MotoszkaDaniel blogja

Ismertető
MotoszkaDaniel•  2020. december 9. 21:29

Ébredő Budapest tizenegy

Korán repüléssel hinti fel a vizet egy gép. Köd öleli a takaróban a látóhatárt. Mosakszik a folyó, kétéltű járat ad neki szivacsot.

 

Ébred a villamos, a tájjal együtt zárkóznak fel hozzá a szerkezetek. Melyek közül lehet, hogy némelyik paripa.

 

Kikötő törölgeti a csípáját. Ezen cseppek lecsapódnak a folyam ágyán. A sátor áll s onnan ezt hallgatózva, nézelődik a keléshez közeledő sodrás.

 

Kápráznak a szemek, de látnak. Megüti a korai dér az egyik szent, védő tornyát. A csípés a sötétkék egy árnyalatára festette az egyik uszodát, melynek emeletén egy szálloda van.

 

Vörös délibáb vezeti meg a szemem, amikor fehérben látom balra a forgó kereket. Jó tréfa volt.

 

A levegő fázik? Félénk, okkersárga nyílás nyújtja a kezét, hogy: ha gondolja, fáradjon be!

 

Tetőtéri fedett medencében hölgy napozik. Jó korán kelt, nem mondom. Többet s előbb barnul!

 

Túrt búbként, aranyosan osztja a távol a helyeket a gyülekezőknek. Templomok, parókiák, dómok ébrednek.

 

Az ősz végének súlya alatt meghajol egy palotasor s a belváros háta. Mindent nem látni innen fentről, mert egy szállodát meg házikót például megesz a szitálás.

 

Három nagy hotelt kezd elereszteni a tejföl, egy daru emelőkara hintázik, talán egy fóliasátor íve a parttól beljebb. Kezdek jobban kivenni egyre többet Pestből, most hogy átsétált a lábam a Citadellára.

MotoszkaDaniel•  2020. december 9. 17:16

Rabló a nyílt vizeken 5. - A holtak nem mesélnek

Pisztolyok, kardok és szablyák meg tőr a bájak alatt. A báránybőrbe bújt szépség az óceánon útra kel álmai férfijáért. Megszerezhetne ő magának bárkit, de neki Ő kell!

 

Mozsdó hajóját lehorgonyozza, de miért vállalja akár a veszélyt is ott lent, a barlangban? Szépségét senki nem védi meg s senki nem kel a védelmére, de Ő csak sétál létrákon és lépcsőkön lejjebb és lejjebb. Amikor a doh bírná távozásra, sem tántorodik meg.

 

Ivóban gyertyák lángja gyúl asztalok köré s pálinka, sör, bor zamatja hatja át a tolvajok székeit. Sarkantyú dobog a padlón, szavalást motyog a lány egy padból. A barátja után sír az elméje, de arca cseppet nem ejt. Érte kitart az eszméje.

 

Kérdés füstölög a csillárok alól, melyik a hajója s hogy hívják? Most veszi észre a legénység, csinos kontyát. Mozsdóhoz Ő csak akkor tér vissza, ha megvan a szeretett férfi. Tudnak róla valamit?

 

Egész éjjel mond sorokat a kalózoknak, ezúttal bájos kalapját asztalra helyezi. Betűk keringőznek a pulthoz, érte erősítés érkezett. Saját csapata, szintén jött hallgatni műveket.

 

Kár, hogy a barátról semmi hírt nem szórnak a hullámok. Reggelig Mozsdó pihen, hátha mégis, a holtak nyelve megered. A barna rubinnal Ő addig, nem hajózik el.

 

A hold felkel, a holtak beszélnek. A versek dalra fakadnak. Reménykedő nő fejére kerül a szép kalapja, mely előző éjjel fel lett hímezve és fényezve. A mólóból kifut a hajó, a rúzs az ajakon honol, fülekben a gyönyörű ékszer bizakodva lóg. Hang topog a hasadék aljáról, a fedélzetről le kell szállni és fáklyákat meggyújtani!

 

A legények férfit lelnek egy torkolat előtt, kinek a nadrágja repedt. A kedve el nem veszett, sebesülést szenvedett. A holtak igazat beszéltek. Mozsdó zászlaja reggel felszökik az égbe. A tolvajt csak az érdekli, hogy a férfi megvan. Hajózhat haza.

 

A holdat elnyelik a habok, hiszen tajtékokon a délelőtt húzza fel a napot. Tüzes vizet, borok vörösét s kevés pálinkát kéret a kapitány asszony. Haját ereszti ki s visz a lábadozónak enni. A nemrégen meghímzett kalapját ugyanide, e kabinban leteszi.

