Övegh Zoltán

MotoszkaDaniel•  2022. november 28. 23:59

Elpatkolt ház - akit nem a kecske zúz be

A sötétedésben a vihar ostorának csápjai tépázzák eper fájának az ágait és e kórók minden gallynyi erejükkel küzdenek a termés hintájában, hogy még ép ágakkal érje őket az eső. E félreeső úton a szeretet nagyrészt, valamennyi könnye a sírás lombján rongyol zilált hajában. Levert szamóca kapaszkodik az ágakba a szélverésben, a nőkbe botló léptek óvatosan derűlátók. Homlok tetején csoszogó haj gázol a terjedő sárban, korona roppan a villám szavára e sercegő lápban.

 

Az út ingoványban zuhanyozása zárja a zivatar második körét itt, ahol a törvény lába koszos. A pajta fehér udvarban is száraz a dombtetőn, mert egy szemükkel a vad ebeket a közeli erdők farkasai portyázzák. Sem itt sem a környéken nem kóvályognak magukban a nők, ahol a köd fátyolja hályogban szórja a párát. Egy nőstény csizmázik szüntelen a sűrűn felázott utakon és csalja lépre azon ténfergőket, akik errefelé nem ismerik a járást s gyanútlanok.

 

Ha e csábos nő rázizzen az arcra s pamut inge nyílásra zizzen, nem megvárni e báj burjánzását. Kezének mozdulata fondorlatos elterelés s az már el van bájolva. A begombolt tudat irányítható, a kigombolt ing pedig örökké kész a vadászatra. Az átgombolt személyiség nem látja, miféle dombok másznak pántokon hegyet az elrabolt lélek utaztatására.

 

Cövek egyenes pánt völgyben a feszülettel a pokol kabátja, hol a végzet nem nyakláncon utazik. Fülbevalóban ring a katlanban, a fényben úszó száj tátogása alatt forduljon sarkon minden bakancs meg láptaposó. A vörös igézésben forgó szemek már messze s talán fára mászik? A két csajjal lopózás és most hegyezni a troll füleket az ordas portyajárat, ugye nem oson?

MotoszkaDaniel•  2022. november 26. 19:27

Akit nem a kecske tapos el

Derű nincs a halál könyökén. A humusz is fuldoklik. Kavicsokat himbálja a szél repedezett gereblyén. E birtokot az ördög ápolja, eltévedt vándor szeméből a könnyet vérre éhes csirkefogó szívja.

Vas tüze sem oltja ki a harc lángját, alagsorban nincsen botorkálás és a pincét is elfelejteni! Hogy miért? Azért, mert visszafelé behajtani tilost mutat a semmi! Dzsinn kaparja a falat, de üvegcsén és nem a szuterénban s érdemes is földhöz vágni e szellemnőt szabadulásért.

Az idecsalt ápolónővel rohanás kifelé, az itteni lordot nem érdekli a saját felesége? Felravatalozza az emeleten bekábítva, de ott már mindent nyalnak a lángok. A dzsinn asszonyt elküldeni két fogoly nőért, kik a földszinten vérben száradva ágyhoz vannak bilincselve. Egy szőke démon tőrt hajítana a torkukba, még élezi.

A démon csajt a dzsinn zárja be legalul az oltár termébe. Két női gólem akassza le magát ruhásszekrényben a fogasról és indul meg sáros lábaiban legalulra, a szökevények után kutatnak. Várja őket a személyüket felemésztő tábortűz s ezek omló gerendák. Ugrás kifelé a földszintre meg rohanás a francia kulcsért, ám a közeledő vihar keltette gázfelhő berobbantja a rácsozott ablakok némelyikén e fémkeretet. A szörnycsajok füstölő testtel loholnak a konyhába, onnan célba kell vegyék a tűz által még el nem ért padlást. A sáros bikiniket lecserélni, utána e kulcs révén a tetőkre kibirkózva magukat testükön pucolás innen!

Nyúlcipőzés ezek valamelyikén kifelé. Az éjfél hívó szava ontja a tüzekbe a lelket, sietni a megviselt lábak szedésével. Az ajtó kilincsébe odalent feszültség van vezetve, szóval rambózás kitörni a tetőre. Ugye, kibírják a menekülő testeket ezek a cserepek?

A dzsinn azonban nem érdek nélküli szellem. Belerúg onnan lentről a ház fenekébe, ami felér egy földrengéssel. Ekkorra érnek ki a tetőre a lábak, remegő guggolásban átugrálgatni eme épületszárny elejére és elrugaszkodás a fázásban fekvő talajra. A gróf kiszabadított nővére segít berúgni a kocsit, jó az a kurbli. Szökkenés be az autóba, mielőtt az eső rázendítene. Mutatja a grófnő, az álnok öccsétől lopott benzint. Bevágni a csomagtartóba s indulás, a legközelebbi város vagy harminc mérföld a megkezdődött éjszakában.


/Az elátkozott ház (house of hell) 1982/

MotoszkaDaniel•  2022. november 24. 16:21

Emeld fel a segged az ülésről, mert elvisznek a vi

lág végére - Méretes sebességváltó


Ez ne menjen sehová. Jól utazott a póca, de ne vigyen tovább. A testet hagyja itt, kinézelődte magát a szem. A padlóra kell kelni viszont, nagyon indulnak e kerekek az útra.


Célba venni a sofőrt. hogy itten le kívánok szállni. Gyerünk azokkal a csülkökkel a léptekhez, a következőnél leszállhatok? Valaki megtréfálhatott, én nem akarok kimenni e városból. Még frissiben van a motor, most érdemes szólni és nem a városon kívül.


(álom)

MotoszkaDaniel•  2022. november 24. 13:16

A hajó vár, a lány itt van, a heverő meg házasulan

dókat néz?


Nem a gondolatokban van henyélés, hanem ez egy ágy. Vigyor széles ülésében trónol a molnár kényelmes fotelban terpeszkedve és itt nő az szőkében, aki felém tart? Ha közelebb mászik, a nyakláncát meglátni mindjárt. János, a molnár mondja e karosszékben trónolva a vállalkozásos terveit nagy mosolyban.


A hölgy már a mellemhez ér teperésben és a keblei tartanak a csúcshoz, amikor kérdés hagyja el a száját az egykori focistának címezve ott rögtön mellettünk. Fel vagyok - e készülve már a házasodásra? Az illat beteríti az arcot rajtam, akkor viszont meg kell kérnem a csaj kezét. Megmászva ezen az ágyon a testem hegyét, engem is érdekel a dolog itt csücsülve? Pazar ez a parfüm, szóval rajtam a sor lánykérést illetően és jó időben majd letérdelni előtte gyűrűvel a folyónak partjánál.


(álom)
MotoszkaDaniel•  2022. november 23. 22:41

A rákhalászoknak köszönöm - HARMADIK fejezet

Monica vagyok, dekoltázsra nyíló nyár szeme bontja az ablakot a tengerre e barlang szájában. A nap bólint, hogy ígéretes órák elé nézhetek. Sirály csapatot néz a szemem, le is hántolom magamról a reggeli köntöst e délelőttre. A felhőket elkergeti a tűző fénygömb ott fent, másfelől azonban borulás jön simogatni e magányos vesztőhelyre a szürkülés karját. Feltámad a hajamra a zilálás érintése, hogy vannak a gödények? Erősebbre, szorosabbra a pántot (eleget táncoltak már e séta alatt a mellek).

A hajótörött férfi társam jelez, hogy baj van. A rákhalászok mozdulatlan testre mutatnak rózsaszín ruhában, ami női. Az arckifejezés alapján szörnyű halál érhette (a szemét se hunyták még le, tátva van a szája. Innen többet nem látni). A karok közlekedésbe kezdenek rajtam idegességemben és már fonva is a kosár másodpercek alatt.

Elfekszem a fujkáló félhomályban, a férfi nem is szól semmit. Csak lát munkához (arra kérem, hogy ne siessen. Lassan). A dagály érkezését hallani, amikor elúsztat a csúcsra. Pacsiznak, lovagolnak egymásra a habok. A hajótörött apró hajó kabinjából indulok, nehéz léptekkel a hullához. Olyan súlyos minden mozdulat, mintha a sós víz készítene fel a látványra enyhe és spriccelő szavaiban.

Szóltak a nőnek, hogy ne jöjjön ide bizonytalan közeggel (a helybéliek ismerik e holttestet, de nem cápa végzett vele). A rákhalászok eltemetik a sziklák között, szerintük senki nem fogja keresni.

Haza tudok menni? Be kell foltozni meg ácsolni a hajót, alkonyatra talán meglesz?

Barna cápák gyülekeznek a gerinc körül (remélem, elérjük a támadásuk nélkül az öböl arcát. Azért sajnálom azt a lányt).

Közeledik a part gyomra, az alkonyodás be szeretne jutni a melltartómba. Jó, hogy 'szól' a levonuló korong búcsúja. A hűlő levegőben fel kell venni valamit. A korláthoz pihenő kézzel vagyok kint és csak óvatosan a hajolással a cápákban való gyönyörködést illetően, nem láttam még belőlük barnát.

Közeledő alkonyodás vége, cipzárt felhúzni az eddig még napozó dekoltázsról.

Majdnem éjfélre utazásra kész a hajó (belefutunk egy zátonyba és jelentősen oldalra billen ettől az, árnyékot látni a mélyből. Ugye, nem barna cápa volt még a zátonyon felül?). Az áldozatot elvisszük a családjának eltemetni, mert a rákhalászok ezzel térnek vissza (találtak nála illetve róla anyagot, hogy ki lehetett egykor). Jobb is szerintem, hogy akkor nem a magányos sziklák közé lesz eltemetve.

Egy régebbi, orosz származású barátom is velünk jön (a Szovjetunióban született még és a családjához kíván menni).

Ránk hajnalodik a reggel (Beleúszunk a csókba, amikor öltözködésbe kezdek, hat - nyolc óra van). Cápaketrec állítása folyik az orosz ismerősöm részéről s jó is. Amikor azonban merülne oda le hozzá, a barna cápa támad oldalról (Ő pedig a korlátról a vízbe esik, elkapja sajnos). Hiába éget a csók, elnyelik Őt a vörössé lett habok.

A víz émelyítően csendes és nagy utasszállító a fejek felett, ami a szememet elkapja. Barna megalodon szökik ki a vízből és célozza be állkapcsa azt a szemeivel, de dologtalanul zuhan vissza a tajtékokba. Az irányt tévesztette el, de többet nem próbálkozik.

A szél beszél az ajkamhoz csók helyett, ahogy az égre nézek. A hajótörött társam jön fel a fedélzetre nyugtatni. Mindenre gondolok, csak a vágyra nem. Hozzábújok a korlátnál és öleljen át, csak ne tapizzon. Lazábbra állítom a pántot.

Könyörgöm, ugye minket kihagy a barna cápa?