MotoszkaDaniel blogja

Életmód
MotoszkaDaniel•  2020. november 13. 11:03

Elcsendesült Hatvan

Mező felett jár a léptem, a búza eszméje emel folyók és dombok mellett. Ő már régebben hallgat s most a föld fölé szállok. A játékautók kérdéseimre felhúzás nélkül repítik a válaszokat személyemnek.

 

Reménytelen fehér árny víztornyok őrködése. Kúriában reménykedő lelkek? Terebély teste járdát lapátol szénnel.

 

A lobogó nem alszik, hogy is tehetné ezt? A lég árama neszel, kerítéseken. Kapuhoz settenkedik óvatos tekintet.

 

A csomópont nyüzsög az élettől. Egy busz törli ott könnyét, eme örömtől.

 

Fatörzzsel beszélgetek egy park szélén, a város házát vigyázza. Nem hoztam magammal semmit, szív ragadt az ablakra. Tőle délnyugatra, gyerekkori kedvenc színem rikít rám: ez pedig a citrom sárgája.

 

Árnyékok alatt, plató beszéde a gyerekekhez. Azért remélem, otthonról hallják. Legalább a neszt. A többiről itt nekem benzin gőze, lépcsők és emeleti erkély kántál.

 

Olasz zászló hagyja békén a barna padokat. Az ég ezt, füst nélküli pipájával nyugtázza. A fáknak mozdulatlanul pötyög a levelük, milyen galambokat látnak? Azok ott fent csak megsemmisülő felhők.

 

Négy szent kürtje ébredőben. Arra nem esküszöm meg, hogy beszédesek is lesznek.

 

Buszok pihenője, egy gyár szélén? Mitől mérges velük szemben az arcát bezáró torony? A félkarú hídon félárbócú forgalom. Hajótest borult árnyékba és pihen meg a gyepen.

 

A híd, tizenegy lökésben alám templomot tesz. Piros fehér daru emel, bíbor árnyék szőrös testben megrekedt.

 

Megreped a járda, pedig nem vagyok nehéz. Lehet, kukába is való vagyok? Növények illata orromhoz ér. Kukából kilépek, elbújok e felhő mögé.

 

Tűzharc tiszteletkörménél járok most. A fél lábam egy szép, világoskék tetőn. Lajos néz engem sárga virágmezőn. A mellszobor fehéren alszik és nem bőg.

 

A szentlélek lökött meg? Nem tudom, de egy kutya szalad előttem. Munkanélküli postás levelet szállít régi oldal oldalszekrényben. Lehet, poros volt a szemüvege. Egy nő árnya legyez fel, hogy férfi nyitja autóját zöldellő fa ölében. Mesés nekem ez a félpark környezet!

 

Az út belekopott a várakozásba, négyszer vágták pofon. Három macska szeme, nappal kódorog.

 

A manónyi szélességű folyó álomban és szigetei takarják. Villanypózna betonja biztosítja ehhez a rázást. Ösvény tart ellent, ússzon nyugodtan a folyam, álmában.

 

Éppen pofon vágtak, jó nagyot! De hová dobáltok? A városh áza elaltat. Szív masnija a fejemre.

MotoszkaDaniel•  2020. november 13. 00:31

Elcsendesült Orosháza

A másodpercek elhalnak, az órák elhagynak. A pedál sír, mert nincs ami hajtsa. Sündisznó eprezik a nyeregbe s adja a levegőt a szomorú baknak.

 

Csúszik a semmi és ő kormányt fordít balra – jobbra, az út alvó padkája majdcsak kibírja. A drótszamár hídnak ütközik, onnan lépcsőre esik. A süni ugyanis megszúrja a maga elé került lélegzetet, az meg a szakadt nyeregből egy szétázott eresz alá billenti.

 

A fürdő akkorát sóhajt, a városháza is hallja.

 

Agg láb menne át a hídon, lakat fülein örvény kerülgeti a rozsdát. A függőút elnézi e ringást s nem részeg!

 

Iszapot eszik a helyben mozgó levél és az árnyékok keze a víztoronyra javaslatot benyújtva, olló zavaros zsákjain a szalagokat átvágja. Kocoghatok fel északról a határra, mert az autók, kerékpárok, mind a garázsban!

 

A futó lány szélben lobogó kontyát akarom? Akkor láb buszomba sok kraftot rúghatok, a síneken vonat nem járja e várost. Rolleren síelhetek, de rendelkezem hozzá elég erővel?

 

Az álló víztükör söpri, tisztára a szél járását. Ez, mint valami maláta sör:segítségnek megteszi?

MotoszkaDaniel•  2020. november 12. 18:36

A bástyák között kavics és szótlan a zuhanása

A cica bajusza nyalja kanaláról a tejföl végét, aztán mosakszik meg lefekvés előtt útszéli fűnél. Most csak ő szökkenhet a gyepen, a járókelőket másodjára zárják a ketreceikbe.

 

 

A gumi zúg a beton tükörjén és nem azért, mert siet. A kanyar elviszi a semmibe. Nincsen kinek integessen, illetve kürtjével jelezzen.

 

A villanyrendőr a semmit irányítja. Marslakó a zebrán, szemét áttolja.

 

A járda megjárja önmagát fel, hogy aztán vissza csússzon a sötétbe. Vörs táska, szintén bíbor pálcájában enyeleg fel. Meglátogatná magányában a várat.

 

A szekér tüzel, a sávváltásra most nem kell várnia perceket. A szemétszedő autó begyűjti a síró utcák hulladékját, jobbra tőle törli a könnyező levegő cseppjeit a zsandár.

 

A kedved öleli a derű, mert a bánat az mögött mindig kerül. A szél nem fúj s a csókok nyugdíjban. A szenvedély érintése faszál végén sugdolózik, a reményt kajtatva egy pincealagútban.

 

Egér apa egér anyának élelemért fut a közvilágítás kereszttüzébe, amíg azt le nem kapcsolják. Még, úsznak e tükörben az utcák!

 

/ELCSENDESÜLT AGRIA 3./

MotoszkaDaniel•  2020. november 12. 00:40

Fehéren tündököl egyedül

Az éj köpenye padot talál magának. Óriási az udvara, és az éjszaka huhogó nyugalmának szökken a nyaka. Az ugráló szemek csőre írja az égre, (mintha csak egy bukdácsoló napkitörés lenne) mi kavarja fel az égbolt alvását. A vágás nélküli macskaszem felterpeszkedik ág mellékére reggelire készülve, mely másnál ez a vacsora ideje. 

Csizmák pattogása a víztükör tetején, a közelben egy lélek sem csendül! Pillogó arany a nádasban. A sás csendje ez, nézelődik a csattogásban. Kelő formákban nyújtózik el az udvar, látnak éjjel a halak!

Az éledő éj nem unja, nézi tovább szandálcipőjében, a fekete arc tükröződését. Nappali világosság zavarja fel a főág csendjét! A csillagok menedéket keresnek. A felzavart áramlásban magukat látják. Hajuk igazításában becsapva maradnak, de fésűre lelnek. Reggelre padar frizura simul fényükre!

Elvitték magukkal a felhők a tündöklőt aludni? Nagy a folyó sodrása, eltakarja az arany!


(Kettő mű egyesítve, és megújítva)

MotoszkaDaniel•  2020. november 11. 13:58

Roubaix 2. - Gallia sír

Csend bealudt tekintete. A sétányok kihűlnek.
A tenger befagy, a szoknya nem lengedez 

s csinosságában nem libben.
A lehelet, párájával küzd a térben.

A kórházak üvegfalán folyik a feketeség.

Ha a lepedők elalszanak, a gyász szól az óráknak.
A gall kakas elesik s annak dombján a tyúk nem kapirgál.

Gyújtsunk gyertját s tartsuk a gyufát, mert Gallia gaza meggyulladt.

Ugye, adunk áramot a mikrofonnak? Alizée énekel most értük egy dalt.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom