MotoszkaDaniel blogja

Az imádott hon sokszor megszakad a századok előtt s a német ősök könnye is velem van. Cseperegnek a bokrok? A cseppek kérnek, hogy valljak.

Prüszköl a kezem a kard súlya alatt, a magyar szívek érzik a zizegéseket. A magyar ízek úsznak a halban, kor változásain a dekoltázs fél szemmel illan. A huszár öltése mélyen érez, a szablyája a nagy csatákért hűséges s egyben pengeéles.

Vörös csizma büszkén villan a tiszta égre, erős piros színezetben zubbony várakozik az égbolt fiaként s lovával a mezőn. Vitézek a mély és sekély völgyekben, asszonyok a gazdag rengeteg ölében.

A Turul megússza a levegőt, szózatra nyílik a csőre? Nem repül még a vár ormára, keresi ültetvényeken a csőszt. Lovak dobogása lassít ügetésre, váltsák az őrséget! Bármikor jöhetnek a besenyők.

Ezen a földön dúlt a tatár a lován, ült a török a jurtájában és táncolt az orosz a medvéjével.  A hűség városa kezet rázott a nyugati hegyek alján.

Hun lovasok vágtája üldözi az éjt, megzavarja a reggel? Kun kucsma várakozik lombok óvó karjaiban, majd gyiára fogja. Az éjjel a foszlányok hajóján delel, a díszes paripák bőszen közelítik meg a falvakat.

Vágtat a huszár, majd hegyre megérkezve a Turul előtt tiszteleg. A földek magyar szívtől izzadtak már, ideje a bort felhajtani a Kárpátok kebeljeire.

A mezők fűje élénken lengedez a tájak dombjain. A zászlót egy bekávézott vitéz elejti s egy csonka fán hagyja. Megbotlott lovas begyűjti, ügetésben szalad s előtte újból a hazafiságtól duzzadó sereg apraja nagyja.

Van még hely, ahol le kell róni a tiszteletet? Az asszonyok és lányok tisztítják a lobogót a sártól, mindjárt leng újra az ölyvek csodálatára. A nap a pogányok óta köröz erejével e folyamok felett, a vészek könnyeit szárítja.

A lélek terhét csorbítja büszkeségre mind a fehér nép. A derű és tenni vágyás csillan? Élesednek a színek, mehet az ügetés az erdőbe? Van, aki bevállalja a Gellértet.

(Augusztus huszadika)

A zene nem egy esetben hoz össze embereket,

a világ minden táján pengetik a húrt

A zenészek keze alatt fogan az alap kezdete.

Elfoglalják a kezek a zongorát s csakhamar valami búg? 

Zenél a nemzet aranya? 

Ekkora vagyon húzza egy herceg tárcáját is.

A britek tengeren szerezték meg, és kié lehet e dicső láda?

Lapozás a könyv közepére. Nem érdemes habozni, a nyerő gyapot déli. 

A férfiak éje cincog?

Nem mindig tüzelnek a csillagok ott fent szekéren.

Hangjegyek cikázhatnak a betonon,

limuzin hátsó ülésén mosolyog a maci foga fehérje.

Átutazunk pár galaxist? 

A bolygók kapuja tárcsázás közben füstölhet.

Hibás a címzés? Pedig egyik jel sem hamis.

Előfordulhat, hogy időnként egy csapat eljut a naprendszer végére.

(Szavak Találkozása, Melyből Mondat Születik 4.)

Ősidőktől fogva hangok vesznek körbe minket. A kezdetleges emberi énekek dobszólókkal üdvözlik a látóhatárt.

A dogonok táncukat járják ének kíséretében. Megadva ezzel nekik a tiszteletet.

Más indiántörzseknél is lelünk valami dínomdánomot?

Szájról szájra száll némely falun a hagyomány az utódokra.

Kispál és a Borz régen elindult hódító vitorlája deszkáin.

Nyújtják sziporkázó kezeiket a kristályok?

A motor dübörög, de szilaj szakálladdal vésd az utat magad előtt. Lehetnek itt sziklák.

A dán kastélyban járunk? De akad itt turbános jurta vagy éppen háttérmunkálat puffon simogatva. Cipőfényezés s zászló a tartóban? A fűző legyen bekötve és a lobogó, ugye cirógatja a füleket a szélben?

Elég száz vagy ezer év? Hány szál gyufát dörzsölhet meg az ujj a szív varázsán? Amíg számolunk, galamb minden tollával az emeleti ablakból kifelé röppen.

Mit akarunk itt a piacon? Nagyobb az életnél is a kedv, ha fényezik az autót. A Bíbor szél sorompó előtt kér engedélyt, hogy az állomásra megérkezhessen.

Milyen titkokat rejthet egy szenvedélyes pad? Ereszkedj le hozzá s már fülelsz? A lépcsők üresen fekszenek, de a zene nem hallgat.

(Szavak találkozása, melyből mondat születik 3.)

Aranyló sárga a homok s fénylik a kastély. Az oszmán kard bitorol s ejt sebet a trón örökösén a torony égbe érő, dohos és remegő sarkán. Inni kell a pompában bűzlő, egykor vidáman lobogó fáklyák egészségére? De mi van, ha mérgezett bármelyik korsó? Most nincs itt a foglyul ejtett hercegnő kisegere, hogy a fehér lova nélküli lovagot segítse.

Fenékig! Az első mérgezett volt, de bírja a szív. Fussanak a lépések s irány a kanyargó csigalépcsőkön egy szinttel feljebb. Haragszik a fiúra valaki? A lelkem tükörképe nem döfhet hasba, de hová lett? Esküszöm, az egyik turbánt most löktem a katlanba!

A holt lelkek is a szultánt védik? Nézem a hátamat, mert megszúrna. Mi van ennek az alján? Nem tudom, de három emelet a hossza s levontat és ez kinek a karja? Ez képtelenség, egy karcolás sincs rajtam. Zúghat a kürtő valahol, ugyanis kellemesen hűvös van.

Az egérke felcincogja a gombot s futás az immáron szabad lányért. Egy török se fog beleszólni. A homokórát bele lehet rúgni az erőd aljára? Túl szép a búrája. A csontváz beakadt a nyikorgó téglák közé, hiába mocorog (a csontjai, erőkifejtésben hasztalanok). A hasonmásom meg leitta magát méreggel s nem tud mozdulni?

A hercegnő megvan, a kisegér is. Mi lenne, ha a visszafoglalt királyi lakosztályon belehuppannánk az ágyba?

(Prince Of Persia számítógépes játék a DOS korszakból, 1989)