Övegh Zoltán

Eb feni a nyelvét? Jut a számára őszi vacsora? Méregeti felhők vonulását lihegve maga előtt Betevő után nézelődik a csetres között, nyargaló szemek keresik a csontot. A tuskó vége találkozzon a szikrával s rotyogjon az ebéd? Kutyus jelez, hogy poloska foglalja el a rönkök pihenését.

Kell a paprika a rotyogáshoz. A felfüstölt terasz oszlopai nyúlnak kolbász után. Kedvenc nézegeti a gyülekező melegben gyűrött ujjait az égben. A tengervilágos zománc mellett forog a bogrács. Négylábú tekintete követ egérre vadászó négy macskát.

Lentről utasszállító illatát érzi, ami fent van? Azt mondja az orra, kettő hajót is lát. Dolgozó nózija bajor földön égő nap nyelveket pillant, bizony ezek a szép bárkák zászlajai a partról észak felé haladva. Csónakok habjának oszló tajtéka a füleiben. Itt kóstolja a vakkantó kanalában a pajtását? Még nem is pletykáltak egymással ma az urak: az mit láthatott innen fentről oda le, illetve a fellegekhez biccentve fel?

(Clifford, a nagy piros kutya nyomán)

Azt álmodom, hogy a mezőt takarítom a hótól. Az egyik munkás téli öltözet nélkül fekszik el a hóban. A nap során előbb végzem és egy alig valamiben lévő női munkás a karjaimban, három helyszín andalgok vele. Mind a három alkalommal a karjaimban köt ki.

Attól félek, hogy elkésem. Beérek a helyemre és kényelembe helyezkedve Zsuzsa vár. Azt mondja, ma és egész héten vele leszek. Bejárjuk a munkásokat a jó teljesítményem végett. Az inas jön be iratokkal, azzal kell menni. A főnököm nem ereszti el az iratot, közelít felé. Sítúrás simogatáson az ajkak. Majd a perc szállingózása után a beosztott egy szájpuszival pontot téve e lakatra; kimegy. Most széles a mosoly Zsuzsa arcán.

A szánon haladva megkérdezem Őt, milyen hosszan marad itt? Egy esztendőig. De ha nincsen rá panasz, tovább is lehet felettem. Két munkás kifogástalanul hótalanít, egy harmadik küzd a hóval és a szánon már elhordott egy kisebb labdarúgó pályányi havat. Mindegyiknél kiosztásra kerül a jelenléti ív meg a szerződés.

Velem Zsuzsa megáll egy emelkedőn, hogy ennek a területnek kezdi majd meg az egyik pihétlenítő a tisztítását. Amelyik előbb végez a saját mennyiségével. 

Belekezdek a hordásba, hogy ne legyen annyi. Azon kapom magam, hogy péntek van és az étkezőben a főnökömet faggatják, hogy ez nyalakodás maradjon az iroda ajtaja mögött. Igen, látták! Ez azonban így még belefér. Úgy, hogy nem látja ország-világ.

Azon kapom magam, hogy hétfő van és kevesebb dolgot kérnek rajtam számon. Kopogás s fiatal kis csirke valami mitugrász úrral jön be. A mitugrász azonban az előző brigádból csak kísérő volt. Zsuzsa kukkant be a szokásos szép, kihívó öltözékében a gombolásokkal pulóverféléjén, hogy részlegvezető vagyok mától a még mindig szabad héten. Meg kapok papírt, hogy feljebb lépési szerződés. Többet lehetek a családommal! 

A lány Nikolett névre hallgat, hozzám lesz beosztva. Azzal, a meglehetősen nyílt dekoltázsával az ajtót csukva magunkra is hagy. A papírt a döntésemmel várja vissza, robog az irodájába. Újbeni kopogás. Az inas az, hogy nem akar zavarni. Nikolett elég jól teljesít és a kezem alá kerülhetne, még ma mondjam ki rá az áment. A tartalékosoknál volt s oda is a normál csapatból került. mert egy úr kiszállt.

