MotoszkaDaniel blogja

Személyes
MotoszkaDaniel•  2020. szeptember 29. 14:20

Bigfoot iszik s dumál

A tüzes gömb sziklái mögött, fennsíkba borult estébe érkezünk le s ilyenkor a hegyiember sem liheg a szirteken. Pedig az aztán semmitől nem retten!

 

 

A jeti egy kerékpáros nővel a nappali forgalmas úton szerelembe esik és onnan az örök vadászmezőkre az általa gerjesztett széllel magával is viszi.

 

 

Fekete tónusú, határozott férfi bírná maradásra, a szoknyának nem volt elég s meddő a vadászház. Ha elvarázsolta volna őt a lak tornáca, most ellepné őt a fenyők koronája.

 

 

A nagylábú kacsa hangja sas képében kedvesebb volt lelkének, de nyílt terepen könnyen áldozattá válnak itt e kecske teremtések. Lehet ott száz s ezer tüzes szekér is. A motorok hangjai oválódnak.

 

 

Talán ez óriási szellő csak meglökte s nem fedte be magával örökre, nagy kabátjába! Az erdőnek a félhegyen s a szürkéskék szakállú úrnak, hiányzik az a mátka!

 

 

A hidak, utak, járdák és gázlók szélei, meg is telnek a fotójával.

MotoszkaDaniel•  2020. szeptember 29. 13:55

(Texas) Ranger ÁLOM

Vigyenek a tavaszi levelek a rémület országútján? A menny fennsíkján sétál a buszod délutánból az estébe. Középkorú nő ülése regél és mi férfiak pedig sereglünk köré. Az ismeretlen préda eszi a meséinek hőseit, egy fiatal párt sikerül tőle kimenekítenie. Vadőrök földjéről jött a járőrök pezsgő fűszálára, erre viszont más felhők dörögnek. Csendesebb életre vágyott, de a csend ide más zajt helyezett.

 

A dombok hétvégi házat néznek egy magaslaton, óvó férfihang könyörgése néma teljesítésre hallgat e peronon.

Barna fák szépsége a kerékpárja pedáljait választja?  Rálép velük a sztrádára, aztán elragadja őt a szikla császára. Azt beszélik a kevés időt élt lányról, irdatlan szélnek vihara karolta fel

s legutóbb teste a semmiben örvénylett. Üde arcát a nyeregben ragadta el a karom. Szekerek gyűrűje hiába van mellette, ha heves csapadék csápja elviszi magával a mélybe.

 

A hegyek lépcsőin az éjszaka az úr, eggyel lejjebb pedig a szelek hőkölnek. Amíg az ő karjai kiterülnek, a vadászház félösvénye s lejtője a lakóhely!

MotoszkaDaniel•  2020. szeptember 26. 18:53

Acsarország télen

Rideg ez a ház és megfojt. Talpamon a hó köti cipőfűzőmet. Szandál s cipő sehol!

 

Az egy isten nyitja számomra az ajtót, a hideg többet személyem felett hatalmat nem gyakorol.

 

A tüzes gömb mászik fel havas utca boltozatának pelyheire, de hogyhogy nem fázom?

 

Azt mondja egy kedves, középkorú néni, még a hajnal előtt várjak rá a kapu előtt s szabad vagyok. Én erről megfeledkezem, újabb kristály borította táj köszönt rám. Sivárabb és zordabb e környék. Szabad nem vagyok, de holt sem.

 

A halál osztja a lapokat a sí maszkja szúrja az arcomat. Fémlapok között fúj a szél és közeledik a sötét.

 

Az acél nem döfi testem s a gerilla kés nem szorul a nyakamhoz.

 

Tisztás szélére sodor ki a talpam, hogy szalutáljak a hónak.

Mielőtt a lejtő völgye hívna magához, fel kell tegyem magamnak a kérdést: most már szabad vagyok?

 

Egy semmivé válható tavaszi háznál guggoltam úgy egy órája. Hallom feltámadni énekükkel a közeledő madarakat!

Barátságtalanul mérsékelt szellő fújt az éjjel egy lakban.

MotoszkaDaniel•  2020. szeptember 22. 18:32

Szter Versz 5. - Az égen járó felemelkedik

Séta a naplementében. A mesterek eggyé váltak az erővel. A hamis prófétát elnyelték a villámok. A mennyben járó ereje szikrát lő, de nem húzza az oldal sötétje.

 

Az első rendet éri elsőnek a katlan. Lázadók cirkálása a halál csillag veremben. E varacskos kutyalovak ma alszanak és reggel szabad naprendszerben ébrednek.

 

Vörös kereszt lázadása a császár ellen, ő nem tud kelni a hajnallal. Ben, csapj bele erőddel a hárítóba. Anakin nagyapád méltó eszmei utódjává lépnél? A sisak ugyan borul, de Te még lehetsz az erő tagjaként, halhatatlan!

MotoszkaDaniel•  2020. szeptember 17. 23:13

Álmok taván

Zárkózz be most, kérlek s a szememet csukd le mélyre. Váltott kezed éppen az evezőt csapja nyakon szépen. A ma csodás légvételt a pihenés küldi elfekvésbe. Ez a csónak, nézzed! Horgonya még nincsen kész.

Lerakom a térképet neked. Bontsad újra szélesre. Annyira, hogy szeressed az utazást a partszélen! És ússz, ha elsüllyed.

Ugyanaz a sodrás bája tán. Szép, hogyha csobban a szív. Ha léket kap a deszka is, a mentőmellény partra visz. Csak tempózzál velem!

Bérelt stégen állok, leszögez a horgászás. Te evickélj ott bárhol, nem ér utol a béka szárny.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom