Övegh Zoltán

Boltzár és rendrakás. Telefon Ernőért, hogy elkíséri? Másnap nyitás. Amíg jön a főnök, Etel munkához lát flörtölni.

Kulcs a kézben, Ernőnél ezek a távozás léptei. Etel a céget zárva tárgyal némit, ez a pamlag jónak ígérkezik. Néhány férfiú lébecol még a szobák között,a lány karba tett kézzel a nem túl sűrű ruházatában ellenőriz. Jöhet elcsábításra Elemér, a férfi?

Lélegzésben könyökölő melltartó a hátra terített zakó alatt s finomka puszik ladikja után Elemér rendesen megcsókolja. Tapizni nem ér, minden más apró érintés mehet. A finom fodros nagykocka olvad az ajak mentén, most átkavar e főzőkanál a szájszél másik partjára. Selymes pamlag ez és a távozás mezője illatozik a finommá ért női nyakból, de még nincs vége az elfoglaltságnak. Nyakpántosat szeretne Etel, ezt hallgatja csókok közben Elemérke.

Várakozás a sorra a behívás előtt, mert én következem. Nőnemű mellettem és azt hiszem, Edit névre hallgat? Már egy ideje folyik a csevely s imádom az arcát a hajával együtt. A szeme is beszél a szemnek és zárt mosolyra csücsörít az arca (vált az arc), mit szeretne? Közeledik, egyre csak közeleg. Megér egy próbát itt az estében? Nézzük az eseményeket, már itt van egészen az arcomban. Akkor rajta!

Ezt elrontani nem lehet szóval másképpen beszélgetés következik. Nem láttam még Őt máshol, mi a tevékeny bátorság jutalma? Nem nyílik még az ajtó, tehát merüljünk el Editben. Olyan finom az ajka, mint a frissen kifőtt tészta. A rizs nem képes ilyenre. Tovább beszél hozzám és valószínű, elégedett (hogy fogadtam az Ő <'beszéd're éhes?> csókját). Mivel lekváros táskához nyúl, még ha a lekvárt időnként törölnie is kell. Még csókolnám Őt, de hadd egyen. Meg aztán, érdekel a testi adottságain túl az elméje is.

Nyílik az ajtó és csupa nő. Az elméleti tudással elégedettek, de a nyelvi részleg rendelkezése mondja ki az áment. Nyilvánuljak meg valamit angolul. Az egyik nőnemű szóvá is teszi, hogy találjanak ki valamit. Mivel Ő szeretne felmenni. Rám vár legalább három hölgyemény, alig kettő három mondatot mondok és itt fény ül ki az arcokra. Megvan a befutó? Elégedettek a nők.

(álom)

Pislákol az a eső a vihar után és a fedett sétavonat indulás előtti percei ezek. Lóránt elvégezte s ezzel kettő diplomás az egyetem padsoraiból kikerülve. Ivola vizsgára tartva várja Lórántot és komával van éppen, akibe szóba elegyedik jó pár percre. A köszönőcsók megvolt a pajtás részéről, úgyhogy egy adagot most Ivola ad magát betakarva meg a karjait karba téve.

A pajkos vágy Pál felelet csókjával folytatódik rögtönös másik sávban e folytatásban (a főút tisztán merev az ajkakban) s az egyenetlen kátyú sem zavar be a vágyba. Pásztáz Ivola a befejezés elkanyarodó sávjára, mert Pál nem végezte el a mesterit és újrázás szükséges a pótvizsgán. Emígyen nem jár e pajtásocskának mélyebb csók, ám további sorozó puszika sok serege nyomban (meg utánpótlásban odaporoszkál). Ivola lepillantja Lórántot, szóval jelez Pálnak a távozásra (hetyegés matiné vége).

A vágy búcsú csókja még jár. Eztán Pál eltűnik a messzeség füvejében, mint a tusolt vakondok. Lóránt nem veszi észre Ivolát, de Ivola Őt igen. Szóval betusol hozzá a még karban lévő kézzel. És rögtön mosolygó köszönőcsók ágyúzik a robbanásban s ezek a helyfoglalások e percekben. Az újabb gomolyfelhő a vigyorgó dekoltázst takarja változó árnyékú porondokon.

Pál nem fél a csalódástól s a jegygyűrűt kapja elő a lány kérésére majd az okmányai lobogtatását követően, Ivola elvégezte a mesterit és e mosolyos viháncolásban indul ajkai alól útjára a biztató szavak útja. A torkolatnál megindítja a tetőre kopogtatni cseppjeit az eső, addigra Lóránt már csókban öleli a megvetkőzött Ivolát. Ki kell menni a betonra a lépcsőkön fel, aztán be az épületbe a bizonyítványt elhozni. Ha a zivatarnak van kedve, most a lánykérésnek az udvara tárva van.

Ivola lép fel a fokokra aztán meg foglal helyet az ablakhoz, hamarosan zakatolás lesz. Ivola végzett egyetemista és megpillantja Lórántot. Füttyent egyet, hogy helyezkedjen melléje. Lóránt nem megy tovább, akkor nem lesz egyedül e vagonon? Ivola arcpuszira vágtáz, végül rátesz még szájpuszit (is ezt megötvözve).

Ivola elvált, Lóránt meg még nem házas. Lóránt mesél magáról, aztán Ő is ad egy szájpuszit, most már mosolyog Ivola. Lóránt másik szakot végez, Ivola pedig végzi a mesterit. Lóránt kérdez és emlékszik Ivola még a főiskolás évekre, midőn is akkoriban ilyesféle a buszon esett meg s vala április.

Ivola szeme szárazan csillog, kavar valakivel és a szemtelen gondolatai hullámzanak pajkos habokban s nyílik valami mosolya a zárt ajakban illetve bomlik ebbe az arca? Ajak gondolkodó flörtje hajóztat a hullámokon körbe (görbe) illatot, vonaglanak az ülések mentén kajánságban furán meg határozottságban. Kézfogás a vagonon kettejük között? Megünneplik pohárköszöntővel, ha eléretik az újabb mérföldkő.

Zakatol a szellő a mumusban és Ivola odabújva Lóránthoz: csókol, indulnak a kerekek alattuk. Lóránt néz az ablakra meg ott a tájra, megy a meskete egymás tanulmányairól s ezennel kezd felgyorsulásba a szerelvény. Kicsivel később Lóránt száll le illetve le, de addig van még idő kibontakoznia a csevelynek e susmusban. Állomásnál időzve hallgatja Lóránt Ivolát, majd teszi ki ide a pontot határozott csókkal szelvényként.

Imola a buliba tart és szembe találkozik egy testes, kopasz férfi komájával. Simon látja, hogy Imola megáll neki (Ő azonban a buliból menne haza). Ivett a hosszú vékonyka hajban rendelkezik és azt is copffélében hordja, nem mutogatja magát viszont. Fekete öltözéket visel. Mosolyog a halványságban Simonra (legfeljebb barátság ez), aki csókra váltja mozdulatait s az alatt támaszra érintve fogja Imola kobakját. Imola nem csókol vissza a közömbös jókedvben, ám nem is tér ki e flört elől.

Simon nem sieti el a befejezést és a csókot sem mélyíti el e galoppolásban a sétát pihentendő megszakítandó pihenőben. Egy jó tízessel fiatalabb nála Imola s ez alkalom után Imolát várja a buli kikapcsolódása e délutánban, Simont meg a pihenés (idősebbes parádéja).

(A híd végéhez érve és a szigetbe)