Övegh Zoltán

A szellő leendő húsos kendőjében szelik magukat a léptek a viharnak heves szava előtt, fel tudok lépni a királynő kegyeihez? Minden pláza cica szoknyája alá benéz ilyenkor a szél ahelyett, hogy a topánjaikra nézne rá. Gyakorlottabb erre a szélnek hintázása, minthogy a fésűhöz nyúlnál és megértem a csók tiltakozó intését a hegyekhez. A hegyekhez menekülhet a csoszogásod, csak elnyomja az áramlat lába.

Nézz fel a hídhoz, látsz valami felhőt az égen járkálva? Persze, hogy először a korlát kerül a szemeid elé. Még a nadrágod szakadt cérnája is hintázik. Te csak egy céllal másztad meg görbe derékkal e vonulatok állát. És addig a híd sem roskadhat be, amíg nem hallod a zsákok szavának bekötött száját. Az ajkad nem a szenvedélyre éhes, hanem a dombok nyakán kígyózó őszinteségre és ahhoz a rángatózó szeles zsákjai üdvözlését kell lesni.

Valaki feldöntötte a páncélokat, ki kártérít? Be kell fújtatnom magam a többiekkel a tengerbe. Ez vajas trópusi erdőt reggelizett, hogy ennyire sápadtkék? Egy hajó meg takarja előlünk a kilátást, hogy az szőnyeg a délibábban vagy sziget? Itt az egyik kollégánál gyorsabb vagyok, szóval leúszom s Én vörös bőrben is szebben szelem az óceánt. Bocsánat, az nem is a kétéltű társam volt. Hanem egy visszafelé közlekedő ollós.

Itt zörög a dér, le nem billen. A bokor tartja még. Zizeg ez a tér, fagy a pince. Dobják a falat, jön az éjfél.

Kotorjál, jöhet dara és nem tréfál. Gyertyázzál, a szürke felhő somfordál.

Fázik a virág. Hideget ráz, a talajon mászkál. A hó darál, kélj a járdán.

Kérlek még! Nincsen baj, csak a hó zenél! Várjál, nézd! Kövessél, nem fagy a gyökér!

Bókolj még. A sál a nyakban s téged néz. Ropog a tűz. A hideg kint, ez csak a meleg.

(A Baby Sisters - Csókolj még! üteme alapján)

Felhők ölelik a székesegyház kalapját a trópus árnyékában, kettő harang mutatja meg magát a hűsből. Mit mutat a torony órája? Nem látni a hőségben. Na a lépcsők előtt örvendező fiatal pár talán tudja.

Hajamat mérik és a nőinasom sündörög körülöttem. Nem térhetek haza a legénységgel, mert kérésre lehorgonyzunk testvéremtől hazafeléjövet a tatároknál. Jó volt látni az öcsémet a szigeten. A vizek csapkodják a partot és a vezér tolmácsolja, az egyik faluban a kalózok összevesztek a len zsákmányon.

Fizetek a számukra aludt arannyal, igazit nem kapnak. Hát jók ezek, mit akarnak? Forgatom a szemeimet én, Mária. Tudjuk le ezt azzal, hogy nem értenek a lenhez, illetve nem néznek rá rendesen. Kiügetünk a legényeimmel a tüntetőkhöz s kapnak tőlem a korábban általunk orozott példányokból. Ezek csak nadrágok, mit állnak sorban a lányok? Fütyülök a lányoknak, hogy fehérneműt is adjanak, ha akad.

A felvasalt hajammal az ivóba tartok, állítólag a kutyafejűek elsőtisztje tárgyalni óhajt velem és hogy ne legyen olyan zárt az öltözékem. Kellemes zongoraszó beszél hozzám a csapóajtón túl és kidobó mutatja az utat. A kalózvezér nem talált semmit a talmi lenről nyugati partvidéken. Behajolva a vállaimmal biztatom, az embereimmel mi is ránézünk a héten illetve legfeljebb hónapokban ott a katlanra.

Szól még a billentyű és igen a kérdésére, hajtsunk fel pár finomat! Rablók gyűlnek be fortélyolni, kortyolni, némelyik kártyázni s nők visznek néhol cipót elébük. Batyut kapok a tolvajtól ajkak találkozása után. Finom, illatos női darabok vannak benne összehajtva. Kardomra és pisztolyomra teszem a kezem távozás előtt, hogy felderítem embereimmel a hamis len hazáját. Nyitom arca kapuit ajkammal, amíg a zenés percek engedik. Érzem ölelő karját a vállamon, délután elejét pityergik a billentyűk.

Nő is meghívhat rablót valamire? Igyunk még egy kört. Ezek az apró csenevész löttyöket elbírom, hát mikor jutok én száraz torokkal rövidekhez? Észre sem veszem a dallamban, hogy a pödört ajkaira mászom e vasalt ingemben. Lágyabb hullámok érkeznek a mélyebb ölelésbe s a kalapomért nyúlok. Forduljak el, kéri a bal fülemet becsíptetésre. De legalább jól áll? Ehhez kell majd még egy. Szép, középméretes s szürkeréz karika inog benne.

Még nem lötyögök sehová, csak kicsizmázom a kocsmából. Egyszer ki is kell józanodni és nem a hosszú, méretes csókon töröm a fejem. Ütögeti a pia, meg égeti padlásomat az imént őt simogató borosta nélküli kan szájszél. Azon töpreng elmém, hol találtak ezek rabolt és rossz állapotú lent? Ki vezette meg a szaglásukat? Most kezdek elkajtatni a söntés utcájából.

A tüntetés még tombol, egykét lövés száll a fülem járataira. A zsákban nívós darabok, fényes kicsi kard illetve töltények is vannak pisztolyhoz. Lelátogatok a presszóba zárás előtt a legénységgel piára. Bor hördül a torokra piszmogón. A fülbevaló ajándék volt, ezért jár nekem a tisztektől almabor? Egy hónapon belül hajózás el nyugatra, valaki hamis lennel árut terít a piacra! Néznek rám a tanakodó tekintetek, én húzok a gyümölcsvodkából.

(Mary, a kalóz a zajos ebföldön)