Övegh Zoltán
Fehér kutya - Holtak sóhaja
Megérkezve a halálra gázolt utú faluba, a nő kitesz. Éppen kel a reggel és mondja, napnyugtáig legyen hajlékom. Onnantól támad a pokol s meglepi, hogy az autóból kiszállva erről én tudok. Kutyámmal lépek az utcára, ezek bizony az élőholtak hordái meg lopakodó bakancsok.
És nem is ez az, ami az aggodalmamat viszketi. Ki döngeti s hol a kolompot? A segítőkész, bő dekoltázsos szőke nő csikorgásai most halnak bele a távolba. Mondta, az ő lakóhelye százhét kmre van innen északra. A telefon behalt, az esernyő elvágott minket a hálózattól?
Elő a kőkorszaki módszert még a nagyszüleim korából. Lássuk, mit mutat e térkép? Bátyám hív, hogy lőjem fel magam a civilek hálójára és ama műholddal működik! A hordák seregéből vagy fészkéből semmit nem látni, de a túlélők barakkjait igen s pár óra múlva mire vakkant az ebem így délben?
Eddig nyár volt és most is az van, csak forróbbra vált a levegő e faluban. A belezendítő esőben lépek be négylábú barátommal ebbe a házba, ide jelzett az ugatása s nők közelednek. Kalasnyikov szintén akad nálam, de e nőkhöz elég a pisztoly durrogása. Odafent találom meg a kolompolás forrását, egy testes férfi boszorkány szerelésben.
A pórázos kísérőm nyüszít, úgyhogy a bemutatkozást hanyagoljuk. Zombik hörögnek rám a félhomályból, szóval most futás vagy lövés e szerzetekre. A padlástér erkélyére kiérve az üres, ekkor jön mögülem az árnyék és ugrás a másik torony épületének szélére. Még fel is tudom húzni magam, oda tudok gurítani e hárpiának valami gránátot?
Addig nem lehet eljönni innen, meglátott! Fehér öltözékű varázslónő érkezik, hogy ő áttelepíti magát a zömök hímneműhöz és pár órát nyerünk így vele. Transzba ejti s a kuruzslótörvények értelmében egyenlőre másik síkra viszi, e nő halottlátó? Ezt pusmogják nekem itt e szobában a helybeliek.
Most megdörren a vihar és eső helyett a szél járása váltja fel az elázott ereszek ruhájának gondját. Nő s férfi mágusok szállnak alá, az ablakon berepülve meg lebegve hirdetik ki a helyzetet. Vörös szemben hangzik el, hogy a szellő viharának nem lesz érintése. Azonban a villám becsoszoghat a házakon illetve a pajtákon át.
Egyik testvérük szabályt szegett, ezért vannak most itt egy másik síkról. Az élőhalottak támadni fognak, de csak a nap nyugtáig. A reggel érkezésekor e horda lidércre vált, azonban nem foszló húsban csoszognak e léptek és nem is kopott öltönyben. Koponya sincsen, ezek megviselt s agg arcok illetve nekem el kellene jutni kutyusommal az ágyig.
Úgy nézhetek ki, mint egy hulla. Tántorgok, de össze nem esem és még meg is kellene fürödnöm. Minden göncöm koszos a harcok után, a tetőtérben van egy vendégszoba vizesblokkal. Néhány félvér mágus segít s a következő emlékem az az, hogy az éjszaka lepkéi repkednek meg durmol a kazán felett a falióra.
(Resident Evil: Village, gold Edition)
Fehér kutya - Ezek más zsoldosok
Anya és apa úgy tanított, a nevető ebek harsány kacarászása borítja vérbe az újholdat. Kétféle esernyő létezik, az első véd az esőtől e szétesett romok között. A második szabadítja a túlélőkre a hiénákat. Ebben a világban nőttem fel s serdülőkoromig maradhattam is gyerek ott, ahonnan még nem kell tartani a katonák őrjárataitól.
Pár éj múlik el és hiába nyalják arcomat a sötétedés karjai, hogy erőt rúzsozzanak rám. Magam mögött hagyva a magára hagyott laktanyákat, nem hallani a farkasok üvöltését. Apám még ezekben volt katona s mesélt nekem később gyerekként a régi világ romjairól. Anyával a döngő eső utcáin találkozott, amikor egyik alkalommal anyám fellázadva megszökött a hadseregtől.
Ezek a gondolatok kavarognak a fejemben, miközben utoljára ürítem a tárat tizenhét évesen. A bátyám int, hogy nem kell többet célba lőnöm. A céltáblákat mozgó célpont váltja terepen illetve a szabadban és nehezítésként a napszakok váltásával. Kelnek a holtak s az épületek meg a szintek között szambázva a testvérem jelez valamint nyújt nagykalibert. Ez innentől nem gyakorlat, átmentem a képzésen.
Indulhat a szétválás. Ahogyan haladok tornacipőmben a szinteken, eszembe jutnak anya szavai. A gyerekkorában még több férfi vámpír volt, mostanra visszaszorultak és elterjedtek a női vérszívók. Így is találkozni drakulákkal, csak kevesebb akad belőlük s ideje is hörpintenem ebből a viszkiből. A batyi adta pár órája, Ő az erdőben vámpírtalanít valamint a szimatszatyorjában vodkával.
(Resident Evil: Village, Gold edition)
Nem fekve alszanak, itt nincsenek denevérek
Goblinok visítása
Nem kísértik a farkasok a holdat, mert a por visítása gyújtja a fáklyákat fényért. E goblinok vakok és az ordasok ellenségei a hollók itt a mélyben. Elsajátították a kötél használatát s nekik is vannak ellenségeik, akik kaszával a kezükben ösztönzik őket munka végzésére. Macska szeme a bagoly falra vésett arcával áll őrségben egy másik cica cirmos strázsájával, innen majdhogynem szembe a sziklák ölelésében.
A veremben pihenő homok kérdezi abban az árnyék takarta gödörben, hová lettek az itt egykor járt felfedezők? A sziklaember a nyúlember mögé nézve mosolyban válaszol és a mélyben az álmát alvó mammut vonalait kutatja. E barlangrajz karcolata az egyetlen remény? Nénit ábrázol a kezében táskával s a falakba épült kövek felé mutat.
A felkarcolt macska megmunkált mancsa a gyomrát simogatja, a gyarmatosítók a mélyben végezték volna? Netán az egy lejjebb mutató kéz akar lenni a karmokkal és harmadik kijárat is van? Megtört bajusz az éji vadász sas szárnya takarta arcán jobbról az árnyékban s kisebb, további karcolt arcok a feltáró barlangász úr lámpájának fényében. Felszól az erősítésnek rádión, hogy az esetleges túlélők szállásai mélyebben fészkelhetnek illetve ekkor felnéz a feje fölé.
Megrecseg a rádió újra és a csapat nyugtázza, fegyveres erők is ereszkedjenek le ide a barlangászokkal. A feltárást végző férfi ugyanis a feje búbja felett borzolt hajú, idősebb boszorkány arcának vonalát véli kivenni. Az arc a mennyezet felét eltakarja balról jobbra megvésve. Kétezerszáz után járunk, oda majdhogynem háromszáz évvel ezelőtt miként jutottak fel az akkor itt élők?
Démonpofa az árnyék takarásában megpihenve, újabb rádió adás a családos férfitól. Immáron nő is leereszkedik hozzá és Ő történelmi jelkép szakértő. Tigrisek meg oroszlánok faragványai a barlang falában, ahogyan haladnak lefelé. De csak osonva, mert a szűkülő odu felderítéséhez bevárják a kék villám osztagot.
(The Descent Part Three HARMADIK)
1000 méter mélyen
Cseppek, Sziklák hangja
Minden szikra villan a szemekbe és a szempilla azt beengedi a tekintethez? Aminek hegyes a füle, éles hallással vadászik vakon a sötétben. Egy évszázada se volt idelent fény, talán száz esztendő múlva lejut ide a nap keze. Lehetsz jó csaj meg bátor s szexi a felszínen, de a mélybe tartva a barlang árgus szeme les a kikapcsolódni vágyókra rideg csermelyek öleiben.
(The Descent Part Three MÁSODIK)
Akit nem a kecske macskája dorombol zombivá
Nők vére zajong a dühtől és ezek az izzadságcseppek bennük tengerből óceánná duzzadva háborognak. A kárhozat festi az eget boszorkány kezeivel, hátha tovább esik az eső. Mert akkor több ártatlan járműve akad el a sárban. A megtekert s üvöltő szél meggyötört törzsű kéményeket ölel át.
Az őrületnek felső határa van csak, az alsóé a túlélés és annak talán esélye. Jelentékenyen ordító vészfék hangját nyomja el motorbiciklin az ezen nyeregben ülő s kezében láncot lóbáló siheder. Nem a holdban élednek, de így jobban látni e vízmosásban a pajta mellett a lesben álló lidérceket. Az arany fekete fényében boszorkányok lehelete ösztönzi a leplet, hogy mehet izzásra s vágtába a farkasemberekkel!
Megcsavart vihar néz be a megzavart szélben női szemeivel s ezen ablakokat hiába rázza, képernyőnyi pókot zavar meg legfeljebb pincében. Ezek az alagsorok nem eltorlaszoltak, ám az úton görgő csapadék a heves evezésében ide csalja a portyára éhes goblin sereget. Lőjék csak azokat a szegeket odalent a koboldok, kalapáccsal belőtt ajtón elvarázsolt kecske sem baktatát a sár adta szarv koronájában. A denevérek elől a zivatarban szétcsavart fák lombja bírja az iramot az éjszakában.
A vámpírok az éj közepén étkeznek? Tűnnek fel a vámpírcsajok, szóval emberfia lakatolja magára a reteszeket. A manók abroszt hoznak s terítéket szednek le, ők ezennel elteszik magukat kora reggelre. Az élőholtak irányított indulatban és kipofásítva magukat őrjáratra, a hárpia csajok a gondolat útján bármikor küldhetik őket támadásba.