégezzük. (Nem is lőttem mostanában, a lányok meg most lőttek először)

Felső utasításra Mária tegye el láb alól Jánost, az indokot csak sejteni lehet. Tanták a parancsot megtagadja, inkább őrt állnak Jánossal. Ja Én azt hittem, a nagy kéket már elvitték. Tehervagon jön érte valamikor az éjjel, úgy kettő óra lehet. Nekünk ez a műszak 1/2 - e. Szállás fel a járatra és a lövés hangjára a szőke, Laura meg Én futunk oda. Mivel Mária megtagadta a parancsot, takarító brigádot küldenek a két ügynök nyakába. Egynek sikerül meglógni. Őt célba veszi a szőke és el nem találja, mást viszont igen. Benzines hordót. Ezt is túléli a merénylő. Igaz, jelentősen meg van sebesülve. Végeznie kell a nagy kékkel a parancs szerint, ám az végez Vele. Ezután Mária és János köszönik a segítséget, innentől elszállítják a lényt. Három óra van, zakatolásba is kezd a vonat. A víz csendes, ilyenkor alig van forgalom a híd testén. (A vonatot biztonságképpen kisiklatják, ezt is megússza Mária meg János. Mert még időben kiugranak a felrobbanása előtt. Ezt mi nem látjuk, csak meséli Piskóta meg Tanták. Amint gyalogolnak a hídra ide hozzánk s volt még egy takarító személyzet, ugyanúgy szörnyethaltak a bérgyilkosok. Piskóta meg Tanták jelentik, hogy a szállítandó 'csomag' a nagy kékkel megvan és szállítják vizsgálatra. Még a mai nap eléri a célállomást, sikerült megmenteni)

Jó, ha helyenként megunja magát az eső. Amióta a szó a szájból szól, nem hozta az esőt ide a lába. A föld éhes, azt se műveli mostanában fáradt kéz. Mást viszont művel, mégpedig a talaj térképét mintegy útmutatóul a helyenként ide tévedő kellemetlen alakoknak és azok bajait meg szenvedéseit a magányos sas se hívja. Másutt viszont ez: élet által megviselt csirkefogók nem fogadtatnak be. A hó is elkerüli őket, mert pehely esést a szem nem látott. Vagy másfél emberöltő óta s ide még nyugdíjas mezőőr se jár ki, annyira a semmiben van. Ha hírekre kíváncsi itt a koszban fetrengő értelem, a denevért keresse meg. Egy szép, ám jobb napokat is látott lyuk a felkeresendő valahol a dombok hátán az árnyékban ülő házak mögött. Ha vér szikrázza a levegőt és mozgás csapja a csendet, jó nyomon jár az ide tévedő. A szentélybe belépve komorság lebeg a vörös koronájában s bíbor a tűzben, ott kell tudni a jelszót. A sort, amit rajtam kívül két ember ismer. (Az elátkozott ház - Drumer átka)

Segítség nincs, csak remény. Egy felvett név a kiindulópont. Még a zsákmány is lehet préda a sas földjén? Pedig erre félik a medvét, kevés a nyom.

Mielőtt még a tenger illata beszippantana, iszkolás le a mólón és inalás a biztos rothadásba. Nem a lókötőkkel van a dolog, a csirkefogókat kell felkutatni s kifaggatni. Ritka ez utcák forgatagában, ha szalonképes a szag. Igen, ez azért férfiember orrának se mindegy.

A tengeri rablók járatával kiköpettem magam, most a szárazon lógva a lábaim sodrásában cseverésznek e csülkök s e menet északnak megy. Az oszlásban a sorukra váró áldozatokról hallgatok mesét az egyik ivóban, mielőtt eltenném magam másnapra. Az én kobakom sem járt messze a napokban hasonlótól, szóval kecmergés hajlék után nézni e városban. A nagy tudású bölcs fogad és az éj előtt Vele igazán kellemes e lakoma, még nézzek rá egy rejtvényre.

Kár, hogy egy fogadóban is ellenségként néznek az emberre. Valahol megértem e népeket, de Én segíteni jöttem! Nőkbe futok bele a lényeg előtt, még mindig nincs meg a teljes varázsige! Nem találkoztam a vér szívójával, szóval elő azzal a kulccsal és azt ide e zárba behelyezve elfordítani és megy elsőre?

Háromjegyű számot kell keresni ezen a ménkűn, különben a kísértetetekkel jő a következő vacsora. Na, most mintha látna valamit a koros szemem. Jól el van mosódva, de ezt fejtem meg vagy vár a tömlöc heverője.

Szörny a csatornába épített ház révén? Ez a mardekár háznak a jele. Na, de mindenki tud parancsolni e hüllőnek? Ha tud beszélni az illető kígyóul, akkor igen. Ha nem, még akkor sem lehet gond. Szerezzen maga mellé valakit, aki tud sompolyogva sziszegni s így az szóvá alakul és szóvá lesz.

E bőrét vedelni tudó ragadozót boszorkány sem teszi lóvá, vajon a varázslókhoz miképpen viszonyul? Erről mostan kevésbé van mód vitázni, mert itt van még egy szélhámos mágus. Az igaz, hogy nem sokáig zavarja e koszban úszó vizet. A továbbiakban e diákoknak nem is dolga, hogy Vele foglalkozzon.

A tanár úr a zárt szívében azért hihetőbbet is hazudhatott volna, midőn ez hagyta el állítólag a száját. Már egy jó ideje a tudomásában volt, hol a titkok kamrájának bejárata. Amíg Ő felkészülést vall, a bájitaltan tanár ajka gyanúra görbül? Arra nem, de gyanútlan csodálkozásra igen.

(Heshásszá - a holtakkal suttog)