Övegh Zoltán

Személyes
MotoszkaDaniel•  2022. október 1. 21:55

Tisztul az ég

A fénybe szeretnél lépni? Először gyújts villanyt a sötétségben vagy lépj a napra. Az útnak a kékben mosolygása a derű orcája nekem és meddig kell döcögni a felezővonalak szemet ölelő karjában? Még jó, hogy nem viszket a szemöldököm.


Gyönyörű, mesés az út új fákkal meg ezzel az útszéli fű integető bájával. Nő itt nincsen, csak a hangjuk szól a fülembe. Lift kerül az utamba s fel a lépcsők gátjára? Ez most merre visz engem?


Be kell szálljak és felfelé nem visz az akna. A miniszter úrtól jövök autó indító kulcsával, előtte az emeleteken dudáló fóliákon legelt a szem dumáló munkásokkal. A szekérhez nyomás s csattogás le, hová kell azt elszállítani? Nem tetszik, hogy az út lefelé vezet. A váltót sebességből veszem ki s rajta vitorlázni!


(álom)

MotoszkaDaniel•  2022. október 1. 21:54

Beborul az ég

Itt nincsenek fellegek, csak padok. Milyen óra lesz? Minden székben ülnek. A miniszter úrral vagyok.


A zápor táplálkozik? A cseppek eszik az esőt és gyúljon a fény? Nem lehet az asztalokon látni a betűktől tinta pacnit. Amíg az ablakok zuhanyoznak, ajtó nyílik s talán Ő az osztályfőnök néni kékben.


Az iskolaköpeny vízhatlan? Nem, csak a szemünk az legfeljebb. A pilácsnak maradnia kell, mi most pennával figyelünk a füzeteken és a kezünkben ceruzával. A golyóstoll a radírral az erszényekben.


(álom)

MotoszkaDaniel•  2022. október 1. 00:58

A vadmacska zötyög a csuklóra

Sylvia vagyok és ennyi elég volt a Japán ízelítőből, vigyen el magával az emelet. Kellemes, napos fényben lépdelés a fokokra. Aztán egy hely kellene, hova üljek le? Irodai kosztümömben nézem a számításba vehető helyeket. Még nem vagyok belebújva a felsőbe, csak rám van gombolva (így az ujjak magam mellett lógnak a haladásban). Nem egy kimondottan jóképű, de mosolygós és kedves férfi mutatja maga mellett a helyet az ablaknál (ne menjek hátrébb). Feláll a kicsiny folyosóra, hogy be tudjak ülni.

 

A pántokat becsatolni a kosárra és fel a vállakra. Az eddig befont kar legombolja a gombokat, (mégiscsak meleg van). Nem nagy, de formás mellemet öleli a melltartó és lehet bújni a kosztüm ujjaiba).

Ő Larry, aki mellé kerülök. Na, széttárni azt a felsőt (semmi nincs alatta, csak a melltartó. A köldök is levegőzzön?). Hajolva beszélek hozzá, amíg meg nem csókol. Kihunyt szemmel nézelődöm körül, kevesen vagyunk.

Az ajkaim most válaszként rávándorolnak Larry ajkára a finom simulásban. Bajuszt visel és nem szúr!

 

Még nem indul a járat. Addig Én, Sylvia. Nem is akarok mást csinálni. Megfizessem neki a helyet? Visszacsókolom.

MotoszkaDaniel•  2022. szeptember 30. 11:31

Méretes sebességváltó - Tudományos kirándulás

Női utas vagy a járaton fekete hajjal és kosztümben s meggondoltad magad? Nem mindenki van oda a keleti kultúráért e buszon pár napja. Hol vannak innen a férfiak? Ez még Budapest, háromfelé is leszállhatsz.


A sarokban ülj le balra, van fölös hely az oktatói asztal előtt a számodra. Akadnak páran, akik nem vágynak Japánba. Nem sokkal a kísérői ülés mögé kerülve helyet foglalhatsz. A hazautat választottad, a többiekkel együtt itt a fővárosban, leszállás hamarosan a járdára.


Van egy apró gond, a társad rád kíván szállni és már a csókban vagy. Ilyen olyankor történik, ha nem átlagos nőként utazol vissza és esik meg az ajkak találkozása. A többség az utazásra szavaz, kevesebben is vagytok az autóbuszon visszafelé menet és haza e napban. Kevesen szállnak be e lépcsőkre s az téged ne érdekeljen, mert az ajkak őedáljain ez a canga illetve zötyögés visz el már a honba.


(álom)

MotoszkaDaniel•  2022. szeptember 28. 11:07

Ahol a sziklák sem énekelnek

El van kényeztetve a test, hiszen ápolását árnyak látják el. Látni a semmit, de a valamit kellene látni. Miért nem lehet látni az ég fekete asztalán a kék mosolyát? Az ablak az arcra néz és hol a szempillája?

Az elme férfiteste szabad, a lélek rab? Nem szerelem és komaság, ami áthatja az étert. A barátok az útba vannak veszve vagy az elme is le van kötözve? Az ész az egyetlen, amin nincs lakat.

Az ágy végében félhomály se tartja a kartont, a láb ujjai sem érhetik el. Most már a mocorgás idegességeinek percei ezek és végre legalább egy apró fény gyúl e házban, a micsodának is a melyik részén? Ilyent hall a fül, hogy a rendszerből törölve. Nincsen semmi, amivel igazolni lehetne a balban e klipszet.

Attól bezzeg nem fosztják meg e testet. Van hang, szájtapaszra már nem futja? Nővér tűnik és azt állítja, nincs karton. S mi az, ami van? Ezek itt nem akarják, hogy a láb felkelve innen kijusson.

Na, de nem olyan fából faragták ezt a nyelvet, hogy csak úgy beadja azt a derekat. Ez a körszakáll nem létezik és a nyilvántartása aktába ültetve? Erőt adni annak a hangnak s megereszteni, a szabadságra vágyó ajkak a komornyikért kiáltanak. A hallgató kövek tudják csak odakint az út mellett, hogy innen a ház személyzete hová lett.

Ez csak egy nő, kinek a köpeny alakját látta a távozásra váró s inkább sóvárgó tekintet. Nincsen ház, nincs magányos országút és dalolnak a tücskök az éjszakában. Szabadok a kezek! A szirtek nem koncerteznek, ez a szél kellemes hangja!

 

(Nem állati régi, de régi álom. Ez lett egyszer elbeszélésbe ültetve, de versbe még nem lett foglalva)