MotoszkaDaniel blogja

Ismertető
MotoszkaDaniel•  2022. július 15. 20:19

Ekvádor

Várja a kíváncsiskodókat az égen a szárnyak szárnyalása? Tévedj el az őserdőbe és nézz fel! A homokból árnyék mászhatja a talpadat s amerre tekintgetsz, ez bizony mind ragadozó madár suhogó tollazata. A szirtek mentén e tűző napon nőkkel találkozhatnak, akik napozhatnak. Ők óvják az élővilágot van, hogy tigriskörmökkel.


Ne a nevük érdekeljen, úgyse mondják meg. A lábadra figyelj a helyenként e durva kavicsok között feltűnő sziklák mellett a skorpiók végett. Szeded a lábad látnivalóért? Saját felelősségre e szikla széleken és némely nő csapkod a karjával? Csak nem ők egyes kondor szemei a vadra festett szemöldökükkel?


Ugye, mondtam? E kiszáradt s sivár helyeken mindenhol belebotlik a látogató egy hölgybe. Ott lent a melegben a férfiak poroszkálnak. A dombokon, hegyekben a zugok mindegyike a csajoknak ad helyet.


Én tigrist még nem látok, de azt a lányok a párduccal őrzik? Észrevetted, hogy nem engednek be a barlangokba? Arra terelnek, amerre a föld a levegőt perzseli. A lilába öltözött lány homoksziget tetején szárnyal, az előbb Ő nem az egyik csúcs tetején nyaralt?


(Sash! - Ecuador)

MotoszkaDaniel•  2022. július 15. 17:09

A tüzes íjász 1971

Fürdeti hátamat a szőke szobalány, egy fogadóban sincsen nyugta a szászoknak? Mária nem tudja ki vagyok és ez maradjon is így, legszívesebben most rögtön átölelném. Nemes vér csörgedezése tükröződik a szememben, a trónbitorló János szemében én csak egy csavargó vagyok. Jó az érzékem a tréfára, de a barátaimat illetően a szél fújja: Az öt toprongyos koldusból álló sereget túlzásnak tartom.


A menyasszonyom megvet és rám se ismer, mindenki előtt titok a személyem. Úgy forgatom a kardot, mint ahogy erős szél tekeri a vályogházak tetejét. Németalföldről származom s a régi barátoknak Henrik vagyok. Amíg az erdők csendje adja csak a rejteket, az új nevem kapucni a vörösbegyben. Nem minden sarkon, de óvakodva kell járni a környéket a király öccsének uralkodása idején.


Lovagoktól származom, azonban nem egy róka négy lábán járok. Hol tehették lóvá a tervünket? Arany helyett ez mindössze egy rakás méretes s szép kő. Kell a váltságdíj, mert Richárd német földön raboskodik, a nép pedig Őt várja. Egymillió kell az érmékből értékben és ez csak az ezrede. Azt látom, hogy Notthingam földjén nemhogy nem szeretik: üldözik a szász nemeseket. 


Azt mondja Tuck barát, isten minden nyelven ért. Akkor is, latinul való hozzászólni. Ezen eszmén gondolkodom, miközben adnak össze engem Marion szász családi sarjjal. Én azt mondtam, hogy a lázadó íjas meghalt. Ő azt vallja, Henrik Notthingamből visszatért. Már kereszteslovag sem vagyok, Marion Henrikhez megy hozzá, mert a visszatért király így hív engem az esketéshez oltárra.


(1195, Anglia)

MotoszkaDaniel•  2022. július 10. 23:34

A kis pulyka szárnyal bennem

Az arcod nekem a minden. Csak ha a hangod lebeg felém, akkor remeg szemem elé a tested. Elcsábít a rezzenésed valamennyi mozdulata, mégis a szívem mozdul a lelkem szenvedélyes mezőjén. Bűnben ég a tudatom sok parázsnyi mozzanata, de ez még a zsarátnok vánszorgása a tizenhatos vonalán.


Az illatodtól nem tudok felkelni, a hajad és orcád egymást ölelő tincse félpályáig jut mindössze. Tűzben égő gondolatok, de a lélek a valláshoz elég tüzes? Én bikából rúgok a kapura még ha le is csúszik a lábamról, ezt a lövést a kapus megfogja. Az elme meg nem torpan, csak cikáznak egymáson ajkaimon a szavak.


A beköszöntött ősz nem fájdalmat hoz, hanem kérdéseket. Az alacsonyabban járó nap sem tűri el a vereséget? A fehér erdőt érdemes ostromra a mezőre rendelni? A döntetlen harcot hajoló dekoltázs rekeszti be szünetelni.


Nincsen nyertes és vesztes sem, mert a fák énekelnek. Akkor a levelek meg dalolnak? A törzs meg szövegel? Én idebent lángolok s gyúltam erős érzelemre. Tábortűzre kívánom a rőzsét, a kezeim adagolnak.

MotoszkaDaniel•  2022. július 2. 23:34

Az iszonyat sötétje 3.

Melyik elmeroggyant ötlete volt az, hogy Mihályt át kell szállítani másik börtönbe? Boszi kalapban nyomulok menő csajként s körülöttem mosolyog engem körbe a diszkófény. Ezt az estémet már elszúrták, na mérges karokkal alattam övezve andalgok haverokkal haza némi közönyben. Valakinek azonban eltérő elképzelései akadnak, amíg elhaladok e szép kovácsoltvas kerítés mentén?


