Övegh Zoltán

A tihanyi bableves ízletes vonásait viszonozni illik? Az ember lányai és fiai fáradjanak be az erdőbe a Bakonyban tihanyi tyúkhúslevesért. Ismerkednek a trollok az ember szokásaival, öltözködésével és az emberek a kultúrán túl viselik el e fejvadászok nyelvét. Morgó hangokból áll s a tálalás következik.

Méretes sebességváltó

Egy az. Csak egyvalaki, aki a tekintetnek hiányzik s Ő mért nincs itt? Emelni a patákat a lépcsőkre, mert kettő hölggyel kell szállni a járatra. Jobbra a folyam, balra az egykori Posványos fekszik.

A nézelődő dekoltázs terjedelemben csillog a szemnek, az ajaknak azonban szájkosarat ad a ringatózó csuklón. A szőke ajkak mosolyognak, szóval a kosár ölelte s takarta nőiességnek hátra arc! De van itt a hát mögött másik pofika, neki köszönhet az ajak? A folyómellék ágyától tart a zötyögés északnak s az indulás nyugatról indult. Nincsen leülés, de baráti köszönő csók van!

Az elme álmodozhat másról, de csak ábránd marad? Pedig érdekli a szellemet a test mellett a kitárulkozó agy. Nem mintha ne lenne élmény az ajtók záródása s hozzá az utazás hangulata. Csak hát minden csóknak elmúlik egyszer a lenyomata.

A behunyt szem elvan az ölelkező mámor édesvízi s hajoló hajtásában, csak a borotvált szakáll kíváncsi a másik hölgy talán hajolására (is). Azon kapaszkodásért e járaton nem jár puszi csücsülése sem, de legyen már összeülés vagy állás beszélgetésre. Kopogtat az ablakokon a folyó illata. Egymás mellett végre a térdek és párbeszédre kész tekintetek.

Szimonetta törökórát tart késő este után. Budapesten akkor is van élet, amikor szoknyában alszanak a templomok. Gábor érkezik hozzá, hogy átmenjenek Budára (innen egész Pestet és szebb is).

Gergely Ágens mellé kerül a buszon Óbudára tartva, ahol Ágnes elcsábítja (már előtte is barátok voltak, csak ez elmélyül).

Egy családos, kamionos férfit tartanak fogva. Ha nincs megegyezés, meghurcolják.

Gábor leutazik Pestre (nem akarja, hogy Tamást megverjék egy ilyen piti ügy miatt) Óbudáról, hogy Ágnessal találkozzék (Ő a rivális banda szeme fénye, a kulcs az ellentét békés elsíkálásához). Ágnest félúton kapja el. Száll fel villamos után a trolibuszra. Eddig jó, az ajkain mászik.

Elnyújtózik neki Ágnes, ami Gábort nem érdekli. Ő csak azt akarja, hogy ne hurcoljanak meg egy ártatlant. Ágnest a lakásán megdugja és Ágnes csörög, hogy engedjék el Tamást. Adjanak vissza neki mindent amit elkoboztak tőle és mehet haza.

Ágnes és Gergely személyesen is kimennek, hogy ez tényleg megtörténjen. Ágnes Gergelynek megerősíti, hogy lefeküdt Gáborral. Tamás szabadon távozhat. Gábor visszamegy a barátnőjéhez az elegáns Budára. Ágnes Gergellyel záróra előtt beül egy ivóba inni. Utána fel Budára a fényekért, mielőtt hazamenne Pestre. Itt sem diszkót választ, hanem egy koktélbárt. Gergely rámászik az elfeküdt Ágnes láttán (Hazabuszozik a reggel előtt Óbudára).

Sziporkázó hangulatban és rockzenében a tavasz az arany bányászásában folyik el, amikor levél csörög meg telefon csörgése zuhan a fülhöz a nyak felett. Összegyűlő hó üti fel a fejét május végén s a favágók nem tudnak feljutni az úton a hegyek tetejére.

Íjba feszül a jókedvem a bér hallatán. A rengeteg arannyal irány fel s megint havat hányás és cserébe minden hétvégén sírock a szombatokon, azaz a zenés mulatság napnyugtáig azokon a napokon felköltözik ide. A fennsíkokra. Hát engem az nem érdekel :-) Valaha röhögve ment nekem, hogy hóhányó autóval síakrobatázzam dombok, emelkedők, ösvények meg hegyek átjárói között. Közben azonban engem is elért a nyugdíj közeli kor.

Reggel ötkor kezdés a fiataloknak, mi nyolckor tesszük oda a talajon a dolgokat és a hegy megtisztítva. Gyorsan!

Menjünk le a csajokkal meg fiúkkal a szikrázó napsütésben úszó völgybe a sírock vigadalom végett havat hányni.. Elhányjuk a havat hamar, aztán meg menjünk táncolni ugyanide? A feleségemmel lejtek jópárat, mert végülis nem váltunk el és nőnek a gyerekeink. A srácok felkérik a lányokat, de a nejem mondja. Kérjem már fel én is a csajokat táncra, én még nem pörgettem meg őket.

Olyan a helyzet, hogy a fiúk elbírnak nappal a hóval. Szóval mi a lányokkal elég, ha délután félműszakban oda felfáradunk. Azaz mehetek aranyat ásni a nyárban meg mosni. Van, hogy jó hordalékot hoz a patak. Feljebb kerekezem az egyik kapott terepjáróval és csajokat kapok segédnek. Hogy miért? Azért, mert a kanok hólapáttal meg ilyenekkel tisztítják az utcákat a sírock hetei alatt.

Gyöngülő ösvényeken lakatoló léptek a dombokra, eljutok a fennsíkra és a vadmacskának kell hányni a havat.

Ott lent a vasmacskánál nem a tél hatja át a partokat, ahol az arany terem. Most ide lettem kérve, egy hónapot vállaltam be a sarki fény hegyeiben.

Rossz látási viszonyok nincsenek, csak vörös kristályú a hó. Pöfög a kéményből a hányt hó és hó csurog le a szép fenyőkről, ha meglibbenti őket a szél. A csend időleges s időszakos. Az aranyásók nem, de a favágók erre jönnek keresztül a rönkökkel autóikon.

Szó hozzám a kesztyű, hogy feljebb kell takarítani az eddig eltakarítottat. Az elhánytat. Lányok mögülem és mondják, hogy a járgányaikkal azt elvégzik. Ide lettek küldve e hónapra. Akkor viszont nem kell, egy hónapig itt legyek s mehetek vissza le az aranyhoz a gördülő patakhoz azt kiásni. Kihalászni.

Hörpintem a forró teát és mondják, főleg nők fognak érkezni fentebbre a hegy szárnyaira. A férfiak hanyagok, lusták, beképzeltek. Éppen ezért a síkságon maradnak. Akkor viszont felhígul az állomány, mert oda félben egy jó csapat tartozott s mindig kifogástalanul el volt hányva a hó.