Budai és Pesti utcák

A Duna folyam kettő partján araszoló hullámok simogatják edzésre a partok magas karját és az este alá szállva hívja az éjt patákért. Érkezik a szekér? Gördül az a küllő? Nem olyan régen vala itt séta és az ott a hát mögött lészen egy emelkedő. Szállás fel a ló vontatta kocsira, mely most éppen példá(nak oká)ért nyitott s itt leledzik rajta a férfiember. Az érdeklődés fújja a dús hajat szőkéjében, milyen lehet az úr szalonja?

Ellop egy csókot az ajkamra, Pesten járnak egyenlőre a kettőnk között kergetőző szavaink s a bak után hátraesnek a kocsi padlózatára a ló patái által felharsogott (pattogásban a) dobogások. Nem lassít a kocsis, mégis módosulást érezni. Most így emígyen történhet a ráfordulás Pestről Budára. A szemet pihentető, este pihen a nappalt adó árnyékok alvásában. A borult idő nem sértődött, de az elbúvó csillagok igen? Kevésbé rázkódik a szekér, akkor jó lehet az út.

Rikítanak a galambok és gyűlnek az éjjelre a szöcskék. A hegyről lefelé Gellértről érkezés a szirtekre. A tücskök csicsergését sem hallani, csak látni. (Pedig olyan, mintha az Ő ciripelő szavukat hallaná a levegő gályázó bájában utazó fül) Itt e szalon s tipegés le a kocsiról, az imént volt pillantás a bő száz méterre illetve alant alattunk elfolyó habokra.

Szoknyára vigyázni és leszállni, nem nagy hajlék tárul a szem elé e sötétségben. Az észt veszejtő nappalok után nyerjen bepillantást a hölgy illata lépteivel egy férfi lakba. Petróleum lámpára gyúl a mozdulata s egyenlőre zene nélkül táncoljunk? Jók ezek a tücskök hozzá muzsika gyanánt. Lényegesen olyanok a hangok a fáról lekúszva, mintha ciripelnének. A derekak átölelve kéri a bizalmat, ráborulok lélekkel. Elvégre ez akár a randi is lehet. A kocsis még kint lehet?