A csend bevesz

Időnként hallatszik némi néma furulyaszó. A sirályok befejezték a veszekedést és viszik a csoszogó rikoltást oda legfelülre az alsóbb partokról. Azt regélik a hölgyek e lakban éppen, ritkult a az utóbbi idők során a csikorgó autók beszéde. Akkor viszont új szelek várhatóak. A léptek a vendégszobából érkeznek s a reggel kelti a talpak papucsba bújását, hogy cipőbe bújjanak. Kérdezem a hölgyektől, hogy vannak? Örömteli közönyükből szólal fel ajkuk \a száraz mosoly(gásuk)ból\, hogy jól. Kicsivel könnyező szemmel mesélik, ide tényleg minden elől el lehet bújni. A bajok van, hogy Önként jönnek és keresni sem kell őket.

Kérdést kap a fül és nekik, csak nekik célszerű válaszolni. Ha az ember el szeretné érni az este az ágyát. Szép itt, de ésszel kell azt (meg)csodálni. Kivételes alkalom van e percek során, hogy hangos szóra szól az ajkam (és fakad a nyelv/em/).

A szél testtelen mozgására meredés után mesére fakadok. Még sok évvel ezelőtt ide hozott egy kétes erejű üzlet. Időben szálltam ki s nem vagyok jó ember. Azért vagyok most nők között és elszigetelve a sziklákkal beszélgetve, mert hátha azok meggyógyítják a lelkem. Én nem ilyen életet akartam. Mindent megkaptam, még sincs semmim.

Az őszinteségem sziporkázásáért spagetti feltekerése a jutalom szicíliai különleges borral. A hölgyek felvetik az uzsonna után, nem járunk egyet Szicília kövesedett ösvényein? A mesémben semmi jóra fakasztó nincsen, ám az izgalmas. A legfelül lakó nőhöz kívánok menni s ezennel a beszámolóban különleges ponthoz is érkeztünk. Ahhoz, hogy mikor és miként hoztam már régen és nagyon régen egy akkor jónak tűnő rossz döntést. Nyargaló fásott talpak az emelkedőn s mondják a lányok, még Ők sem jártak legfelül.

A szeme kérdezik, beszél - e hozzám a Nő illata? Nem, és soha nem is fog. Elrontottam az életem s máshogy is lehetett volna. A kérdő tekintetekre a töltött fegyverem az asztalra helyezem és csőre töltött tekintetemmel a hölgyek közébe ülök. Mesére várnak itt fent, hogy meséljek. Itt fönt, ahová a bagoly is csak aludni jár. Az asztalhoz gyalogol kettő lábamon a szemem, aztán vissza és beülök közébük. Nem lepi meg őket, hogy valaha volt feleségem. Az már igen, hogy azt a frigyet aljas szándékból tettem. Pedig akkor még nyitott szívvel voltam a világ felé, más ember voltam. Onnan kezdődött a baj, hogy megéreztem a pénz szagát.