MotoszkaDaniel•  2020. december 9. 01:07

Ébredő Budapest tíz

 

Nem szeretne kelni se Buda, se Pest. De miért? A lánc hídja nyolcig duzzog, Ő addig le nem rúgja magáról a takaróját!

 

Az ablakok lusták, nem értem. Nem szeretnének Szerdát? Félszemükre nyitják a reggelt, majd kelnek. Nem sietik el.

 

A víz felkelt, érdekes! Öleli át a lánc lábát és adja rá papucsát. Kell is, hiszen az év vége felé a levegő is veszít erejéből. Amíg a folyón a cseppek hagyják el ágyukat, kicsi sétahajó köszön a nagynak. A hegyen a tarka levelek a zizegés ébresztőórájára párnájukban forogva megtörlik a faágak gallyain szemüket.

 

A háttérben torony teteje s mutatója lép pizsamában az ablakhoz. Önti ki a zaccot és készülődik teához. Kávé kicsivel később rotyog. A reggelnek a tisztelet e kanyarban, később csoszog.

 

A nagy hullámra egy kapu aljában kék hangulat világítás tér magához, a folyó hömpölygése zavarhatta fel. Ez inkább a korai, de ilyenkor már dübörgő forgalom lehet.

 

Az ország háza meghúzza a csengőt, az is csak jelző. A rejtett nap lábai húzzák zoknijaikat a tetőn, gyönyörűen simogatják ágak levelein a melegedésre érkező levegőt.

 

Na, talán Buda már éledni kíván. Pest fodrozódó utcáiról is mozgást látok. A szemét, tárolókban motoszkál s azokba belekapaszkodik a hideg szél. A résekbe a fuvallat be nem fér, lejárt újságpapíroknak rázogatni tudja csak a szélét. Buda kaput nyit s a szemétszállító autó nyilatkozik: A végső ásításra kész!

MotoszkaDaniel•  2020. december 9. 00:51

Ébredő Budapest 9.

Foszlány sejlik a peremen s keljen! Seregbe olvad a teste a többiekkel. Az országházat keltsétek! Miért nem riadóztatjátok gyerekeiteket? A felnőtt korú délután számára az idő még nektek nyergel, papucsaitokat keressétek!

Mellkasotokra tűzgéli melegét a nap indulása, látjátok? Még csak ki sem vagytok rángatva az ágyból.

 

A folyam a haja kontyaiba virágokat szed és tűzgél. Utána viszitek hamarosan a masniját kötésért? Húgotok kedveli a friss vizet. Persze megértem, előtte fogad titeket a dombok egy szál búb korlátja.

 

Hajó az sehol, de árnyékokból kibújva: nyikorgásán issza csészéjéből a kávét a móló s ezt meg is érzi lentről valami barna sétáló. Az árnyékban hűsölt eddig. Amíg a motorját izzítja, igyekezzetek platójára. A kezetekben a húgotok számára viszont virággal!

 

A pirkadat nyitja a szemét a virradásra és sétál a folyó habjai mentén. Ússzatok az ár tajtékára s az utazó fehér rózsákból válogassatok! Feketét láttok? Koszos lett a szára a hordaléktól meg az algáktól. Vöröset erre ritka, ha találtok. A világosakat célozzátok, aztán igyekezzetek a partra velük húgotokhoz. A rakpart masnira köti.

 

Látszik már? Felébredt a víz. Tükörben nézi, igazítja haját benne a kupola csúcsa.

 

MotoszkaDaniel•  2020. november 29. 00:24

Elcsendesült Agria 4.

A csend gondolkodik, hogy megszólaljon – e. Nincs oka a búban töprengésre. Zöldben úszik a kapu s lámpásokat tartanak a kezek.

Alkonyodik és repülőgépek csíkjai hozzák a nap nyugvó ásítását, az aranygömb tetejét lakat zárja.

Azt hinné az elmém, kihalt e környék. Nem! Szétvert bárányfelhő üdvözli vár tetejéről a népet.

Megázott a színpad, mégis vörösben mosolyog. A háztetőről fenyő, a tűi között, gondolkodóan gomolyog.

A levelek elbúcsúztak, a megkopaszodott fák nézik árnyékaikat a bőség áradatában, tükörképeik vidáman úsznak a járdában.

Elmosódott lelkek néznek fel az égre, a mennynek az ujjlenyomata bíborban alszik el. Nők és lányok beszélgetnek egy lerakat előtt éppen? A férfiak és fiúk ennek megörülnek s fények is gyúlnak a közelben.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom