MotoszkaDaniel blogja

Életmód
MotoszkaDaniel•  2020. november 7. 19:01

Mosoly az arcokon 8. - Ráadás különlegesség

Bányavölgyiné Kopplárovich Éva vagyok és a gyerekek köréből. Az ablakon a fejünkre hullajtotta az ősz a leveleket s festi azokat először barnára, aztán sárgára.

 

A nap második felére a férjem, Barnabás betér. Egyrészt a szomszéd után a mi óvodánkban is gázpalack robbanás történt.

 

Másrészt megtekintjük a Formula 3 végét e késő őszi kora délutánon, hol ismét láthatom Keszthelyi Vivient. Nő eddig nem mászhatott még a létra fokán, ilyen szép lécekre.

 

Most hazamennek a dolgozók és a gyerekek. Az óvoda negyvennyolc órára, az eddigi tájékoztatás alapján bezár. A kislányunk már velünk van s ül hátul az autóban. Én és Barna szintén reméljük: Esetleg holnap, de legfeljebb jövő héten, állhatunk ismét munkába!

MotoszkaDaniel•  2020. november 4. 01:31

Eső, hol jársz? - Ázás 3.

A fejemen állok, mert a fájdalom rajtam dobol.

Megtalálta búbomat a hidegfront és nehezen tapogok.

 

Ez egy új tócsa kezdete. Busz, csukd most le a szemeidet!

Hátranéző tekintetem találja a mamát fekve, és a nagy heverő párnáján pihen.

 

A borulás széle gyülekezik, erkély párkányán csakhamar kopogás is hallatszik.

Az eső ejtője nemrég keresztelt meg s névként a Nellyre anyakönyvezve idetalált hozzánk az alföldre. Szabadságát itt töltve, csapadékot hozott ölünkbe és tenyerünkbe.

 

A szódásüveg kínálja magát, hát meghúzóm csapját. Előttem ettem ugyanis több zacskó kukoricát. Valószínű megártott a sok, hirtelen lezúduló csapadék tömege. Egy busz ajtaján, zászlója ázott bőrig, vajon honnan jöhetett?

 

Nelly minden cseppjét kirázta, úszik is az utca!

MotoszkaDaniel•  2020. november 1. 18:46

A lakásomban 6.

Az anyai szeretet beletolja az ágyneműtartót a mondatomba, a fürdőszobaajtó pedig törődésével az ujjamat satuba húzza.

Levegő füstje tartósítja a garázsajtó ereszét, sündisznó és gyurgyalag neszelése köszönti a napom közepét.

Szemétrakás irritálja a főkapu feltüremkedett járdáját, kettő szomszéd intése is üdvözöl. Egyik a földszinten kopaszra vágta a haját. A másik feljebb van és kinyitotta az ablakát, attól még emeli a karját!

MotoszkaDaniel•  2020. október 11. 21:16

Folyami élet

Hátrafelé megyek mindig, mert előre nem látok. A lábaim is csak a hátam mögé. A hálómat szőném előre meg hátra, de megbotlom önmagamban s a szemem is össze nőtt.

Ha a takaróm áztat át, én már otthon vagyok.

 

Bajuszom liheg a nyakamon. Baj, ha csendet akarok? Lemászok az öböl aljára s az algákkal a moraj alatt zenét hallgatok.

MotoszkaDaniel•  2020. július 30. 19:32

A csend súrolja a zajokat a világ közepén

Pumpálunk és tépünk, ha a tüzes gömb izzó pálcája minket dörzsöl. Az árnyékot űzzük hűsölésre, amire talán maradt egy percünk?

 

A verejték hűti a tudományt a fejem búbján. A hetet még nem ütötte el a koppanás órája, ökölbe hajlított lábam be kíván jutni a pince kriptájába.

 

Enyém az ész s néha kotrom a cserép szemetét. Alapjáraton egy jó ember vagyok én és az ősz szakállam az alatta, helyenként megbúvó kettő pápa szemmel, a rendszeres munkám teljesítményét csak javítja!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom