Övegh Zoltán

Életmód
MotoszkaDaniel•  2021. december 26. 21:03

Hóhányók a dekoltázs vizsgán

Meghallgatás van. Dekoratív hölgyeket várnak, akik vállalják a nyíltabb megjelenést. Mindegyik megkérdezi a jelöltek közül, meddig kell megmutatniuk magukat? Amikor azt a választ hallják, hogy azt maguk döntik el, de maradhat felsőrész, a csábos megjelenés viszont be kell vállalni az azért szabad vállak alatt illetve hogy biztonsági ember lesz mellettük; a jelöltek beleegyeznek. Eztán megnézik, mi a feladat, ezt leszámítva. Az érdembeni távozás előtt be is kell öltözniük úgy, ahogyan ők gondolták, havat hányó jelöltek előtt merészen megjelenve vizsgakérdéseket tesznek fel. A bizottság úgy dönt, mindegyiküket felveszik. A jövő héten megkapják az anyagokat egy alátét alá téve és azzal kell csakis egy hóhányó - jelölthöz bemenniük akkor, amikor arról egyeztetnek. Zárójel: Az elnök elmondja, akinek ezt követően eljár a szája, hogy milyen cicababa jött be hozzá ilyen meg olyan körülmények között: Még egy vizsgán át kell essen s azon bizony nagy a rosta! Átlagban öt vizsgázóból egy tudja teljesíteni. És az mit jelent? -teszi fel a kérdést némelyik hölgy. Az azt jelenti, kisasszony, hogy időre kell meghatározott mennyiségű havat elhordaniuk.- hangzik az elnök válasza.

 

A legutóbbi hótakarítás után összetrombitálják a finn őrség férfitagjait. Egy héten át csak ismerkednek vele, utána jöhet a havatlanításba való betanulás. Akinek ez hamarabb megy, annak nem kell a másfél hét, hanem mondjuk tizenhárom nap vagy esetleg még annyi se.

És akkor jön is a lényeg (A legjobb pilótákhoz küldik a vizsganőt. Van, aki nem tudta teljesíteni a vizsga első részének követelményeit. Ő mondjuk jelentkezhet a következőre, úgy pár hónappal később).

A marconák nyitják az ajtót a délutáni úgy tizenhárom óra magasságában. (Mindig azután, hogy kopogtak. Ha nincs nyitás, kopognak később. De mindegyik hótalanító jelölthöz más nőt küldenek, hogy ne tudjanak a többiről a vizsgázók). Van, akinek 'balszerencséje' van és 'hajókázó letolt blúzú' vizsgakisasszonyt fog ki. A legjobbhoz a legdekoratívabb nagylányt küldik. Mielőtt kopogás lenne, a lány megkérdezi a testőröktől, ez így elég merész - e? Mondják, hogy mit módosítson. Azonban nem elégedett a hölgy a válaszokkal s megengedi nekik, hogy ők 'öltöztessék'. Gombolják a gombokat és alul végül összekötik az ingét. Ők erre gondoltak. Kész! Most már magabiztos válaszokat hall. Végignéz magán: csak a pántot állítja lazára, amit aztán el is 'tüntet' részben a ruhája mögé. A másikat jól látható részen a vállára helyezi s ott a mellkast meg 'látványosan' sejteti, aztán egy mosoly kíséretében mehet a 'buli'. A férfiak melléállnak, hogy kopoghat. 

Ágyon fekszik a fiatalember könyvet olvasva, de akkor is meg kell várni a szavát. Bemehetnek! Nézi a fiú, hogy a férfiakat leszámítva miért kell ide 'díszkíséret'. Nemrégen fürdött edzés után s csak egy trikóban van, szánokról olvas. A biztonságiak leintik őt, hogy csak nyugalom. Akkor húzzon inget, ha szükségesnek érzi. Az egyik őr a lány mellé ül, a másik az ajtónál marad.

Jönnek a kérdések. Erről az őrök sem tudtak, rágógumi pattog a hölgyeményszájában. Miért szeretné, ha Önt választanák ki? - (A válaszokat minden esetben le kell körmölnie.) Ennél a válasz az, hogy a hó vakságát nem szereti, de szépnek tartja s örömmel takarít havat amúgy is a közért. Mit gondol, ez hosszútávon célszerű mód az utak és közegek csúszásmentessé tételéhez? Biztos, hogy nem. Mert a körülmények mindig változnak. Azonban gyorsnak tartom. Milyennek érzi magát, hogyan sikerült uralnia a motorszánt? Én nem érzem azt, hogy kiváló lennék. A havas talaj állandó koncentrációt igényel s ügyelni kell a fagyos talaj okozta csúszásveszélyre, amikor az ember rámegy. Ha azt mondanánk, hogy jövő hónapban kezdhet s egyenlőre minden hétvége szabad: akkor jönne? (csak egy főnöke van, akit mi választunk ki. Természetesen Ő több embernek jelent, mielőtt hozzánk eljut az ön teljesítményének leírása.) /Kicsit gondolkodik a fiatalember, ez úgy tíz másodperc, végülis vakarózva és az asztalra nézve igennel felel. Továbbra sem a nőt vizslatja, a papírját nézi meg az arcát. 

A hölgyike levegőt vesz és az urakra néz: Srácok, van kérdésetek az úrhoz? Semmi gond a válaszaival, legfeljebb... - közbeszól egy hang a havatlanító jelölttől. 

Én kérdezhetek, kisasszony?

Tessék! (rágja tovább még mindig)

Miért volt szükség erre a 'színházra'? Kiszűrik a perverzeket ezzel a módszerrel?

Első őr a nő mellett: Tudnunk kellett, ki az aki képes csapatban dolgozni és van, hogy a közegben nők is dolgoznak. 

Második őr az ajtónál: Azért nem árt, ha nem egy perverz az aki ilyen helyre kerül.

 

Egyvalaki bukik csak el. El lett magyarázva a képzést vezetőknek, hogy akinek eljár a szája, az repül. Még a jelöltek közül is. De Ő, ez a férfi nem is adja be másodjára a jelentkezését. Elég neki lapáttal a hótalanítás, megelégszik vele.

MotoszkaDaniel•  2021. december 26. 16:27

A HóHányó lapátol

Tornyokat hagyok magam alatt, olyan mély a hó. Aztán lebukdácsolok egy mezőre. Hóba vannak öltöztetve a fák, de az út a fehérben tiszta. Feltűnnek a csúcsok a sötétkék épület vonalai körül, betömbösített kupacok. Menjek a szobák elé illetve az udvarra, miért ilyen kis részeket kell hótalanítanom? 

Na, nem mintha zavarna a kevesebb munka. Múlt héten eleget jártam körbe azt a birtokot. Nem mondták, de én találok kisebb teraszokat. Erre senki nem járt. A tetőre felérve a szürke égre nézek fel. Borultak, de nem hó sújtja őket. A tavasz meg még arrébb van.

Vissza a portához és mondják, hogy üljek le a seggemre. Azt meg, hogy? De fegyverhordozó lehetek. Kérdezek vissza, hogy: micsoda? Odakint lapátok mozognak a lényegbeni részeken. Hát akkor leszek lapáthordár. Sebesség! - és kikapja egy lány a kezemből, ami nálam van. Mutatja a hólapátolást, meglepi, amikor az arcomat keresve meglepődik. Apa...! Tudtam, hogy jössz. Csak nem tudtam, hogy beállsz a munkások közé - Meleg kalácsot adok neki, ő meg nekem meleg kesztyűt a kötött mellé. Menjek el a tanyájukra, ott a hó előtt jártak utoljára. Ezek a finn őrség emberei, kérdezek vissza: kicsodák? Fogadtak fel munkaerőket, hogy ezzel a nagy területtel hamarabb meglegyenek.

 

Három emberrel szánraülés, hogy hódíthassuk meg a tanyát meg a környékét. Belátni a környéket. Mögöttünk és mellettünk a hegyek, előttünk a puszta. A leheletek osztják a lapátokat, azzal munkára. Rám néznek, hogy... én legyek a csoportvezető? Én már lapátolok. Belekezdenek, de időnként rám néznek. 

A pajtát adom egynek, a nagy teraszét a közepes fizikumúnak, a padlás mögötti részt hátul egyengetheti a robosztus lábú. Nálam magasabb egy fél fejjel. 

Én magam az erdőhöz megyek. Nagy, gazdag hangulatú meg élővilágú. A felénél tartok, amikor nők csörtetnek oda kicsiny seregű férfiakkal, hogy munkajelentkezésre küldték ide őket. Mert? Az uradalom körül már nincs semmi? Az utolsó felét végzik a többiek s ahhoz nem kellenek. Idő viszont van. Mennyi az a vekker? Mutatom nekik, mekkora a terület. Az ösvény, a szűk ösvény környéke szorgalmi feladat. A férfiak gondolnak egyet, a nagy részt adják maguknak, a nők meg lássanak neki az utóbbinak. Megy le a nap és libegő-logobó alakokat látok közeledni. Mutatom, hogy bent találnak fent úgy az emeleten valahol meleg teát. Én most ittam és csak torlaszolom el a maradék havat csak már. Kérdezem, hol tartanak? Egy sarok megvan, a második halad, a harmadikhoz jött segítség. Szóval az máris meglesz (mondom, ezek szerint akkor a többiek végeztek ott elöl a ház körül. Némelyik). Mielőtt lemenne a nap, sétálok a lapáton a házhoz. Megvolt az erdő, könnyebb átvágni léptekkel a nádast. Ezt az ösvényt aztán megtakarították a nők!. Télicipővel is meg lehet közelíteni. A nők bent üldögélnek. Aki kívánja, adok neki forralt bort. 

Kapják a pénzt fiúk-lányok. Fel a motorokra! Ők mennek haza a lányom birtoka után, én még el kell menjek megmászni az emeleteket. Jön a konyhára egy kicsi, ma több pénzzel megyek haza. Lapátokat leadni a raktárba.

 

Én mehetek haza, de őket küldik még tovább. Nem, elnéztem! Ez pár helybeli, idevalósi cseléd, akik egyengetik csak a járdákat. Padkákat. Felmászok megint nézni, van mutatnivalója. Ez meg mi? A lányom szánkázik valakivel messze lent valahol a hóban a nagy ház előtt.

A középső szinten vagyok, amikor találok valamit. Megyek haza, csak ez érdekel. Rá a szánkóra... Be ebbe az üregszerű valamibe és... Mi ez az izé a falban? Meghúzom, kicsi bobmenet. Elkapom megragadásra a gyeplőt. Legalább nem kell lépcsőzni. Lent egy férfi fogad. Kapisgálom, mi volt ez. Kérdezem, meddig kell itt állnia? Azt mondja, eddig. Én voltam az utolsó. Nézem, mit tesz. A szánkót liften felküldi egy gombbal. Az üreg szállítja. Ötletes! És hányan éltek ezzel? - fordulok vissza egy kérdéssel. Nem számolta, úgy hatan - leheli a választ. Meg is kell találni ezt a kis zugot - egészíti ki. 

A portást megdobálják hógolyóval nehogy elaludjon. Fel is kapja a fejét az ablak mögül s nézi az óráját, hogy mi a helyzet. Elcsendesül a környék, sötét van.

MotoszkaDaniel•  2021. december 26. 02:02

A HóHányó

El kell takarítani a havat a völgyben. Bányász vagyok és aranyásó, de télen a holtidőszakban ez a munka van csak. 

 

Az első helyen szemetelő hó és a vityilóban a dekoltázsos asszony a melegen ad nekem melegszendvicset. Alkohollal vegyített tea, jól is jön az a hidegben. A bér? Ilyen kis házban szépen kapok. Hová tegyem el? Csak akad itt egy erszény valahol, amit adtak nekem a hidegbe. Elbeszélgetés vele kicsikét a heverőn. Mesél és iszik, aztán távozás. A módos öltözéke alatt elfekvésnél felpolcolódnak a bájai, inasa is van? Arcpuszit kap tőle.

 

A következőnél szállingózás, de itt jobban látni. Na! Nagyobb a hólapát is. Munkára, nagyobb kedvel is lát neki a kezem. Letapogásnál kopogok és látom az asszonyt, amint az ablakból jön elém. Vállakat látok úgy körülbelül szabadon. Erre hűvösebb van, azonban kevesebbet kellett kint lennem. Jó meleg üde és ízletes virsli kerül az asztalra. Kisebb jégerrel kevert bor és mellettem nagy dekoltázzsal tart engem szóval ez asztalnál eme második munkáltató a vállain vezetik tekintetemet végig a ruha vonaláig a pántok. Jajj, de jó. Eleve szeretem ezt és választhatok a sós kifli mellé: Ketchup-ot és mustárt kérek. Jó a hangulatom, de ne feledjem: Ez munka. Korty.Korty, korty és korty. A meleg kell, a nafta ezen a vidéken. Jön az inas tányért cserélni. Felhajthatok csokoládélikőrt még. Na, még egyet. Aki édesszájú, így jár. Megint átmelegedtem. Beszélgetés a jövőről a második munkáltató felé fordulva. A komornyikja visszafordul, a fiatal kislány némileg megdönti magát hátra. Éppen aprót. Szájpuszival küldi el. Elnézést! - fordul vissza hozzám. Tárgyalás vége és az ablakból a pihéket Iátom szállni. Ide kevesebb pénz jár, mert nem kellett annyit havatlanítani. Hajol nekem, kezdek belátni a ruhája alá... Én nem akarom megcsókolni, most akkor mi? Na, már kezdtem kétségbe esni. Kézcsók neki s mehetek. A hó sercegésében gyűri magának az utat a csizmám.

 

Harmadik birtok és a havazás van itt. Ez háromszáz raklapnyi hó és szakad! Égnek a fények a házban, de ezzel hogyan fogok végezni 8 előtt? Egy férfi lát és lerántja a ponyvát a járgányról. Berezelek. Azt mondja, ha volt dolgom motoros szánnal... Megmutatja a gombokat rajta és mielőtt belevágnék, próba. Kezdődhet! Másfél óra, mire megvagyok, de így ez. Rám hozza a hegyek talpa a frászt, és... közben kesztyűben kezelhetem a kormányt. Egyikmásik forduló közben megvan a harmadik munkáltató, viszont ezen nem sok valami van. Kis híján bele is csúszom egy gödörbe e dombféle tetejéről. Készen van! Megnézem ezt a hólepedőt, mielőtt bemegyek. El tudnám még bámészkodni. Ha más nem, ez a tél szépsége. Jajj, hógolyózhatok is? A házmester kijön eltenni a járgányt és gyúrunk. Sebességben esik, a kamránál itt hátul futkorászunk levezetésként. Látom pillanatra megint bent a nőt, ezen alig van öltözék. Ott bent megteheti, elmosolyodik láttán a golyócsatánkat. Észbe kap a szemem, hogy szabadon van a hasa nadrágig. Három találat után megint én dobok és lehet bemenni a házba. Van kiterjedése, ez a legnagyobb! A szobafiú hátul megy be, én elöl. Van, mit letapognom. Gyertya, kandalló, terített asztal és szép szőnyegek. Sült hekk, rántott sajt, pálinkás tea illetve vodkalikőr. Azt mondja a cseléd, máris érkezik. Egyvalamit még hoz. Feltűnik a birtok asszonya a hátam mögül, hogy adja a pénzem. Én már az étkezésem felén túlértem. Pazar, marasztaló a hal s melegíti mindenemet a pia. Hátranézek az ágyra, díványra. Jó, gazdag bútorra heveredik rá háttal a nő. Elegáns nadrág, közepes kabátféle teljesen nyitva ami alatt csak egy melltartó van s így dől hátra számolni. Megérkezik a fiú, szalvétáért küldte el őt a hölgy. Most inni kezdek, duzzad erőtől a testem a kinti hideg után. Töltődnek a poharaim. Mutat a fiatal nőcske ujjával, hogy pillanat. Magához kéri, hogy most már elmehet. Mindkét karján félig letolja a szép kabátkát és oldalra fordul az ágyon. A lágy folyó medrén haladnak az ajkak, az asszony simítja a vállát. Kezeit időnként mellkasához teszi, tapizni azért nem szabad! :) Mosoly és cuppogás után a szolga köszöni, hogy mehet pihenni. Bal kosár megigazít a bepolcolódásnál, illetve a jobb pántot vissza a vállra. Köszönöm a türelmét! A bére, nézze csak! És jön a pénzem. Menjek oda hozzá az ágyra? Felül és veszem át. Elég jó illatot érzek, ez valami márkás parfüm lehet. Szép összeget kaptam. Ezt is el kell tenni az erszénybe, akármennyi hely van ott. Sarkot kell biztosítani a számára. Nézem a szemeit, figyelek meg a haját. Beszél, beszél és beszél.  A vállai ugyanúgy vannak pusztán. Szép színű ez a kabátka. És... most mi ez? Igyak vele pezsgőt. További összeget vesz még elő a ruhájából valahonnan, hogy az emeleti terasz is meg lett csinálva. Hát meg is iszunk úgy három, de négy pohárral. Erőtől duzzadva lépek ki az ajtón, nagyon kicsit szédülök csak. Úgyis gyalog vagyok. Mehet a menetelés. A nő éppen olvas, mert látom az ágyában betakarózva immáron felső nélkül csakis fehérneműben. Mire megint visszanézek valamivel távolabbról, fény gyúl a fürdőszoba felé vezető részen.

 

Na, az én utam hosszú. Tizennyolc-tizenkilenc óra körül tatyogok és cél. A húgomnak tartok előadást. Több pénzt kaptam? Pedig az a nő nem szokott többletet adni. Megpuszilom őt. Érzem az illatot. Nem olyan jó, mint a harmadik munkáltatóé. Az valami nagyon flancos szer lehet. Mondom neki, hogy bőven kaptam enni mindegyik helyen. Hajtsak azért fel még bort és van pogácsa. E hóesésben nem indulok még meg. Elbúcsúzom tőle. Ő pólóban és melltartóban fekszik el az ágyon, ahová érkezik a barátja. Félreteszi a füzetet s ajkak ütközését látom lassan, mielőtt a fény kialudna. 

 

Írok üzenetet asztalra mégiscsak a húgomnak reggelre, hogy ne aggódjon. Én bizony huszonkét óra körül megindulok az asszonyhoz haza. Nagy a hó! Nem esik egy pehely sem. Csak gázolhatok a hegyek mellett illetve néhol mögött. Azt mondja a drágám ajtónyitás után, hogy a harmadik nővel mindig vigyázzak. Bár a legutóbbi időben soha nem marad el a béradással. Csalni szokott, elrakja magának a pénzt. Egyek némi burgonyaszirmot és nagyon kicsi felnőtt pezsgőt elfogadok. Irány az ágy, de Ő hol van? Átlátszó pólóban jelenik meg sötétszürke a fehérnemű? s ízléses pántok. Óriási a hó, ami leesett. Ne is essen ezekben az órákban több, mert nem tudjuk kinyitni az ajtót meg a fészerhez hozzáférni. Itt ki takarította el a havat? - Kérdezem a társamtól, miközben túl vagyok a behatoláson. Azt mondja, a szomszéd barátunk járt erre. Elhányta, amíg én távol voltam. Meg az hangzik még el, hogy be lett pakolva a kandalló és pattan is a melegedéshez. Egyszercsak... Felsóhajt az asszony, na mehetünk aludni. Szállok le róla és szól utánam az ágyról, hogy tegyem el a pénzt a kabátból. Elhalkul az ajtó maradék nyikorgása is. Széljárás köszönt a házra, de nem csapkodó és nem vad.

 

Arra ébredek (azonkívül, hogy fent van a nap), hogy ki tudom nyitni az ajtót, de havat kell hányni. Egy pár milliméter esett éjjel. Rosszabbul is járhattunk volna. Egymással vívnak a hólapátok és ne... Szürkülés, hófelhők közeledése. Elmennek északra, na úgy már jobban tetszik.

MotoszkaDaniel•  2021. november 19. 17:17

Bealudt Pillérek Padján

Összerakott ér ölelő kövei őrzik a mosást, a legnagyobb sziklák élve alszanak. Erre az ötórai tea nem szokás, gyűrött fürtök némely dús szirtfélének a haján.


Eredő patakok, melyek nyakon öntik a száraz nagy köveket. Hajat mos a patak szélességét szabályozó mohás árnyék, a másik a szomszédban résben elakadt. Gyülekező liánok és vízi tehenek. A két férfi árnyék áztatja a hasát, amíg anyóka árnyéka hasadékok tetejéről vizet fakaszt.


Telik a gát. Aki tusra vágyik, ereszkedik le. A lehulló kötelek kihúzzák a hidat a gyökér kemény lábaival kiékelve, valami nőnemű át készül kelni rajta. Kutya veti magát az érbe bele, lazac vetődik. Az felett meg egy medve.


Ébred a sziklák meg a kövek felvigyázó istene is, a hasukat paskolgatva merülnek alá fürdeni. Látogató cseppek tapognak durva szirtek veszélyes szélét nézve, víztükör ablakát hegeszti az egyik közepes kő. A németjuhász liheg, át szeretne a túl partjára jutni? Felleli a csapást, mely a szundított híd masnis karjától indulva vezeti őt.


Az anyóka megpróbált lábai előtt már felállt az út, a farkaskutya levél figyelésében átevickélésbe kezd. Fehér esernyő kell ide a trópusok, világtól elzárt közepén, azt húzzák ki a liánok. Kivel beszélget mellénybe bújva az egyik kőtorony ágyának a széle? Ez az élénkülő kicsi folyam és hangos vigyor hatja át a függőhíd végén poroszkáló kutyát, ez talán egy makákó? Az eb mehet a nedvességben csillogó fák közé, a tavasz és ősz között lépdelő matróna már tart a faluja felé.


(Kialudt Hidak Partján, második évad)

MotoszkaDaniel•  2021. október 24. 16:55

Óvilági hajnal

Nem lohol a talp nyomában halottá kopott kabát, csak őrzi a zubbony a kéznek a meleget a szél karja elől. Nincsen falak kaparászása csorba jelvényű csákányok nyelén. A holtak lelke a síron túl is bolyong? Nyögésben éneklő fákat kerülgetnek a lépések, ájultan figyelő bokrok között. A kioldódott cipőfűzők csókban várnak. A nyíló ajak leguggolva oda és azt megkötvén ház sóhajtó ablakát kapja el. A gomba erre megterem? Leheletért lépésre lépnek a lábbelik, nevető tökök pírje csókolja fokozatosan az arcot. Felettük a lámpa aljáról viasz csorog dologtalan s felajzott íj mellén.


Fenyő dereka mocorog, lerántják magukról a kötelet. Ki hámozta bele testüket a fáradt szirtek fogain? Nevető s zord ág ringat esőért. Zöld manó a szakadt sapkájában furulyáz záporért. Itt szovjet szag van, csak ott a szitakötő nem öltözteti be abroncson ülve a felsőtestét. Arcát a hold tükrében szépíti.


Nyitott karám a domb oldalán, de kaszával miért őrzi ház oldalsó tornácát kalapjába bújt s lebegő boszorkány? Varjak és vadludak sem csapkodnak, a hollók kárognak ujjaimnak tovább menetelre. Battyogjak keletre a csapáson? Rágcsáló egér bújik menedékre a hűvös elől, az előbbi irány helyett ki bájolgat nyugatra?


Ruszki földről e szűk völgybe vándorolt apáca nyargal kaktuszok ülte árnyékban, a közel távoli kisebb bércek felé halad. Bíbor kendő védi a torkát s bátorít, húzzak a borából! Elhagyatott kolostorhoz ráz a szekérben, megművelt és sötétkék kalapjában. A megskalpolt hegyekhez érve leveti a szent öltözéket magáról. Nyikorgó ajtókon belépve s szobákon átcsatangolva mondja, kint itt egyenlőre a nőket csak fityulában tűrik meg. Minden galamb csapása sziszeg?


A reteszek elgyalogolnak a zárig, vadludak osonnak át nem sokkal hajnal előtt az égen. A többi hangban a fül félálomban elveszik. Képeket néz a nap kelte környékén a csípában ébredő vöröslő szem, kik lógnak a falon? Illat settenkedik ide ápolt arccal.


Szűrt fény porolja a rámákat, még sötét folyosók nézik a neszt. A torkolatuk nyújtózkodik, a lépcsők ropogása ritkábban ásít. Rúzst lő ablakokra a nap kelése. Köröző szoknya a felhőkben messze valahol, felérve a toronyba. Az éjjel elmente után sem barátságosabb a tegnapi vár. Reverendát a nyakba s lépdelés a pincejáratok doh fűtötte falaihoz gyertyáért, visításba ütköző fül. Kaparászó téglák. Ez néhány patkány lehet, aki hideget nyüszít.


Por ül a képekre e portréknál s még így is virító arcaik lapoznak egymásra. A viaszokkal fel e jó asszonyhoz, kezébe kanócokat csúsztatni. A hátsó, alsó verem kijáratán veszi le hátról a papi ruhát az alkony. Kényelmetlen volt, mint  egy málha. Futások csörtető csusszanása, kicsiny vallási szoborral kerül mögém a kisasszony. Ha igazolni kell errefelé magam, ezt kell felmutatni!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom