Övegh Zoltán
IsmertetőZizeg a fa és a levél beszél 3.
Ázott erezet mosolyog, amikor már lement a nap. Csúszó nevetés a csatornán jókedvűen dohog, fázó lány sállal védi magát. Ne fájduljon meg az ajak, dörgő felhőket ráz a szél.
Elállt a cseppek katonai menete? Tükröződik az út a nedves gallyakról lenéző vízen. Csúszik a cipő orra hegye? Járdáról felröppent levelek szára után kapaszkodnak a törzsek kérgei. Az ágak nyújtózkodnak s van, hogy sikerül felsöpörni az utakat. Az ereszek medencéi sziszegő cseppekben dobolnak.
Melléktemplom 2.
Eső erdejében ázik a holló árnyéka. Elállnak a cseppek? Ránéz fiókájára. Az nem ázott meg. Gyűrűt talált a csemete? Lázadó angyal a zavart hajában kavar s a kezének egyik ujjáról csórta az ékszert.
Menyasszony érkezik csokorral az apját gyászolva s illatot szór a boszorkány orrába. Lezuhan az erdő kastélyában a kéménybe, addig az ara lelke vissza tud repülni a lépcsők aljára. Aludni az álmát
Melléktemplom
Agg társ, egy fiatal s kicsi matróna áll sorba kérelemért a túlvilágra. A száraz mocsáron vezet útjuk, a lábukon ehhez megfelelő a csizma?
Kék rózsában gyalogolnak a patakágy mellett. Indulatos is az ördög, hogy kijátszották: csordogál a duzzadt csermely s zuhogó percek ezek.
Ki súgta meg nekik, hogy mit kell tűzniük az öltözetükre? A fák rájuk merednek s köszönnek előttük a lépteik. Alvásra előkészülni, napsugár szikrázza jövetelét. Alászállnak a lelkek a levél illatú természetbe.
Középtemplom 3.
A halál közeleg? Kasza nélkül három szolga is várakozik füst alatt. Kúszó árnyékokkal beszélgetnek. Kellemes vászoncipő lapul némely csuha bokáján. A végtisztességnek talpal.
Vigyázzba állt függöny hívja a szálló port, hogy nyissa az ajtót. A megboldogult lélekért a csónak elindul komor tiszteletében, másik világ tisztes szavai máris nyitják a megemlékezést. Kezdődhet a szertartás órája? Lépését nyitja küszöb felé a sarokasztal és bólint.
Síró Arc 4.
Felhordja ma a tégla a szemet. Hol van a lépcső, mit kormol a nap?
Perzselő veremben izzad a kétely. A zsoldos lő a falba s vérben a malter? A holtak élnek?
Tűzben lobog az üveg keze. Sikolt az arca éle és kapkod a láb hegye ott a mélyben. Ez a végzet?
(Visszatérés a Kísértet - hegyre 2007.)