Övegh Zoltán

Salto Piroska foglalkoztató járja a termeket, mely fűszerezve van a gyerekek hangjával. Csendes eső van a játszadozó felhő szürke kávéjában, a pihenőben leülök pár percre a második menet előtt. Roland valami nővel andalog ott és arcpuszikat látni a szemem sarkában. Ideér a férfim, tőlem azt ingyen megkapja s rögtön néhány fordulóban a szájára.

Nem vagyok még (nagyon több és) helyettes (sem). Azonban tetszik amit látok s így találkozom az ismerkedő munkaerővel. Jövő héten azonban már nem, ugyanis e hölgy érdeklődő volt mindössze. Villámlással söpör az eső és érkezem e nyári alkalommal a gyerekekhez. A szabadságom tálalják fel nekem e módosan egymásba alvó karoknak, hogyan érzik magukat és körém gyűlnek?

Az egymásba bújt kezeim fölé néznek. A mosolyom kérdezi őket, e viharban mennek e délután végében az ágyba? Azért mondok altatómesét és nézem arcaikat. Minden sor hibátlan, miképpen van nyitva az ajtó ottan?

Roland az és támadom Őt oda kimenve csókkal. Rásétálok az ajkára többször és kényelmesen módjában. Mutatja, hogy munkaidő vége s holnap találkozunk. Meg hogy ha gondolom, hazavisz s akkor megvár a kapunál állva illetve az utcákkal a felhőben csónakázunk.

(Mosoly az arcokon második évad ötödik fejezet)

E napon nincstelen a hó és nem is fekete, az év vége a fehéret elvitte. A nincspelyhek az általuk hiányolt fehérben fürödnek gyülekező habok árjának tajtékain. Kristályt sem lát ilyenkor a szem. Az ünnep fehérben sírna örömet az újévnek, a virgács koszol kedvet az ünnepben várakozó betonnak. Még a hajba se jut pihe, a jég pedig a szánján pihen gyeplő illetve póráz nélkül.

Egyik felén a csúcs, másikon a hideg érintése a pihe simulásában (csak éppen érdes az acnak). Az ujjak bírják a kapaszkodást, itt meg kell tartani magam. A denevér életkorán túl, ugyanakkor a halálnál se pálcikázom még az évek számát s elvileg egy hölgy volnék. Nyugdíjas szakállba kapaszkodom itt e szirteken.

Ugye, nem csúszik le sehová az ujjam? Semmilyen kígyó vagy sas meg sólyom odvába nem kívánok betévedni. Az a baj, hogy meg van biccenve a karom. Nincs éppen jól a lábam se. S fáj a mellem, megsérültem mászás közben. Ezt leszámítva jól vagyok és minden felszerelésem ép.

Nem fázom, ami nagyon is jó! Csak fáradt vagyok s kevésbé van kedvem lefelé nézni. Nagyon szép, hogy engem néz a táj és nekem is tetszik az Ő eszmei nagysága. Most már azonban talajt szeretnék érezni a láb, a lábak alatt. Mert hát, egy kötélzet se tart végig. Az folytonosan használódik s engem most megtart végig. Az is igaz, hogy ezek ritkán szoktak elszaladni (illetve elszakadni a mélybe). Én nem is hallottam még hegymászó zuhanásról kötélszakadás végett. Mindössze hangosan gondolkodom itt a magasságban szenvedve.

Igazán magával ragadja a szemet a mélység és a magasság, egyre jobban fáj azonban minden sérült mindenem. Csukódik a szem, amikor mozgás töri meg a hó vakságát a fehér folytonosságában. Na, kitartás! Összeszedni magunkat. Ezek értünk jönnek s akkor már azt is lássák, hogy egyben vagyunk. Na, leszednek most már minket innen. Semmi bajom nőként, csak el vagyunk gémberedve. Meg néhány apró sérülés. Húzódzkodás itt a testemben. Na, integetek is nekik oda pár száz méterrel arrébb. Hogy jól vagyok, élek. Legfeljebb alélt, de jöjjenek bátran leszedni engem itt innen négyszáz méter magasból. Mert megsérültem. De jó látni, hogy közelednek. Rúgják a port maguk előtt.