Mihályka először meglátogat fürdés után egy nőt, segít neki elzárni a meleg vizet? Vagy inkább leengedi azt? Mit bámészkodik e ház előtt nézelődve? Hát nem azért jött, hogy leengedje a reluxát takarodóra.


(Amíg) elcsodálkozom azon, hogy pirinyó ajkamról párolog fokozatosan és távolodva a délelőtti csók, már egymás szeretően ölelkeznek össze a karjaim, de mi ez a növekvő csend? A tücskök még mernek ciripelni, én meg kadétos merészséggel bevonom azt a kicsi s alig látható dekoltázsom. A nap elején ültem az iskola padjában, büszkén forgattam a tollam ülve a székemben. A pántom nem szalad sehová a vállamon, futásnak eredem óvatosan és hová is lett a bájos kalapom?


Ne jöjjön ide semmilyen ajak, inkább leheletével csókoljon arcom elé zöld utat az erdő óvó szava és hallom a mondatát? A bokám biztosan, mert nem tanyázom el. Ez a semmi közepének környéke lehet, de a szemem zöldben csillogó világa most sem okoz nekem csalódást. Nem tudok mosolyogni, sem átvedleni a kényelembe.


Mihálykát nem érdeklik a nők, az embereket nem is méltatja. Akinek meg esélyt adtam, csak átsimogatja ajkam érintésénél a pántom alját. A bizonytalanság éget a rohanó szőke fürtjeim barnasága alatt. Éppenhogy megbotlom, pedig eddig zavartalanul szlalomozom törzsek között a futást.


Az erdő széle után tisztás töri meg e város zaját és lassít sétára a bandukoló csendért. Kolompok dalolása a fejem felett, de nem kell meghúznom. Oázva nyikorog az ajtó s nyúl a kilincs bátorítva a kezemért? A falak a lépcső mellett hallják amit mondok, de a hozzájuk dúdolt kérdésem is eljut hozzájuk?


Egyhelyben topog dobogásban a szívem verése és ez araszolás a gyaloglásban, Misikét sikerül begáncsolni a pincébe s még mindig kapadozik. Anya fut fel e szuterénból utoljára. Elsőnek jön onnan a mama, a személyem másodikként érkezik. A reflektorok sötétjében rohanás a fényért vissza Haddonfield városába.


Ki a csuda riasztja a tűzoltókat? Inkább bennünk kellene azt oltani megnyugvásért. Az éj nyugodt, de gyúlt távolsági fényszórók az izzadásukban aggódnak. A lelkünk erdejébe hamu költözik és csiholjuk a szikrát a parázsért.


MotoszkaDaniel•  2022. július 2. 23:33

Az iszonyat sötétje 2.

Ha kilenc perccel múlik kettő, jönni fog az este. Mint a fonott kalács, olyan vagyok s búslakodott elmém gyakorolja a csalódás elviselését az úton. Karjaim az egyetlen vígaszok, miképpen lenézek rájuk helyenként a szomorúság talán csökkenő medrében. Az estében lépked a testem s a tökfejek lámpáit látom néhol, a ronda dumagép sarokba nyomva szeretne rám (nyomulva) tapadni.

Boszorkány kalapban sem vagyok több egy sétáló libánál, kinél mutatós kantár tartja a nadrágját. Pár házsor lenne hátra, de Mihálynak más tervei vannak. Átöltözetlenül vágjak át az erdő suttogó koronáján? Még azt is kellemesebb hallgatni, mint Misi érzelemmentes tapogásának sóhaját a nyomomban.


A füvet még Ő sem bírja hallgatásra méltatni, pedig biztosan befogná a szálait a hangtalan haladás érzéséért. A fák ágai sem hajlanak rám, de ezek rezgő kolompok és jobbak az előbbi csupasz csontváz madárijesztőknél. Én csak haza akarok menni, mert a törzsek ölelésének nem sírhatom el a bánatomat s ők nem kérdeznek feleletért. Jó helyen lennék? Ez a mama háza, legszívesebben átvedlenék.


Anya is itt van, azonban ez a semmi széle a város után. Nem égeti már semmi az ajkam és most nem is jár semmilyen pasin az agyam. Az üres levegő hideg nélkül érinti arcunkat a forróságban. Van, hogy jobb az ürességet hallgatni a nyikorgásban.


Az ajtó nyílik, az üveg meg törik és fel kell pörögni az odakint minket vállain biztató reflektorok árnyain. Egy kredenc is lehet bejárat, akár egy erőd lábain? Lehet ám, lefelé! Mihályka léptei monoton lélegzettel lökdösik a szekrényt.


Neki nincsen hite. Még annyi se, hogy e védett lak egy emeletes vagy lélektelen uradalom lenne. Lelökni Őt oda le! Persze, hogy rám sem bagózik az ágy kényelmére ott lent. Pedig milyen szívesen letenném most pihenni a párnájára a testem!


Záruljon a ketrec, mi pedig hárman a kezdődő éjben keresztül rontunk a tisztáson. Boldog akarok lenni most, de nem szerelemmel a csókban úszva. Inkább csak jó lenne ha e platón ülve valaki átölelne. Én utazom eme kisteherautón, anya és a mamám. Lenézek kicsit magamra, úszom ám a koszban!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom