Övegh Zoltán
VersKIME-hetsz! : Kora délután (van) és mi lesz: este?
Érkezik egy koma, aki Nő és megnézni Őt a szőke fürtjében. A szemüvege koppant a szemnek, a férfi a szemét nézze. S ne azt, hogy mi van ott lejjebb. Vajon be lehet Őt cserkészni 'lejjebb'?
Nem úgy néz ki e leányzó, mintha könnyen kapható lenne. Most vizsgáltam le csókra egy havert, kinek pulóverben megigézett a teste. Na, itt nehezebb dolg'om lesz. Csábítóan siheder fürtök ezek, pedig mind (az utolsó szálig egyenes).
Irány be a sátorba és Ő van ott. Állítja, az egyik tüzes szekérben (ott a töltésen) megtörtént egy légyott. Azt nem köti az éhes torkom nézelődő elméjének az orrára, hogy kivel volt(an) az. Érjem be az öltözékének beszédével s a szemem kerülgeti az egereket, mikor megnyitja azt a vágy hangárának.A nyelv'et is lehet gazdagítani ismeretekkel, ám a tekintet azt postázza szemembe: az ajkak induljanak a munkaterületre (és finoman). Igaza van; e hölgy sose mondta azt, hogy kiköthetek az ágyon vele (s eddig ezt se lehetett). Merülök vele kicsit tengeralattjáró'ba, azonban nem sokáig téve azt (nehogy elriasszam). Az ajkak ölelésében maradnak az áramlat édesen karosan pajkos csapásai (Poszeidón tengerén).
A kettő között rám nézve a sziklák közti domborulat'ot megnyitja a torkolat'ig. (Azt bakker mindenit, mintha nyelné el a mélység haragja a megzavarodott levegőt. Akár a huzat zsákja) Lehúzza köldökig? Rendben, adok még neki a vágy szeretetéből. Húnap megy haza, ahogy hallottam. (Most kicsit magára hagynám a csókok köszönés'e után hál'va?)
/Azt hiszem, mehetek vissza a haverhoz rögbizni s ott asztaliteniszezni az ajkakkal. Ugyanis jön egy izomtag. (Őt hívta a sátrába?) Az megdolgozza, aztán elhajtanak (a vágy vonatján). /
A láva égető karja és ölel a kürtő
Azt beszéli nekem (főzés vége felé tartva) szeme alatt az ajka, megajándékozna egy gyermekkel. Felvillan az agyam rezdülése, mert: Ő a barnásvörösében e hajban ravasz, Én meg az ész dolgozásában kiszámíthatóan a türelmességben; ritka rafinált vagyok szerinte. Étkezés után az ágy felé hív a szeme s vedlik az öltözéke. Az't is vegyem le róla és akkor fel az ágyra, miután az ajtó bezárva.
Na, most itt a moziban rákérdez (mellettem ülve). Megcsókolom - e? Szoktak filmszínházban ilyent? De legalább megkérdezi ezt. Oszlanak bennem a kétségek s kezemmel nyúlok a kezéért. (Igen, Én szeretem megadni a módját ennek. Mozgékony a lány, ám nem nyugtalan és nem türelmetlen. Előadáson társaságban még nem ültünk egymás mellett. Elölről ez alig a harmadik sor, alig vagyunk összesen heten. Mögöttünk sokan lehetnek aránylag, mert: az Ő csókolása alatt, az elmerülésben hallani az érkezéseket az ülőhelyre és hozzá a csevelyt)
IV. Az ördög, mint a bemattolt ökör és a pokol hát
só felét nézi:
A magabiztos kétely fala reng a női fehérneműben úszó domb párosában, pokolian izzó ez a kitörés és a vágy lávát lövell (a zár kulccsal való egyesítése nyomát a lélek barlangjában követve). A szesz komoly ellenfél, de minden felöntés végén a mennyország feloldozást ad. A pokolban van megbocsátás s egykor az ördög fiaként eljött számára a megváltás. Most is az a fiú, csak igyekszik kiválni az apja árnyékából meg: felnőtté lenni. Enikő gerinceli magára a gönceit, elkap a gondolat: a felhő jó tanácsadó? Bővíteni lehetne a megtépázott bizalmam tőkebeni körét.
IV. Az ördögöt a pokolban előzve a mennyország elő
zésbe kezd:
A szombattal szeretném tölteni az időt a komákkal való erős felöntés után itt az éjben, mivel a sűrűség szedi szét józanodásra a gondolatom kusza szálát. Ez kora délutánig kivitelezhető gondolat, ettől fogva bútorozzam ki testemet Enikőhöz. Ugyanis néhány barátnőjével kicsalinkázták illatos testüket a dombok árnyékos rejteke mögé. A haverokat csajos dumával lerázták, hogy itt veszélyes meg nincs klafa látnivaló. A pokol rám vigyorog, mikor felcsap a levegőben az egyik kedvelt zeném. A lányhármas zárt vigyorral int, üljek be a zamatos testemmel közébük.
Semmi pokolian észveszejtő nem mozgatja magát e néhány óra alatt. Utána ezt követően behelyezik a lányok hab testüket hozzám azért, hogy irány a házam és Enikő magába öntene valamilyen erőset. Amíg nála ez beüt s felmegy elfeküdni, Aminát szórakoztatom el a világ mindenségének értelméről (ez a szikra ér valamit a női nemnél, amikor a tapasztalatomat mesélem?). Az ősz dohányzik az agyamban, annyira szép az arca és mégsem megcsókolni kívánom e lányt. Majdnem a lányom lehetne. Zárom a házat, pancsizzunk egyet az ördög gondozta forrásban?
IV. Az ártatlan csókok pokoli bűnhődés'e, de ez
egy másfajta mennyország:
Nem elfelejti az agysejt tükörje itt bennem (a tükör másik felén), estére fuvar jön érte (és az értékben jelentékenyet segítettem). A szeme indulást tükröz s egyben sandít alulra. Óvatosan meg lassan, ez az ágy besúg az elmémbe az alkonynak. Mint valami ébresztőóra, estére Enikő megy a férfihoz. Ennek tükörjében osszam itt a vágy észét. Az alkony szól, hogy az ágy kipróbálva. Nem süllyed meg nem süpped.
A távozó ajakcsata többkörös ütközetében a házam előtt inteleg az intelem (a fontolgató szelében), hogy bűnös léleknek van más hazája. (Az ajkak a foszlányok rongyát építik újra. Az ördög háza is leég egyszer s mi van akkor, ha újra gyújtják? Belelángoló lélek e völgybe, de kell ez Nekem? Nem, de Neki igen. Neki nagyobb szüksége van Rám, mint Nékem Őrá)