Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
A Sárkányok Színre Lépése?
MotoszkaDaniel 2021. június 5. 00:56 olvasva: 148
Amikor Itália partjait, hegyeit döngeti a csizma talpa: Elgondolkodik a megkötött nyakkendő, mennyi veszély és mégis mennyi szépség veti ki magát néhol e táj síkságairól, hegyeiről s a magasban fellelhető önálló város államának emelkedőiről. Itt bármikor lecsaphat egy ártatlan lövés, a dobogó szívet ért szúrás, a torkot átölelő polip csápjának fojtogatása és persze a pénz hatalmának kétszínű éle.
Amíg ezen tűnődik a gyönyörűre font ék, a nyakkendő megcsendül a napfényben s lépni kell a táblán. Az örök táblán, aminek sok oldala van. A hatalmasok a fehérrel kezdik többnyire és nagyrészben vágtatnak. Ha a feketével léptél, már játszmában vagy. Játékban vagy? A szikla szélén állsz ugyan vagy éppen gyönyörködve guggolsz, de a nyerésre minden esélyed megvan. A gyalogokat tartalékolja az ész! Kicsi a kardjuk hatalma, de erejük pont kis esélyeknél is jól lökheti a latot. Oly parányinak tűnő lépések s a gondom mégis az: a szabályok tiltják, hogy egyszerre kettő emberrel lépjek.
Mi járhat az ellen fejében? Nem azt nézi az elme, éppen mit szedett le a másik s talán hányszor? A fondorlat hozhat olyan széljárást, mely kerülőkkel eljut a királyhoz. Le kell guggoltatni palástjában, csak ne feledd: Ő nem leüthető s még ha sarokba is szorítod a páholyában, mindig léphet a helyére egy újabb. Csak hát az esélyt meg kell adni az újnak, hogy újra fényesen villoghat a csizma szára s vakít a rögzítő csatja.
Mindjárt lejár az időm, lépnem kell s kenőpénzt illetve ingatlant illetően a tárgyalás hangja közelít az utakon. Lépek a lóval, a királynőt hátra, futókat középre. Revolverem az aktatáskában pihen, a vérrel azonban óvatosan. Az anyagiak és az üzlet kényes terep, bársony szőnyegen zárt ajtók mögött is általában csak megemelem.
Ezt a játszmát elveszíthetem, de ez elmesport. Olyan ártatlanul gömbölyödnek a habok, ahogyan kinézek. Szinte szomjazzák az állandó körforgást. Telefont kell felkapja a kezem, az ínycsiklandó főnökasszony hangja szólal meg édes lejtésével: Ha bármi gond lenne, a tüzes kéz melegedhet és zárójelben jegyzi meg, hogy a megemelkedett hőségben gombolja az ingét. Sikeres akcióval vár vissza. Én is ebben reménykedem.A partnerem részéről is beszélni kell a kagylóba. Érdeklődöm nála s hasonló intelmeket adtak a tudtára. Azt mondja nekem, a vezető személyiség külcsínje kiváló, s pályakezdő üzletasszony. Ott is hallok valami sóhajt, pedig elég védett vonalak ezek. A mediterrán vidék tud fondorlatot csempészni a beszélgetések nyájasságába még egy bizonytalan kimenetelű feladat elvégzése közbeni utazás alatt is. A kagyló lefekszik a helyére s tűnnek fel Róma vonalai.
Megússzuk - e vérontás nélkül a mai napot? Mert kora estére otthon vagyunk és a játszma végére is értünk. Én kikaptam, de a kézfogás attól még jár. A főnök asszonyát látásból ismerem, mivel mint meghozza a madár csapkodása a híreket, egy gondolában csapják evezőink a medert Palermo előtt. Az én kérdésem az s valószínű az övé is, hogy: A klánokat irányíthatják tartósan nők? Rakom el a sakk dobozát a táskámba és felelek: Ha nem okoz örvénynyi zavart a kicsi vízben, akkor igen!
A parton a szél fiai fújják a sziklákat és a kavicsok lányai megmutatják a tenger báját.
(A Polip 1984-2001)