Övegh Zoltán

A tüzelő boszorkányok birtoka ez s a grófnők és grófnék körbenéznek, hogy e birtok mind szép. És küllemében ízlésesen olvad az erdőbe. De ezt a tükör is így látja? Ők milyennek látják ezen idomokat nappal illetve nem nappal? A válaszért kölcsön kell hívni a tűz istenét, ami így transzban vezeti tudatukat a feleletért. Amíg a golyóban ég a tűz, tehetik fel a kérdéseiket. Meg akinek van kedve, időzhet szolgákkal meg cselédekkel a vár alatti járatokban. Ahol kiérnek, ott tó vagy erdőség lesz.

De van aki nem bonyolítja ezt ennyire túl s egyszerűen festőért hívat, hogy: ecsetelje meg, mit lát a szeme akkor, ha Ő éppen egy fürdőben vagy erdő környéki illetve melletti szabad forrásban múlatja az időt. Olyan is akad, aki ilyenért felmegy a bástyához? Igen, lehetséges.

Egy időutazó azt állítja, mindenkit le tud fényképezni. Polaroid gépe van. Ez minden valószínűség szerint meg is történik. Ámul a fényképész e hölgyek láttán. De azt is tudja, hogy e(me) asszonyok meg más tudás birtokában vannak? Ő visszajut a saját idejébe, de Ők nem jöhetnek Vele. E hárpiákat jobban érdeklik a képek annál, minthogy kérdezősködjenek. Van, amelyik kérdezi róla, honnan ez a fényképezőgép az ecset korában? Eddig jól ki tudta dumálni magát a fényképész.

Na, egy nőnél vállalja. Elmondja az igazat, mert már nagyon kérdezi. Azt mondja a grófnő, e járaton át szabadon nyithat féreglyáratot az időkapuhoz. Az meglepi, hogy mikorból jött meg az egyéb részletek. Azt az üzenetet próbálja átadni e férfinek, ezt az uradalmat próbálják meg megőrizni az utókornak.

Egy boszorkánynő téved ide le mielőtt a transzformáció kezdődhetne s cselédként hallja az egészet. A jövőből jött fényképész belemegy, hogy még régebbre menjenek vissza. Utána azonban vissza szeretne jutni a saját idejébe. A múltban ragad, de nem örökre. Meg is kell keresni újra e barlangjáratot és indulhat az utazás ezúttal előre, a századok között.

Azt mondják, sokat iszom és a feleségemmel sem állok szóba. Igazuk is van, de Én szeretem Holly - t. Kettő lányom van s a fiam születőben. A dohányzásról még nem szoktam le, a tevéket ugyanúgy bámulom. Azzal cukkolnak öt éve, hogy: nem vagyok elég tökös s három forduló óta pont ezért nem tudok békülni a feleségemmel. Igen. Valóban mondtam olyat, hogy nekem mások az elképzeléseim a házasságról. Csak Én azzal kijelentéssel jót akartam. Engem csak akkor fogadnak vissza a rendőrségre, ha Walter kiáll mellettem. Ilyen gondolatok keringenek a fejemben, mialatt e szigeten várakozom. Van még cigarettám? Igen, ezt mindjárt elszívom. Nem sok szál, de akad ezenkívül a dobozban.

Megvagy? Szállj be ide a fedett gokartba. Búcsút kell mondanunk a varjúknak, de előtte át kell verekedjük magunkat az élőholtak és elátkozott nőjük vezette seregén. Feltűnt neked is, hogy itt soha nem esik az eső? Részben az átok okozza, amit fel kell oldanunk. Látod ott azt a tornyot? Ha azt elérjük, biztonságban vagyunk. És még napnyugta előtt annak a járatain át kell lépjünk e városból a főútra. S igen azt is jól vetted észre, hogy nagyjából nincs ember az utcán.

Nincsenek nők a férfiak mellett, lányom? Így igaz, valamikor volt. Mindjárt kiérünk innen és időben is vagyunk, látod ezt az alagutat? Az ott túl a napozó pokol birodalma s itt általában a Combine erői fürdenek, mi azonban nagyrészt a főúton fogunk haladni. Ha elérjük a rakétabázist, az út veszélyeinek felével megvagyunk. Egy enyhe domb tetejére húzott kilátó álcája kaszárnyával, de ott a barátaink vannak és bizony mind angyalbőrben.

Hogy anya hol van? Alkonyodáskor érjük el Őt egy hajó gyomrában, ami az óceán partjára merül el és ott sok portyázó jármű van. Tetszenek a csónakok s házak, amiket láttál e napon? Ez egy nagy öböl katonai tulajdonban lévő telkekkel. Nyugalom, kislányom. Itt most csak óvatosan végig kell gázolni. Ez nem egy hosszú szakasz, azonban kerüld a homokot. Ahogyan látod, szép környék ez a part mellett. Ez a gát itt pazar, az elnéptelenedés miatt azonban megjelentek a sáskák.

Feltámadt a szél, igaz? Gyere, lányom. Az út több mint háromnegyedét megtettük s e híd után ha felnézel a sziklák közé, azon szirtek párkányain már csak a vonat visz túl, ott nem lehet biztonsággal autóval közlekedni. Már meg is jött anya, látod? A feltűnő ellenséges katonák dacára tetszett a szél által szétfújt híd közege, ami a szigetet köti össze egy szikla hegyével? Helyezzétek magatokat kényelembe, mindjárt jön apám. Így van, a papa s lesz kicsi átbeszélés.

Ez innentől csak a vörös sziklákon túlra vezet. Nagyapáddal azt beszéljük át, lányom, hogy miképpen lehet megmenteni a varjúknál Grigori atya idősebbik lányát. Tetszik az öböl látképe innen fentről, kislányom? Majd eljövünk ide máskor is. Így van, Ő a papa. A Combine erőinek vezetője. Most át fogunk zakatolni egy szép, de kies vidéken. Itt e völgyben valaha átjárt a folyó, azonban kiszáradt és most katonai kísérleti telep s a hadsereg tulajdona.

(költeménypótlás. Half Life 2. számítógépes játék HIGHWAY 17 pályája nyomán ja és emlékezetből)

A férfias gondolkodás viszi előrébb a nők báját egész megjelenésükkel: Férfiként nem kívánkozom Japánba.

A tárgyalóasztalnál ülve mint tanár, szavazni kell a továbbiakról. Mi az álláspontom? A férfiak velem (Atanáz) ellentétben az utazásra szavaznak, szóval Ők másik járatra kerülnek.

Boglárka vagyok és dicsőítem Atanáz döntését, foglalni helyet a kosztümömben rögtön a második ülésre és érkezik György.

Szeretem Györgyöt. Mondjuk, hogy jóképű (de Én a gondolkodását szeretem). Ennek a busznak háromfelé van lejárata? Ilyet se láttam még. Mi ez a férfi parfüm? Ez György és a csókomat  kéri, kapja!

[EZ INNENTŐL HOLTJÁTÉK KIEGÉSZÍTÉS. Én nőként azt látom, nem kérek Japánból. Vessenek csak meg! Majd talán egy másik életben, de én egyenlőre nem kérek a keletből. Inkább befonom a karjaimat és az az egy gomb maradhat a szép melltartóm kosaraival? Hogy miért? A csókot illik viszonozni, e csinos pántokat pedig a vállra.

Hátramegyek kicsit beszélgetni az utasokkal, a tudósokhoz. Kellemes ez az őszi időszak szeptember végével. Maradhatnak így a kosarak. Nem baj, ha himbálóznak. A lényeg, hogy a kosár fedje a tartalmat. Még adok néhány kedves szakmai szájpuszit Györgynek s irány kényelmes léptékben hátrafelé.

Nem sok, szinte alig van férfi (megigazítom a dekoltázst, ha netán sokat takarna. Szép, napfényes idő van. Nézelődjenek csak azok a bájak).

Komolyabb panaszt nem kaptam. Tehát gondolom Én, hogy maradhatok oktató. Mi a véleménye erről e pedagógusoknak itt hátrébb? Ezt szeretném megtudni, azért megyek a férfiakhoz s diskurálni!

Atanéz a jegyzeteibe, papírjaiba van mélyedve. Azt mondja, mosolyszünet van nála az asszonnyal (pedig ott már gyerek is van). Beenged, az ablakhoz kívánok ülni. /Tetszik, hogy az arcomat nézi (nemcsak a széjjeltárt öltönyömet). Megcsókol s eleinte magam elé nézek a buszba, aztán behunyom a szemem. Igyekszem Őt vígasztalni a csók után.

Kettő férfinál már jártam, egy van hátra. /Barnabás Ilonával smárol közepesen, de szenvedéllyel (Ő, Ilona. Egy harmadéves hallgató és száll is le a három közül az egyik lejáraton)./

Zoltánhoz érkezem miután megtartotta elöl nekünk a beszédét. Bátorítom, hogy jöjjön előre a nők közé (Ő az utazásszervezőnk). Közénk, A nőtöbbség közé. Nem akar kötélnek állni, úgyhogy más eszközökhöz nyúlok a behajolás mellett. Ezek kellemes, cuppanós és simulós ajakpuszik. Dehát hogyha egyszer meg kell Őt simogatni, ne különcködjön itt hátul.

Összesúgnak előre felé menet a hátam mögött, hogy nyugat párti vagyok. De nem baj, mert legalább kiállok a csoportért. Biztosan lesz még ennek visszhangja, hogy mi nem kértünk Japánból. De ha ezért elővesznek tudok érvelni azzal, hogy a kínai utat elfogadtuk.

Vissza Györgyhöz, előre. De szép is a kilátás. A nagy dekoltázsomat nézi, hogy nem így álltam fel. Nem zavarja azonban. Nincs ideje aludni egyet vagy hasonlót? Ez mindig szép város. De a fő, hogy nem Japánba indulunk.

Na, hallom a hangot s érzem a remegést. Indul a busz.

A másik is! Csak Ők keletre indulnak Japánba, mi pedig odahaza fordulunk majd le a lejárónál (az elágazásnál).]

(Méretes sebességváltó)

Füles a fejemen és a járatra Ágnes száll fel fekete elegáns szerelésben. Ahogy közelít látni, hogy ez alatt libegnek a mellei Balaton mintás és fehér melltartóban. Csípőre tett kézzel leguggol hozzám (még csak most látni, e felső eddig se volt begombolva!), hogy a fellépés után van egy csatlakozás s azzal hazajutok. Az illatával most feláll és előre megy a karjait előtte csinosan befonva mosolyban (s veszem észre, nincsen pántja e melltartónak).

Károlynál áll meg, aki kérdezi. Hogy van?

Megcsókolja és ezen lovagló válasz után mondja, most már sokkal jobban.

A járat most megáll leparkolni s eme aranyos zene után mehetek haza, hazajutok!

Hiányoznak a többiek. Talán őket is megtalálom!