Kér valamit a lány? Még ha nem is érti, bemutatkozom nem sietős sebességgel. Meséljen magáról! Mit végzett? Milyenek a tapasztalatai? észrevételei. Nő miért szeretne hó tolásával foglalkozni? 

Ki kopog már megint így a délelőttbe érve? Az inas az, hogy kávé meg teafélét hozott. Oh, köszönjük szépen! Nikolett módjával nyúl a csészéért. Bátorítom, hogy igyon csak. Azt mondták, a terepről jött be. Ott azért hideg van. Az inas maga elé nézve hagyja el a szobámat. Gondolkodik, hogy végül melyik nőnél kellene vagy érdemes kikötni? A konyhába érve tálcáért nyúl másik helyiséghez készülődve s most egy másik vezető ajkát kapja a széleknél törődésvégre. El is időzik vele majd' 1/2 percig, a folyosón van.  Itt nem nagyon volt mosoly, szóval ez: csak próba lehetett. A nő megilletődve, de mosollyal lép tovább. Elgondolkodva, mert nem nagy tempóval indul meg munkásokhoz. Nem mindenki bátor kezdeményező s van aki nem könnyű kalandért vagy flörtért van itt. Hanem mondjuk azért, mert tényleg szereti a havat és ezt a hangulatot áthozza a brigádra. Akkor, amikor Nikolettet tovább beszéltetem: a folyosó könnyed része csendesül az ostromoktól. Ilyenkorra a tartalékosok elhagyták az épületet. Nikolettet kiviszem a hét végén, úgy csütörtök felé. De akár pénteken is arra a nagymezőre. Mutatom neki, én miképpen hányom el azt, ami nélkül közlekedhetővé válik az út. Új járgányok érkeztek? Nézem is, mitől van ilyen morgó hangja a normál munkásokénak. A tartalékosoké úgy berreg, mint egy lerobbant. Nyugdíjas borzé.

Na, ennyi elég is volt. Akkora a hó ezen a tetőtéri mezőn. Ha éjjelig takarítanám, jutnék el kemény munkával a feléig. Menjünk feljebb, legalább nézelődöm. Látni szeretném, e kisebb hómennyiségű részen miképpen túrja a havat Nikolett. Azt mondja több a tartalékos, mint a normál hótúró. Lány alig van, mert azért ezeket irányítani. Ez nem olyan, mint felsöpörni egy konyhát vagy garázsok előtt a mondjuk hóembert kerülgetve a hótúrásokat csökkenteni. Azt mondja, Ő eddig nem is találkozott másik nővel. Volt olyan, aki az első alkalomra el se jött. A másik a második napon jött utoljára. Nézem, hogyan nyomja. Most menjünk egy szinttel lejjebb, hogy ott mit látok. Az enyémnek a felét eltúrja. Na akkor nézzük meg, innen fentről mit látunk? A nap kapaszkodó karmait.

Újabb hétfő van, és megyünk dolgozni Nikolettel. Másképpen, színesebben telik így a munkaidő, hogy: Nemcsak a Barkosh Zsuzsa főnök elé kell folyton járuljak meg jelenléti ívet s jelentéseket leadni számára az irodájába. Azért minden kávé meg ilyesmi s beszélgetés finom! :)

Mustárral vagy szósszal? Ezek a kikelet utolsó napjai. Tányéron a párban főtt finomságok és csípős kotyvalék még az asztalon. Akinek túl erős, a hölgyek részéről, csók a díj illetve megszabadul egy ruhadarabtól. Nap járkál a szellők lökése mellett, whiskey-vel telnek a lányok poharai.

A fiúk bírják a strapát, tűnnek a gyomorba az ízes párok. Bontják a mancsok az üvegeket, a nők kissé vannak lemaradva. Kemény legények a csajok, ajakpárbajt egyikük sem vállal e mosolygó délutánon? Sok csajon ragadt póló, a többi végzett és így a fehérneműben felállhat.

A piát elő, felöltözhetnek. Mennyit nyakalnak be? Beszélgetés az éggel, úszás a habokon illetve a csónakba beszállás? A férfiak hajtják apró körre itt, ahol jelentéktelen a sodrás. A fák neszt küldenek és előkerülnek fogyasztásra a maradék üvegek.

A hegyek velem vannak? Ölelnek, pedig az alföld apró búbjain növök fel és e púpok is fújják rám az első szőke érintést. Csak egy pillantás volt, sok kicsiny szikra az égbe nyúló bércek szél sóhajtotta oldalain. Soha nem vágytam sehová a folyam biztos mellékéről, de itt elmozdult valami. Pár szökellés, ami magával húzott az éjszakába.

A füzek ágain túl egy másik világ kezdődik. Egy másik haza más szeretettel és más habokkal illetve más völgyeken más gyökerek meséjével. Hol van az arcod, hogy érintsem? Ez a tiéd, a te ajándékod és nem kell? Miért, inkább az ajkamon csónakázol? A szemed beszédét kérhetem hozzá? Az út sem beszél, nincsenek kavicsok. Csak a barna hajad mosolya, a görbülő táj maga s a helyenként rád tévedő ajkam.

Nem rúgja a port a szél fia. Könnyeket poroz a sűrű felhők járása. Ne menjek haza? Kifesti arcomat a vágy a nyár kalapjában fürödve. Az ormok között a szemem elé tárják a tested. A karjaidban bújkálok és támadhatnak az ajkaim? A szenvedélynek itt nincsen villamosa, csak busza és vonatja.

Ez kell nekem a nyár derekán. Akkoris, ha még arrébb van. Csak hallom a hangját. Patak forog medrében s csobogja, ez az édenkert határa. A barátság ízében karolom át a lebomló hosszú hajat s ömlik rám a mező után a vasút, minden meredek rejtélyével a zöldben. Miután lehuppantam autó buszának az ülésére, kitátja előttem száját balra a mélység. Mikor zötyögünk fel újra ide?

Az avar takarta erdő a boszorkány sátora. Bűbájjal sáncot a fatörzsek köré! Ez a varázsló tábora. Boszorkány kölnije az éjben nyomot hint fejvadászok orra elé? A kígyó védi a fészkét s rossz helyen zavar!: nem a temetőben van a bodzapálca.

A szeretet ünnepén koboldok űzik el nádasba a sárvérűeket. Félig troll őrök járőröznek beborozva, a fény vezeti ki ilyenkor a varázstalant a hideg szabadba. Átok támadásától egy bot sérül meg s törik ketté. A fegyver nélküli mágusé a lopott kökény dárda. Jurtában ne célozz vele, mert hangos!

Én vagyok az egyik átok és ezt a nagyúr érzi, csak előttem rejtély még. A barátaimat féltem s hónunk alá vesszük a lábainkat, majd később lesz születésnap! Ezektől egy könnyű kávét nem lehet meginni a leszállt estében. Varázstalanok vagány nője, vedd el tőlük az emlékeiket! Hűvös van s láttam már a kacér testét. Gyalogoló lábak nyoma a hóban. Az otthonom utcájában nem hittem, hogy karolhatom a kezét.

Nem mindenki ért ide vlünk, a halálfalók rossz vonat kabinja elé repülnek. Tom elszánt, de gőgös s nem elég okos. Álnok mágia nem vonul be a történelembe. A tiszta vérű álnévvel a legcsinosabb boszorkány könyvet olvas fel nekünk, amíg a cukor nélküli tea kihűl s vadászok a nyomunkban.

A halált nem lehet legyőzni, csak előtte hosszasan előny a tempós futás. A feltámadás köve a részletekben rejlő lényeg, átlagos halandó az rohan a bodza varázsáért. A varázsköpeny láthatatlanná tévő ereje önámítás? Ha veled van a kígyó foga és döföl vele naplóra, érintheted az asszony vállát ajkáért.

(Harry Potter És a Halál Ereklyéi: 1. rész)