MotoszkaDaniel blogja

Zörögnek a tárcák, peronon tapognak a lábak. Pöfögés szól a tárcsának, készüljön a felmutatásra.

Szépségben úszó párok és ifjú házasok lépnek a fokok árnyékaira. Pápaszemet óvják a kantárok, de mi és hogyan érkezett e napra?

A gőz pöfög, a kémény sejti az utat? A lány kelti a szenet kazánba lapátjával lökésre, a kosztümök és öltönyök üldögélnek le vagonokban.

Meghúzzák a kerekeket s feltör a füst, a fül figyelmét eltereli az állomás távolodó tekintete. Nem tette még le magát minden utas, a kalauz hátulról indul a jegyekért.

Félig tömött helyek illata csapja meg a zakatolás haját, ugye nem drága a dinnye? Nem, ez a járat a kedvezményes vásáron állítja csak meg mozdonyát. Ott kitüzeli orrát a vasparipa s délben zötyög a hegyek székein le az alföldi vasút sínjeire.

Szilviát menetre hívják. A Porsche ami hármasban is kikapar egy vállalkozáshoz kerül és Szilviát kérik meg arra, hogy ránézzen a kasztnijára. A telepen egy garázsban nyugszik a kék szépség.

Automata zárja a szekér hajlékát, egy figyelő ül mellette. Bólint, hogy indulhat a menet. 

Szilvia megiramodik, kiérve az arénába megfordítja a járművet, aztán belenyom a gázpedálba. Azt mondja az ügyeletes, adjon neki. Amennyit úgy érez. 

Feltűnik a színen egy 'kijárat', ahol lehetőség van a hegyek között körbe nézni.

Érkeznek a torkolatból. Hát maradjunk annyiban, van nyomatéka ennek a Porsché-nek. Most beülnek a többiek. Azt nem tudni, ők is a hegyek közé kerülnek - e. Szilviának mennie kell. Hogy hová, az a levegőben megy tovább titokként. Sebtében elköszönés és rajta!

Sietős lehet, mert belekapar az útba, aztán a kormányon rántva fordul és a beton kifordítja őt az útra. Néhány autót kerülget, aztán egy kanyarban eltűnik... A szél még idehozza annak a beszélgetését. 

Na, mehet is a menet. A bátrabb férfiak vállalják a vitorlázást a szép árnyalatú Porschéban, a rally-zást nem! :)

(Olvadó Aszfalt, 82. fejezet)

Kürtje nincsen, de levél a ládáiban. Csengők köszönnek. Kerekek battyognak lovak patái helyett.

A járda lábainak szirtjein a pedál köröz. Csomag szorul kézbesítésre? A motor felbőghet. Udvarról cangák zaja lengi be a levegőt.

A küldemény szekrénybe érkezik? Van, hogy hivatalos. A számlát nem kedvelik. A kutya ilyenkor előfordul, hogy csahol.

Mielőtt az ég csodás mosolygása elköszönne tőlem, a szakállam hív. E kicsiny s sekély latyakban kerékpározzam át a sziget alacsonyabb felére. Hullámzik a tenger!

Kicsi komp esetleg? Akkor közelebbről látom a vizet. Tátja a száját a túlsó perem, onnan indulhat útjára a szél? Ideje az elkért kerékpárt a torony alatti garázsba tenni, mert borul s erősödik a lökés. Szétnézek még magam előtt.

A korlátról nézve vonul fel lentebb a víz, ez sok tíz méter. Mögöttem tükörsimán itatja a sziklákat az elterülő tó, a nejem a felbrümmögtetett autóból rám kiált, már megyek is!

(SKÓCIA KETTŐ)

Van kedvem körbenézni a tengerpartról? Tapogok fel a világítótoronyba, fogja a szakállamat a szél. A fuvallat, mely járja őri lépteit s súgja a fejembe az alattam lévő szikla kövét.

Közeledőben az alkony, tartja szememnek a látóhatárt. Még feljebb lehet battyogni egy szinttel? Egyre jobban jár a légmozgás, meglibbenti tekintetem a várakozást.

Az északi tenger a hátam mögött, északabbra a sarok fázik. A légáramlat nem szól hozzám erősebben, lekönyököl. A látható hegyekről duda trillázik.

(SKÓCIA EGY)