Henry Polter és az őzsuta

Az avar takarta erdő a boszorkány sátora. Bűbájjal sáncot a fatörzsek köré! Ez a varázsló tábora. Boszorkány kölnije az éjben nyomot hint fejvadászok orra elé? A kígyó védi a fészkét s rossz helyen zavar!: nem a temetőben van a bodzapálca.

A szeretet ünnepén koboldok űzik el nádasba a sárvérűeket. Félig troll őrök járőröznek beborozva, a fény vezeti ki ilyenkor a varázstalant a hideg szabadba. Átok támadásától egy bot sérül meg s törik ketté. A fegyver nélküli mágusé a lopott kökény dárda. Jurtában ne célozz vele, mert hangos!

Én vagyok az egyik átok és ezt a nagyúr érzi, csak előttem rejtély még. A barátaimat féltem s hónunk alá vesszük a lábainkat, majd később lesz születésnap! Ezektől egy könnyű kávét nem lehet meginni a leszállt estében. Varázstalanok vagány nője, vedd el tőlük az emlékeiket! Hűvös van s láttam már a kacér testét. Gyalogoló lábak nyoma a hóban. Az otthonom utcájában nem hittem, hogy karolhatom a kezét.

Nem mindenki ért ide vlünk, a halálfalók rossz vonat kabinja elé repülnek. Tom elszánt, de gőgös s nem elég okos. Álnok mágia nem vonul be a történelembe. A tiszta vérű álnévvel a legcsinosabb boszorkány könyvet olvas fel nekünk, amíg a cukor nélküli tea kihűl s vadászok a nyomunkban.

A halált nem lehet legyőzni, csak előtte hosszasan előny a tempós futás. A feltámadás köve a részletekben rejlő lényeg, átlagos halandó az rohan a bodza varázsáért. A varázsköpeny láthatatlanná tévő ereje önámítás? Ha veled van a kígyó foga és döföl vele naplóra, érintheted az asszony vállát ajkáért.

(Harry Potter És a Halál Ereklyéi: 1. rész)