Övegh Zoltán

Boltzár és rendrakás. Telefon Ernőért, hogy elkíséri? Másnap nyitás. Amíg jön a főnök, Etel munkához lát flörtölni.

Kulcs a kézben, Ernőnél ezek a távozás léptei. Etel a céget zárva tárgyal némit, ez a pamlag jónak ígérkezik. Néhány férfiú lébecol még a szobák között,a lány karba tett kézzel a nem túl sűrű ruházatában ellenőriz. Jöhet elcsábításra Elemér, a férfi?

Lélegzésben könyökölő melltartó a hátra terített zakó alatt s finomka puszik ladikja után Elemér rendesen megcsókolja. Tapizni nem ér, minden más apró érintés mehet. A finom fodros nagykocka olvad az ajak mentén, most átkavar e főzőkanál a szájszél másik partjára. Selymes pamlag ez és a távozás mezője illatozik a finommá ért női nyakból, de még nincs vége az elfoglaltságnak. Nyakpántosat szeretne Etel, ezt hallgatja csókok közben Elemérke.

Pislákol az a eső a vihar után és a fedett sétavonat indulás előtti percei ezek. Lóránt elvégezte s ezzel kettő diplomás az egyetem padsoraiból kikerülve. Ivola vizsgára tartva várja Lórántot és komával van éppen, akibe szóba elegyedik jó pár percre. A köszönőcsók megvolt a pajtás részéről, úgyhogy egy adagot most Ivola ad magát betakarva meg a karjait karba téve.

A pajkos vágy Pál felelet csókjával folytatódik rögtönös másik sávban e folytatásban (a főút tisztán merev az ajkakban) s az egyenetlen kátyú sem zavar be a vágyba. Pásztáz Ivola a befejezés elkanyarodó sávjára, mert Pál nem végezte el a mesterit és újrázás szükséges a pótvizsgán. Emígyen nem jár e pajtásocskának mélyebb csók, ám további sorozó puszika sok serege nyomban (meg utánpótlásban odaporoszkál). Ivola lepillantja Lórántot, szóval jelez Pálnak a távozásra (hetyegés matiné vége).

A vágy búcsú csókja még jár. Eztán Pál eltűnik a messzeség füvejében, mint a tusolt vakondok. Lóránt nem veszi észre Ivolát, de Ivola Őt igen. Szóval betusol hozzá a még karban lévő kézzel. És rögtön mosolygó köszönőcsók ágyúzik a robbanásban s ezek a helyfoglalások e percekben. Az újabb gomolyfelhő a vigyorgó dekoltázst takarja változó árnyékú porondokon.

Pál nem fél a csalódástól s a jegygyűrűt kapja elő a lány kérésére majd az okmányai lobogtatását követően, Ivola elvégezte a mesterit és e mosolyos viháncolásban indul ajkai alól útjára a biztató szavak útja. A torkolatnál megindítja a tetőre kopogtatni cseppjeit az eső, addigra Lóránt már csókban öleli a megvetkőzött Ivolát. Ki kell menni a betonra a lépcsőkön fel, aztán be az épületbe a bizonyítványt elhozni. Ha a zivatarnak van kedve, most a lánykérésnek az udvara tárva van.

Ivola lép fel a fokokra aztán meg foglal helyet az ablakhoz, hamarosan zakatolás lesz. Ivola végzett egyetemista és megpillantja Lórántot. Füttyent egyet, hogy helyezkedjen melléje. Lóránt nem megy tovább, akkor nem lesz egyedül e vagonon? Ivola arcpuszira vágtáz, végül rátesz még szájpuszit (is ezt megötvözve).

Ivola elvált, Lóránt meg még nem házas. Lóránt mesél magáról, aztán Ő is ad egy szájpuszit, most már mosolyog Ivola. Lóránt másik szakot végez, Ivola pedig végzi a mesterit. Lóránt kérdez és emlékszik Ivola még a főiskolás évekre, midőn is akkoriban ilyesféle a buszon esett meg s vala április.

Ivola szeme szárazan csillog, kavar valakivel és a szemtelen gondolatai hullámzanak pajkos habokban s nyílik valami mosolya a zárt ajakban illetve bomlik ebbe az arca? Ajak gondolkodó flörtje hajóztat a hullámokon körbe (görbe) illatot, vonaglanak az ülések mentén kajánságban furán meg határozottságban. Kézfogás a vagonon kettejük között? Megünneplik pohárköszöntővel, ha eléretik az újabb mérföldkő.

Zakatol a szellő a mumusban és Ivola odabújva Lóránthoz: csókol, indulnak a kerekek alattuk. Lóránt néz az ablakra meg ott a tájra, megy a meskete egymás tanulmányairól s ezennel kezd felgyorsulásba a szerelvény. Kicsivel később Lóránt száll le illetve le, de addig van még idő kibontakoznia a csevelynek e susmusban. Állomásnál időzve hallgatja Lóránt Ivolát, majd teszi ki ide a pontot határozott csókkal szelvényként.

Időnként hallatszik némi néma furulyaszó. A sirályok befejezték a veszekedést és viszik a csoszogó rikoltást oda legfelülre az alsóbb partokról. Azt regélik a hölgyek e lakban éppen, ritkult a az utóbbi idők során a csikorgó autók beszéde. Akkor viszont új szelek várhatóak. A léptek a vendégszobából érkeznek s a reggel kelti a talpak papucsba bújását, hogy cipőbe bújjanak. Kérdezem a hölgyektől, hogy vannak? Örömteli közönyükből szólal fel ajkuk \a száraz mosoly(gásuk)ból\, hogy jól. Kicsivel könnyező szemmel mesélik, ide tényleg minden elől el lehet bújni. A bajok van, hogy Önként jönnek és keresni sem kell őket.

Kérdést kap a fül és nekik, csak nekik célszerű válaszolni. Ha az ember el szeretné érni az este az ágyát. Szép itt, de ésszel kell azt (meg)csodálni. Kivételes alkalom van e percek során, hogy hangos szóra szól az ajkam (és fakad a nyelv/em/).

A szél testtelen mozgására meredés után mesére fakadok. Még sok évvel ezelőtt ide hozott egy kétes erejű üzlet. Időben szálltam ki s nem vagyok jó ember. Azért vagyok most nők között és elszigetelve a sziklákkal beszélgetve, mert hátha azok meggyógyítják a lelkem. Én nem ilyen életet akartam. Mindent megkaptam, még sincs semmim.

Az őszinteségem sziporkázásáért spagetti feltekerése a jutalom szicíliai különleges borral. A hölgyek felvetik az uzsonna után, nem járunk egyet Szicília kövesedett ösvényein? A mesémben semmi jóra fakasztó nincsen, ám az izgalmas. A legfelül lakó nőhöz kívánok menni s ezennel a beszámolóban különleges ponthoz is érkeztünk. Ahhoz, hogy mikor és miként hoztam már régen és nagyon régen egy akkor jónak tűnő rossz döntést. Nyargaló fásott talpak az emelkedőn s mondják a lányok, még Ők sem jártak legfelül.

Nézzük meg még, hogy mit látunk? Kézbeli dádát kap egy leányzó a mély dekoltázsáért. A másiké még mélyebb, de az nem viselkedik kihívóan s az egyik nyakkendősnek épp puskát ad. Azt látja is a mögötte lévő?

Ezért nem kell a lányok újra öltözőbe vonuljanak. Az egyik urat a lányok behívják, hogy egy behúzott szemöldök állapotát vizsgálja meg. Ezalatt csőre lehet tölteni íráshoz az írószereket? A katonák hívószóra várnak, a kadétlányok még rúzsoznak.

Nőnek is jól áll az öltöny, azonban ez a matrózok blúzának kendőzött ideje. Édesebb hallani az ajak szavát. A copf ne csóválja a fejét, mert akkor rosszabb lesz a jegy. A kék szoknya egy letűnt kor küllemének még nem nyugdíjas hírnöke, miképpen áll helyt a felelet végzése kapcsán?

(Lego érettségizők és tanáraik 2.)