MotoszkaDaniel blogja

Erőtől vibráló alkarom zárja a szárnyat s a kilincs balra billen. Efféle példa nem volt még vele.

 

Az órák hármat számolnak, a nyílászáró ura a helyzetnek. Most nézek rád újból, barátom. Kitárod kezeidet a világra. A bánat különös érzéssé válik, amin szemlélem e beragadt jobb szárny kérdőjel állását.

 

Megszakítom a komám időhurokban ragadt gondolkodását. Hadd pihenjen görbe teste! Bő száz éve lehet, ilyenkor estebéd közeledett. Jó éjszakát s kellemes pihenést kívánok neked, fekvő kincs komám!

 

Hiszen, ha érni kíván engem az eső vagy támadna a nap, ott vagy pajzsoddal, hogy számomra vértet adj.

A besötétedett hegyek között sétál az ellenséges erők osztaga. Nincsenek csillagok! Füsttel mérgezve a levegő és csak a pisztolyokban lakó ütőszegek ropognak. Felverték a holt dombok végtisztességet adó álmának a nyugalmát. A horda bármerre is jár, a világtalan sötét vájatok súgják egymásnak a valahányszor elhajított gránátok hangját. A felszínen a síri nyugalom csendje adná meg magának az elmúlás méltó módját, ha hagynák.

A barlangok előtt állig felfegyverzett őrség az árnyékok elnyelte hasadékokban. a nők megfélemlítve és elhallgattatva. A befogható férfiak foglyul ejtve s munkára fogva, a gyerekeket nem bántják!

Az alfa csapat leteszi a Combine seregei előtt a fegyvert. Az ellenállás futára hírül hozza a maradék még reményt táplálóknak, hogy a parancsnok asszonyuk elesett.

Az alfák jele lekerül az eddig oly boldog hegyek ormairól, a dúdolások utolsó hangját a semmi hallgatja. A zsarátnok hamuért imádkozik és omlásra készülődik.

Miss Alyx Vance érkezik a kísértet járás bejáratához. Az elesett asszony teste nyit ajtót az amazon óriási csapatára s a nagy női sereg pár férfi tagja meggyászolja. Egy tartalékos azt állítja, a női harcos alig, de még él! Hordágyat s segítséget hát neki! Talán meg lehet menteni.

Eli Vance lánya aláaknásítja az éjszaka alatt a hegységrendszer egész alját. Amint a haldokló vezérasszony járóképes, támadás! Alyx barátját, Gordont elfogták.

168 óra s Alyx a seregére néz. A nő sok vért vesztett, de harcra kész. Legyen még egy hét s újra hajnal van. Az ellenállás páncélzata halvány csörgéssel a fekete hegyek gyomra alatt. A férfiak bólintanak, Alyx női harcosaira néz ezúttal. Nyomják a gombokat!

Mogorván mászik testemen a múlandó tünemény,

 

de azt tudja, hogy hova vezet ez az út?

 

Öltözz fel! 

 

önts tartalmat a fekete éternek.

 

 

Nyegle ajtó nyílik,

 

nyakkendőre fel 

 

s igazítsd meg cilindered!

 

 

Köszönjük az előadást!

 

Fekete és fehér; tudjátok mi a különbség kettőtök között?

Nekem a fehér jól áll!

 

Szememen már a szó,

 

számon a mondandó!

 

 

Nem is húzom az időt,

 

fekete por üti a másodperceket.

Alany nélküli a mondat ,

ha feketévé leszek újra.

Nyílik az ajtó, mennem kell.

Feketévé leszek oldal szárnyammal,

ha e világból távozom.

Azt mondja, velem van, de nem látom. Kiáltok a sötétben, miért nem válaszol?

Kedvesen ölel magához, de engem szorít.

Három perce teljes testével nyomorít.

Önmagamra ébredek, 

dörmögő hang visz a valóságba.

Ciripelésmentes éjszaka van.

Úgy félek, mint egy ártatlan gyermek. 

Kerepelek, kerepelek. A fekete karom nem ereszt.

Leszállok a menny alá, 

itt a csend és vízcsobogás.

Az elmúlás a társaság, 

visszaút nincsen már!

Csak húz és húz le a mély.

Engem akar a fenyegetőő karom!

Ősz szakáll tol fel az élők közé,

ne tartozzam még a holtak közé!

Kétségbeesett nagy női sikoly odalentről. 

Egy másik lélek az onnan lentről.

Csak egy lélek megmentésére van idő, Ő is a barátom!

VIssza kérem magam az Úrtól oda le. 

Ha gyorsan nem érnék vissza, 

a gonosz viheti magával a lelkem.

Itt vagyok, megérkeztem. 

Verejték nélkül megúszhattam volna, 

ha nem érdekel a lány sorsa.

Vigyen le magával alá mást a sötét palást!

Fehér a dél és simogat a dér.Magamhoz ölelem a hideget.

Fagypont alatt állok itt 

és körülöttem a barátságos hópelyhek.

Simogat a hideg és szeretem őt, 

ez egy igazi szerelem!

Minden percem az engem körülvevő hóé.

Hógolyók csatáznak előttem három órája 

és csak azt várom,

örökké tartson ez a pillanat.

Jégkorongozók hasítják maguk előtt a jeget

és sisakok alatt ütik egymásnak az apró,

fekete korongot.

Megmássza egy pehely a vállam,

ez még nem az egész sereg.

Ne, ne jöjjön a többi!

Annyira azért nem szeretem a telet.

Így, ez a három hónap mindig elég vele.