Hát itt fent bizony nem lehet könnyű közlekedni. Szép, csak cserébe magadban rekedhetsz. Még jó, hogy nem sérültem meg jobban. Na, látom már őket. Most érkeznek meg (kapaszkodnak fel a hegygerincre). Én úgy hat órája lógom itt, de tudok még mozogni s kitart a kötélzetem meg a felszerelésem. Na, integetnek. Akkor jó, látnak. Órákon belül hazamegyünk. Na, lehet búcsúzni ettől a szép tájtól. Még visszajövünk, ám akkor már óvatosabban.

(https://bahir.hu/2023/05/29/tobb-oran-at-logott-egy-sulyosan-serult-hegymaszo-a-szakadek-felett-bosznia-hercegovinaban/?fbclid=IwAR2hOzvlOcHmg9GLUiXWlLuZv4LLQNa-kN-sPUhAMGoVy4mnzhZ6DS2Na0s harmadik felvonás)

Fedett'pályás' elfoglaltságot kell keresni, úgyhogy Katalin választ egyszer egy görkorcsolyát. Egyszer egy olvasást, a maradék része pedig mivel teljen? Azért, mert eddig szóródott az eső. Most már esik. Esőben mit lehet csinálni? Hat, bármit (ami nem szabadtéri).

Pontosabban szabad téren is lehet, csak nem az eső széle alatt (a széles térdén a cseppeken ülve). Hát ez is csak pár percre köti le az embert, de ezt is meg kell csinálni. A melltartópróbát, merthogy hozzájutott újakhoz.

Felhívja egy elég jó barátját, hogy fogadja - e Őt? Na, ebben reménykedett. Már ülhet is buszra, mert Géza szabad és barátjától érkezett vidékről. Főzzenek együtt? Na, azt meg aztán mindenfajta időjárásban lehet végezni.

Géza az semleges ismerősnek számít, Katalin még bevállalja azt (is), hogy beül az ölébe (kicsit csevegni vele). Azért ilyen is kell, hogy valakivel csak úgy őszintén cseverészni függetlenül a semmibe s akár a semmiről. Csak úgy arról, ami jólesik és mégis fontos. Na, ennyire jól érzi magát Katalin? Igen, az ilyen ismerősök is kellenek (akikhez tud szólni az ember. Nem nőies dolgok, mégis fontos lehet erről kitárulkoznia egy nőnek. Úgyhogy nem is hadar. Nem harapja el a szavak végét, hanem szépen evez a nyelvével). Kigombolja az ingét és befonja e szép sötétes, de nem fekete melltartó alatt a karját.

Hozhat - e egy kávét ilyen lágyabban, erősebben esegetős időben (Géza)?

Megérkezik Géza bátyja, aki már végzős e valószínű, középiskola után a vadászati egyetemet választja. Kérdezi is gúnnyal a bátyja, van - e kedvem vadászatot nézni? Mármint nem kint az esőben az erdőben most vadra lőni. Hanem megmutatná a saját kis pince szerűségében a puskáját.

Hogyan kell tartani? Célra tartani (azt). A célzás érdekel, úgyhogy a vasúti keresztből hajlandó vagyok munkába állítani a karjaimat.

Az eső kint nem szűnik, csak állandósodik. Én ráérek (viszont) visszabuszozni (haza), úgyhogy nézelődök. Lenyűgöznek ezek a festmények.

Nagyon szép itt minden, csak jönnék már lefelé. Így a kötélen lógva érdekes fényképezni meg inni és enni. A kar meg a láb picit sérült, lélegzés megy. Szép ez a vasárnap, mindössze nem így képzeltem el.

Tart ez a rögzítőkötél s nem soká kell kibírni, mert Én magam jól megvagyok, csak apró sérülésekkel. Ez egy újabb délután és jó itt fent, de most már mehetünk le. Meghúzódva gubbasztok fiatal nagymamaként e szirten, legközelebb majd egy biztonságosabb szirten tartok bejárást.

(https://bahir.hu/2023/05/29/tobb-oran-at-logott-egy-sulyosan-serult-hegymaszo-a-szakadek-felett-bosznia-hercegovinaban/?fbclid=IwAR2hOzvlOcHmg9GLUiXWlLuZv4LLQNa-kN-sPUhAMGoVy4mnzhZ6DS2Na0s)