Övegh Zoltán

Barátság
MotoszkaDaniel•  2021. november 9. 15:11

A kívülállók

A rúzsban gőzölgő szerelem igazi titka, hogy a jég verme alatt éles körmökkel szabdal a mosoly. Ez a baráti üdvözlés azonban nem őszinte és nem önzetlen. Csak egyszer lehet tökéleteset alkotni, hiába erős a női kézfogás. Ez nem a gyakorlat gondja, de van akin az idő nem fog. Menjen el akárhány évtized.

Merre visz a jövő a vörös szemgolyóban tűző főnix madár szárnyain? A barátunk elment és csak az árnyéka maradt tó éltető hullámai felett. Hiányát nem pótolja semmilyen mutatós templom vagy víztükör simuló utazása, vadóc kéz szorítja mogorva tekintetem könnyeit. Átjárják a falak az érzéseimet, rá csak barátként tud tüzelni a szenvedélyem.


Minden mosolya fölött a pillantása vakító aranyban őszinte, a fülbevalók csillogása is egyenes pislogásban gyalogol az arcán. A melírozott orca fésült haja ide szól, az engem védő adamantiumnak és már a kapun belépve megállít. A vágyban úszik nyílásra öltözéke és mértékben lépdel hozzám, mintha előző életében látott volna utoljára.Dögcédulát nyújtok fekete kesztyűje markába s a szemébe kell nézzek. A bennem lévő fémhez szól az ő hangja a felhúzott rúzs mögül. Maradjak az iskola falai között, mert itt fog rám várni.


(álom, X-men 2.)

MotoszkaDaniel•  2021. november 8. 22:21

Locsolásban

Frissen itatja a mezőket a tavasz, van ennél magasztosabb élmény április derekán? Se hideg, se meleg nincs. Csak a cipőjét húzó s répáját kereső tapsifüles. Hova szavaljak be néhány sort e hétfői órán? Izgalommal görögnek a kerekeim, házak kéménye alól áll fel a füst s ez isteni sonka illat derengése.

Hálát fúj fülembe a szél, frissült szárnyakon veszi a kabátját útra. Minden hölgy haja locsolva a nyaknál? Gondolataimból kerítésnél ugat fel a kutya. Csókért baktat bennem a vágy, először nyúljon vállamon a kar e kapun belépve a kölni után.

MotoszkaDaniel•  2021. november 8. 22:21

Locsolás

Amióta nyúl a nyúl, illatban fürdenek a néha kátyús mezők s néhol befigyel a vakond. Hol veszett el a fű illata? Az utcák hosszán udvarra lépve fészek terítve és kölni ásít kupak alatt a zsebben. Ilyenkor a délelőtt kel. Talál az elmémben verset, de sorokat biztosan markolok. Annyi szép tojás, hány cseléd festette?

Meg lehetne fogni a nyulat? Magamhoz szeretném emelni. Ő a nyájasság hírnöke, délutánra nekem is lesz nyulam. Nyitom az erszényem és szedek óvatosan, ez nem mind pénz. Nézem még a lányokat, a maradék tojásokat festik.


E nap muszogása során nem tud elmém felidézni zivatart semmilyen kert ölén, de a fuvallat sétája mindig új járdát kap. Az esztendő kávézó virágzása kolompot lógat elém, húzzuk meg a végét. Ide még be kell locsolni az új idők illatát e takaros kapualjban. Elmélázva állok fel szintén tojással s örömmel, fülön csíp a delelés.

MotoszkaDaniel•  2021. október 18. 23:22

Párbeszéd A Vasúton 2.

Öltönyös béka zakatol be alföld süllyedő lépcsőihez, nehezebben közlekedők vegyék igénybe az azonos színű korlátot. Ki érkezett kerékpárral? Az aludni készülő éj fényében gólt lő a küllőkről a peronra a drót, ásít a szamár füle. Ingázók s dolgozók lépnek a vágányokhoz, lépések iparkodnak a mozdonyra. Az utasok tapognak fel s foglalják el helyeiket.


Távozó felhők s női masiniszta biztatja karjával a napkeltét. Zöld vesszőn és a szél öltözteti nyakkendő kötését, szoborféléhez közelít másik vágányra szerelvény s ez hivatott barátsággal üdvözölni a zakatolásból érkezőket. A többi a balján megy tovább a pirkadatba, ez összezárt felhő széle? Az osonják, a húsvéti fű gazdagon lllatozik minden szellőben. A tavasz viszont arrébb van.

MotoszkaDaniel•  2021. október 17. 16:43

Szóbeszéd A Vasparipán 2.

Árnyék hinti árokban a harmat cseppjét, fenyőfa várakozik táplálékra. Tölgyfa megy fésűért a háta után nyúlva, mert bozontos a koronája. Most az alvó hidat nézi, mivel senki nem csókolja a másikat meghitt s zajos csendű sétán. Duzzognak a fiatalok? Nem hiszem, de miért ment szabadságra a zakatolás?


Október hozza el mindig az őszt, de dologtalan sínek nélkül magányos a szerelem. A vágy tekintget a korláton, üres peronokra a csoszogás falatoz hulló szimatot. A szőlő bérli a kacsait? Csak amíg pótló buszokkal a telkekre baktatnak berumozva az emberek. Már most hiányolja minden kéz a kapaszkodó mozdulatot.


Csörögnek a gesztenyék és zúdul a zúzott kavics. Vonat még nincsen! A vasút kényszerpihenőn s addig esővíz nyugtatja az áthaladó lépteket. Üzemvágányt tölt csak a lány, ez pislákoló széngőz kint. Valamikor neki is jár szabad a napból, de most jóval több jut ki. Azért a mozdony ritkábban és belehúz a kürtbe. A tea nem gőzölög, e szép füst viszont igen.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom