MotoszkaDaniel blogja
SzemélyesBigfoot iszik s dumál
A tüzes gömb sziklái mögött, fennsíkba borult estébe érkezünk le s ilyenkor a hegyiember sem liheg a szirteken. Pedig az aztán semmitől nem retten!
A jeti egy kerékpáros nővel a nappali forgalmas úton szerelembe esik és onnan az örök vadászmezőkre az általa gerjesztett széllel magával is viszi.
Fekete tónusú, határozott férfi bírná maradásra, a szoknyának nem volt elég s meddő a vadászház. Ha elvarázsolta volna őt a lak tornáca, most ellepné őt a fenyők koronája.
A nagylábú kacsa hangja sas képében kedvesebb volt lelkének, de nyílt terepen könnyen áldozattá válnak itt e kecske teremtések. Lehet ott száz s ezer tüzes szekér is. A motorok hangjai oválódnak.
Talán ez óriási szellő csak meglökte s nem fedte be magával örökre, nagy kabátjába! Az erdőnek a félhegyen s a szürkéskék szakállú úrnak, hiányzik az a mátka!
A hidak, utak, járdák és gázlók szélei, meg is telnek a fotójával.
(Texas) Ranger ÁLOM
Vigyenek a tavaszi levelek a rémület országútján? A menny fennsíkján sétál a buszod délutánból az estébe. Középkorú nő ülése regél és mi férfiak pedig sereglünk köré. Az ismeretlen préda eszi a meséinek hőseit, egy fiatal párt sikerül tőle kimenekítenie. Vadőrök földjéről jött a járőrök pezsgő fűszálára, erre viszont más felhők dörögnek. Csendesebb életre vágyott, de a csend ide más zajt helyezett.
A dombok hétvégi házat néznek egy magaslaton, óvó férfihang könyörgése néma teljesítésre hallgat e peronon.
Barna fák szépsége a kerékpárja pedáljait választja? Rálép velük a sztrádára, aztán elragadja őt a szikla császára. Azt beszélik a kevés időt élt lányról, irdatlan szélnek vihara karolta fel
s legutóbb teste a semmiben örvénylett. Üde arcát a nyeregben ragadta el a karom. Szekerek gyűrűje hiába van mellette, ha heves csapadék csápja elviszi magával a mélybe.
A hegyek lépcsőin az éjszaka az úr, eggyel lejjebb pedig a szelek hőkölnek. Amíg az ő karjai kiterülnek, a vadászház félösvénye s lejtője a lakóhely!
Acsarország télen
Rideg ez a ház és megfojt. Talpamon a hó köti cipőfűzőmet. Szandál s cipő sehol!
Az egy isten nyitja számomra az ajtót, a hideg többet személyem felett hatalmat nem gyakorol.
A tüzes gömb mászik fel havas utca boltozatának pelyheire, de hogyhogy nem fázom?
Azt mondja egy kedves, középkorú néni, még a hajnal előtt várjak rá a kapu előtt s szabad vagyok. Én erről megfeledkezem, újabb kristály borította táj köszönt rám. Sivárabb és zordabb e környék. Szabad nem vagyok, de holt sem.
A halál osztja a lapokat a sí maszkja szúrja az arcomat. Fémlapok között fúj a szél és közeledik a sötét.
Az acél nem döfi testem s a gerilla kés nem szorul a nyakamhoz.
Tisztás szélére sodor ki a talpam, hogy szalutáljak a hónak.
Mielőtt a lejtő völgye hívna magához, fel kell tegyem magamnak a kérdést: most már szabad vagyok?
Egy semmivé válható tavaszi háznál guggoltam úgy egy órája. Hallom feltámadni énekükkel a közeledő madarakat!
Barátságtalanul mérsékelt szellő fújt az éjjel egy lakban.
Szter Versz 5. - Az égen járó felemelkedik
Séta a naplementében. A mesterek eggyé váltak az erővel. A hamis prófétát elnyelték a villámok. A mennyben járó ereje szikrát lő, de nem húzza az oldal sötétje.
Az első rendet éri elsőnek a katlan. Lázadók cirkálása a halál csillag veremben. E varacskos kutyalovak ma alszanak és reggel szabad naprendszerben ébrednek.
Vörös kereszt lázadása a császár ellen, ő nem tud kelni a hajnallal. Ben, csapj bele erőddel a hárítóba. Anakin nagyapád méltó eszmei utódjává lépnél? A sisak ugyan borul, de Te még lehetsz az erő tagjaként, halhatatlan!
Álmok taván
Zárkózz be most, kérlek s a szememet csukd le mélyre. Váltott kezed éppen az evezőt csapja nyakon szépen. A ma csodás légvételt a pihenés küldi elfekvésbe. Ez a csónak, nézzed! Horgonya még nincsen kész.
Lerakom a térképet neked. Bontsad újra szélesre. Annyira, hogy szeressed az utazást a partszélen! És ússz, ha elsüllyed.
Ugyanaz a sodrás bája tán. Szép, hogyha csobban a szív. Ha léket kap a deszka is, a mentőmellény partra visz. Csak tempózzál velem!
Bérelt stégen állok, leszögez a horgászás. Te evickélj ott bárhol, nem ér utol a béka szárny.