Övegh Zoltán
IsmertetőA Sárkányok Színre Lépése?
Amikor Itália partjait, hegyeit döngeti a csizma talpa: Elgondolkodik a megkötött nyakkendő, mennyi veszély és mégis mennyi szépség veti ki magát néhol e táj síkságairól, hegyeiről s a magasban fellelhető önálló város államának emelkedőiről. Itt bármikor lecsaphat egy ártatlan lövés, a dobogó szívet ért szúrás, a torkot átölelő polip csápjának fojtogatása és persze a pénz hatalmának kétszínű éle.
Amíg ezen tűnődik a gyönyörűre font ék, a nyakkendő megcsendül a napfényben s lépni kell a táblán. Az örök táblán, aminek sok oldala van. A hatalmasok a fehérrel kezdik többnyire és nagyrészben vágtatnak. Ha a feketével léptél, már játszmában vagy. Játékban vagy? A szikla szélén állsz ugyan vagy éppen gyönyörködve guggolsz, de a nyerésre minden esélyed megvan. A gyalogokat tartalékolja az ész! Kicsi a kardjuk hatalma, de erejük pont kis esélyeknél is jól lökheti a latot. Oly parányinak tűnő lépések s a gondom mégis az: a szabályok tiltják, hogy egyszerre kettő emberrel lépjek.
Mi járhat az ellen fejében? Nem azt nézi az elme, éppen mit szedett le a másik s talán hányszor? A fondorlat hozhat olyan széljárást, mely kerülőkkel eljut a királyhoz. Le kell guggoltatni palástjában, csak ne feledd: Ő nem leüthető s még ha sarokba is szorítod a páholyában, mindig léphet a helyére egy újabb. Csak hát az esélyt meg kell adni az újnak, hogy újra fényesen villoghat a csizma szára s vakít a rögzítő csatja.
Mindjárt lejár az időm, lépnem kell s kenőpénzt illetve ingatlant illetően a tárgyalás hangja közelít az utakon. Lépek a lóval, a királynőt hátra, futókat középre. Revolverem az aktatáskában pihen, a vérrel azonban óvatosan. Az anyagiak és az üzlet kényes terep, bársony szőnyegen zárt ajtók mögött is általában csak megemelem.
Ezt a játszmát elveszíthetem, de ez elmesport. Olyan ártatlanul gömbölyödnek a habok, ahogyan kinézek. Szinte szomjazzák az állandó körforgást. Telefont kell felkapja a kezem, az ínycsiklandó főnökasszony hangja szólal meg édes lejtésével: Ha bármi gond lenne, a tüzes kéz melegedhet és zárójelben jegyzi meg, hogy a megemelkedett hőségben gombolja az ingét. Sikeres akcióval vár vissza. Én is ebben reménykedem.A partnerem részéről is beszélni kell a kagylóba. Érdeklődöm nála s hasonló intelmeket adtak a tudtára. Azt mondja nekem, a vezető személyiség külcsínje kiváló, s pályakezdő üzletasszony. Ott is hallok valami sóhajt, pedig elég védett vonalak ezek. A mediterrán vidék tud fondorlatot csempészni a beszélgetések nyájasságába még egy bizonytalan kimenetelű feladat elvégzése közbeni utazás alatt is. A kagyló lefekszik a helyére s tűnnek fel Róma vonalai.
Megússzuk - e vérontás nélkül a mai napot? Mert kora estére otthon vagyunk és a játszma végére is értünk. Én kikaptam, de a kézfogás attól még jár. A főnök asszonyát látásból ismerem, mivel mint meghozza a madár csapkodása a híreket, egy gondolában csapják evezőink a medert Palermo előtt. Az én kérdésem az s valószínű az övé is, hogy: A klánokat irányíthatják tartósan nők? Rakom el a sakk dobozát a táskámba és felelek: Ha nem okoz örvénynyi zavart a kicsi vízben, akkor igen!
A parton a szél fiai fújják a sziklákat és a kavicsok lányai megmutatják a tenger báját.
(A Polip 1984-2001)
A sárkányok színre lépnek?
Pálmák megkopott szoknyája tévelyeg az utakon. Támaszkodik a korlátra szorult szélre, napszemüveg tér magához, némileg elszomorodott nők bájos látványából. Mindig söpör a szél bájak között s a homok bontja a pánt szavát?
Az elesett hamvakból új rőtjében fáradt sörét éledhet? A mellény ingén smink keni az illat szelét, amit fegyverek szimatolhatnak?
Kérdez az áramlat, ha fel van már zavarva a sóder.
A suttogó ég kiabálása hangos, ravaszok a fű mellől néhol beszélnek.
A haza szép s sehol nem billeg egyensúlyában a lejtő?
Csókra éhes, méretes kövek ölelik az áramlat faragta sziklákat. Nem szikrázó szerelem kell ide, inkább a lent gyülekező habok áldása.
A gyengébbik nem szóra nyitja ajkát, ha harsány hegedűszó sarkítja a göndörséget hajaikban.
Ha nyílik a rozzant ajtó, ne állj meg a szirt szélén! Majd később.
Tajtékok mossák az előző évek bűn áztatta vérét.
Nyeregben ülve üldöz az örvény sikító követe, nem kell mindig vágtatni.
Egy ajtón a kopogás nem válaszol; ez a csinos mellkasok, kacér hajnala?
Férfiak finom keze vastag harsánnyal, ropogtatva arat. Ez a bosszú a holtakért, de nem vérbe mártva.
A hölgyeket élesített bottal szállítják kishalak házaihoz s rálehelnek mérgező csókot a gallyakból.
A kecses könyökök is szeretnének kicsit dolgozni? Erősen kocogtatott vállak a sofőröknek. Azt hiszem, kikapar a hajnal.
A keblek illatos pihenése siklik haza az urakkal, ez már a reggel? Éles bércen megművelt lépcsők harca csillog a korláton. Talán egy járásnyira sem, megmunkált vár pincéjének lakatját nyitják, hogy be tudjon fáradni kosztümjében az édes hang.
A másik ügy haragot tápláló nyila eltörve, az íj pedig eltulajdonítva.
Meg lehet vetni hölgyeknél az ágyakat? Éppen a fürdőbe tapognak. No meg ugye, kis meleg uzsonna az asztalra?
A közhír tétele a hasábokban leszámolásról fog írni s ezért is jelez karmester a madaraknak, hogy a lapok énekeljék polgároknak a napokban, ami nem igaz: a maffia meghalt!
(A Polip 1984-2001)
Fittyelés 2.
A fittyelők portyáznak. A kalapos nő vezet a sziklák elvitt kavicsai között, de milyen nyomon kajtassanak? Hiába jön a támadás derült égből gyors villanásként. Elszúrja, de nem elhúzza az ellen a lövöldözést.
El fognak tűnni a megviselt út betonjában. Nem éri meg kockáztatni, oda kell nyomni a pedálnak! Az egyik szépen vasalt nyakkendős vállalkozik, hogy becélozza a tankot. Egyet lőhet csak, mert közel a kanyar!
Megkocogtatja a lány vállát: most rántsa a kormányt, akkor nem sodródnak a mélybe. Az egy lövésből öt lesz. Ez már kifüstölt s sorol a falakra. Szépen dühöng a szalagkorlát.
Jelentés Sylviának rádió telefonján, hogy a kellemetlenkedők örökké napoznak a tengerparton. Ez a sakál diadala? Az alvilágban nincsen helye a SZÉPnek, a ház mellett azonban a férfiak sétálnak egyet e hegy tetején s lehet csokrot is szednek a főnöknek. A kalapos lány mendegél a méretes kavicsok között, a napot fürkészve.
(A POLIP 1984-2001)
Fittyelés
Zsörtölődő székek és asztalok, kopogás az ajtón. Őrök kukkantása a kamerára, csend ül a térdekre. Motozás, a zakó alól fegyvereket a ruhatárba. Kalapos húgával érkezik az úr, kés nincs nála?
A vita folytatódik, az ifjú főnökasszony színe elé járulna. Felveszi a lány? Ő lehetne a hetedik. Az eszméket a mi ügyünkről meg kell hallgatnia.
A habok könyörgései sírnak, a tajtékok gazakat küldenek. Ki vadászta le az urakat? Az új jövevény? A nő mosolyog s kéri az újoncot, nézzen meg egy szerződést. A nap végére pihenő, az úr karján a közösség csettintő jele pihen. Kezet csókol a vezetőnek.
(A POLIP 1984-2001)
A csend beszélne? 2.
A kupola maradványa töredék seregekben csoszog utakon. Gazdátlanok? Rajtuk áll! Csatangolnak a sziklák alatt s tárgyalnak illetve oszlatnak. Amiképpen őket uruk utasítja.
Egy keresztapát holtan találnak a kürtő falvaiban, jelentik azt. Egy másikat ők vadásznak s le is csapnak.
Súlyosan sérült rendőr a forgalmas főút szélén, éppenhogy bicegve szeretne bejutni az autójába. Az egyik álarcosnak a szíve esik rajta. Gombot nyom a rádióján, hiszen a nevét nem mondhatja. A hangját is jobb, ha hanyagolja. A járőr eldumálja, mi történt s hol érte a találat.
Az elsavanyodott sereg meghidegült nőre lel, ki nincs még húsz s le kívánja vetni magát az egyik szikláról. Elkapják a karját s meséltetik. Könnyezve mutatja teli tárát és sír, az általa szolgált keresztapa a holtak mezőjét ügyeli fel. Kinek fogadna hűséget? Maga elé néz s rebegi, hogy vége az életének.
A gazak egyikének vagy akár többnek ötlet villan a szürke gomolygás ege alatt. A lány maga ellen fordított fegyverét táskájába rakják s letérdelnek előtte, arcukat felfedve. Olyan szép s csinos lány, miképpen tetszik neki az ötlet? Mosoly kergeti a fellegeket, hogy a nap érkezzen.
Nevetgélő, elhaló fűszálak, bejön e felvetés a csitrinek. Hat kan s hetedikként lehet a poroszlók vezetője, üressé teszi a revolvert. Egy húzás még s lövedék nélküli a tár. Ad nekik hűséget csókkal s töltény nélkül meghúzott ravasszal.
Be a kettő autóba. A főnökét eltették láb alól, de talán nem hasztalan most már ismét e fiatal test létezése s hangja trillázásának mibenléte.
Kinek van kedve meggyomlálni a laza gazt? (Fordul hátra embereihez?) A legbeszédesebb a tárgyalások lefolytatásához férfiként tud erre egy megfelelő, festői környezetben elhelyezkedő házat.