A vadmacska zötyög a csuklóra

MotoszkaDaniel•  2022. október 1. 00:58  •  olvasva: 61

Sylvia vagyok és ennyi elég volt a Japán ízelítőből, vigyen el magával az emelet. Kellemes, napos fényben lépdelés a fokokra. Aztán egy hely kellene, hova üljek le? Irodai kosztümömben nézem a számításba vehető helyeket. Még nem vagyok belebújva a felsőbe, csak rám van gombolva (így az ujjak magam mellett lógnak a haladásban). Nem egy kimondottan jóképű, de mosolygós és kedves férfi mutatja maga mellett a helyet az ablaknál (ne menjek hátrébb). Feláll a kicsiny folyosóra, hogy be tudjak ülni.

 

A pántokat becsatolni a kosárra és fel a vállakra. Az eddig befont kar legombolja a gombokat, (mégiscsak meleg van). Nem nagy, de formás mellemet öleli a melltartó és lehet bújni a kosztüm ujjaiba).

Ő Larry, aki mellé kerülök. Na, széttárni azt a felsőt (semmi nincs alatta, csak a melltartó. A köldök is levegőzzön?). Hajolva beszélek hozzá, amíg meg nem csókol. Kihunyt szemmel nézelődöm körül, kevesen vagyunk.

Az ajkaim most válaszként rávándorolnak Larry ajkára a finom simulásban. Bajuszt visel és nem szúr!

 

Még nem indul a járat. Addig Én, Sylvia. Nem is akarok mást csinálni. Megfizessem neki a helyet? Visszacsókolom.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!