MotoszkaDaniel blogja

Személyes
MotoszkaDaniel•  2020. október 4. 12:38

A hegy lehelete 6.

Hatkor ébred s mindig dühös, mert hagyják el a denevérek.

 

Egyszer már kel ötkor, csak vissza alussza magát. A vérszívók fordulnak álmukban a cseppkövek ágyain s arra felnyitja szemét a gyomor.

 

Itt akkor is közlekedik a szél, ha odakint alszik a mezők kiterített szőnyegén.

 

Nappal úgy látjuk, hogy nyugszik. Akkor belső csendje húzta fel a sapkát.

 

Éjjel a lélek is nyugovóján fekszik, de téged oldalba csap az ő szava, pedig mászik fel a domb alján a nap? Kicsinyeik a hálószobában vannak betakarva, ultra hangot gyakorolnak néha.

MotoszkaDaniel•  2020. október 4. 02:52

A hegy lehelete 5.

Keletről nyitja a kaput először a csobbanás, hogy azt követően részben északra tartson. Söntések és borok zamata érik a főúton. Ami eddig lejtett, az mostantól emelkedik s nem feltétlenül a hirtelen hurrikán évében.

A kék árnyalatai vakíthatják el a partot, mit a fák szegélyező lombja fog fel.

A víztükör zúgva néz rád s a gonosz térfeléről látnak téged a dombok. Tekepályán mész körbe s fenyők tűi szúrják ki előtted az álnok árkokat.

Ránts a gyeplőn, mert az emelkedőt nincsen zöld smaragd a világon, ami kiiktatná. Fennkölt falvak és községek heverészése a napsütötte sziklákon. A víz mögötted követ s párájával locsolja az itteni, padláson élő tűlevelűeket. Paripádon húzd a szót s a lassítás intésére készülj kövek és törmelékek ölelésében. Olyan magasan vagy, hogy a dugó megszédülhet a füledben.

Innen ha tovább vezérel a sorsod, alföld országa rontja rád a világát egy másik járásban. A vonulatok kúpok váltják, én viszont annyira fel még nem utaztam. Mindig két kéz húzott vissza, mert valaki a fenti kürtők orrlyukain rám fújta a levegőt. Minden alkalommal megérintett a kiengedés lélegzete!

MotoszkaDaniel•  2020. október 3. 19:00

A hegy lehelete 4.

Egyedül csorognak az utak, és a barátok megmaradtak. A mindenhova kanyarodó dombok új hajtásokra fenik vesszőiket.

A fejem tetejére álltam a tetőn s az eszmék öntik belém a mámor örök, de boldog búcsúját.

Dér köszön nekem a kutyatejből. Sírok, mert üdvözöl a tériszony.  Zajos bokámmal állok a fennsík előtt. Kifújom a levegőt, mert eddig lélegeztem be. Ne kutasd a szerelmet. Rád talál, ha keresed.

Elszívhatod a békepipát, ha esetleg kívánod az ősök világát. Kéz nyúlhat a dobozodért s szikrádért a tisztásokról. Az ereszek alatt gomolyog a füst, pillantás ülteti le a lábaimat: hallgassam a messzi csúcsok tanácskozását.

A szabaddá lett mezők kérik a fülemet, tegyem oda magam közéjük. Nem nézek semerre, minden az orrom előtt magasodik. Semmit se látok, de a magaslesekről vázol tetőket a kavicsok felpattanása. Magamhoz térek, lehet menni egy túrára?

MotoszkaDaniel•  2020. október 2. 20:14

A hegy lehelete 3.

Ha a mély baráti szó hevülete szólít, válladra veszed a tarisznyát s nem foglalkozol semmivel. Amint köszönnek neked a vonulatok, kérdések hada érhet el. Ilyenkor a megfelelő sávba sorolsz be vagy eltévedsz. A dombok egyszer kérdeznek. Ha jelentősebben zúgsz közöttük, lehet rá alkalom, hogy a te kormányod is kérdést dob megtisztelő fáik számára s azt a leveleik fogadhatják.

Megzizzennek ezek az erezetek. A dombok fújnak sípot, ha esetleg beesteledett. De ha az a kürt riadót fúj, téged már védenek az ösvények.

 

A ciklon körbeöleli a nyakad, de személyedet óvja, nem pedig fojtogat. Ha menned kell, hazaenged s szabadon távozhatsz egy másik földre. Tiszteled az áramlatát? Kapuja előtted éjjel nappal nyitva áll.

 

Amióta dús kalászok hosszú járásokat örvénylenek, erre a te utad más veszélyekben téved el. Neked hajtani s fékezni kell csak a szeledet. Jobbkezes vagy? Megérkeztél az édenkertbe. Balkezes? E fennsíkon, valaha csuklós hajtányok köszöntötték az embereket s ülésbe huppanva szakíthattad meg a lépted, ami hazalökött a halak földjére.

 

Egykor Te kellett figyeljél a vad szelekre, nehogy szakadékkel szemezz. Ma ők óvják testedet, ha esetleg itt pár órára, vagy hétre lepihensz.

 

MotoszkaDaniel•  2020. szeptember 29. 14:20

Bigfoot iszik s dumál

A tüzes gömb sziklái mögött, fennsíkba borult estébe érkezünk le s ilyenkor a hegyiember sem liheg a szirteken. Pedig az aztán semmitől nem retten!

 

 

A jeti egy kerékpáros nővel a nappali forgalmas úton szerelembe esik és onnan az örök vadászmezőkre az általa gerjesztett széllel magával is viszi.

 

 

Fekete tónusú, határozott férfi bírná maradásra, a szoknyának nem volt elég s meddő a vadászház. Ha elvarázsolta volna őt a lak tornáca, most ellepné őt a fenyők koronája.

 

 

A nagylábú kacsa hangja sas képében kedvesebb volt lelkének, de nyílt terepen könnyen áldozattá válnak itt e kecske teremtések. Lehet ott száz s ezer tüzes szekér is. A motorok hangjai oválódnak.

 

 

Talán ez óriási szellő csak meglökte s nem fedte be magával örökre, nagy kabátjába! Az erdőnek a félhegyen s a szürkéskék szakállú úrnak, hiányzik az a mátka!

 

 

A hidak, utak, járdák és gázlók szélei, meg is telnek a fotójával.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom