Övegh Zoltán

Rég vala az, hogy megrázzák a felhőt. De jön is belőle valami? Olyan száraz ez a szürke párna. Legalább néhány apró pehely legyen meggyúrható és a kéz számáradobható. Na, megdörög az a remény jéggé? Az se baj, ha a kristályok pehellyé szeldídülnek. Hogy így pihekönnyen formálhatóak legyenek gyúrásra. Autót meg kerékpárt lehet elfelejteni, ez a sílécek s talpak illetve hótaposók ideje.

A szemeket nyitja a szél nedűért, gyászol. Fentről is jönnek le a fák levelei erezetüket hullajtva. Felsöpörtetik a beton, de nem puttony érkezik. Csak a kedvetlen seprű és vörösbor mossa maga előtt a fehéret.

Kidurrant dugó szólal meg a lélekben, de ez keserédes harang. Félrevert hangjáték. A szív próbálja tartani az ütemet, talán segít is neki a cintányér. Indul a bujkáló fuvallat dallama és megszilárdul a dob búcsúztató áriája.

Az ütem ezennel halkuljon el, mert a szellő tölti az italt a dombnak és nyájasabb dallamra hűt az üveg. Az évjárat másik példányt is választ az alkalomhoz. Iszik a búcsúztatáson domb, telek és zegzug. Őt pedig magát aki elment, betakarja a szakáll.

(Tóth András 1976 - 2023. Élt negyvenhét évet)

Szól a szó az őszi szőlős szél ringatózó kacsán. Fürt nincsen és szem se. Üres a telek. Telefonfülke kagylója sem zörög. A tárcsahang hívja a hangot válaszért, de az a tar érkezésén nem jön. Műveletlen gaz ágyaz meg az egykor gazdag földnek, a ház is áthűlt levegőhöz szól. Nem zörög a vödör, kantárja sem himbálja a kéz ujjait. Legyen az életé a test és a gondolaté a lélek. A szólalások a szívben élnek, az arc pedig a szemben. A mindennel járó lény tettei felett úsznak a gondolatok, de ez az út segít a léleknek átlépni a túlléthez.

(Tóth András 1976. Szeptember 27. - 2023. November 27.)

A tüzelő boszorkányok birtoka ez s a grófnők és grófnék körbenéznek, hogy e birtok mind szép. És küllemében ízlésesen olvad az erdőbe. De ezt a tükör is így látja? Ők milyennek látják ezen idomokat nappal illetve nem nappal? A válaszért kölcsön kell hívni a tűz istenét, ami így transzban vezeti tudatukat a feleletért. Amíg a golyóban ég a tűz, tehetik fel a kérdéseiket. Meg akinek van kedve, időzhet szolgákkal meg cselédekkel a vár alatti járatokban. Ahol kiérnek, ott tó vagy erdőség lesz.

De van aki nem bonyolítja ezt ennyire túl s egyszerűen festőért hívat, hogy: ecsetelje meg, mit lát a szeme akkor, ha Ő éppen egy fürdőben vagy erdő környéki illetve melletti szabad forrásban múlatja az időt. Olyan is akad, aki ilyenért felmegy a bástyához? Igen, lehetséges.

Egy időutazó azt állítja, mindenkit le tud fényképezni. Polaroid gépe van. Ez minden valószínűség szerint meg is történik. Ámul a fényképész e hölgyek láttán. De azt is tudja, hogy e(me) asszonyok meg más tudás birtokában vannak? Ő visszajut a saját idejébe, de Ők nem jöhetnek Vele. E hárpiákat jobban érdeklik a képek annál, minthogy kérdezősködjenek. Van, amelyik kérdezi róla, honnan ez a fényképezőgép az ecset korában? Eddig jól ki tudta dumálni magát a fényképész.

Na, egy nőnél vállalja. Elmondja az igazat, mert már nagyon kérdezi. Azt mondja a grófnő, e járaton át szabadon nyithat féreglyáratot az időkapuhoz. Az meglepi, hogy mikorból jött meg az egyéb részletek. Azt az üzenetet próbálja átadni e férfinek, ezt az uradalmat próbálják meg megőrizni az utókornak.

Egy boszorkánynő téved ide le mielőtt a transzformáció kezdődhetne s cselédként hallja az egészet. A jövőből jött fényképész belemegy, hogy még régebbre menjenek vissza. Utána azonban vissza szeretne jutni a saját idejébe. A múltban ragad, de nem örökre. Meg is kell keresni újra e barlangjáratot és indulhat az utazás ezúttal előre, a századok között.

Azt mondják, sokat iszom és a feleségemmel sem állok szóba. Igazuk is van, de Én szeretem Holly - t. Kettő lányom van s a fiam születőben. A dohányzásról még nem szoktam le, a tevéket ugyanúgy bámulom. Azzal cukkolnak öt éve, hogy: nem vagyok elég tökös s három forduló óta pont ezért nem tudok békülni a feleségemmel. Igen. Valóban mondtam olyat, hogy nekem mások az elképzeléseim a házasságról. Csak Én azzal kijelentéssel jót akartam. Engem csak akkor fogadnak vissza a rendőrségre, ha Walter kiáll mellettem. Ilyen gondolatok keringenek a fejemben, mialatt e szigeten várakozom. Van még cigarettám? Igen, ezt mindjárt elszívom. Nem sok szál, de akad ezenkívül a dobozban.